Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-12 / 37. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 12, 1957 a HAGYJANAK MINKET BÉKÉBEN ÉLNI, SENKI NE AVATKOZZÉK A Hl ÜGYEINKBE! A Hazafias Népfront és az Országos Béketanács tiltakozó nagygyűlése — Magyarországi riport — Fehér békegalamb óriásivá nagyított képe su­gárzik a sportcsarnoki emelvény felett. Kiterjesz­tett szárnyaival olyan, mintha a budapesti -dolgozók nagygyűlése részvevőinek gondolatát akarná jelképezni: engedjetek minket békében, nyugodtan élni. Nem békenagygyülés — és mégis ez érződik minden szóból, minden felkiáltásból. Magyarország népe tiltakozik! Tiltakozik az Egyesült Nemzetek Szervezete ötös bizottságának hazug jelentése ellen, tiltakozik a belügyeinkbe való jogtalan és felháborító beavatkozás, a szep­tember 10-i “rendkívüli ülésszak” ellen! Ha azt irom: izzóhangulatu gyűlés — keveset mondok. Frázisnak tűnik a szó. Mindezt hallani kellett. Hallani az október-novemberben meggyö­tört, sokat szenvedett asszonyok, anyák tiltako­zását: fiainkat követeljük vissza és nem a hazug vádakat akarjuk hallani! Látni papokat és tudó­sokat, munkásokat és kutatókat, párttagokat és pártonkivülieket, amint egy szívvel kiáltják: ha­misak a tanúitok, mi vagyunk az igazi, a szenve­dő, a vádoló tanuk a ti jelentésetekhez! Ezzel kezdte beszédét Ortutay Gyula, az Or­szágos Béketanács alelnöke is, aki dr. Harrer Ferencnek, a Hazafias Népfront budapesti bi­zottsága elnökének megnyitója után elsőnek kért szót. “A magyar nép egyre keményebben emeli fel "szavát az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen. Célunk: tudomására hozni a világnak, -hogy illetéktelen beavatkozásnak vesszük ezt a jelen­tést a magyar belügvekbe. A bizottság működésé­nek semmiféle jogi alapja nincs s az ENSZ alap­okmánya, félreérthetetlenül kimondja, hogy vala­mely állam belső joghatóságának körébe tartozó ügybe a szervezet nem szólhat bele.” Népünk nem ismeri el sem a bizottságot, sem a tanúit! Népünk nem ismeri el “nemzeti forradalom­nak” áz október—novemberi eseményeket, nem ismeri el a tanukat, a bizottságot sem. De — állí­tunk mi is tanukat! “Egy részük már nem tehet vallomást, csak halálukkal tanúskodhatnak. Volt köztük pártonkiviili, párttag, munkás, paraszt, egyszerű sorkatona és magasrangu katonatiszt is. Tanúink lehetnek a félrevezetett fiatalok is, akiket halálba kergetett a “forradalom” hazug jelszava. S ezek a tanuk a^ igazat vallják. Ortutay Gyula ezután röviden összegezte azt a hatalmas utat, amelyet október óta megtettünk. A sztrájkra uszítás csődöt mondott. Az ország dolgozik — a nép pedig szilárdan bízik a munkás­paraszt kormányban. “Ez a bizalom a legnagyobb cáfolat az ötös bizottság jelentésére”. A munkásság félreérthetetlen tanu- jelét adta a kormány iránti bizalmának Csaknem kétmillió szervezett munkás nevében lép a szónoki emelvényre Vas-Witteg Miklós, a Szaktanács elnökhelyettese. “A magyar szerve­zett munkásság tiltakozó szavát jelentem be — igy kezdi felszólalását. — Vegye tudomásul a világ — folytatta —, hogy a magyar szervezett munkásság tudatában van annak az értéknek, amelyhez a tőkés társa­dalmi rend megbuktatásával, a termelőeszközök kisajátításával, a nagybirtok megszüntetésével jutott! A magyar munkásság soha nem volt és soha nem lesz ellenforradalmár! — mondotta és ezrek zugó tapsa fejezte ki a gyűlés részvevőinek egyetértését. — Szilárdan, hűségesen áll a forra­dalmi munkás-paraszt kormány mögött, amely maga is nagy többségében munkásokból és pa­rasztokból áll. A munkásság bizalmának félre­érthetetlen tanú jelét adta, amikor lelkesen dol­gozik.” — Adatok követik egymást: a szénbá­nyászat elérte