Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-29 / 35. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 29, 1957 Láncravert rabok a Délen (Befejező közlemény) A bíróságról a los-angelesi detektívek kivittek és átadtak Alabama rendőrségének. “Jobb lesz, ha viszik mielőbb, mert különben újra kitalálnak valamit, hogy itt tartsák”, mondták Alabama megbízottjának. Búcsút vettem siró feleségemtől és visszavittek Alabamába. Amint átmentünk a Mason-Dixon vonalon, már éreztem a dél szellemét. A rendőr, — aki felügyelt rám —, nem is hagyott kétségben ez iránt. Azonnal magánzárkába tettek. Nem volt üres magánzárka, tehát a “halálraítéltek cellájába” tettek, azokéba, akiket kivégzésre vittek. Hat hónapot töltöttem e cellában. Ez idő alatt kaptam az első szívrohamot. Mikor írhattam, sikerült levelet kicsempésznem Margie Robinsonhoz. A CRC sürgönyt küldött, melyben megkérdezték, hogy kapok-e orvosi kezelést. Két napig visszatartották a sürgönyt^á fogház vezetői, végre olyan gyűrötten adták át, hogy nyilvánvaló volt, hogy nem akarták megmutatni. Ezután áthelyeztek egy magányos cellába, amit a “kis Alkatraz ’-nak neveztek. Könyveket nem engedélyeztek a biblián kivül, naponta egyszer kaptam enni. (Három hónapig tartottak ott, ki is olvastam a biblia minden sorát. Akkor odajött a börtönigazgató és azt mondta, hogy rengeteg levelet kapok mindenfelől — Los Angelesből, New Yorkból és máshonnan is, úgy látszik sok publicitást kapok. így mindaddig különzárkában tart, amig készen lesz arra, hogy kiengedjen. Tudtam, hogy lépéseket kell tennem, hogy kiengedjenek a magánzárkából, hát kicsempésztem egy levelet, melyben megírtam Margie Robinsonnak, hogy mi történik velem. Barátaim segítsége Mielőtt levelemet megkapta Margie, már ki vett a börtönigazgató a magánzóikéból. Röviddel azután egy fehér nő jött Montgomerybe és egy néger ügyvédnő kíséretében meglátogattak. Mikor megengedték, hogy beszéljek velük, elmondtam nekik, hogy 9 hónapig voltam magánzárká- ban. Magyarázatot követeltek a börtönigazgató- tól, próbálta lerázni őket, de közben megjegyezte, hogy jól kell viselkednem, ha kegyelmet akarok. Tudtam, hogy barátaim támogatása segíteni fog. Most tudtam igazán értékelni barátaim segítségét, mikor cellámból napról-napra láttam azokat, akiket utolsó útjukra vittek, olyan bűnökért ültek a villamos székbe, amelyért nem érdemeltek halálbüntetést. Súlyos csalódást okozott a feleségem. Nem bírta ki azt a gondolatot, hogy 23 évi börtön vár rám és alig egy hónap múlva megszűntek levelei. Tíz évi börtönbüntetés várt reám Alabamá- ban. Három év és hét hónap múlva kiengedtek. Fát részben barátaimnak, részben jó magavise- letemnek köszönhettem. Megpróbáltam hasznosan tölteni időmet. Eleinte a raktárban dolgoztam, de a gyapothulladék nagyon megártott egészségemnek és kértem, hogy más munkára helyezzenek át. Áthelyeztek - a könyvtárba. Itt alkalmam volt az olvasásra és tanulásra és a többi foglyokat is megtaníthattam írásra, olvasásra. Mikor kiengedtek, tudtam, hogy rosszabb vár reám Mississippiben. Megkértem az egyik fehér foglyot, hogy írjon egy ajánló levelet részemre, ezt a.börtönigazgató a helyettese és a káplán is aláírta. Magammal vittem Parchman, Mississippibe és átadtam a börtön igazgatójának. Az első két-három hónap tűrhető volt, annak ellenére, hogy az utakon dolgoztattak ismét. írtam barátaimnak Los Angelesbe, leveleket, könyveket küldtek, de küldtek csomagokat és élelmi- •«zert is. Az őrmester megharagudott ezért és kezdett brutális lenni. Csak egy-könyvet adtak át és azt mondták, hogy Írjak nekik, hogy “ne küldjenek többé csomagokat,” A hajcsár Fehér hajcsárt