Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 17, 1957 Az újonnan érkezettekhez Amerikai Magyar Szó Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent Szerkesztőség és kiadóhivata1: 130 East I6th Street New York 3, N. Y. A “béke éve'9 lesz-e az 1957-es esztendő? A múlt esztendő utolsó negyedében voltak olyan napok, amikor a harmadik világháború már-már elérhető közelségbe került. A magyar tragikus események az október végi napokban magukban hordozták egy világháborús tűzfészek kialakulásának reális veszélyét. Egyiptomban a francia-angol támadás könnyen általános világégéssé válhatott volna. Ezekben a súlyos napokban pattanásig feszült idegekkel éltek az emberek. Franciaországban például nagy felvásárlási láz tört ki. Az emberek többhetes tartalékokat gvüj öttek össze éléskamrájukban. Egyik napról a másikra eltűnt a só a francia üzletekből, mert elterjedt az a hiedelem, hogy a sósfürdő védelmet nyújt az atomtámadás utáni rádióaktiv sugárveszély ellen. S a háborús pánik nemcsak Franciaországot kerítette hatalmába, hanem <>r- k?”-zenien végigszáguldott a világon. Az év utolsó napjaiban az idegfeszültség már valamelyest lecsillapodott. Bebizonyosodott, hogy Magyarországból nem lesz háborús tűzfészek. Egyiptomban elfoglalták helyüket az ENSZ csapatai, s megkezdődött az agressziós erők kivonása. S az ünnepek alatt a nagy feszültséget f rí váltotta valamiféle ponosan meg nem határozható várakozás. Általános véleménnyé vált, hogy 'a la minek történnie kell, ami visszaszorítja a 1 'dogháboru újra feltámadóban levő szellemét. N°m lehet, hogy az a biztató fejlődés, amely az 1955-ös genfi kormányfői értekezlet után megkezdődött a nemzetközi kapcsolatokban, most egyszerre megszakadjon, s drámai gyorsasággal visszájára forduljon. Az erősödő “várakozási hangulatot” csak táplálták bizonyos hirek, amelyek Washingtonból keltek szárnyra. Decemberben hirek jelentek- meg arról, hogy Eisenhower elnök a hidrogénbomba-kisérletek megszüntetését fontolgatja. Más hirek s ze- r'nt ni leszerelési tervekről tanácskoznak amerikai hivatalos körökben. Tudni vélték azt is, hogy Amerika ki akarjh vonni csapatait Nyugat-Né- metországbcl és Európából, ha a Szovjetunió cserébe hasonló lépéseket tesz. Tekintélyes lapok szemleirói cikkeztek arról, hogy az Egyesült Államok hivatalos köreiben van egy erősödő-csoport, amely Stassen személye körül tömörül. Ez a csoport — a hírmagyarázók szerint — rugalmasabb politikát akar követni, s leszerelési és más kezdeményezésekkel ki akarja lendíteni a holtpontról a nemzetközi problémákat. Ezek a híresztelések tovább táplálták a várakozási hangulatot, s az állandó feszültségbe belefáradt emberek nagy része reménysugarat látott. A drámai gyorsasággal egymás után következett események azonban íácáfoltak erre a várakozásra. Dullesék kijelentették, hogy egyelőre nem gondolnak a hidrogénbomba-kisérletek megszüntetésére. Nem vonják ki az amerikai csapatokat Nyugat-Németországból és Európából. üsC7eült az ENSZ leszerelési albizottsága, s meghatározatlan időre elnapolta tanácskozásait. Január első napjaiban megérkezett a nyugati el- »taritó válasz az öthatalmi értekezletről szóló ~zo’ríet javaslatra. S mindezt valósággal megkoronázta az a washingtoni' bejelentés, hogy Amerika uj közép-keleti programot dolgoz ki. Eisenhower elnök e politika jegyében üzenetet intézett a kongreszushoz, s különleges felhatalma- rást kért. Felhatalmazást arra, hogy szükség esetén amerikai csapatokat használhasson fel a Közép-Keleten. S ha a kongreszus elfogadja ezt — ami egyébként valószínű — a Közép-Kelet “amerikai védelmi terület” lesz. Nem, kell semmiféle különleges szakértelem ahh^z, hogy megállapítsuk: mindez fokozza a vi- lásrfeszültséget. Azok az emberek, akik világszerte várakoztak valamilyen kezdeményezésre — egw ezt várták. Visszatér-e végképp a hidegháborús feszültirta: Deák Zoltán, a Magyar Szó szerkesztője. Lehet, hogy hallottatok már lapunkról Magyar- országon. Hallottátok talán, hogy van az Egyesült Államokban is magyarnyelvű munkássajtó, amely 1903 óta harcol az Amerikába kivándorolt s főleg gyárakban, bányákban elhelyezkedett magyarok érdekeiért, támogatva egyben az óhazai magyarság jogos küzdelmét sorsa megjavításáért. Legtöbbetek azonban mit sem tud lapunkról. Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb némelvikötök kezébe veszi ezt az újságot és ezért úgy érezzük helyénvaló magunkról egy pár szót Írni. A zsidó, az ir, az örmény nép mellé ebben az évszázadban a magyar nép is bevonult a történelem leghányatottabb, leggyakrabban feldarabolt, csaknem szüntelen vándorlásra ítélt nemzetei sorába. Történik ez pedig annak ellenére, hogy minden népek között egyedül a magyar fogadta el nemzed ‘imái, himnuszai egyikévé azt a költeményt, amely figyelmeztette a népet arra, hogy minden körülmények között maradjon meg saját országában : “A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, meghalnod kell.” E versszakban nem annyira az a tragikus, hogy az élet megcáfolta minden sorát, hanem az, hogy a költő, akinek lelke éppenséggel a magyar nép tragédiája következtében borult el, SZÜKSÉGESNEK TARTOTTA már egy évszázaddal ezelőtt sebzett szívvel tiltakozni az ELKERÜLHETETLEN ellen, a “honját a hazában nem lelő” magyar nép kivándorlása, a nemzet lassú elvérzése ellen! Százesztendős emigráció Amikor lábatokat Amerika földjére tettétek, a magyar nép számos nagy történelmi alakja, s leghasznosabb tagjai millióinak példáját követtétek. Több mint 100 esztendővel ezelőtt Kossuth Lajos személyében jelentkezett első Ízben a magyar politikai emigráció Amerikában. Az osztrák imperializmus, gyarmati elnyomás, amely alól fel akarta szabadítani népét, egy emberöltőn belül olyan helyzetet teremtett szülőhazánkban, hogy több mint egy millió magyarnak, a magyar nép színe virágának, fiatal életerős parasztok, munkások százezreinek kellett — többségüknek koldusbottal a kezükben — az országot elhagyni és itt uj életet kezdeni. Magyar szülőhazánk az első világháborúban első Ízben vált a nemzetközi nagytőke véres marakodásának áldozatává, melynek következtében a földrajzi, gazdasági és politikai egységet alkotó magyar államot feldarabolták, majd 25 éves véres terrorral akadályozták meg azt, hogy a népünk olvan gazdasági rendszert alkosson, amely POLITIKAI MEGCSONKÍTÁSA ellenére is biztositatta volna számukra az életképességet! Horthy terrorja elől tízezrek menekültek el Magyarországról. Ezek nagyobb része a mi munkáspárti, antifasiszta sajtónk olvasója, támogatója lett, Egy rész ük, a vallásuk miatt kiüldözött értelmiség pedig a tudomány, irodalom, művészet legnagyobb neveivel gazdagította fogadott hazánkat. A második világháborúban is folytatódott a magyar nép “kivándorlása”. Csakhogy nem Amerika felé. 250,000 magyart az orosz frontra vezényelt a Hitlerék zsoldjába szegődött Horthy ség a nemzetközi kapcsolatokba? Állandósul-e az a helyzet, amely pattanásig feszíti az emberek idegeit, s amelyben újra meg újra az eljövendő háború kísérlete nyargal körül a földgömbön? Ezek azok a súlyos kérdőjelek, amelyeket az uj esztendő első napjai az emberiség elé állítanak. S ezek után mégis azt mondhatjuk, hogy az uj esztendő első napjainak baljós eseményei ellenére van remény arra. hogy az 1957-es év a “béke éve”, az újabb enyhülés kezdetének éve legyen. Reményünket mindenekfölött a világ minden népének rendületlen békeakaratára alapozzuk. Ez a békeakarat túlnő minden politikai és ideológiai határon. Amerikában ez volt az oka Eisenhower példátlan választási győzelmének. Ázsiában, Afrikában ez határozza meg az újonnan felszabadult gyarmati és félgyarmati népek és azokból kevés látta viszont a Duna-Tisza közét. Félmillió magyart, akiknek