Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 3. szám
Eisenhower elnök a kongresszus elé tárta s felhatalmazást kért kormányunk abbeli tervére, hogy, ha kell, az amerikai hadsereggel védje meg a középkeleti olajmezőket, pontosabban: az azokat birtokló arab államok függetlenségét. Miközben Dulles külügyminiszterünk azzal van elfoglalva, hogy meggyőzze a kongresszus tagjait és a közvéleményt e lépés szükségességéről, a szokottnál is időszerűbbnek tartjuk egy kaliforniai AFL-CIO szak- szervezeti lap, az “East Bay Labor Journal” az érem másik oldalával foglalkozó cikkének közlését. íme a cikk fontosabb szakaszai: “A kaliforniai egyetem kancellárja, Clark Kerr egy előadáson kijelentette, hogy nálunk, Amerikában van a magas életszínvonal és a személyi szabadság legjobb kombinációja a világon és ez egyre jobb és jobb lesz. “Mr. Kerr megjósolta, hogy 18 éven belül a legtöbb amerikai munkás évi 4-5 heti fizetett vakációt fog kapni és amellett minden második héten kap egy fizetett pihenési napot. “Az amerikai nép a jövedelme egyre nagyobb hányadát lesz képes üdülésre, utazásra költeni. “Ez mind nagyon szép. De szeretnénk tudni, hogy amidőn Kerr professzor e ragyogó jóslásokat tette, figyelembe vette-e a világhelyzetet, vagy csak az amerikai helyzetet? “Véleményünk szerint a mi tanítóink, államférfia- ink, közgazdászaink jobban tennék, ha hiúságunk le- gyezgetése helyett az élet valóságait tárnánk elénk. Tudjuk, sok amerikai van, aki szeret olvasni vagy hallani arról, hogy mi vagyunk a világ legjobban táplált, legszabadabb, legboldogabb népe (bár ezt erősen kétségbevonná Amerika még.mindig rosszul táplált, rosszul öltözött, rossz lakásviszonyok között élő egyharmada, elsősorban a néger nép. — Szerk.) “De a mi vezetőinknek becsületbeli kötelességüknek kellene tartani, hogy rámutassanak arra, hogy miközben mi ilventénkép az igazak álmát alusszuk, örökös prosperitásról, minden garázsban két Cadil- lacról álmodunk, addig a világ nagyobb hányadának még mindig nincs meg a napi betevő falatja! Med- | dig élhet ez a nép viszonylagos jólétben, miközben az emberiség nagy része még mindig nyomorog? “Arról is kellene a mi vezetőinknek beszélni, amiről'nem divatos, sőt veszedelmes beszélni és pedig, hogy miközben nap-nap után elitéljük a ‘gvarmato- sitási rendszert” (különösen a “szovjet gyarmatosítást), addig mi a magunk magas életszínvonalát szintén gyarmatositási módszerekre, egy újfajta koloni- I alizmusra alapozzuk. “Sajtónk és vezetőink kenetteljes szavakkal ítélik el Angliát és Franciaországot, mint gonosz gyarmati [ államokat, amelyeknek elitélendő terveik voltak a Középkeleten. De arról nem beszéltek, hogy az egész j idő alatt a nagy amerikai olajvállalatok tették rá ke- j zeiket a középkeleti olaj egyre nagyobb hányadára és szállítják azokat óriási teherhajóikon (super tanker) Amerikába, hogy itt eltékozoljuk azt a gazolint hihetetlenül pocsékoló sok-száz lóerős autóinkban. “Az olaj a világ egyik legfontosabb nyersanyaga, melyet mi amerikaiak fantasztikus mértékben pocsékolunk. .. Az amerikai olajcégek azonnal réteszik kezeiket minden olajforrásra a vasfüggönyön kívül, (és szeretnék megszerezni a ‘vasfüggönyön’ belülieket, is — Szerk.) mivel képesek mindenki mást túllicitálni ! “Vezetőink kenetteljesen szeretnek rámutatni arra, hogy mennyi pénzt költünk más nemzetek támogatására. Mielőtt lenyelnénk ezt, érdemes volna mindenkinek tekintetbe venni azt, amit Gunar Myrdal, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának elnöke