tett mellém az őrmester, kukoricát és gyapotot kapáltunk. Bármit csináltam, mindent rossznak talált. Látható volt, hogy a többiekkel nem úgy bánt mint velem; mikor pnegkérdeztem, hogy miért bánt folyton engem, Inegmondta, hogy az őrmester utasítására teszi. , Egy nap az őrmester és a hajtó rendelete közé kerültem. Akármit csináltam, minden rossz volt. Írtam hát barátaimnak és küldtek egy ügyvédet. Nem engedtek beszélni az ügyvéddel anélkül, hogy az őrmester minden szavunkat hallja, úgy hogy keveset mondhattam. Az ügyvéd nem értette a dolgot. Mikor elment, behívott az őrmester és azt mondta: “Láttad azt a tehenet, amit elástunk? Megölhetnélek és a tehén mellé fektethetnélek és senki se tudna róla.” Majd hozzátette, hogy “ad valamit, amiért az ügyvédet elhivtam.” Ez a valami “verés” volt. Ha verést adnak egy fogolynak az egy különleges’ ceremóniával jár. Az őrmester, az igazgató, a káplán és a művelődési igazgató is megjelenik s lakomáznak a verés örömére. Aztán egyenként ráparancsolnak a fogolyra, hogy vetkőzzék le és feküdjön a cement padlóra. Kilenc láb hosszú és egy lábnál szélesebb szíjat használtak. Az ő “tanácsuk” adja meg, hogy hány ütést kap minden fogoly. \ Engem az utolsó' 5 között tartogattak, hogy minden fogoly végigverését láthassam és hallhassam, hogy könyörögnek kegyelemért. Elhatároztam, hogy velem ezt nem fogják tenni. Megtagadtam a levetkőzést. Erre rám rohantak. Egy párat a néger megbízottak közül megütöttem, mire azt mondta az őrmester: “ha nem fogjátok le, lelövöm.” Valamennyien nekem jöttek akkor és vagy egy óra hosszat tartott a harc. Az őrmester maga tartotta á szijat, de többször érte vele a megbízottakat, mint engem. Végül visszarendeltek cellámba. A kiszolgáló fiú Az őrmester azt mondta, hogy nagyon legény kedtem, mert barátaim vannak Kaliforniában, de majd ő megtanít és ismét magánzárkába akart tenni, olyanba, amit “alkatráz”-nak nevez« tek el. De nem küldött oda, mert barátságot kötöttem az egyik fogollyal, aki kiszolgált az őrmester ur házánál. Az őrmester felesége olvasta leveleimet és megtárgyalta ezzel a kiszolgáló fiúval, aki azt mondta neki, hogy jó ember vagyok, csak szeretnék ismét szabad ember lenni. Úgy látszik beszélt róla férjével, segített, mert többé nem volt hozzám olyan kegyetlen. Miután engem békében hagyott, kegyetlenebb lett a többi néger foglyokhoz. Szombat valamivel könnyebb szokott lenni, most még jobban hajtotta1 őket szombaton, úgy, hogy soha sem pihenhették ki magukat. Két év és nyolc hónap letelte után, az őrmester alkalmat adott arra, hogy vagy feladjam magamat Florida államnak, vagy harcoljak ellene. Tudtam, hogy ügyvédem harcol floridai ügyemben — barátaim Los Angelesből írták, hogy 500 dollárt fizettek neki, hogy harcoljon értem. így az őrmester ajánlata csupán trükknek hangzott részemre. Aláirtani, hogy Floridába megyek. Azt reméltem, hogy szabad emberként találom majd magamat. Az ügyvéd annyit ért el, hogy a leült időt számba vették és igy még egy év és kilenc hónap várt rám Raiford börtönében és ottlétem alatt minderr elképzelhetőt megcsináltak, hogy továbbra is körmeik között tarthassanak. A csörgő kígyók Miután az orvos megállapította, hogy gyenge a szivem, az útépítő csoport helyett farmra küldtek dolgozni. Mikor esőzések után, a folyó elönti a kukoricaföldeket, jönnek a kígyók is a vízzel. A csörgőkígyók között állva, szedjük le a kukoricát. Megtagadtam ott a munkát, mert a kígyók mellett ott vannak az apró bogáncsszerü (Sandy Bur”) növények, melyek beleszurnak az ember húsába és lehetetlen eltávolítani őket. Büntetésül a “ketrecbe” (box) állítottak. Ez egy 5 láb hosszú 3 láb széles cement cella, úgy elkészítve, hogy a fogoly nem ülhet le és nem állhat fel egyenesen. Két száraz, ízetlen keksz és viz itt a napi ételadag.