Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-07 / 6. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 7, 1957 ' - ■» ff v. Amerikai Magyar Szó Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivataJ: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Háború, hadüzenet nélküi A déli államok néger lakosai Eisenhower elnökhöz folyamodtak, hogy adjon segítséget részükre az erőszak ellen, mely egyre hevesebben tombol 1954 május 17 óta. Ez a nap volt az, amikor a Legfelsőbb Törvényszék döntést hozott az iskolákban, szórakozóhelyeken és a közlekedési eszközökön a négerekkel szemben fennálló faji megkülönböztetés ellen. Még az alatt az idő alatt is amig a néger vezetők választ vártak kérvényezésükre, aggasztó események történtek: 1. Montgomery, Alabamában négy néger templom és két lelkész otthona, — bár ezek egyike fehér volt, — rongálódott meg, bombatalálat következtében. 2. Atlanta, Georgiában letartóztattak hat néger papot, mert a fehérek részére fenntartott részbe ültek a városi autóbuszon. 3. Mobile, Ala.-ban felrobbantották egy néger otthonát, másik kettő bombázásával is megpróbálkoztak. Más otthonok előtt kereszteket égettek el. 4. Chattanooga, Tennesseeben, ahol a városi vezetőség eltörölte az autóbuszokon a faji megkülönböztetést. két autóbuszt gazolinnal leöntöttek és megkísérelték felgyuj fásukat*. 5. Talahassee, Florida fővárosában a tömeg nem engedte meg, hogy négerek felszálljanak az autóbuszokra. A ^”<;ek csupán néhány példát nyújtanak a sok közül. A törvény, az erkölcs, a vallásszabadság semmibevevése megdöbbenti nemcsak a délieket, hanem az egész nemzetet. A borzalmas a dologban az, hogy e törvénytelen gazságokat elkövetők támogatást kapnak a nép által megválasztott tisztviselőktől, azoktól, akik felesküdtek, hogy fenntartják az ország alkotmányát. Olyan csoportok jöttek létre, melyek szivvel- lélekkel a faji beolvadás ellen harcolnak, semmibe se veszik a Legfelsőbb Bíróság határozatát. “A White Citizens Council” a feléledt “Ku Klux Klan” állandóan lazítanak a négerek ellen. Megakadályozzák a négerek életlehetőségét, sőt néhány helyen kiüldözik őket a déli államokból. Bármilyen szemszögből nézzük is ezeket a dolgokat, egy bizonyos, hogy semmibe se veszik az Egyesült Államok polgári jogait. Tulajdonképpen hadüzenet nélküli háborút indítottak amerikai polgárok ellen fizikailag, gazdaságilag és politikailag. Ha az ilyen gazságokat amerikai polgárok ellen országunk határain kívül bárki meg merné tenni, azonnal számíthatnának a szövetségi kormány segítségére. Miért van az, hogy most semmibe se veszik azt az erőszakot, amelyet békés polgárok ellen véghez visznek? Valóban szükség volna arra, hogy az elnök latba vesse tekintélyét, lenn a délen a törvény támogatásában maga köré gyüjthetné a tisztességes déli fehér polgárokat, akik szintén ellenzik a mai törvénytelenséget és biztosan engedelmességet és érvényt szerezne törvényeinknek. Az igazságügyminisztérium hatáskörébe tartozna, hogy kutassa ki kik az izgatok és kik felelősek az erőszakért és sújtsák őket a törvény teljes erejével. Levelek és sürgönyök özönét kell küldeni az elnökhöz és Herbert Brownell igazságügyminiszterhez kérni őket, hogy terjesszék ki a törvény védelmét minden egyes amerikai polgár jogaira. LOS ANGELESBEN megszüntették a tilalmat a 13 emeletnél magasabb felhőkarcolók építése ellen. Tervbevették egy 44 emeletes irodaház építését. A magyar menekültekről Irta: PETRAS PÁL Érdeklődéssel és figyelemmel olvasom a munkásleveleket, melyek az események nyomán különböző véleményeket, álláspontokat képviselnek. Helyesnek találom, hogy lapunk helyt ad a tárgyilagos, komoly ellentétes