Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-09 / 19. szám
May 9, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 LEITNER AURÉL Alant közöljük a gyászbeszédet, amit Neuwald munkástárs mondott Leitner Aurél ravatalánál: Tisztelt gyászoló közönség! Gyászoló család! A harciéren elesett katonáról azt mondjuk, hogy meghozta a legnagyobb áldozatot, mert legnagyobb kincsét, az életűét áldozta. Akitől mi most búcsúzni jöttünk, évtizedeken át hozott sorozatos áldozatok után, ezt a legnagyobb áldozatot hozta annak a küzdelemnek a frontján, amely az emberiség jobb jövőjéért folyik itt e városban, Amerikában, az egész világon. Leitner Aurél több, mint három és fél évtizeddel ezelőtt lett ennek a küzdelemnek lelkes, áldozatkész katonája. Kora ifjúsága óta, mint szervező, előadó és újságíró járta az ország városait. falvaik az elhagyott bányavidékeket, hogy a magyar dolgozók között hirdesse a szervezkedés fontosságát és annak a szükségét, hogy a reakciós érdekeket szolgáló újságokkal szemben, legyen a dolgozók érdekeit képviselő sajtó. 35 éven át a dolgozó nép érdekeiért fólyó-küz- delemben, a munkásmozgalomban hozott sorozatos áldozatot Leitner Aurél. Amikor egészségi állapota leromlott, orvosi tanácsra Los Angelesbe költözött, ahol California áldott klímájától várta a javulást. Kétségtelen, hogy ez be is következett volna, ha csupán saját magával és egészségével törődve, munkájának és családjának élt volna. Ehelyett azonban fiatalos hévvel és példái mutáló lelkesedéssel vetette magát bele minden olyan megmozdulásba, amely hivatva volt az emberiség előrehaladását, az amerikai dolgozók javát és a los angelesi magyarság érdekeit szolgálni. Két évtizeden át vettük igénybe szónoki és írói képességeit, gazdag mozgalmi tapasztalatait, higgadt megfontolással adott tanácsait. Akik Leitner Aurélt ismerték, megértik, sőt természetesnek találják, hogy ezt a komoly és mégis jókedélyü, családját szerető rokonszenves embert a szive ölte még ..A magyar dolgozók sorsa a Horthy-korszak idején az ő szivére nehezedett. Az ártatlan zsidók millióinak szenvedése és kivégzése a náci és nyilas gyilkosok uralma alatt, az ő szivét sebezte. Négerek elnyomása, lincselése, üldözése és terrorizálása egy- egy tőrszurás volt szivébe. Az a tény, hogy önző érdekeket szolgáló kis emberek, a hideg háború mesterséges szitásával két szembenálló táborra szakították a világot; hogy Amerika magyarságát is kettészakították, sőt Los Angeles magyar intézményeit is szembe állították egymással a mindenkori árral úszó, elvtelen uszítok, — örökös, fájó tövis volt az ő szivében. Az őszi magyar tragédia és a nemtörődömség, amelyet állítólagos “jó magyarok” tanúsítottak az óhaza szenvedő népével szemben, betetőzte beteg szive nagy fájdalmát — és mi, barátai, tisztelői aggodalommal láttuk amúgy is meggyengült egészségének rohamos romlását. Lehet, hogy ő maga is látta, de ennek ellenére, vagy talán éppen1 ezért, mert érezte, hogy nincs sok ideje hátra. az utóbbi időben megint ott volt mindenül!, ahol dolgozni kellett az emberiség előrehaladásáért, a BÉKÉÉRT! Leitner Aurél a jobb jövőért folyó nagy küzdelem frontján esett el. Ellentétben a katonával, aki feljebbvalói parancsára vonul háborúba; aki meggyőződése ellenére öli “ellenfeleit”, amig maga is golyó áldozata lesz, — Leitner Aurél saját akaratából, a dolgozók iránt érzett határtalan szeretetből, vetette magát a küzdelembe. Elsinore-ba se kellett mennie. Saját akaratából ment