Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-02 / 18. szám
May 2, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 JUHÁSZ GYULA HALÁLÁNAK HÚSZAINK ÉVFORBULÓJA Húsz esztendővel ezelőtt, ötvennégyéves korá- ban halt meg Juhász Gyula szülővárosában, Szegeden. Egész életét vidéken töltötte, Váradon, Szakolcán, Makón tanárkodott, szülővárosában ujságiróskodott. A régi Magyarországon költőnek, művésznek vidéken élni többnyire azt is jelentette: eltemetve élni. Az élet fényeinek és árnyainak, lehetőségeinek és korlátainak egészségtelen elosztása valami szomorú pecsétet nyomott a magyar vidék szellemi értékeire. A vidéki költő, a vidéki művész azidőtt tompa rezignáció- val vagy keserű daccal felelt az országos közönyre, amely körülfogta, vagy tüntető lokálpatriotizmussal fordult el Budapesttől, a “modern Ba- bilon”-tól. Juhász Gyula is nyilván megsínylette, hogy sorsa élethossziglani a tegnapi magyar vidékre Ítélte. Fájó és kalandos vállalkozás volna utólag találgatni azokat a távlatokat és színeket, amelyekkel a Juhász-versek megnőttek és ragyogóbbra váltak volna, ha költőjüket nem a vidék és a szegénység tartja örökös rabságban — ha Juhász Gyula világot láthat, legalább annyit a világból, amennyit Ady vagy Kosztolányi láthatott, vagy ha legalább érett fővel Budapestről nézhet szét a földön. De bizonyos, hogy egész életében távol kellett maradnia az ihletnek attól a forrásától, amellyel a kultúra góca, sűrűje, a siker, a közismertség, a dúsan érkező visszhangok táplálják a költőt. Távol kellett maradnia az akkori magyar élet teljétől. S már-már csodálniva- lóan sajátos, hogy vidéki elzártsága, költői hírének viszonylagos megrekedése a méltatlanul szűk határok közt. könyveinek aránylag ritka, nehézkes, kényszeredett megjelenése — hogy mindez nem torzította el költészetét, nem véste rá arcára azokat a tragikusan ferde vonásokat, nem szántotta át lelkét azokkal a gvötrelmes barázdákkal, amelyekkel a mellőzöttség, az utfél- revetettség szokta feldúlni a mostoha sorsú alkotókat. Juhász Gyula költészete harmonikussá nőtt, egyenletesen bomlott gazdaggá, magassá, ö sértettség nélkül érezte magát otthon a Tisza partján. A szegedi határ szépségeit nem csakazért- is szerette, hanem közvetlenül, elsődlegesen. Vidéki világát teljes világnak érezte és élte meg, amelyben fájdajomnak, szerelemnek, forradalomnak olyan teljességével volt találkozása, mintha élményeinek szintere az egész nagyvilág lett volna. A Juhász-verseken elömlő, szinte szüntelen fájdalom forrásaira nem nehéz rámutatni. A tul- érzékeny gyönge idegzet, az államhatalom packázó játéka a kiszolgáltatott költő-tanárral, egy gyermetegül bátortalan, reménytelen szerelem kínzó emlékei s mindezek mellett és fölött: a szenvedő együttérzés a szenvedő néppel, az olykor regényes, de legtöbbször mélyen reális bánat a magyar sors láttán — ime, ezek enneka fájdalomnak a felötlő forrásai. Kell-e mondani, hogy a rezzenékeny idegek, a pedagógusi hányattatás, sőt a viszonzatlan szerelem kínjait is éppen a kor magyar valósága festi a sötétnél is söté- tebbre ?! De szabad-e, ahogy tettük, harmonikusnak mondani egy olyan költészetet, amelynek a szinei oly gyászosak, mint a Juhász-versek szinei? Nem költ-e a “harmonikus” jelző olyan képzeteket, amelyek inkább a boldogsághoz, a kiegyensúlyozott életérzéshez vannak közel, mintsem a kínhoz, a búhoz, a sóvárgáshoz, tehát a Juhász-versek motívumaihoz? Nyilván nem éppen ilyen szimplán zavartalan harmóniáról van itt szó. Hanem arról a szerencsés ellensúlyról, amelyet a juhászi fájdalmak súlya szinte minden élménykörben megkap. Az Anna-versek nemcsak sírnak és panaszolnak, nemcsak a teljesíiletlen vágyak gyötrelmeit éneklik, hanem azt az ellensúlyozó boldogságot is, amelyet a szerelmi fájdalom emlékké szépült, művészi gyönyörré párolt képei adnak. Annának a nyári mezők színében fölsejlő szőkesége, szemének a szeptemberi egekben kinyiló kéksége, hangjának a tavaszi rét só- -Jhajában visszajáró zenéje olyan boldogság, amely kárpótol hajdani fájdalmakért, s amely- -y' legszebb, legnépszerűbb magyar szerelmes iák egyike születik: Milyen volt-.. .. í a tanár-költőt ide-oda dobáló hatalom sértő J* Sztusainak is van megny ugtató, a költői