véleményeknek, melyekből ki fog alakulni igazságunk megfelelő irányzata. Hogy mi történt szülőhazánkban, arról többféle híradásból szereztünk tudomást, de kik és hogyan indították meg, erről csak a jövő fog beszámolni. Annyi biztos, hogy szerencsétlen magyar testvéreinket jó előre kitervezett eszközül használták fel arra, hogy rajtuk keresztül megakadályozzák és ha lehet, letörjék a szocializmus további építését és terjesztését. Eleget hallhattuk az itteni rádión és televízión keresztül, hogy az idemenekült horthyista uribanda milyen vad gyűlölettel beszélt a magyar nép kormányáról és dolgozóiról, amire hatalmas segítőtársat nyertek az amerikai tőkés társadalom hivatalos és nem hivatalos, szocialista-ellenes híveiben, s sajnos köztük sok munkásvezetőben. Az eddigi hírekből meg lehet állapítani, hogy először a nép, élükön a diáksággal, nagy tömegben felvonult a képviselőház elé, hogy panaszaikat előterjesszék a képviselőknek. Ebben a megmozdulásban békésen vonultak fel a munkások, de amikor a képviselőház elé értek, egyszerre csak megkezdődött a lövöldözés. Kik kezdték, azt most még nem tudni, de ezeket a híreket a menekültek közül többen megerősítették. A második felvonás, amikor Nagy Imre vette át a kormányzást tömegnyomásra. Követelték az orosz katonaság kivonulását az országból. Kormánya kérte és könyörgött a népnek, hogy hagyják abba a pusztítást és öldöklést. A börtönajtók kinyíltak, politikai bűnösök, gyilkosok és bűnözők kiszabadultak és az öldöklés, mészárlás, valamint a pusztítás még vadabbul megindult. Kiszabadult Mindszentv is és követelte kapitalizmus visszaállítását. A fasiszta bandák egyesültek arra, hogy minden kommunistát, még a gyermekeiket is, ki fogják irtani és minden zsidót ki fognak pusztítani. Teljes fejvesztettség, zűrzavar uralkodott az országban. Elégedetlen volt a szervezett munkásság, mert a Rákosi-Gerő-kormány nem tudta kielégíteni követeléseiket és csatlakozott az elégedetlenek mellé. A fasiszta elemek céltudatosan és ugyanolyan embertelen és kegyetlen mészárlással végezték pusztító munkájukat, mint Horthy uralomrajutása idején. Barbár módon gyilkolták a nép legjobb vezetőit és azok pártolóit és várták a nyugat felől jövő segítséget. Sírtak, könyörögtek segítségért és fegyverekért. Ez alatt az orosz hadsereg megállt és Kádár vette kezébe a kormányzást. Kádár az orosz hadsereghez fordult, hogy segítsen az országban a rendet helyreállítani. Megindult a tömeges menekülés az országból. Legelői a fiatalság, akik már látták, hogy a fasiszta uralom kísérletet tesz, hogy az ország vezetését a kezébe kaparintsa. Bizalma a kommunista párt vezetőiben megingott. Nagy Imre tehetetlensége még inkább aláásta bizalmukat. Az orosz katonaság szálka volt a szemükben, mert ezekben látták a bürokratikus uralom támaszát és kétségbeesetten, reménytvesztetten hagyták el az országot, menekültek oda, ahová mehettek. Akik még nem ismerték fel a fasiszta törekvéseket, elszántan tovább harcoltak. Az a tömeg, amely már részesült a fasiszta uralom átkaiban, s tudta, hogy mit várhat tőle, szintén menekült és amilyen mértékben erősödött a Kádár-kormány, olyan mértékben hagyták és hagyják el az országot a fasiszták hívei. Bosszú és keserűség füti őket, hogy nem sikerült a régi rendszert, az annyira világgá ordított magyar “szabadságot” kivívni. Alig hiszem, hogy van még nemzet, amelynek harcát annyira felmagasztalták és agyondicsérték volna, mint ezt a harcot. Hogy a Kádár-kormánynak mennyire fog sikerülni az országot rendbehozni, az attól függ, hogy milyen segítséget fog kapni a többi népi demokratikus országoktól és a saját dolgozó népétől, hogy az miiven erővel és bizalommal