egyedüli “bűne” az volt, hogy zsidó vallásuaknak születtek, Auschwitzbe és a többi kivégzőtáborba szállíttattak Magyarország akkori urai. Ezek a leírhatatlan bűnök, a magyar nép meg- tizedeltetése végső bizonyítékai voltak a régi rendszer csődjének', annak, hogy a régi politikai és gazdasági rendszer mellett a magyar nép egyszerűen nem folytathatja életét. Ha még a régi ferencjózsefi ‘jó világ’-ban is milliószámra kellett a magyar népnek kivándorolni az országból, ha ez a rendszer nem tudott más sorsot adni a magyar népnek, mint kétszer ágyutöltelékként vinni világháborúba a magyar népet és végül annak egy részét kannibálokként lemészároltatni, akkor itt nyilván gyökeres változásokra volt szükség. Ezt a magyar nép. a magyar munkásság, parasztság és értemiség túlnyomó többsége megértette és elfogadta. A magyar parasztság ezer esztendei másnak robótolás után tulajdonosává vált a magyar földnek! A magyar gyárakat — melyek gépjeinek javát a menekülő német hadak és nyilas csatlósaik' magukkal vitték — államosították. Egv nyugati értelemben is magas- rendű demokrácia bevezetése után Magyarország megindult a szocializmus utján. Senki sem tagadhatja, hogy az elmúlt 10 év alatt Magyarország földmivelő országból fejlett ipari állammá vált. De az ár, amelyet a magyar népnek fizetnie kellett azért, amit más nemzetek évtizedek vagy századok után voltak csak képesek elérni, az iparosításért, túl magasnak! és a Rákosi-Gerő adminisztráció bürokratizmusa, embertelenségei miatt a nép jelentékeny többsége számára elviselő etetler. írek bizonyult! Itt Amerikában Roosevelt liberalizmusát és antifasizmusát 3945-ben bekövetkezett tragikusan hirtelen elhunytéval az amerikai trösztök által diktált külpolitika váltotta fel. E politika támogatói, akik annak idején jól kijöttek Hor- tvékkai, s egyideig Hitlerékkel is, nem nézték jó szemmel a szocializmus térhódítását és szövetségeseivé váltak a régi uralkodóosztály idemenekült urainak. így a magyar nép nagy megmozdulása a szocializmus építése közben történt túlkapásokkal szemben a hidegháború legnagyobb, legveszélyesebb ütközetévé vált. Ennek következtében ismét tizezrek hagyják el a balsorstépett szülőhazát. De nem célunk, hogy politikai elemzést adjunk nektek. Csupán rövid visszapillantást akartunk adni, amely egyben kifejezi álláspontunkat a mai helyzetben. Az újságokban megjelent elemzések szerint túlnyomó többségetek szakképzett iparos, közép és főiskolai tanuló, háziasszony, szép számban van közietek értelmiségi is. Tudjuk azonban azt is, hogy vannak köztetetek MÁSFAJTA emberek is. Mi e sorokat kizárólag becsületes dolgozó magyarokhoz és azok hozzátartozóihoz intézzük — tekintet nélkül politikai felfogásukra. Az ügynökökhöz, a volt gyárosokhoz, földbir- kosokhoz és azok fullajtáraihoz semmi közünk. Kívánjuk nektek^ hogy annyi megpróbáltatás, hányattatás után ebben az országban nyugalmat, jólétei találjatok. De ha nem veszitek zokon, mi, akik legtöbbje immár félévszázad óta él itt, egy-két jóakarata szót intézünk hozzátok. Szeressétek Amerikát, szeressétek dolgozó nagy népét, nagyszerű demokratikus hagyomá(Folytatás a 3-ik oldalon) százmillióinak tevékenységét. A szocialista államokban ez a békeakarat egybeolvad az ottani kormányok politikájával. Azok a tényezők, amelyek 1955-ben Genfben a világ négy döntő állama vezetőiből azt a megállapítást váltották ki, hogy a háború a termonukleáris fegyverek korszakában elképzelhetetlen, ma is fennállnak, még fokozottabb mértékben. Hogy erről ma hivatalos amerikai körökben kevesebbet beszélnek, mint 1955-ben, azt az uj esztendő egyik rossz előjelének tekinthetj|ük. Az amerikai népen fog múlni elsősorban, hogy e tragikus lehetőségnek — melynek politikai kifejezése Dulles hírhedt, és most megújított “meredekpolitikája”—minél előbb s minél határozottabban' véget vessenek. 2_________