oda; örült, hogy hosszú hónapokra visszanyúló tervezgetés után, sikerült barátai, munkástársai közé jutnia, hogy meghallgassa őket, beszéljen velük és a saját szerény módján tanácsot, útbaigazítást adjon azoknak, akik ezt mindenkor szivesen vették tőle. Rendes heti munkáját megromlott egészségi állapotában csak erőfeszítéssel tudta elvégezni és a vasárnapokat pihenéssel kellett volna töltenie. De számára egy pihenéssel eltöltött vasárnap. egy elveszett vasárnapot jelentett, azért akart ottlenni minden vasárnapi összejövetelen, azérl vitette magát Elsinore-ba is, ahonnan már csak hült tetemét hozták vissza. Tisztelt gyászoló közönség: ettől az embertől, akinek halálhíre New Yorktól Californiáig az emberek ezreit döntötte szomorúságba, Leitner Auréltól búcsúzunk most. Ne próbáljuk tagadni, valljuk be őszintén, hogy a helyét méltó módon betölteni nem tudjuk. Nincs senki közöttünk, aki vállalni tudná a munkát, amelyet ő végzett oly nagy tehetséggel, oly emberfeletti áldozattal. Ha nem akarjuk, hogy Leitner Aurél évtizedekre nyúló munkássága semmibe váljék: akik őt szerettük és becsültük, akik az ő munkáját értékeljük, — valamennyiünknek össze kell fogni (önarckép) Búcsúzunk tőled, Leitner Altról testvérünk. Te, aki a harmincas években lapunknak szerkesztője voltál. Munkálkodásod ihlető hatása alatt fel-felmerül előttünk a kérdés: tudjuk-e követni példádat? Tudjuk, hogy bátor, nemes és köztünk a legtisztábban látó ember voltál, akinek olyan mély és erős volt az öntudata, hogy semmi a világon meg nem ingathatta. Búcsúzunk tőled olvasótáborunk nevében, kedves barátunk, bízván abban, hogy az amerikai nép is felismeri majd nemes és önzetlen munkásságodat. Mini legenda fogsz élni közöttünk! ÉRDEMES ' MEGJEGYEZNI,.. S______________________rJ Amit minden munkásnak tudnia kell A Labor Research Association kiadta a 13-ik “Labor Fact Book” kötetét. Az abban felhalmozott adatok és kimutatások az amerikai munkás- osztály gazdasági helyzetét az 1955 és ’56-os években, tárják az olvasó elé. Itt közlünk példának belőle néhány számot és tényt: 1. A vásárló-pénzérték 92%-a a lakosság felső 30%-nak kéziében van. 2. 1956-ban több mint 14,300 munkás halt meg munkahelyi balesetek következtében. 1,900,000 vált munkaképtelenné. 3. Nőmunkások átlagos keresete a férfimunkásokénak alig egyharmadát teszi ki. A kétr nem munkabérkíilönbözete az utóbbi években nagyobb lett. 4. Kb. 3 millió nőmunkás tartozik szakszervezetekbe. Kb. 2 millió néger munkás és munkásnő szakszervezeti tag. 5. 65 éven felüli személyek 36%-nak semmi keresete nincs. 38%-nak évente 1,000 dolláron aluli a keresete. 6. A farmerek készpénzjövedelmét kutató kormánybizottság szerint az ország farmerjei egynegyed részének 1955-ben 500 dollárnál kevesebb jövedelme volt. 7. Az utóbbi években a néger munkások között a munkanélküliség kétszerakkora volt mint a fehér munkások között. 8. Vidéken, a nem mezőgazdaságban alkalmazott néger családok jövedelme alig fele volt a fehér családokéhoz viszonyítva. A mezőgazdaságban csak valamivel több, mint egyharmada. 9. A városok nem fehér lakosságának 54%-a olyan lerongálódott házakban lakik, amelyekből hiányzik fürdőszoba, toilet vagy vízvezeték. 10. 