- Kilenc napig tartottak a boxban, de még sem voltam hajlandó a kígyók között dolgozni. így egy kórház épitéséhez osztottak be munkára. Elég tűrhetően folytak a dolgok mindaddig, amig csupán egy holnap volt hátra kiszabadulásomig. Akkor egy erős hülést kaptam. Kértem a beosztott alkapitányt, hogy engedjen el az orvoshoz; azt válaszolta, hogy hétfőn vagy pénteken jön az orvos. Ez csütörtökön volt. Másnap az alkapitány utasítására cellámban maradtam, hogy láthassam az orvost. Mikor nem jelentkeztem munkára, az alkapi- tány kihívott és hazugnak nevezett és hogy ő nem mondta, hogy várjak az orvosra. Azt mondta, hogy majd megtanít keztyübe dudálni és ahelyett az “izzasztóba” (boxba) küld. Kicsjt összeszólalkoztunk és azonnal fegyveréhez nyúlt. A megbízottak azt mondták, hogy már úgy sincs sok időm hátra, menjek inkább a “Box”-ba nyugodtan, ahelyett, hogy lelőj jön az alkapitány. Kiengedtek Február volt és erősen fagyott. A cementdobozba dugtak takaró nélkül. A hideg bejött az ajtónyilásain és a tetőn keresztül, biztosra vettem, hogy megfagyok, amellett erős hülésem is volt. Végre ledobtak egy fél takarót. A borzalmas hideg, a napi két vizes keksz és viz diéta és a hülésem együtt. . . nem hittem, hogy élve kerülök ki a “box”-ból. Tíz napig tartottak ott. Az utolsó nap tudtam, hogy jön az orvos, tudtam, hogy ha erősen mozgok, hogy felmelegedjek, a szivem igen gyorsan kezd dobogni. Föl és alá ugráltam mielőtt az orvost vártam, mikor megvizsgált hallhatta erős szívverésemet stethoscope-ján (szivhallgató). — Mondtam neki, hogy nem bírom tovább és rendeletére kiengedtek. Letelt végre az időm, de még találtak egy piszkos trükköt, hogy ott tarthassanak. Mert nem akartam engedelmesen a “box”-ba menni, még egy hetet adtak büntetési idomhoz! Végre átadtak ügyvédemnek. Hogy kiszaba- dithasson e floridai pokolból, azt mondta nekik, hogy Alabamába visz a birminghami börtönbe. El is mentünk Birminghamba. Onnan táviratozott barátaimhoz Los Angelesbe és a repülőgépre ültetett. Azok az emberek, kik azidő alatt mellettem álltak, harcoltak értem e hosszú időn keresztül, a repülőtéren vártak, hogy üdvözölhessenek. Hála szakszervezetemnek, visszakaptam régi állásomat is. Szeretném mégegyszer újrakezdeni az életet, talán ezúttal sikerül. Tiltőparancs Afabama-ban Montgomery. — John Patterson állami főügyész kérelmére Will O. Walton kerületi biró bojkott-tiltóparancsot adott ki. Tuskegee néger lakossága a fehér kereskedők ellen bojkottot visel. A tiltóparancs a “Tuskegee Civic Association” tisztviselői, ügynökei és követői ellen szólt és magában foglalta mindazokat, akik “aktivan résztvesznek” a fehér kereskedők bojkottálásában. Tuskegee környékén, Macon megyében a néger lakosság hétszer annyi, mint a fehér. A bojkott junius 26-án kezdődött, amikor uj választási törvényt hoztak, mely csupán 420 néger lakosnak engedné meg a szavazást. A LAP ÉRDEKÉBEN!!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján aa ön neve felett levő dátumot. HA FOLYp ÉV AUGUSZTUSNÁL korábbi dátum van rajta, azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha. nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Használja az alanti szelvényt: ALEX HŐSNEK, Manager 13C East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letftrleszteni. Csatolva küldök ................... dollárt. Név: ...................................................................... Cím: ...........................................................................