mondott: “A nagylelkű Amerika bizony elég gyakran fősvény és önző a kereskedelmi és j énz- ügyi politikájában'. (Gondoljunk e kijelentésre i iost különösen, amidőn a State Department bejelentette, hogy visszavonja azt a 20 millió dolláros segelyigére- tet, amelyet Nagy Imre rővidéletü kormányának tett. Ha valamely kormány nem tetszik nekik, nem haboznak egy egész népet szenvedtetni miatta. — Szerk.) “Ezek olyan dolgok, amelyeket nem divatos és nem népszerű mostanában megemlíteni. De ahogy az évek múlnak egyre elkerülhetetlenebb lesz, hogy mi ebben az áldott országban gondolkozzunk felettük, különben hamarabb, mint gondoljuk eljöhet a nap, melyben megbánhatjuk mulasztásunkat. . . ha ugyan megéljük azt az időt! ______________________________________ Magyarországi hírek old.) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 uncferdh^ Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. VI. No. 3. January 17, 1957 NEW YORK, N. Y. 15é Magyarnak lenni... Heteken át ellentálltam a kísértésnek, de végre mégis! csak megvettem a Life magazin szerkesztői által összeállított füzetet, amely Írásban és képben mutatja be a legutóbbi magyar tragédia legszörnvübb jeleneteit. Akinek érzékeny a gyom-1 ra. annak nem ajánlom ezt az i olvasmányt evés előtt, mert j még a jó gyomra embernek is elmegy tőle az étvágya-1 Akinek rosszak az idegei, an- j nak nem ajánlom ezeket a í látványokat lefekvés előtt, j mert egész biztosan lidérc álmai lesznek éjszakákon át. .. Olvasom a sok tekintetben hamis beállítású, következetesen egyoldalú cikkeket és nézem a szörnyű képeket. A magyaróvári felvételt, ahol magyar emberek és magyar asszonyok megdöbbenve nézik a magyar nők és férfiak holttesteit, -- magyar fegyverek áldozatait. Nezem az egyenruhás magvar képét., szomorú, okos arcát és a mögötte álló magyar gyerekember r á i r ánvitott fegyverét. Aztán a következő képet, ahol magyar felnőttek és magyar gyerekek állják körül az immár halálra taposott egyenruhás okos ma- gyár hulláját. Nézem egy másik egyenruhás fiatal magyar arcát, abban a pillanatban, amikor egy másik fiatal magyar fegyverének golyója egészen közelről teríti le. Nézem a két magyar hulláját a pesti ucca Sárában és nézem egy harmadik magyar utolsó pár lépését, mielőtt egy csomó magyar fegyvere dördül és ő is elterül a másik kettő közelében. Nézem hat fiatal egyenruhás magyar reménytelen, szomorú arcát, pillanatokkal azelőtt, hogv magyar fegyverek golyói terítik le őket, — közvetlen közelből, irgalom nélkül. Egy fiatal magyar arcát nézem abban a pillanatban, amikor egy másik fiatal magyar fegyvere lezuhan és hátulról halálos csapást mér a fejére. És nézem a képet, a fiatal magyar leány képét mialatt magyar asszonyok és magvar férfiak ütik, verik rugdalják őt, a haját tépik... A lábánál felakasztott magyar meztelen hulláját nézem, mialatt egy magyar nő Véres arcába köp és egv magyar férfi fényképfelvételt készít a borzalmas jelenetről. Nézem a romos magyar épületeket, amelyeket magyar kezek építettek és magyarok robbantottak fel. A 8-10 éves magyar gyerekeket nézem, amint nevetve dobják máglyára a magyar könyveket, magyar elmék, magyar kezek munkájának eredményét. Nézem a keménykalapos fegyveres suhancot, a többi fiatal fegyveres gyereket. A ; mosolygó magyar asszonyt, amint a nevető magyar gye- ; reket nézi aki éppen magyarokra irányítja fegyverétHalott magyarok, magyar í könnyek, magyar romok ! mindenütt. Nem tudom kicsodák, nem I tudom mi a vallásuk, mi a politikai felfogásuk Nem fürdőm ártatlanok-e, vagy