Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-24 / 4. szám
January 24, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 (8) — Hát tudtam én, hogy ez méreg! — Klárika! Ne rémitsen meg, mert kiugróm az ablakon! Csak nem maga mérgezte meg a Sándort ? A leány némán bólintott a fej'ével. — Hát mi a ménkűért tette? — Olyan kegyetlen volt hozzám, aztán egy cigányasszony elhitette velem, hogyha ezt a borába áztatom, engedelmes lesz hozzám. — Itt van ni! Canis tota mater leányai. Cigányasszonyokkal kell nektek trafikálni, ugye? Iskolába nem jártok, ahol a rektor a mérges növényeket megismerteti, hanem a cigányasszonytól tanultok. Már most szép engedelmessé tetted a legényedet! Mérgében tegezni kezdte a leányt. — Meghal ? — kérdezé az rimánkodó tekintettel. — Az kellene neked még, hogy meghaljon! Nem olyan fusermódra van annak a testéhez fércéivé a lelke. — Hát megél? — A leány a vigasztaló' szóra odatérdelt a doktor lábához, s megragadva annak a kezét, összevissza csókolá. — Ne csókolgasd az én kezemet, csupa mustárkovász, feldagad tőle a szád. Hát akkor aztán a lábait csókolta. S hogy a doktor azt sem engedte, akkor meg a lába nyomát csókolta: azokat a sáros lábnyomokat a tégla padlón csókolta azokkal a szép piros ajkaival. No, hát álljon fel és beszéljen okosan. Elhozta a kávét? Meg van pörkölve? Meg is őrölve már? Ez jól van. Addig is, amig a doktor eljön, ezt kell itatni a beteggel. Jó volt, hogy megmondta nekem, miféle méreggel lett megetetve a legény. Mert most már tudom, hogy mi annak az ellenszere. Hanem most már aztán azt mondom ám magának, édes lelkem, hogy vegye nyakába a világot izibe s úgy eltűnjön erről a vidékről, hogy nyomára se találjanak, mert amit maga elkövetett, az kriminálitás: azt a főorvos fel fogja jelenteni; biró elé, törvényszék elé kerül a dolog. Hát csak fusson, amerre a világnak nincsen szája. — Nem futok én! — szólt a leány, letörölve a kötényével a könnyeit. — Hát itt a nyakam, vágják el, többet nem tehetnek. Ha vétettem, büntessenek érte, ahogy igazság. De én innen el nem megyek. Ez a nyögés, amit az ajtón keresztül hallok, jobban megköt engem, mintha kezem, lábam békóba volna verve. Engedje meg doktor ur, az istenre kérem, had legyek mellette, hadd ápoljam, hadd borogassam a fejét, hadd igazgassam a feje alját, hadd törülgessem az izzadó arcát. — Ugyan mit gondol ? Hisz akkor engem egyenesen a bolondok házába csuknak, ha én magágára a méregkeverőre bizom az ápolását a meg- mérgezettnek. A leány arca kimondhatatlan fájdalomra nyúlt meg e kegyetlen mondásnál. — Hát doktor ur is azt hiszi, hogy rossz vagyok ? Azzal félretekintett, meglátta az ablakhidján azt a büntanu méreggyökeret, hirtelen kezébe kapta s mielőtt a doktor megakadályozhatta volna, a szájába dugta az emberfő forma végével. — Nono, Klárika! Ne bolonduljon azzal a nadragulyával! Meg ne rágja! Vegye ki a szájából. Adja ide. Inkább megengedem, hogy oda menjen a beteghez. De az nem magának való, előre megmondom. Az ilyen kinlódást gyöngeszivü ember el nem tudja nézni. — Tudom jól. A famulus az utón elmondott mindent. Alig ismerni rá, úgy elváltozott az arca. A szép piros színe helyén szederjes foltok ütöttek ki rajta, szép fehér homlokán halálszep- lők vannak, az orcája fénylik hideg verítéktől, két szeme karikára felnyitva olyan meredt, mintha üvegből volna, ajkait összehumva tartja, s ha fenlnyitja, tajtékzanak és amellett nyög, erőltet, csikorgatja a fogait s karjait feszíti, derekát hátratöri, hogy azt