Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-24 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 24, 1957 TEXASI OLAJBÁRÓK ÉS A KÖZÉP-KELET Antiszemitizmus a magyar menekültek között Zev Weiss, az Ifjúsági Allijah nevezetű amerikai zsidó kivándorlási szervezet végrehajtó bizottságának tagja az elmúlt hetekben felkereste, szervezete megbízásából az ausztriai magyar menekülttáborokat. Élményeiről beszámolt new yorkban a Hadas- sah nevű ugyancsak zsidó jótékonysági szervezet előtt. Mr. Weiss szerint az ausztriai menekült magyarok között veszedelmes méreteket öltött az antiszemitizmus. A helyzet odáig fajult, hogy az osztrák rendőrségnek figyelmeztető nyilatkozatot kellett kiadni, mely szerint nem fogják a kilengéseket megtűrni. Mr. Weiss szerint nemcsak szóbeli antiszemitizmusról van szó, ami magábavéve is elitélendő, hanem zsidók összeveréséről. Ennek következtében az osztrák kormánynak a zsidóvallásu magyar menekülteket külön táborokba kellett elhelyezni. Mr. Weiss jelentése kiirivó ellentétben áll azok jelentésével, akik tagadják az antiszemitizmus és a fasiszta érzelmek létezését a magyarországi eseményeakben aktivan résztvevők között. A newyorki “Az Ember’’ egyik legutóbbi számában egy magyar menekült, állítólagos “szabadságharcos”, idillikus leírást adott arról, hogy a harcosok Között vallásra való tekintet nélkül mily nagy volt a barátság, bajtársiasság és egyetértés. Lehet persze, hogy “Az Ember” tudósítójának volt igaza és Mr. Weiss információi helytelenek. A ba| csak ott van, hogy “Az Ember”-en kivid ma már majdnem minden más forrásból alátámasztják az antiszemitizmus tényét. Azok pedig, akik jártak Camp Kilmerben pzintén megjegyezték az antiszemita kijelentéseket. A Magyar Szó nem hisz abban, hogy szórványos esetek alapján általánosítsunk és most minden magyar menekültet antiszemitának vagy fasisztának minősítsünk. Egyáltalán nem. Megvagyunk győződve, hogy a menekültek jelentékeny része a bizonytalanság, a pánik következtében, egy részük pedig éppenséggel a fehér terror bekövetkezésétől való félelemből hagyta ott szülőhazáját. Annyit persze tudtak, hogy ha egyszer átlépik a magyar határt, akkor a szocializmus ellen kell nyilatkozniuk. Sajnos, ezt a volt magyar adminisztráció súlyos hibái és bűnei nem mindén esetben tették indokolatlanná. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 1956-ban 76 millió pulykát tenyésztettek, amiből fejenkénti elosztásnál minden lakosra csaknem egy fél (0.46) madár esne. A VILÁG LEGHÍRESEBB MAGYAR SZAKÁCSKÖNYVE Amerikába érkezett és most már kapható a Magyar Könyvesboltban az “Invesmester Nagy Szakácskönyve” a magyar konyhaművészet receptjeinek legnagyszerűbb gyűjteménye. Több mint félezer recept, útmutatás van benne a mindennapi magyar ételek elkészítésétől a legfinomabb különlegességekig. A gazdagon illusztrált 522 oldalas könyvben nemcsak a receptek óriási választékát találja az olvasó, hanem rengeteg hasznos tudnivalót a diétáról, a terítésről, a befőzésről, “ami gyorsan készül”, tápanyagok értéke, stb. E nagyszerű könyvből csak korlátolt mennyiség érkezett és nem tudjuk mikor érkezhet uj szállítmány, ezért ajánljuk az azonnali rendelést. Ára szép vászonkötésben csak 4 dollár. Rosta- és csomagolási költségre 25 centet kérünk. Rendelésre használja az alanti szelvényt: MAGYAR KÖNYVESBOLT 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre az Inyesmes- ter Nagy Szakácskönyvét. Csatolva küldök 4 dollárt érte és 25 centet csomagolási és postaköltségekre. Név: ..................................................................... Cim: ...................................................................... Végtelen sivatagok, magasbanyuhí csúcsokkal, nagy szakadékokkal, völgyekkel szabdalt hegyvidékek, termékeny árteriiletii folyóvölgyek, földünknek erre a tájára, amelyet a földrajz