Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-02 / 18. szám

?<*■ AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 2, '1957 { 'írta: L,ouis baillant a Szakszervezetek Világszövetségének főtitkára Alább rövidítve közöljük Louis Saillantnak, az I . SZVáz főtitkárának Írását, amely a Szakszer­vezeti Világszövetség folyóiratában jelent meg. Louis''feaillant több Ízben járt Magyarországon az elmúlt évtized alatt. Cikke a különböző láto- ■gatá.sok alatt szerzett benyomásait tartalmazza. A mil ft'. év november végén jártam utoljára Magyarországon. De ez a látogatás nem olyan volt, mid, a töl bi Miközben elhagytak az orszá­got, a régebben Magyarországon töltött napok jutottak eszembe. 1950 májusa! A szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottsága ülésezett Budapesten. Há­romszázezer dolgozó, férfiak és asszonyok, ifjak és öregek jöttek el egy este a parlament elé, hogy meghallgassák öt világrész szakszervezeti kül­dötteinek beszédét. Leírhatatlan volt a lelkese­dés! Zúgtak a mi forradalmi dalaink, visszhang­juk elhallatszott a város közepéig. Visszhangzott a hurrá és hatvanezer tenyér tapsvihara. Más­nap ugyanez a látvány fogadott bennünket vala­mennyi magyar ipari központban. Azóta hat év és hat hónap telt el és én Budapestről távozva, az utón azt kérdeztem önmagámtól: Hát mi volt ez akkor, csak “színjáték?” Lehetetlen! Abban az időben a magyar munkásosztály boldog volt- Egységes volt az alkotó lendületben, amelynek nap mint nap maga is hasznát látta. • 1954 február! A nemzetközi szakszervezeti is­kola évi tanfolyamának záróünnepsége után, me­lyet a magyar szakszervezetek és a Szakszerve­zeti Világszövetség rendezett Budapesten a Va­sas S'Mkházban, részt vettem a SZOT ülésén. A küldöttek egyhangúan elfogadták a beszámolót, amelyből különösen három dologra emlékszem: 1. A százalékokat tekintve, minden emelkedő tendenciát mutatott, mégis a valóságban elégte­lenség mutatkozott minden téren. 2. A szakszervezeteknek közelebb kell kerülni­ük a dolgozó tömegekhez. De nem mondták meg nekik, hogyan. 3. A szakszervezetek taglétszáma állandó emel­kedést mutat. Mindezzel mindenki egyet értett- vagy úgy lát­szott, hogy egyetért, miután senki sem mondott semmit a normák kidolgozásának módszeréről, amelyről — ezt az ülés után tudtuk meg — any- nyi vita fölyt odakint az üzemekben. A munkásosztály elégedetlen 1956 julius! Budapesten jártam ekkor a Dol­gozó Nők Világkonferenciáján. Itt hallottam a tegnap még kizsákmányolt, megalázott magyar asszonyok nagyszerű eredményeiről, akik egyen­lők lettek a közéletben és a munkához való jog­ban. Mindez valóság, a szocialista társadalmi rendszer vívmányainak egy része, amelyet régi mágnások, földbirtokosok, elnyomóik ellen har­coltak ki a magyar dolgozó nők. És négy hónappal később? 1956 októberében ugyanezek a földbirtokosok és kizsákmányolok, politikai és egyházi képviselőik másztak felfelé a hatalom létráján. Sőt, közülük nem egy már hatalmon volt. Az utcákon, a házakban fegyveres csoportok derék munkásvezetőket gyilkoltak. Mi történt? A munkásosztály elégedetlen volt. Meg volt osztva. Szükségletei kielégítetlenül marad­tak. Á hibákat nem javították ki. A reakció pe­dig kihasználva ezt a helyzetet, régen előkészí­tett tervei szerint cselekedett. Általános sztrájk! 