harmóniát munkáló ellensúlya. Juhász gazdagon szüretelte verseibe a változó tájak, városok, falvak futó benyomásait vagy tartósabb, élmény- szerübb ihletéseit. Az egyetemi évek alatt megismert Budapest bérházai és kórházai, a kisebb-na- gyobb vidéki városok utcái, sikátorai, a tiszamenti falvak füzesei, a folyóparti tanyák emlékképei épp úgy kivirágzanak költészetében, mint egy-egy szép női fej, amely elmúlt a könyörtelen időben, vagy egy szerencsétlen, megesett szolgáló alakja, vagy mulatozó parasztlegények, hidon átballagó munkások éles figurái. S mindez zamatos és konkrét magyarságot ad a Juhászverseknek, már a tónusban is. A megalázó hányattatásért a Múzsa a művészi élmények aranyaival fizetett a költőnek. S ha azokra a fájdalmakra gondolunk, amelyek a közösségi sors mélyén fakadtak, amelyek a magyar nép sebei láttám markolták meg a költő szivét, akkor is megtaláljuk a harmónia-te- remtő ellensúlyt. Juhász Gyula harmincas éveiben olyan erők hálózatába kapcsolódott, amelyek oltalmat ígértek minden személyes dekadencia ellen és újszerű, erősítő szociális^ távlatokat nyitottak előtte. A radikalizádó tömegindulatok áramkörébe és olyan barátok társaságába jutott, akik a tevékeny humanizmus, a társadalmi haladás gondolatvilágábnl éltek, sőt a szocializmust sem érezték maguktól idegennek. Azok az esztendők voltak ezek, amelyekben1 véresen tombolt az első világháború, s amelyek harcba hívták a passzív álmodozókat is. A csüggedt, magános elégikus lassankint a radikális polgárság és a szocialista munkásság mozgalmaiban oldódik fel, a szegedi forradalmi mozgalmak élvonalába lendül, a marxizmus közvetlen közelébe. S noha az ellenforradalom mindent megtesz, hogy megtorolja rajta politikai “bűneit”, s igy elvegye a kedvét minden forradalmi ábrándtól, a költő soha többé nem veszti el hitét a szebb jövendőben, a dolgos tömegek boldog szabadulásában. Ez a remény, ez a hit az az ellensúly, amely Juhász Gyula közösségi fájdalmait is harmóniába fogja. Ez a költő nem volt politikai költő, s mégis, mintha jbbbkezét a nála idősebb Adynak, balját meg a nála fiatalabb József Attilának nyújtaná, tehát századunk két legnagyobb magyar költőjét kapcsolná testvéri láncba. Valóban, pályája kezdetén Ady-verseken izmosodott s ereje teljében József Attilának lett mestere. S Ady és József Attila közt szivbeli rokona volt Tóth Árpádnak iS. Igen, ez a halk és ringató elégia-költészet át van szőve a forradalmi nyugtalanság, a forradalmi reménység erős szálaival. Juhász kortársai csak halk ringatást hallottak ki belőle, mi a jö- vőt-vivó zenét is áhítattal hallgatjuk. A szelíd, álmatag lírikus, akinek teste húsz esztendeje porlad a szegedi temetőben, ma is velünk és értünk harcol. Szakácskönyv a tS-ik századbe! (Folytatás a 12-ik oldalról) sütés volt. Hatalmas nyársat faragtak fiatal fenyőfából. A megnyuzott és kibelezett ökröt ráhúzták és gerincénél, valamint lapockájánál rászegezték. Kivül-belül megsózták és a sülő ökröt olvasztott faggyúval öntözték. Három-négy óra alatt az ökör szépen megsült. Perényi Gábor menyegzőjén, a XV. század hetvenes éveiben, Antal mester sütötte az ökröt. Arról, hogy az ökör valóban megsült-e a következőképpen győződött meg. Az ökörben elhelyezett egy öreg (nagy) kövér juhot, a kövér juhban egy gyermekded bor jut, a borjúban egy kövér kappant. Ha meg akarta tudni, hogy az ökör megsült-e már, egyszerűen kivette a kappant. Ha az már ehető volt, le lehetett emelni az ökröt a hatalmas deszkaasztalra, amelyen már ott díszelegtek a szép fehér cipók. Nem is lehetett rossz ez a pecsenye. Érdemes lenne a derék Antal mester receptjét kipróbálni. * (De nem ajánljuk ezt azoknak, akiknek csak villany broilerjiik van. Az ökör esetleg nem férne bele, bár a, kappan igen. Ezzel szemben az idei nyári népünnepélyeink valamelyikén talán kipróbálhatnánk Antal mester furfangos sütési módszerét.) A pehelysúlyú ház A tavalyi párizsi lakóépület-gazdálkodási kiáUitáson bemutatták az első olyan családi házat, amely teljes egészében műanyagokból készült. A ház felülnézete a tányércsiga alakjára emlékeztet. A középső épületrész kör alakú. Az egyes helyiségeket elválasztó falak a ház közepe felé mutatnak. A lakószobák körcikk- szerüen épültek a középső rész köré. A lakás berendezési tárgyait (székek, fürdőkád stb.) túlnyomórészt szintén műanyagokból készítették. Az ablakok plexiPHAENR* , Racine mestermüve Szenvedélyek tobzódása, belső ellentétek fel • fakadása, hatalmas, embereket és világot átható szerelmi érzelmek összecsapása és pusztulása néhány óra leforgása alatt — ez a léiiyege Racine (francia színműíró 1639—1699) drámáinak. Honnan ered a szenvedélyek vad áradása az egységes helyen, a rövid időben ? Hogyan bukkan elő egy antik módra szerkesztett puritán felépítésű tragédiában, egy világot változtató érzésvilág ? Racine az abszolutizmus korának Írója úgy éri ezt el, hogy az abszolutizmus légkörén belül egy pillanatra megszünteti a zsarnokság közvetlen hatalmát. A görög mondát, az euripidetfi anyagot saját korának szükségletei alapján formálja át. Theseus, a király. Az ő rendje addig tart, ameddig ő maga él, ameddig erős keze érezhető. Amikor a király halálhíre érkezik, egyszerre minden megváltozik. Phaedra eddig elfojtott érzései hirtelen feltámadva robbanak ki. ő férje mellett, akihez sorsa kötötte az igázi' szerelmet sohasem ismerhette meg. Ezért elemi erővel lángol fel a hevülete mostoha fia, Hippolytos iránt. Ugyanígy lobban fel Ariciának, a rab királylánynak szabadságvágya és szerelme, Hippolytos iránt. Hippolytos, a látszólag hideg, érzéketlen királyfi pedig viszonozza ezt az érzelmet. Mi lenne ezután Theseus monarchiájából?1 Megujithatná-e ezt Hippolytos egy tisztultabb erkölcs alapján? Vagy folytatódnék az anarchia Hippolytos és Aricia a trónért küzdenének Phaedra gyermekével? A szerző mindezeket a kérdéseket nyitva hagyja. A holtnak vélt Theseus hazatér s hatalma restaurálódik. De a már egyszer kinyílott szelepen egyszer keresztül tört erőket nem lehet visszaparancsolni a régi zárt ságba? Ezeket most már az abszolutizmus fennmaradása érdekében, ha akarja Theseus ha nem, el kell, pusztítani. így válik ez a dráma is, mint a legtöbb Racine-dráma annak leleplezésévé, hogy az abszolutizmus óhatatlanul rombolja az- érzést, a szerelmet. Nem egy világtörténelmi osztály bukásáról, a legkülönbözőbb tendenciák összeütközésében kicsapódó önszétmarcangolásáról van szó itt, mint Shakespeare-nél. Az egyéniség, az egyéni érzelmek vergődnek egy olyan korban, amikor a zsarnokság mérge pusztítja az egyéniséget. Itt mindennek megvan a maga határozott, tervszerű rendje. De minden csak az abszolutizmusért él és lélegzik. Itt az emberek nem lehetnek önma gukéi, ezért egyéni érzésnek, szerelemnek ebben a világban helye nincs. Ez az alapja a hármas egységnek, az úgynevezett klasszicisztikus fői* mának. Racine, ellentétben Euripides darabjával, ahol csak a szenvedély, csak az érzéki vágy tombol Phaedrában, itt az individuális szerelem hallatlan erejét mutatja be. Ez az érzés csak a középkorban keletkezett, de csak egy uj korban, csak az abszolutizmus lei'ombolódása után viv hatja ki jogait. Ezért emelkedik itt Phaedra. Hippolytos helyére főhőssé. S mindenekelőtt ez, a szenvedélyek elleni harc és az állandóan, gyöt rően előbukkanó lelkifurdalás teremti meg az. antik hősnő Phaedra modern lelkivilágának alapját. S mit nyújt a theseusi megoldás? Azt, amit az abszolutizmus válsága nyújthat. Theseusnak hatalom van a kezében. Egyetlen szavával dönthet élet és halál felett. Ebben céljait támogató mitologikus ex'ők segítik. S tévhite miatt kimondott szava halálra Ítéli fiát, halálba kergeti feleségét. S midőn felnyílik a szeme, már késő. Ari- ciát lányává fogadja, de ez nem kárpótolhat a veszteségekért. Hatalma visszaáll, de már ekkor minden elpusztul körülötte. Az abszolút uralkodó élet-halál kéi’déssel játszik, s a felindulásban hozott döntés más életeket, de egyben saját életét is elpusztíthatja. így omlik össze egy gondosan felépített, szabályozott világ minden törvénye, hogy a szétbomláson keresztül álljon helyre uj formájában. S miközben látszólag az egyén, látszólag a szerelem bukott el, valójában ez győzött. üvegből vannak. A fűtést — forró levegő formájában — egy központi fütőkazán szolgáltatja. Kerekeken gurul, úgyhogy nyáron — amikor nincs rá szükség — a garázsban helyezik el. A ház tizenötszörte köny, nyebb, mintha a hagyományos építőanyagokból épült volna.
