Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-07 / 6. szám

A béke útja Irta: HUGH B. HESTER, ny. tábornok Az Egyesült Államok feladta hagyományos cse­lekvés-szabadsági politikáját a régi európai politikai és katonai szövetségért, amelyek pedig a történelem el­vitathatatlan tanulsága szerint főokai voltak az elmúlt évszázad minden háborújának. Azok, akik igazolni akarják ezt az uj, és Amerika számára idegen politikát, azzal érvelnek, hogy úgy az első, mint a második világháborút meg lehetett volna akadályozni, ha azokban az időkben fennállott volna egy, a NATO-hoz hasonló katonai szervezet, illetve szö­vetség. Lehetséges, hogy ez igaz. De ne felejtsük el: úgy az első, mint a második világháború kitörése idején a világ katonai hatalmi súlypontja a nyugaton volt. Ma már nem ez a helyzet! A jelenleg fennálló két hatalmas katonai tömb, melyek egyike Oroszország, másika az Egyesült Álla­mok körül összpontosul, félelmetesen hasonlít az 1914-. iki két katonai tömbhöz, a Németország körül alakult Hármasszövetséghez és az Anglia körül kialakult Án- tánthoz! Nyilvánvaló dolog, hogy amikor a hatalmi közpon­tok egy állásponton vannak, nagyobb háború kitörése lehetetlenség. De a NATO ma csupánegy hatalmi köz­pontot képvisel és ennélfogva megosztó s nem egyesitő erő. Ez pedig előidézője és nem megakadályozó ja a há­borúnak. Az elmúlt 15 hónap folyamán Eisenhower elnök két ízben függetlenítette magát a fennálló politikai és katonai egyezményeinktől: Genfben 1955 júliusában és az Egyesült Nemzetekben a szuezi válság idején, tavaly októberben. Mindkét lépése uj reményt hozott a világ­nak és megbecsülést ennek az. országnak. Nem volna hát itt az ideje annak, hogy összhangba hozzuk a poli­tikai és gazdasági világot azzal az elképzeléssel, ame­lyet a tudomány jelöl ki követendő útnak? A béke szövevényes alkotóelemei a nagyhatalmak együttműködésétől függnek. Európa országai csak egy olyan biztonsági rendszer keretében válhatnak valóban függetlenekké, amely “biztosítja őket szomszédjaikkal szemben és biztosítja szomszédainkat velük szemben” (Walter Lippman). A Középkeletre és más gazdaságilag elmaradt te­rületekre csak úgy lehet békét s nyugalmat hozni, ha hatalmas gazdasági fejlesztési programot vezetünk be, melyben az összes nagyhatalmak résztvennének. Nem lehet senki ellen megkülönböztetést gyakorolni, nem le­het senkit sem kizárni Formóza, Korea, Délkelet-Ázsia békéjét csak úgy lehet biztosítani, ha Kínát bevesszük mint egyenrangú tagot, mint nagyhatalmat a nemze­tek családjába. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a dolgokat, akkor hamarosan nyilvánvalóvá\válik, hogy Ciprusz, Magyar- ország. Lengyelország, Formóza, Németország, Indo­kína, Kasmír, a Közép-Kelet és jÉszakafrika kérdése a a világhatalmak közötti küzdelem visszatükröződései. Oldjuk meg az utóbbit és az összes többi probléma meg­oldhatóvá válik.. Hagyjuk azt megoldatlanul és a Har­madik Világháború elkerülhetetlenné válik. Háborúra készülnek, békéről beszélnek... Igen, a békének meg van a lehetősége. Sajnos a két világhatalom jelenlegi külpolitikája rohamosan zu- hantatja a világot a végkatasztrófa felé, szinte ugyan­azzal a különös végzetszerüséggel és bizonyossággal, aminő a molyt vonzza a láng felé. Tudnak-e azok, akik oly hévvel kardoskodnak a