Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-24 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 24, 1957 2 AMERIKA KÉPE ÉS A MAGYAR JÖVEVÉNYEK Amerikai Magyar Szó Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $3., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Bzerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. AGGASZTÓ JELENSÉG Nagy árat kellett fizetni a magyar népnek a közelmúlt hibáiért. E hibák egyrésze a magyarországi sajtóban is visszatükröződött. A magyarországi sajtó minden orgánuma a Szabad Néptől kezdve egytől egyig a kormány és a dolgozók pártja szócsöve von, amelynek nemcsak tartalmát, hanem a formáját is a vezetőség szabta meg. ■Ma már Kádár János is beismeri, hogy ennek következtében a magyarországi napilapok “teljesen száraz, hivatalos közlönyszerü” orgánumokká váltak. De ez még csak a kisebb baj volt. Ma már minden!;’! beismeri és tudja Magyarországon, hogy a ré,ri vezetés, a régi párt ELSZAKADT A TÖMEGEKTŐL, NEM TÜKRÖZTE VISSZA A TÖMEGEK KÍVÁNSÁGÁT, ÉRDEKEIT. •És miután a sajtó kizárólag csak a vezetőség nevében beszélt, hasábjain nem jutott kifejezésre — idejében — a nép gviilemlő elkeseredése. Talán, ha a sajtóban kifejezésre juthatták volna a sérelmek, kívánságok, követelések, a tragédia nagv része elkerülhető lett volna. .A Magyar Szó szerkesztősége örömmel üdvözölte az újjászületett magyar sajtót, amely, úgy látszott, levonta a rávonatkozó tanulságokat. Az újonnan indult Népszabadság ideérkező első számai érdekesek, színesek, tartalmasak voltak. Tu- dátában vagyunk annak, hogy mindjárt az első sZám+ól kezdve nem találhatták meg minden tekintetben a helyes formákat, módszereket de, ugv érezzük, a helyes utón indultak meg. Éppen ezért nagyon sajnáljuk és aggasztónak tártjuk Kádár János miniszterelnök a budapesti jan. 16-iki pártaktiván tett kijelentésének a sajtóra vonatkozó részleteit. Kádárnak nem tetszik a Néoszabadság eddigi stílusa, tördelési módszere, formája. “Ilyesfajta törekvés nem pártlap,... hanem a legrosszabb burzsoá lap felé visz, illetve vinne — de ebbe nem lehet beleegyezni”, — mondta beszéde egy helyén. A jó ég a megmondhatója, hogy a Magyar Szó ■szerkesztősége tudatában van a roppant nehézségekkel. melyekkel a Kádár-kormány és maga Kádár Tíü’us szemben áll és az emberfeletti munká- vál, melyet végeznek. Mi sem áll tőlünk távolabb, minőm0"- mi most kákán csomót kereséssel a legcsekélyebb mértékben megnehezítsük munkájukat. D’ Kádár kijelentésében veszélyt látunk! Kádárnak, kormánya minden tagjának éppúgy, mint bármely jószándéku magyar munkásnak joga van véleményét kifejezni a sajtóról, joga van a'kritikához. ’ De Kádár nem ezt tette. Kádár kijelentette, hogy “ _. . ebbe nem lehet beleegyezni”. A Magyar Szó szerkesztősége ebben a magatartásban pontosan azokhoz a módszerekhez való visszatérést látja, melyet a Kádár-kormány több kijelentésében elitéit, a fentről a csalhatatlanság magatartásával való dirigálás módszerét. Mi tisztában vagyunk a munkássajtó szerepével a burzsoá államban éppúgy, mint a szocialista államban. Tudjuk, nem lehet megengedni azt, hpg • a munkássajtó kaotikus keveréke legyen mindeféle véleményeknek. A munkássajtó célja revelés és szervezés. D<* e sajtónak — különösen a mai magyarországi helyzet adottságai közepette — vissza kell tükrözni a nén óhajait, kívánságait. A Népszabadság szerkesztősége — január lß-i,r. legalább — ugv látszik igyekeztek a magyar néonek érzelmeihez, kívánságaihoz képest írni. A lap érdekesebb, színesebb, tartalmasabb volt. De észrevettük, hogy Kádár nyilatkozata után egy csapásra visszatért a Rákosi-Gerő időbeli újságszerkesztés. A lap január 17- és 18-ik száma ismét “hivatalos közlönnyé” vált. Az az érzésünk, hogy Kádár