fog hozzá az ország építéséhez. A kérdés előttünk, régi amerikaiak előtt az, hogy milyen magatartást tanúsítsunk a menekültekkel szemben s hogyan bíráljuk el végigszenvedett sorsukat? Amint fentebb jeleztem, vannak köztük olyan fiatal tanulók, akik megismerték a szocializmust, de amire őket a szocializmus tanította, álmaik és reményeik nem váltak valóra és csak egy re- ménytvesztett életet látnak maguk előtt. Béniik él a kapitalista rendszer iránti vágy, hogy talán ott fogják elérni azt, amit a szocialista eszme nem nyújtott nekik. Hogy mi vár reájuk, azt mi tudjuk a legjobban. Azt hiszem, hogy sokan m\r most is visszamennének, ha arra lehetőség nyílna. Az elmenekült középosztály és intellektuelek hamarosan rájönnek arra, hogy a monopóltőke uralma még annyi lehetőséget sem biztosit számukra, mint a bürokratikusán vezetett magyar munkáskormány. Ha sikerül is egyeseknek szerencsésen elhelyezkedni, a nagy tömeg máris eleget szenvedett és még többet fog szenvedni. A fasiszta irányú elemek elég jó otthonra találnak itt még most, s ezeket nehéz a többiektől elválasztani, mert elég ravaszak ahhoz, hogy az amerikai magyarság barátságát és pártolását továbbra is megtartsák. Az a véleményem, hogy ne vegyük egy kalap alá ezeket a szerencsétlen menekülteket. Az arra érdemeseket vagyük pártfogásunkba és ne úgy tekintsünk reájuk, mintha azok mind a fasiszták mellett harcoltak volna, még azokat a középosztálybelieket sem, akik a munkáskormányt elítélik. Az egész világ nagy események előtt áll. A gyarmati népek, az elnyomott nemzetek szabadságra és önállóságra törekszenek és harcolnak érte. Itt Amerikában a válság jelei mutatkoznak, kis üzletemberek, gyárosok naponta mennek tönkre, amire maga az elnök is figyelmeztetett, hogy jönni fog a rossz idő, amire előkésziti a népet. Ugv tekintsünk az uj jövevények legtöbbjére, mint akik előbb, vagy utóbb itt maradhatnak, éppen úgy elszánt békeharcosok lesznek, mint voltak és harcoltak egy szebb és boldogabb jövő reményében. Be fogják majd látni, hogy őket éppen úgy félrevezették, mint sok más népet a hamis és szépen hangzó propagandával. A fasiszták előbb vagy utóbb le fogják magukat leplezni, mint azt máris megtették az ausztriai menekültek között, ahol szítják és terjesztik az antiszemitizmus és a szocializmus elleni gyűlöletet. Legyünk barátai a becsületes menekülteknek. Barátságunkkal mutassuk meg, hogy nem vagyunk elfogult felekezeti gyűlölők, hanem becsületes, öntudatos munkások, hívei nemcsak a munkásmozgalomnak, hanem minden haladásnak és aki e mellett van, azok felé baráti kezet nyújtunk és ha ezt tesszük, meg fognak tudni bennünket különböztetni azoktól, akik őket most bármilyen szempontból elitélik. A BÉKE ÚTJA (Folytatás az első oldalról) c) Alapos, széleskörű gazdasági támogatási programmal, amely a lehető legrövidebb időn belül felszámolná, az Egyesült Nemzetek védnöksége alatt a nyomor birodalmait a világ minden részében. d) A nemzetközi kereskedelem gyors kiterjesztésével és fellendítésével a gazdasági gátak lebontásával. e) Kulturális kapcsolatok létesítésével a világ népei között. f) Minden akadály lebontásával az emberek és eszmék egymással való kapcsolatai előtt. Vannak, akik gyorsan készen vannak a válaszszák Ez utópia! Én azt mondom, hogy abban a korszakban, amidőn már mind a két fölgömbön fel vannak halmozva a bombák, melyek az egész fcldgömböt néhány másodperc alatt lángtengerré változtathatják, ez a program az egyedüli reális, egyedüli ésszerű útja, módja a menekülésnek. (The Churchman, 1957 februári.) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 1956-ban 27 millió öl (cord) fát használtak fel papírgyártásra.