látni, hallani gyötrelem. De hát legyen ez az én büntetésem! Hadd legyenek az ő nyögései, nyavalygásai éles kések, amik a szivemen keresztüljárnak. Ha nem látom a szememmel, ha nem hallom a fülemmel, jobban látom, jobban hallom, mintha igazán ott volnék. — No, jól van. Próbálja meg! Ha elég erős a szive hozzá. Magára bizom a kávésmasinát: főzze benne a feketét egyremásra. De ha sírva fakad, kilököm az aj|tón. Azzal kinvitá előtte az ajtót s bebocsátá. A leány, amint megpillantá az ágyon fekvő kedvesét, kék, zöld lett a világ a szemei előtt. Mivé lett a deli legény, amióta tőle elvált: egy mesemondás idő alatt! Kin volt látni. Kin volt a látást kiállni. JÓKAI MÓR: SÁRGA RÓZSA A doktor behívta a famulust is. A leány a kávéfőzés mellett elfojtotta a zokogást s ha egyszer kitört a hangja s a doktor szemrehányólag tekintett rá: ráfogta, hogy csuklóit. A két férfi mustárkovászt tapasztott a beteg lábikráira. — No, most jöjjön azzal a kávéval. A szájába kell tölteni. Nagy teketóriával járt az! A két férfinak teljes erejével kellett szétfesziteni a legény derme- teg karjait, hogy ne hánykolódjék. — No, Klárika, most nyissa fel neki a száját. Jajh, nem megy az úgy! Ezt a vésőt kell a fogai közé dugni s azzal szétfesziteni. Ne féljen, nem nyeli az le: úgy szorítja a vasat, mint a harapófogó. Megtette azt is. — No, most szép csöndesen töltse át a masina csövével a kávét a fogai közt. No látja? Maga ügyes leány. Berekomendálom a mizeriekhez betegápolónőnek. A leány arca mosolygott, a szive meg akart szakadni. — Csak ezekkel a szemekkel ne nézne igy rám. — Az fáj legjobban, ugye? az a két meredt szem? Magam is azt tartom. Valami kevés enyhülés állt be a betegnél: tán az ellenszer hatásától. A kínos nyögése alábbhagyott, a tagjaiba' állt görcs múlni kezdett. De a homloka égett, olyan volt, mint a tiiz. A doktor utasitást adott a leánynak, hogy mint kell a hidegvizes kendőt kifacsarni s a szenvedő fejére tenni, meddig rajtahagyni s ujjal felváltani. Megfogadta: úgy tett. — No látom, hogy erős szive van. Meg is jött annak a jutalma. Az az öröm, hogy egyszer csak a szenvedő lehunyta a két szeme pilláit, megszűnt olyan rém- ségesen nézni nagy fekete karika szemeivel. Később az is megjött, hogy a száját felnyitotta: nem kellett már erővel szétfesziteni ösz- szeszoritott fogsorait. Talán a gyorsan alkalmazott ellenszer segített? Talán nem is volt olyan erős adag a méreg, melyet bevett? Mire a főorvos kijött a városból, már sokat enyhült a baj. Az állatorvos, meg a főorvos diákul beszélt egymással, a leány nem érthette, hogy mit, de az ösztöne rávezette, hogy őróla is beszélnek. A főorvos aztán még rendéit egyetmást s egyúttal megírta a “visum repertum”-ot (látleletet) s aztán haladéktalanul kocsira ült s visz- szatért a városba. Jövet egy zsandárt hozott magával a bakon; a zsandár ittmaradt. Nyomban a főorvos eltávozta, után gördült be az udvarra egy másik kocsi. Azon a hortobágyi csárdás jött. Követelte a doktoron a leányát. — Csak lassan lármázzunk, nemzetes ur. A kisasszony vizsgálati fogságban van. Látja ott a zsandárt? — Mindig mondtam én, hogy bolondok a leányok, ha egyszer az eszük elmegy. Nekem “se ingem, se gallérom’’. Azzal szép flegmával visszakocsikázott. ★ Egész éjjel mellette volt a leány. Senkinek sem engedte át a helyét a beteg ágya mellett. Pedig a múlt éjjelt is átvirasztá. Nem igy! Ez a penitencia érte. . . El-elbólintott a széken ülve a nagy álmosságtól, de egy nyögése a betegnek rögtön felébresztő; valahányszor