János hibát követett el, amikor a magyar sajtót ismét ilyen hivaA magyarországi tragikus események következtében több, mint 21,000 magyar, legtöbbjük kitünően képzett szakmunkás, értelmiségi foglalkozású vagy diák érkezett az Egyesült Államokba. Minden jóérzésü amerikai és különösen az amerikai magyar polgárok érdeke és kívánsága, hogy a sors és a nemzetközi intrikák e hajótöröttjei minél gyorsabban és minél kevesebb zökkenővel elhelyezkedjenek az amerikai gazdasági életben. Ez nem egyszerű dolog. Amerika hatalmas ország, roppant iparral rendelkezik, munkaerő felvevőképessége igen nagy, de nem korlátlan. Közgazdaságának megvannak a maga problémái, köztük a több mint három millió munka- nélkülinek, 44 millió szervezetlen munkásnak és sok millió olyan munkásnak problémája, akik a létminimumon alul keresnek. Ha most egy ilyen adott h e 1 yzetben néhány héten vagy néhány hónapon belül több tízezer uj munkaerő vetődik be közgazdaságunkba, olyan munkások, akik nem ismerik az ország nyelvét, akiknek rózsás ígéreteket tettek az itteni viszonyokról, akiknek garantáltak munkaalkalmat és minden mást, akkor el kell készülnünk bizonyos társadalmi visszahatásokra. Az első hetekben, hónapokban a nagy politikai propaganda zajában e visszahatások nem voltak észrevehetők, nem is alakultak még ki. De annál jobban lehet őket észlelni mostantól kezdve. Szorítkozzunk egyetlen államra, Pennsylvaniára, ahova több ezer magyar érkezett. Pennsylvania, mint tudjuk, egyike azoknak az államoknak, ahol a munkanélküliség viszonylag nagyarányú, ahol sok tízezer amerikai él városi és községi segélyen. Mi az átlagos pennsylvaniai munkás véleménye az újonnan érkezettekkel szemben? Aki a kérdésre őszinte, becsületes választ akar, az ne a hatósági támogatással rendezett felvonulásokon, diszgyüléseken, alkalmi szónokok beszédében keresse azt. Az beszéljen az átlagos pennsylvaniaival a lakásában, a sarki italmérésben. Vagy ha erre nincs alkalma, figyelje a nagy lapok levelezési hasábjait. íme mit találtunk a Pittsburgh és környéki amerikai lapok hasábjain csupán néhány lap átböngészése után a pittsburghi Post Gazette-ben: “Tisztelt Szerkesztőség! Sajnálom a magyar népet. Mikor azonban ólvasom, hogy ezek a menekültek nagyszerű állásokat töltöttek be Magyarországon, azon csodálkozom, hogy engedtek-e be valóban szégény embereket hazánkba. A rádión, televízión ezek a menekültek bemutatkoznak, hogy orvosok, művészek, építészek, talos közlönnyé akarja tenni. Adják meg a magyarországi vezető munkástársak a lehető legnagyobb szabadságot azoknak a munkást áriaknak, akikre a lap szerkesztését bízták, hogy elvan lapot adjanak, amely érdekes, színes, amelyet eí is olvas a munkás, nemcsak kényszerből vásárol, mint a régi sajtóval történt. Hiszen feltételezzük, hogy azok, akik a lapot eddig szerkesztették megbízható, jóhiszemű emberek. Ezek mostantól kezdve úgy fogják érezni, hogy hiába minden kísérletezésük, a régi módsze rek visszatértek és nekik úgy kell Írni, úgy kell lapot szerkeszteni, ahogy “legfelső helyről dirigálnak.” Ismételjük, nem Kádár kritikáját kifogásoljuk, ahhoz joga van. Azt sem állítjuk, hogy a Népszabadság eddigi szerkesztése tökéletes volt. Az a reflexszerü reagálás aggaszt bennünket, amely- lyel a lap szerkesztősége visszaugrott a régi szerkesztési módszerekhez. Ha a Népakarat szerkesztősége nem mert ellen- véleményt kifejezni, nem mert vitába szállni Kádár nézetével, mi a garancia arra, hogy létezik véleményszabadság az ország politikai, gazdasági és társadalmi struktúrája bármely más terepén? És ha ez nem áll fenn. akkor, kijelentjük, aggódunk a következményektől. stb. Egyetlenegytől sem hallottam, hogy földművelők vagy napszámosok. Azt hiszem, hogy először a szegény embereket kellett volna segíteni. “Tiltakozni akarok”!!! A rádiómon állandóan a menekültekről kell hallanom. A “menekültekről”, akik harcoltak és harcolnak a szabadságért. Azok a magyarok, akik harcolnak a szabadságért, Magyarországon maradtak. Sokan meghaltak, de mások élnek és harcolnak. Akik fiatalok, erősek és egészségesek és mégis elszaladtak, nem a szabadságért harcoltak. Önzőén otthagyták hazájukat és azokat, akik valóban harcolnak. Hozzák ide az árvákat, az öregeket, a sebesülteket és azokat, akik valóban segítségre szorulnak. Azokat segítsük, akik hazájuk mellet maradtak. Ha mi, amerikaiak elhagytuk volna hazánkat a múltban, mikor rossz volt a helyzet, ma nem lehetnénk szabad emberek. Mrs. Betty Sadowsky Murraysville, Fa. Itt egy másik tiltakozás: “Jó lesz há mi amerikaiak használjuk az eszünket. Látom, hogy Ike és Nixon még több magyar és más népeket hoz az országba, hogy elvegyék tőlünk az állásokat, amik saját munkanélküliéin • két megilletnék elsősorban. Már éppen elég sok nálunk a munkanélküli. Nézzék meg már mennyien kérik a segélyt a város népjóléti szervezetétől csupán a mi megyénkben. Nem mondom, adjunk nekik állásokat, otthonokat csak ha minden amerikai férfi- s nőnek, fiúnak és leánynak megadnak legalább is olyan alkalmat, mint ezeknek a menekülteknek. Mikor garantált kormányunk egyetlen amerikai polgárnak, polgárnőnek állást, otthont, zsebpénzt, ingyen utazást, vagy ingyenes tanítást, hogy megfeleljen egv állásra? Még ilyent soha sem láttam, pedig elhiheti bárki, hogy sokfelé jártam. Jay C. Bell, Pittsburgh “Hol van az egyenlőség?” „Ugylátszik, hogy a szabadság földje és a bátrak hazája vehetne magának egy jó szemüveget. Érdekes, hogy belát a ‘vasfüggöny’ mögé, meglátja, hogy a magyarokat üldözik, de nem látja meg mi történik amerikai négerrel saját udvarában, pedig bizony az sincs jobb helyzetben. A magyarok szabadok a szabadok földjén, de az Amerikában született néger Alabatnában, Floridában s a többi helyeket meg sem említve, nem szabad, de azért bátor. Ideje, hogy Amerika felébredjen!” Elsie Duckett, Pittsburgh • Mit bizonyítanak e levelek? Azt bizonyítják, hogy a nagytőke szolgálatában álló sajtó óriási magyarellenes propagandakampánya ellenére az átlagos amerikairól már kezd leperegni a sok frázis. Kezdik megérteni, a véres testvérharcba uszított magyar nép fiai idehozatala által előidézett gazdasági következményeket. A Magyar Szó szerkesztősége, a magyar tragédia minden áldozatával szemben érzett rokon- szenvünk és munkásszolidaritásunktól vezéreltetve, kérjük mindazokat az újonnan érkezetteket, akikhez elér szavunk, legyenek megértnek az amerikai nép, az amerikai munkás érzelmeivel szemben. Ne vállaljanak munkát ott, ahol elhelyezkedésük következtében amerikai munkás vesztené el megélhetését! Vagy ahol ennek következtében bért vágnának! Ne vállaljanak munkát, magától éretődóieg ott, ahol sztrájk van. Lépjenek be, ahol lehetséges a szakszervezetekbe, mielőtt union shopban kísérelnék meg a munkavállalást. Kérjük lapunk olvasóit, legyenek az újonnan érkezettek segítségére méltányos és megfelelő munkaalkalom szerzésében. Magától értetődőlég nem a köztük szórványosan előforduló kalandorokra, a reakció ügynökeire, antiszemitákra, fasisztákra, a magyar népet, a magyar szocializmust gvalázókra gondolunk, hanem a túlnyomó többségükben becsületes, jóérzésü jövevényekre. Ezek érdekeit, ezek szempontjait jóakaratukig értelmezzük amerikai ismerőseink, szomszédjaink, munkástársaink előtt, megmagyarázva nekik a magyar tragédia igazi okait, igazi jelentőségét. Ez az, amit az emberiség, a magyar véreink iránt érzett mérhetetlen, bár fájdalmas rokon- szenvünk, éppúgy mint munkásszolidaritásunk parancsol és elvár. Deák Zoltán