1956-ban 13 fontosabb szenátusi bizottság és együttesen haladni azon az utón, amelyet Ő számunkra kijelölt. Együtt kell dolgoznunk a kisebbségek védelmében, az óhaza segítésében, a hidegháború és atombomba-kísérletek ellen, a BÉKÉÉRT és az emberiség jobb jövőjéért. Ezt kell tennünk, mert ez az egyetlen mód arra, hogy Leitner Aurélnak őt megillető és múltjához méltó emléket állítsunk. A los angelesi magyar munkásintézmények, gyászoló családod, barátaid és tisztelőid ezzel búcsúznak tőled, Leitner Aurél! Eltemették Leitner Aurélt Los Angeles. — Az Utter McKinley gyászhelyiség zsúfolásig megtelt úgy, hogy sokan kivül is álltak, mikor a gyászszertartás megkezdődött május 3-án este 7 óra 30 perckor. Leitner Aurél 1898 január 8-án született New Yorkban. Kora ifjúsága óta harcolt a munkásság érdekeiért, mely harctól soha egy pillanatra sem távolodott el. A harmincas évek elején az Uj Előre szerkesztője volt New Yorkban. A természet sok tehetséggel áldotta meg. Kétszeresen művész volt. Gyönyörűen rajzolt és zongora művész is volt. Ez utóbbiról le kellett mondania, mikor ifjú korában autószerencsétlenség következtében balkarját elveszítette. Mikor a magyar munkáslapot Clevelandba vitték. Leitner Aurél Kaliforniába költözött, ahol a Tény nevű havilapot alapította meg, melynek haláláig szerkesztője volt. Az utolsó években előrehaladott szívbaja ellenére sem adta fel munkálkodását. A nagy kaszás is éppen akkor sújtott le rá, mikor lapunk érdekében Elsinore- ben beszédet mondott, április 28-án. Életének egyik kimagasló eseménye volt, mikor volt tanítójával Jászi Oszkárral, az oberlini egyetem tanárával, a nyilvánosság előtt rendkívüli sikerrel vitába szállt a baloldali munkásság igazáért. Magyari az elsinoreiak nevében, John Howard Lawson angolul. Neuwald Jenő a munkásszerve- zetek, a család és az összmagyarság nevében, Erdődy Margit a helyi és az egész ország Munkás Női Körei nevében búcsúztatta el. Leitner Aurél tetemét a gyászszertartás után a krematóriumban elhamvasztották. közül 9-nek déli szenátor volt az elnöke. 19 képviselőházi bizottság közül 10-nek déli elnöke, 4 másiknak elnöke pedig az északi és déli államok közötti határállamokból került ki. A fent említett könyv megrendelhető kiadóhivatalunkban. Ára: $2.00. Életszinvonal, sSatisztika és a farmerek A kaliforniai egyetem Heller-bizottsága megállapítja, hogy egy amerikai négy tagból álló család megfelelő életszínvonalának fenntartásához a múlt évben $5,592.59 keresetre volt szükség. A kormány kimutatásai szerint az iparban dolgozók átlagkeresete heti $82 dollár. • A Kereskedelmi Osztály is készített statisztikát. Mégpedig az egész Egyesült Államok 1955. évi jövedelméről. E szerint az ország minden lakójára jutott $1,847 kereset. Ennyi jutott, de hogy meg is kapta-e ezt az ország lakosságának többsége, erről nem szól a krónika, — a statisztika. Talán csak nem volt valami baj az elosztás körül? Félő, hogy a következő megállapítás éppen igazolja a fenti aggodalmunkat. Ugyanis megállapítja a jelentés, hogy Delaware államban van a legmagasabb egyéni kereset, Mississippi államban pedig a legalacsonyabb részesedés jut egv- nek-egynek. Aki csak a legkevésbé is ismerős az Egyesült Államok lakosság-megoszlásával, az megérti, hogy miért van Mississippi-ben annyi szegény ember. • Washingtonban vizsgálat folyik a minimális munkabér kérdésében. Kihallgatások folynak afölött, hogy további munkásrétegekre terjesszék ki a legalacsonyabb munkabért szabályozó törvényt. A szenátusban a kihallgatások befejeződtek, de a Házban még lassan húzódnak. Az tón- , hogy ha a munkásság valami eredményes elí rást vár a kongresszustól ez irányban, akkor i passzív figyelés és a csendes várakozás helyett aktiv követeléssel kell élniök.