tavaly szeptemberi átlagot, az üzemekben nyugalom, rend van. Lakatos Péterné, a Köztársaság téri pártház védelmében elesett mártír özvegye családja ször­nyű élményeiről beszél. Lehetetlen megindulás nélkül hallgatni, amint elmondja: őt is, kisfiát is kidobták a lakásból az ellenforradalmárok, akik­nek vezére egy börtönből kiszabadított nyugati kém volt, alvezériik pedig volt üzemtulajdonos. “Talán ők is szerepelnek ma az ötös bizottság tanúi között, a gyilkosok, fosztogatók, ártatlan emberek hóhérai. Nevüket nem merik kiírni, mert tudják, hogy egy nemzet gyűlölete árad ma feléjük.” Papok lépnek az emelvényre, Radó Polikárp katolikus hittudományi dékán, majd Szamoskövi István református esperes. Egyházaik tiltakozá­sát hozták el a nagygyűlésre. Az asszonyok közül sokan együtt könnyeznek Bart Károlynéval, a Május 1 Ruhagyár dolgozó­jával, aki Ausztriába szakadt leányát követeli vissza az ötös bizottságtól és izzó haraggal kiált­ja: “mi anyák azt akarjuk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete kis gyerekeink hazaküldésé­vel foglalkozzék inkább és ne hamis jelentések gyártásával.” A magyar irók tiltakozó nyilatkozata Ezután Fodor József Kossuth-dijas költő lépett a szónoki emelvényre és felolvasta a magyar irók tiltakozó nyilatkozatát az ENSZ ötös bizottságá­nak jelentése ellen, amelyből részleteket közlünk. Mélyen átérezve azt a felelősséget — hangzik a nyilatkozat —, amelyet hivatásunk, a nemzeti közvélemény formálásában betöltött szerepünk reánk ró, egyben általános emberi felelősségünk tudatában is — felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek közgyűlése a magyarországi események ügyét napirendre tűzze. Szeretnénk, ha eljutna hangunk mindazokhoz, akik a világban barátaink nak nevezik magukat; elsősorban minden nemzet­béli irótársainkhoz. Bízunk bennük, hogy megér­tik aggodalmunkat és magukévá teszik követelé­sünket. Egyek vagyunk ezzel a néppel; ismerjük lel­kének minden rezdülését. Tudjuk és hirdetjük: a magyar nép nem akart és nem akar ellenforra­dalmat; itt csak elenyésző kisebbség kívánja visz- sza a régi rendet. A történelmi és társadalmi kö­rülmények tragikus találkozása folytán 1956. ok­tóber 23-án mégis az események olyan sozorata indult el Budapesten, amelynek olyan sorozata sem a józan politikai belátás, sem a kezdeti rész­vevők jelentős részének becsületes szándéka nem tudott többé úrrá lenni. Illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozásnak nem csekély része volt abban, hogy a fasizmus minden üledéke fel­kavarodott: és néhány napra az 1920-as fehér­terrorra emlékeztető állapotokat teremtett. Kinek az érdeke, hogy a sebeket újra feltép- jék? A mi hazánknak — ennek a nehéz történel­mi sorsot viselt kis -népünknek bizonyára nem. Lehetetlenség volna nem látnunk az Ízléstelen hangulatkeltés hátterében a valódi szándékokat: a tőkés hatalmak politikai játékát. Fel akarják szítani a legbarbárabb ellenforradalmi erők loha­dó kedvét; fel akarják korbácsolni ismét a már megnyugvó közvéleményt idehaza; fenn akarják tartani, fokozni akarják a feszültséget a nemzet­közi politikában. Mi azzal nem érthetünk egyet. És különösen nem érthetünk egyet azzal, hogy bárki is ügyvédünk talárjában csúfolja meg, tor­zítsa komédiává azt a tragédiát, amely minket ért. Aki barátunk, ezt nem helyeselheti! Aki bará­tunk, az gyógyít és nem sebeket tép rajtunk! Kis nép vagyunk; de történelmi szerepünk; és az a hivatás, amelyet az emberiség szolgálatában vállalunk, feljogosít rá, hogy odakiáltsuk: Mi nem vagyunk senkinek politikai cégére! Nem le­szünk játékszer tisztátalan kezekben! Nem le­szünk a nemzetközi élet botrányköve! Akadnak, tudjuk, magyar irók, akik másként beszélnek. Ránk hivatkoznak: szót kell tehát er­ről is ejtenünk. A néppel érző magyar irók útja a múltban keservesen nehéz volt; és ma sem könnyű vállalni részünket egy uj rendért vajúdó társadalomban. De mi nem tudnánk más sorsot vállalni. És bizonyosak vagyunk benne, hogy nem vállalunk, feljogosít rá, hogy odakiáltsuk: Mi lesz kevésbé dicsőséges e sors, mint amily nehéz. Aki megfutott, az hallgasson, mert ha szól, szava csak a renegáté lehet. S a népnek, amellyel sors­közösséget vállalni nem mert, árulója is lesz szavával. Ezt a világ minden Írója, ezt minden hazafi megérti. Végezetül pedig: Mi fontos nemzetközi fórum­nak tartjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Tiszteljük, mint amelynek hivatása, hogy a né­pek sok közös gondjának, egymásratalálásának, a békés egymás melletti élésnek műhelye legyen. Szeretnénk tisztelni ezután is! — Örültünk, ami­kor hazánk a „szervezet tagja lett: szeretnénk örülni ezután is. Világ irói! Világ népeinek tisztaszándéku ér­telmisége ! A nemzetek kölcsönös megbecsülésé­ért, sokat szenvedett hazánkért, a magatok em­berségéért, az Egyesült Nemzetek Szervezete be­csületéért tiltakozzatok velünk!” — fejeződik be a magyar irók tiltakozó nyilatkozata. “Hagyjanak minket békében élni. Ne szóljon a mi ügyeinkbe senki bele” — és zug a tömeg, éltetik a vezetőket, akik mellett annyi dicsérő, elismerő szó elhangzott ezen a nagygyűlésen is. A mi népünk — most tanúvallomást tett. Olyan tanúvallomást, melyet az emelkedő termelési szá­zalékok, a kormány iránti hűség és bizalom hite­lesít, minden szónál nyomatékosabban. R Ö VI B HÍREK I — A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Papp Jó­zsef honvédezredest, aki az októberi ellenforra­dalom során hősi halált halt, honvéd-vezérőr­naggyá nevezte ki. • — Csökkentek a gabonaárak Vas megyében. A sárvári piacon 220, Körmenden 210 forint a búza mázsája. ... ;:. • — Újabb magyar tudósok utaztak külföldre: Tárczy-Hornoch Antal akadémikus, a nemzetkö­zi geodéziai és geofizikai unió kongresszusára Torontóba, Somos András akadémikus a magyar —román akadémiai egyezmény alapján a Román Népköztársaságba utazott. • — A Lengyel Eszperantó Szövetség vezetősé­gének két tagja, Andrej Rajski és Isaj Dratwer átutaztak Budapesten és tanácskoztak a magyar eszperantó-mozgalom képviselőivel. • — Hétfő reggel Kárpáti József rendkívüli' kö­vet és meghatalmazott miniszter, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára vezetésével háromtagú vö­röskeresztes küldöttség utazik Bulgáriába. • — A Nagykőrösi Arany János Gimnázium, az iskola 400 éves jubileuma alkalmával az Arany­napok keretében 1957 szeptember 15-én diákta­lálkozókat rendez. Pataky László rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, a Magyar Népköztársaság dá­niai követe állomáshelyére történő elutazása előtt hivatalos látogatást tett Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél, majd uj állomáshelyére utazott. Koppenhágában a dán külügyminiszté­rium képviselője, valamint a Koppenhágában székelő diplomáciai missziók több vezetője és beosztottja ünnepélyesen fogadta.-------------------------------------. — / • ­Vegye meg a “Truth About Hungary“-! ■ I I - ----------------- ■■ ---------- ■ -------­New Century Publishers, Inc. 832 Broadway New York 3, N. Y. Mellékelve küldök $.......................... Herbert Aptheker “The Truth About Hungary” cimü müvének .......... kötetéért. (Papirkötésben $2.00, vászonkötésben $3.00) Név: ...................................................................... Cim: .............................................................. Magyarország

Next

/
Oldalképek
Tartalom