1956 november vége! Ismét Budapesten. Két szakszervezeti értekezlet között az utcákat jár­tuk. A készülő általános sztrájkról volt szó. Az üzemeknek csak egy része dolgozott. Megtudtuk, hogy az ipar, a kereskedelem, a közoktatás, a közlekedés és az állami hivatalok dolgozói az ok­tóberi események kezdetétől megkapták bérüket. munkásosztály azt a benyomást keltette, mint amely várja, hogy világosan beszéljenek hozzá, hogy minden dolgot a nevén nevezzenek. Ez most lassacskaft meg is történik. Szlrájk^.amelvet fizet a kormány! íme valami, »mii javasolni kellene V mi kapitalista országa­inkban is.dí Az eg.vikuüzem előtt, a kapuk alatt ott álldogál­tak a munkások. Szakszervezeti képviselőik vajon miért nem voltak ott, hogy beszéljenek velük, se­gítsék őket? Hol van a sok ezernyi elvtárs, aki hónapokon keresztül lelkesen tanult a szakszer­vezeti iskolákban, hogy jó munkásvezető legyen belőle' Az ellenforradalom, a vérengzés habozóvá tette őket. • Budapesten láttam a harcok nyomait. És visz- szaemlékeztem mindarra, amit a nyugati rádiók­ban és újságokban láttam és hallottam ezekről a harcokról. Ott Budapesten megkérdeztem ma­gamtól: vajon ezek az újságírók és rádióbemon­dók miért forgatják ki ilyen otrombán a valósá­got? Emlékeztem a légibombázások, a parlament felgyujtásának álhirére, és más hazugságokra. .. Magyarországon a Szovjetunió segítségével megakadályozták, hogy a fasizmus és a reakció újra átvegye a hatalmat. A munkásosztály és a parasztok megőrizték jogaikat. Kezükben van jövőjük, s országuk jövője inkább, mint valaha. S ezt a proletár nemzetköziségnek köszönhetik, amely megtisztította az utat a szocializmus felé, — Magyarországi riport — A Népakarat munkatársa felkereste Török Istvánt, a vasas-szakszervezet főtitkárát és több kérdést intézett hozzá a szakszervezetnek a ter­melést segítő tevékenységéről. — Mi az álláspontja a vasas-szakszervezet központi vezetőségének a szakszervezetek ter­melést segítő feladataival kapcsolatban? — Szakszervezetünik központi vezetőségének határozott álláspontja, hogy a’ dolgozók érdekeit akkor képviseljük helyesen, ha behatóan foglal­kozunk a termeléssel. Köztudomású, hogy az el­lenforradalmi események következtében hallat­lan mértékben visszaesett a termelés, nagymér­tékben megcsappant az árukészlet, ezzel szem­ben megnőtt a pénzforgalom. Ennek következté­ben fenyegető veszéllyé vált az infláció. A kohó- és gépipar az 1956. évi III. negyedévi átlagterme­lésnek még februárban is csupán 67.3 százalékát érte el. Ugyanakkor a munkások egy főre és egy napra eső keresete februárban 9 százalékkal volt magasabb, mint 1956 augusztusában, az egy fő­re és egy, napra eső termelt érték pedig ugyan­ekkor az augusztusinak csupán 82.5 százalékát érte el. Egyidejűleg a vasiparban is béremelést hajtottunk végre. Világos, hogy a magasabb bé­rek reális vásárlóértékét csak akkor tudjuk meg­őrizni, ha a termelés növekedése egyensúlyban lesz a kifizetett bérekkel., — Mi akadályozta a termeléssel kapcsolatos szakszervezeti munkát? — Az elmúlt hónapokban sokan azzal érveltek, hogy meg kell szüntetni a teljesítménybért, mert a normák károsak, csak a munkaintenzitás nagy­arányú fokozását eredményezik. E nézet átme­netileg bizonyos népszerűséget keltett, ma vi­szont már egyre többen sürgetik a teljesítmény­bérezés bevezetését, mert a sima órabér mellett kevesebbet kerestek a jobban dolgozók, s amel­lett sértette őket a sima órabér által előidézett egyenlősítés is. Központi vezetőségünknek az a véleménye, hogy mindenütt, ahol annak előfeltételei megvannak, alkalmazni kell a normális munkaintenzitáson alapuló teljesitménybérrendszert. A sima óra­bér alkalmazását olyan munkaterületeken tart­juk helyesnek, mint például a TMK, a kísérleti műhelyek, egyedi darabos szerszámüzemek. —« Hogyan segíti elő ma a vasas-szakszerve­zet az ipar előtt álló termelési feladatok meg­oldását? — A termelési feladatok megoldását elösegi- tő jelentős eszköznek tartja központi vezetősé­günk a szocialista munkaversenyt, és elhatáro­zott szándékunk, hogy a legerélyesebben felszá­moljuk a verseny körül a múltban elkövetett hi­bákat. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy az üzemek jelentős részében a funkcioná­riusok kihívásokat gyártsanak, amihez másutt csatlakoznak, s végül mindenki kihív mindenkit, mindenki csatlakozik valahová, csak az eredmé­nyekkel nem törődik senki. Vezetőségünk a leg­élesebben elitéli a felülről történő versenyszer­amelvet egy pillanatra eltorlaszoltak és vérrel szennyeztek be a fasiszták, az ellenfon*adalmá­rok. . . : -i A magyar munkásosztály kivívja boldogságát, együtt az összes többi országban élő osztálytest­véreivel. Hogy a kapitalisták diihöngenek? Annál jobb. A megzavart magyar munkásosztály magához tér. Igaz, súlyos hibákat követtek el ellene. El­követték az én véleményem szerint a legsulyo- sabbat, azt, hogy nem bíztak benne eléggé az elmúlt évek során. Nem hallgatták meg olyan fi­gyelemmel, amelyet megérdemel. Nem mindig úgy beszéltek hozzá, ahogyan egy baráthoz, egy elvtárshoz, egy testvérhez szólni kell. A provoká­torok pedig befurakodtak soraiba az általános zavar pillanataiban. Bízni kell a munkásosztályban. A munkások szakszervezeteiket, amelyek nehézségekkel küz­döttek, vagy amelyeket nehézségekbe taszítot­tak. A munkásosztály ki fogja huzni országát a bajból, amelybe az ellenforradalmárok döntötték. A magyar munkásosztály büszkén halad majd előre s még büszkébben, ha mi is üdvözöljük és örvendünk sikereinek, melyeket tiszta szivünk­ből kívánunk neki. vezést, amelynél az üzem négy-öt vezetője az íróasztal mellett gyártotta a versenypontokat az üzem dolgozói nevében, de a munkások csak az újságból tudták meg, hogy versenybe léptek. — Helyeseljük és támogatjuk azonban az olyan versenyformákat, amelyekben a dolgozók önkéntes kezdeményezése érvényesül, hogy jobb minőségű munkával, gazdaságosabb termeléssel, magasabb termelékenységgel növeljék a vállalat nyereségét. Az az álláspontunk, hogy a szocialis­ta munka versenynek a műszaki színvonal emelé­sét, az ujitómozgalom tömeges kibontakozását kell szolgálnia. Az a helyes, ha a verseny célját egy üzemen belül a szakszervezeti bizottság a munkástanáccsal és a vállalat igazgatójával egyetértésben határozza meg, mindenkor szem előtt tartva az anyagtakarékosságot minden te­rületen. — Hogyan kívánja megvalósítani a szak­szervezet ezeket az elképzeléseit? Rendszeresíteni kell a termeléssel kapcsolatos tanácskozásokat. Az üzemekben a munkások úgy vesznek részt a gyár irányításában, hogy a rend­szeres termelési értekezleteken megvitatják a műhely, a gyár problémáit, továbbá küldötteik, a szakszervezeti bizottság és a munkástanács tagjai révén figyelemmel kisérik a vállalat gaz­dasági vezetését. A szakszervezeti bizottságok feladata, hogy tájékoztassa a szakszervezeti aktivistákat és bizalmiakat a vállalat termelési kérdéseiről, kikérje és érvényesítse azok vélemé­nyét és javaslatait. Az is nélkülözhetetlen, hogy a bizalmi rendszeresen tanácskozzék csoportja feladatairól a művezetővel és a dolgozókkal. A jövőben fokozottan meg kell követelni és rend­szeresen ellenőrizni kell a dolgozók által felvetett javaslatok határidőre történő megvalósítását. Csak igy érhető el, hogy a dolgozók élénk ér­deklődéssel kisérjék a termelés alakulását és ja­vaslataikkal, bírálatukkal elősegítsék a csoport, a műhely, a gyár előtt álló feladatok minél ered­ményesebb megoldását — mondotta végül Tö­rök István^ a vasas-szakszervezet főtitkára. A DISZNÓ (Folytatás a 11-ik oldalról) vezik. A sertéskereskedő egy csomó disznót ösz- szevásárol s egy telepre beállít, ahol is velük együtt hizik, de mig a disznókat, amikor már iszonyú otrombára hiztak, levágják, addig a ser­téskereskedőket és hizlalókat rettentő pocakjuk­kal és tokájukkal tovább is maguk között kel* szívlelniük a szegény sovány embereknek. A házi disznónak közeli rokona a vaddisznó, melyről megemlitendönek tartjuk, hogy a hímjét kínok következetességével mindig vadkannak mondják és Írják az emberek, aminek, miután ezt más állatokkal nem csinálják, semmi értelme sincs, sőt sajnálatos tévedésekre vezet, például az iskoláslányok egészen felnőtt korukig azt hi­szik, hogy van nőstény vadkan is. , I MAGYAR SZAKSZERVEZETEK S AZIPABI TERMELÉS Bén yomásaimMagyarországról

Next

/
Oldalképek
Tartalom