Közép-Kelet gyűjtőnév alatt tart számon, már régóta ráterelődött a világ figyelme. Évezredes kultúrák maradványait rejti a sivatagi homok ezen a tájon. Itt a Tigris és Eufrátesz hajdani medre mentén terült el egykor Asszíria és Babilónia, innen indult el Dáriusz, perzsa király hires hadjárataira, s az egyiptomi sivatagban hatalmas piramisok, csodálatosan szép templomok őrzik egy virágzó kultúra emlékeit. A régészek ásója nyomán ma már képet kaphatunk a letűnt társadalmak életéről. De a Közép-Kelet nem régészeti emlékei miatt vált fontos területté egyes nyugati hatalmak számára. Attól a pillanattól kezdve, amikor az első geológiai kutatás nyomán szétröppenI a hir, hogy a sivatagi homok és a hegyek méhe óriási kincsei, szinte felbecsülhetetlen olajtartalékot rejt magában. megindult a harc az olajforrások kiaknázásáért. Ettől kezdve a Közép-Kelet története a szembenálló olajtársaságok összeütközésének történetévé változott. Átalakult a terület képe. Hatalmas olajfúró tornyok emelkedtek a magasba. száz és száz mérföldeken keresztül húzódó olajvezetékeket fektettek le a sivatagi homokba, olajkikötők, olajfinomító berendezések épültek. Az első foglalók az angolok és a franciák voltak. Bőven áramlott a fontsterling és a frank a Közép-Keletre. Megvesztegették az ezen a területen uralkodó arab királyokat, hercegeket, kalifákat és emireket s megszerezték egy-egy társaság számára félévtizedekre a kiaknázás kizárólagos jogát. S nemegyszer revolvergolyóval vagy tőrrel zárták le a vitát, ha jogaikat veszély fenyegette. Az e területen történteket Londonban és Párizsban határozták meg. De a Közép-Kelet népei, amelyeket az ‘oszd meg és uralkodj” elv alapján nemegyszer szembeállították egymással, ráléptek a civilizáció or- szágutjára s a második világháborúi után óriási erejűvé nőtt függetlenségi mozgalmuk. Az angol — francia bofolyás egyre csökkent. Egyiptom, Sziria, Szaud-Arábia és más arab országok a független nemzeti politika útjára tértek. Kettős csatavesztés Ilyen volt nagy vonalakban a helyzet, amikor tavaly júliusban Nasszer egyiptomi elnök bejelentette a Szuezi-csatorna államosítását. Ettől kezdve az események szinte drámai gyorsasággal követték egymást. S ma már — miután kellően áttekinthetjük az eseményeket — megállapíthatjuk, hogy Anglia és Franciország egyidejűleg két fronton vesztett csatát. Nem sikerült elnyomnia a közép-keleti népek függetlenségi mozgalmát, sőt elvesztette tekintélyének és befolyásának jelentős részét is. Alul maradt egyúttal abban a “mérkőzésben” is, amelyet nagy partnerével és szövetségesével, Amerikával vívott a közép-keleti pozíciókért. Hogy az eseményeket végig követhessük és helyükre állíthassuk, bontsuk szakaszokra ezt a küzdelmet. Az államosítási előjáték Első menet: Egyiptom államosítja a Szuezi- csatornát. Az angol és francia kormány fenyegetőzik, flottatüntetéseket rendez az egyiptomi partoknál. Az egyiptomi vezetők azonban nem másítják meg határozatukat, s kijelentik, erőszak esetén hajókat süllyesztenek el, s használhatatlanná teszik az Anglia számára létfontosságú csatornát. Sziria bejelenti: agresszió esetén felrobbantják az olajvezetékeket. Amerika hallgat, a “semleges” szerepét tölti be az ügyben. Bár titkosszolgálata utján értesül arról, hogy DIN AMIT! Johnston délkarolinai szenátor a kongresszusban kijelentette, hogy az Egyesült Államok “dinamittal” játszana, ha mostantól kezdve fajra s vallásra való tekintett nélkül engedne be kapuin menekülteket. Hangsúlyozta, hogy ő nagyon is pártolja a magyarok megsegítését, de a segítséget végezzék külföldön mindaddig, amig az összes vizsgálatot el nem végezték és az illetőt jól le nem ellenőrizték. szövetségesei agressziót készítenek elő, nem akadályozza meg ezt fellépésével. Anglia és Franciaország akcióba lép Második menet: Az angol és a francia kormány felbátorodik Washington hallgatásán, amelyet jóváhagyásnak tekint. Izráel megtámadja Egyiptomot, majd partraszállnak az angol, francia erők a csatorna-övezetben. Bombázzák Port Szaidot, s elfoglalják a csatornaövezetet. “Hatalmi ür” Harmadik menet: A világ közvéleménye elítéli az agressziót. Amerika “békéltető” és “köz- vetitő” szerepben lép fel. E két tényező hatására létrejön a ENSZ-határozat, amely a csapatok visszavonására készteti Angliát, Franciaországot és Izráelt. Negyedik menet: Washingtonban mind többet beszélnek a “hatalmi űrről”, amely a Közép-Keleten támadt. Anglia és Franciaország a szuezi kaland miatt elvesztette befolyását — mondogatják — s valakinek pótolnia kell a helyét. Franciaország állampolgárait kiűzik Egyiptomból és Sziriából. A francia vállalatokat mindkét országban feloszlatják és elveszik 400 milliárd frank értékű befektetés. “Franciaország kőolaj-ellátása — írja keserűen a Combat cimü francia lap— a jövőben az arab királyocskák jóakaratától függ majd, vagy pedig a texasi kőolaj-monopóliumoktól, amelyek állandóan emelik a folyékony arany árát’’. Anglia is súlyos gazdasági nehézségekkel küzd az olajhiány miatt. Az autóiparban 10,700 munkás veszti el állását. A többiek közül sokan három-négy napot dolgoznak. A News Chronicle igy ir erről: “Fekete év vár menthetetlenül, legalább 30,000 munkásra az angol gépkocsi-iparban”. Anglia kap ugyan olajat a texasi olajmonopóliumoktól, de mind nagyobb árat kénytelen fizetni. Az amerikai olajárak legutóbbi felsrófolása napi 90,000 fonttal növeli Nyugat- Európa olajkiadását dollárokban. Anglia egyelőre nem adja fel a harcot, megpróbálja megmenteni pozícióit. Kidolgozzák Ciprus felosztásának tervét. A sziget török részén Anglia kezén maradnának a Közép-Kelet feletti uralom szempontjából oly életbevágó támaszpontok. Angol csapatok támadást intéznek Jemen ellen, hogy “megvédjék” Anglia számára a Vöröstenger déli kijáróját. ötödik menet: Eisenhower bejelenti Amerika uj közép-keleti politikáját. A terv szerint Amerika 400 millió dollár “gazdasági segélyt” nyújt a Közép-Kelet országainak s az elnököt felhatalmaznák, hogy szükség esetén amerikai csapatokat vessen be ebben a térségben. Hatodik menet: Az angol kormány kapitulál az erősebb szövetséges előtt. Eden be nyújtja lemondását. Washingtoni sajtóhangok Butler vagy MacMillan kinevezését tartják előnyösnek Amerika számára. Londonban bejelentik, hogy MacMillan lesz az uj angol miniszterelnök. .. Heti egymillió dollár jövedelem Itt tart most a nagy játszma a Közép-Keletért. A sorozatos vereségek miatt elkeseredett angol saitó most nem fukarkodik a csipős megjegyzésekkel az amerikai kormányzat címére. Élesen támadják a texasi olajbárókat, akik — mint megírják — az Egyesült Államok közép-keleti politikáját irányítják. “Vajon sejtik-e az amerikaiak, — irta a napokban a Sunday Express —, hogy mennyire felbőszítették Angliát azzal a szándékukkal, hogy bevonulnak a Közép-Keletre és pontosan azt követik el, aminek megkísérlése miatt Angliát és Franciaországot elitélték. Tudják-e, hogy a texasi olajbárók durva eljárása kimondhatatlan elkeseredést okoz Angliának. A mindenható dollár halálos csapásokat mért Anglia létérdekeire.” Angol lapok azt is megírják, hogy 1952-ben az amerikai elnökválasztási hadjárat százmillió dollárba került és az amerikai olajérdekeltségek az összeg felét adták az Eisenhower- féle választási pénztár javára. Arról cikkeznek, hogy Hunt, az egyik texasi olajkirály, akinek jövedelmét heti egymillió dollárra becsülik, nagyobb befolyást gyakorol az amerikai külpolitikára. mint maga Dulles. Nem kétséges, hogy a küzdelemnek még nincs vége. További “menetek” várhatók. S az Eisen- hower-terv arab visszhangja azt is jól megmutatja, hogy Amerikának a jövőben még nagy nehézségeket kell leküzdenie, ha el akarja foglalni az angolok és franciák hagyatékát.