annak a fejére hideg borogatást tett, a saját szemeit is megmosta, hogy ébren maradjanak. Az első kakaskukoritásnál aztán megszállta a bajforditó álom a beteg idegeit. Kiegyenesedett s szép egyenletesen horkolni kezdett. Először azt hitte a leány, hogy az halálhörgés és megijedt tőle, hanem aztán nagyon megörült neki. Ez becsületes, jófajta horkolás. Csak az egészséges ember tud horkolni. S ezzel a horkolással egyúttal gondoskodik róla, hogy a másik ébren maradjon. Amig a kakas másodikat kukoritott, jó verset aludt. A beteg arra fölneszeit és nagyot ásított. Hála az égnek! Már ásítani is tud. Ekkor már megszűntek a görcsök. Tudják azt mindazok, akik az idegeik zsarnoksága alatt szenvednek, micsoda nagy lutrinyeremény egjr olyan egészséges ásitás a görcsök után! A leány ismét akart neki kávét adni: a legény félrekapta a fejét, s azt motyogta, hogy “vizet”. A leány átkopogtatott a doktorhoz, aki a szomszédszobában aludt, megkérdezve, hogy szabad-e a betegnek vizet adni? azt kér. Erre a doktor fölkelt s kijött slafrokban, papucsban, maga akarta megnézni a beteget. Meg volt elégedve az állapotjával. — Jól megy a dolog. Ha már szomjazik, az jő jel. Adhat neki vizet, amennyit csak kíván. Megivott a beteg egy karafinával. S akkor aztán elaludt csendesen. — Ezt bizony elnyomta a buzgóság — monda a doktor. — No, most már maga is elmehet, Klárika. aludni: ott az ágya a gazdasszony szobájában. Majd én nyitva hagyom az ajtót s vigyázok a betegre. A leány olyan szépen kérte. — Hadd maradjak itten. Lehajtom a fejem az asztalra: úgy alszom egy szikrát. Hát ráhagyták. Egyszer aztán arra riadt fel a leány, hogy már világos van, a verebek csiripelnek az ablak előtt. A beteg legény most már nemcsak eludt, hanem álmodott is. Nyitva volt a, szája, valamit motyogott. Valamin nevetett. Fel-felnyitotta a szempilláit, de az nagy erejébe kerülhetett: meg-meg leragadtak. Az ajkai szárazon, epedten nyiladoztak. — Adjak vizet? — suttogá a leány. — Ahán — lihegé a beteg, behunyt szemmel. Odavitte hozzá a vizes palackot. De annak nem volt annyi erő a karjában, a tenyerében, hogy azt a vizes üveget a szájáig tudja emelni. Ennek a vasgyurónak! Úgy kellett megitatni, fejét föl kellett emelni. Azalatt is aludt félig. Mikor aztán a feje megint visszaesett a vánkosra, elkezdett danolni. Talán csak folytatta a nótát, fennhangon, amit álmában elkezdett; a dévai nótát: ) Hogy ne volna jó világ? Cigány leány, magyar leány, mind virág! ★ Pár nap alatt talpraállt a legény. Az ilyen pusztán nőtt “vascövek” nem sokat gornyadozik, ha túl van a bajon. Irtózik az ágytól. Harmadnap már jelentette a doktornak, hogy ő be akar rukkolni a méneshez, ahol szolgálatban áll. — Várj csak, fiam, Sándor, még egy cseppet. Egy kis diskurálása van veled valakinek. Az a valaki a vizsgálóbíró. Harmadnapra a bejelentett eset után kijött a hivatalnok a jegyzőjével, meg egy zsandárral a mátai telepre, megejteni a törvényes vizsgálatot. (Folytatjuk) A LAP ÉRDEKÉBEN!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján aa ön neve felett levő dátumot. Ha 56—12-nél, tehát ez év okt.-nél korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szivességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért mőst igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök .....................dollárt. Név: .................................................................................... Cim: ..............................................................................