fegvverkezés és a propagandaháboru szükségessége mellett, egyetlen oly történelmi példát felmutatni, amelyben két hatalmi tömb, állig felfegyverezve és vonakodva a békés tárgyalásoktól, békét hozott az em­beriségnek és nem háborút? Azok, akik jól vannak értesülve és ugyanakkor ott ülnek a hatalmon kormánykeréknél, bizonyára tudják, hogy jelenlegi politikájuk a háború és nem a béke felé vezet és pontosan ezért készülnek egyre lázasabban a háborúra, miközben fennhangon bizonygatják békés szándékaikat. Ugyan mely jól informált személy hiszi azt el, hogy az elmúlt hetek, hónapok középkeleti tragédiái megtörténhettek volna, ha a nagyhatalmak legmaga- sabbrangu vezetői, köztük Indiáé, augusztusban, szep­temberben és októberben leültek volna e kérdések elin­tézésére ? Hogyan lehet hát mégis biztosítani a békét? E sorok Írója szerint csakis: a) Gyakori csúcskonferenciákkal. b) Az Egyesült Nemzetek valóban egyetemessé té­telével, a Kína-' 'Tén1-'n~4-ársa/-á»r •’^'’•állammá tételével. (Folytatás a 2-ik oldalon) Hat fontos cikk a magyaroszági eseményekről A magyar munkásosztály és az októberi események ... 3. old« Az amerikai reakciósok keze Magyarországon ...................4. old. Hogyan működött Gehlen magyar osztálya?.........................5. old. Magyarország agóniája..................................................................6. old. SZENZÁCIÓS RIPORT AZ ELLENFORRADALOM KITÖRÉSÉRŐL: A Rádió ostroma........................................7. old. Legújabb magyarországi hírek.........................................IS—16. old. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 3952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y. Vol. VI. No. 6. February 7, 1957 NEW YORK, N. Y. 15<f — r.;,...v,. ' 1 ■ isv.," ■'---------------- ■!------­Miközben Szaud királynak tömjéneznek Washingtonban Amíg a déli államokban a a négerek templomait, ottho­nait bombázzák, az elnök, és a külügyminiszter Washing­tonban ünnepli Szaudi-Arábia királyát. Szaud király sötét bőrét megszépíti az évi 300 millió dolláros jövedelem. Szaud király elé még az uc- cán is vörös szőnyeget terí­tenek. Ez nem fáj a mi dixe- kratáinknak sem. A faji megkülönböztetés, a “JIM- CROW” nem Ibn Szaudnak szól. A lehető legnagyobb pompával, ceremóniákkal fo­gadták. Maga Eisenhower el­nök várta a repülőtéren. Ázsi­ában az újságok nagy fejlé­cekkel hozzák majd a kitün­tetést .amiben Ibn Szaud ré­szesült. A kérdés az, hogy el- tompitja-e ez a déli bombák hangját, az ottani fajvédők garázdálkodásait ? Magyar munkás a bányarobbanás áldozatai közöl) j William 0. Douglas főbíró la múlt hét folyamán figyel- ! meztette hallgatóit, hogy Ázsia nem felejtette el a faji megkülönböztetést, a renge- | teg sértést, kizsákmányolást amit a “gyarmati rendszer jelentett részére. A világ la­kosságának többsége szines- j bőrű, s Ázsiában éi” — mond- j ta Douglas főbíró a Willard j Hotelben tartott banketten— i I majd hozzátette, — “Ázsia emlékszik az iskolákban fenn­álló elkülöntésre. Emlékeznek, a “Bennszülötteknek tilos a I bemenet”'felírásokra. Nem felejtették el, hogy rabszol­gáknak tartották jóformán őket-.. csupán mint árucik-1 kék szerepeltek a fehérek ke- ■ zében. . • A faji megkülönböz- I tetés mély barázdát szántott jaz ázsiai nép emlékezetében.” Szaud király látogatásával