bűn terheli lelkűket. Nem tudom, aznap reggel misét hallgat- tak-e, vagy a zűrzavarban megnyitott börtönökből ki- í szabadult sikkasztó, rabló, gyilkos-e az áldozat. Csak azt tudom, hogy magyar halottakat látok, a magyar kezeket látom, amint magyar vért ontanak. A magyar tragédiát látom teljes isszonyatában! Először életemben gondoltam arra, hogy talán jó lenne nem magyarnak lenni. Nem azért, mintha nem [hinnék, mert teljes meggyő- iződéssel hiszek a magyar fel- : támadásban. Nem azért, mintha nem hinném, mert szentül hiszem, hogy ez a sokai szenvedett, sokszor vérző kemény nép i minden akadály és minden j nehézség ellenére is megtalálója az utat, amely független, szabad, derűs és boldog jövő- jéhez vezet. De talán mégéis jó lenne ezekben az időkben nem magyarnak lenni, mert a magyar tragédia, magyar vér hullása, magyarnak magyart gyilkolása nem érintene (egész olyan közelről, nem fájna olyan mélyen, nem ; markolna a szívbe oly erősen, oly kegyetlenül. Könnyű ma olyan magyarnak lenni, aki az egész világon, de főként itt Amerikában úszik az árral, együtt hullatja krokodil- könnyeii a magyar népért, a szabadságharcosokért, a menekültekért, — de a kis- ujját sem mozdítja meg azért, hogy a menekültek mellett a magyar népet is segítse és segítségével bátorítsa az előtte álló nagy és végzetes feladatok megoldásában. ; I Könnyű ma olyan magyar- . inak lenni, aki egy vérző nép • vajúdását hiú szereplésre ki- nálkozó alkalomnak tekinti;- aki színes nemzeti ruhában l díszeleg tapsoló tömegek ; i előtt, — de egy centet, egy fillért sem juttatott oda, ahol a szükség a legnagyobb, ahol dolgozni kell egy ország, egy nén jövőjéért. Könnyű ma olyan ma .varnak lenni, aki minden szörnyűségnek, p u s z t itá nak, munkának hátat fordítva, otthagyja a hazai földet, mert tudja, hogy valahol várnak rá, felkarolják, támogatják, segítik, hősként fogadják, táplálják, ruházzák. Magyarnak lenni soha nem volt könnyű. Nem volt könnyű hazát találni, hazát építeni, hazát védeni. Nem volt könnyű török-ta tár-labanc ellen harcolni, saját urai ellen küzdeni, munkásnak, béresnek lenni. Nem volt könnyű Habsburgot, Horthyt szolgálni. Nem volt könnyű otthon maradni és nem volt könnyű kivándorolni, bányákban, olvasztókban izzadni, megbénulni, korán megöregedni. Magyarnak lenni soha nem volt könnyű, de százszor nehezebb ma igaz magyarnak lenni. Magyarnak lenni, otthon maradni, holtakat temetni, romokat eltakarítani, mindent újjáépíteni, szabadságot, függetlenséget jólétet, biztató jövőt kiharcolni: az igaz magyar sorsa, nem könnyű sorsMagyarnak lenni messze Magyarországtól, k ü z deni, dolgozni a magyar nép és [minden más nép szabadságáért; küzdeni minden háborús j uszítás, minden elnyomás, minden igazáalanság ellen, küzdeni a békéért, nem köny- nyü dolog. Magvarnak lenni... EHN Emelkedik a munkanélküliség A kereskedelmi és munkaügyi minisztérium jelentése szerint decemberben 718.000-el kevesebb volt az alkalmazottak száma, mint novemberben. A munkanélküliség emelkedését az építkezésben való visszaesésnek, másrészt a farmmunka megszűnésének tulajdonítják. Ezidősze- rint még mindig példátlan számú munkás dolgozik és a gyári munkások neti fizetése 84.05 dollárt ért el. Négy dollár 34 centtel magasabb ez, mint az előző évben volt. Nem ad amerikai vért olajért Morse, Oregon állami demokrata szenátor úgy nyilatkozott a TV közönség előtt, hogy “nem hajlandó amerikai vért áldozni arab olajért” majd hozzátette, hogy “nem látja semmi szükségét az Eisenhower doktrínának.” ,