I igyekszik a republikánus párt j ; megnyerni Ázsia népét kül­ügyi politikánk részére. A legjobb propaganda Ázsia fe­lé, a hazánkban élő 10 millió ' déli néger nem sokat számit. Virginia és West Virginia ha­tárán a Pocahontas Fuel Co. Bi­shop nevű bányájában 37 áldo­zatot Követelt a bányarobbanáis. Az ország legnagyobb puhaszén­bányájában hat órával a robba­nás után megtalálták a bányá­szok tetemeit. Az áldozatok egyike fiatal magyar munkás volt: Varga József. A bányatársaság nyilatkozatot adott ki, mely szerint “40-en alul volt a bányában levők szá­ma és senki sem maradt élet­ben.” A rohanás okát nem tudják, de minden valószínűség szerint bányalégrobbanása okozta. A robbanás alkalmával 177-en voltak a bányában, de a többi bányásznak más nyíláson sike­rült elhagyni a tárnát. A füst és rossz levegő nagyon megnehezítette a mentők mun­káját. 1942 május 12 óta ez volt a legnagyobb bányaszerencsét­lenség. amikor Osage, Fairmont 5 mellett 56 bányász vesztette éle- • tét. Douglas főbíró kritizálta kormányunkat, hogy “tá­maszt nyújt a legyengült hadurak alá, pénzeljük a kö­zépkorba való királyságokat, nem a liberális vezetőkkel, hanem mindig a reakciósok­kal szövetkezünk az ázsiai életben. ” Ez olyan, mint saját ha­zánkban a republikánus kor­mány szövetkezése a déli de­mokratáinkkal, jobban mond­va “haduraikkal mint Missis­sippiben Eastland szenátor­ral, John McClellannal Ar- kansasban, J. Strom Thur- monddal Dél-Karolinában és Harry F. Bvrd-el Virginiá­ban, hogy csak néhányat em­lítsünk. A déli szakszervezetek dilemmája A szakszervezetek déli szer­vezői jelentik, hogy a fajvédő i hatóságok és délf te>• vények I majdnem lehetet’enné teszik a szervezkedést. A nemzeff munkaerejének egy harmadát majdnem lehetetlen kevert szakszervezetekbe tömöríteni a déli államokban. A Munká­hoz való jog “cimii munkai- ellenes törvények” fajvédő’* üldözések tömeges erösza c. melyre a hatóságok szemeb hunynak arra vezetnek, hogy habár a szakszervezetek száz­ezreket költenek a szervezés­re, egy év leforgása alatt a!i? 2000 munkást tudtak meg­szervezni. Közben Montgomery Ala- bámában Martin Luther* King lelkész vezetése alatt megnyerték ugyan a négerek, az egy évig tartó autóbusa sztrájkot, de a vezető, King lelkész, nem mer saját ottho­nában tartózkodni, mert ál­landóan a fajvédők bombái fenyegetik. King és Aberna­thy lelkészek kérték Eisen­hower elnököt, hogv “CSATt NÉHÁNY SZÓT SZÓLJON POLGÁRI JOGAIK ÉRDE­KÉBEN” születésük helyen. 58. más néger vezető csatla­kozott kérelmükhöz, mikdr* levélben kérték az elnököt. Nixon alelnököt is felkér­ték egyidejűleg, de egyikük! sem adott rá formálisan vá­laszt. Azóta már 12 dinami- tot dobtak Luther King ai- tajára. King szomszédjai közül már hárman megsebe­sültek a többszöri rohanás al­kalmával. Erre sem kaptak választ Washingtonból­“Nem szabad erőszakot (Folytatás a 14-ik oldalon! MŰK! BUDAPEST, feb. 4. — Az As. sociated Press tudósítójának je­lentéséből.— Az október 23-ika* óta bezárt egyetemek ismét! megnyitották kapuikat, meg­kezdődtek az előadások. A diá­kok áij jelszóval köszöntik egy­mást: MŰK! (Márciusban r; at. kezdjük). Az egyetemi épületben, e"-"* diákszállókban a rendé - 'X nagymennyiségű fegyvert éc szert fedezett fel és kobozott eL#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom