Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-25 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ April 25, 1957 1JL~ 'c*Ce-i/eÁK a f Bányászéfeí ma és - a múltban Tisztelt Szerkesztőség! Egy pár sort szeretnék Írni az idemenekült bányász-asszonyhoz a Magyar Szóban megjelent levelére. Azt irta, hogy szeretné, ha azok, akik 30 éve itt vannak, hazamentek volna. Mi meg azt szerettük volna, ha ő jött volna ide 50 évvel ezelőtt ' ■ látta volna az akkori bányászok életét, a zsúfolt' “bárdos” házakat. Nem volt ritkaság, hogy egy asszony, akinek 5-6 gyeimeke volt 12 kosztost tartott négyszobás lakó sá t án, a vizet a pumpakutról hozta be, mosóién dörzsölte a rengeteg szennyes ruhát, a piszkos vizet maga hordta ki. A bányászok hazajöttök f munkából és a konyha közepén elhelyezett nagy bádogdézsában tisztálkodtak és a bur- dos a zcmy köteles volt a hátukat megmosni, a fejükre edényből vizet önteni. A padlót térdepelve kellett felsurolni, a bútorral nem volt sok baj, mert ágyakon kivül a szobákba más- nem volt. Esetleg a burdos gazda szobájában akadt egy szekrény. A ruhát a falba vert szögekre aggattuk. A konyha berendezése 'egy főz-őkályhából, asztalból és lócákból állt. A többi szobát kandallóval, illetve nyitott tűzhelyen] ’ütöttük. Aki ilyesmit használt,-.az tudja, hogy ez mennyi port, piszkot csinált. No ( r nem folytatom, mert- könyvet lehetne Írni ezekről a dolgokról. Még csak annyit, hogy sok Keserves munkába, véres harcokba került, amig a bányászok elérték a mai életszínvonalat. ■ '■örülök, hogy a bányászasszony fogadott hazánkat szépnek, jónak találta. Bizony mi is találunk: még ma is kritizálnivalőt, de arra sohasem gondoltunk, hogy fogadott hazánkat leromboljuk, kiraboljuk és megszökjünk. Én nem azért jöttem ide, mert az utca otthon oroszokról volt elnevezve, hanem azért, mert apám nem tudott kenyeret adni és ruházni. Vagy megtanultam angolul, vagy éhenhaltam. S akikor nem voltak fogadó bizottságok, mert még a. papok is. csak utánunk jöttek ki és nem ülhet uem be senkinek a kényelmes otthonába, amit sok évi keserves munkával szerzett, hogy onnan mocskoltam volna a szülőhazámat; a keservesen keresett dollárjainkat hazaküldtük. Igaz, hogy előbb még a kölcsönkért utiiköitséget is vissza kellett fizetnünk. Ha szavaimat a bányásztársnő kétségbe vonná, kérdezze meg akármelyik becsületes öreg bányászt. Clevelandi olvasó Gondolatok a világhelyzetről Tisztelt Szerkesztőség! Megértettem, hogy kampányt indítanak a lap érdekében, melynek helyzete nem ii igylésreméltó . a mostani időszakban, mely az egész világ népét félelemmel tölti el. Én még emlékszem arra, amikor nagy kínai nép bámulatba ejtette az, egész vi’.újot, mikor lerázta nyakáról a legerőOlvasóink hozzászólnak a közügyekhez sebb kapitalista erőket a belső ellenséggel együtt. Úgy emlékszem erre, mintha ma történt volna, amiKor a mi lapunk azt irta, hogy az egész kapitalista világ megszédült a súlyos csapások alatt, de ha eszméletre térnek, ellentámadásba fognak kezdeni. Ennek már vagy tiz éve, azóta uralkodik ez a kínos helyzet és csak a jó ég tudja, hogy meddig tarthat még. Magyarországon is ezért történtek az októberi eseménye]!. Véleményem az, hogy a magyar nemzet még nagyon tudatlan és nem akar tanulni, pedig* rucát meg van az alkalom arra, nem úgy, mint uz én gyermekkoromban! A mostani gyermekek igen könnyen nevelődnek fel, ne.nl úgy, mint én 60 évvel ezelőtt. A pusztáról az erdőn. keresztül három kilométert kellete menni iskolába a nagy hóban és nem a legmelegebb öltözetben. A csizmám talpát zsineggel kötöttem Tel és mire az iskolához értem, úgy megfagyott a csizma a lábamon, hogy egy órahosszat tartott, amig felengedett. Fel tudnám sorolni gyermekkori nyomorúságomat a végtelenségig. De nem szeretek Írni. így tehát csak any- nyit, hogy itt küldök tíz dollárt a lap javára. J. T. AZ ÖSSZETARTÁS FONTOSSÁGA Tisztelt Szerkesztőség! A március 28-i lapszámban olvasom a hozzászólásokat a lap irányvonalához. J. S. hozzászólását vizsgálom, akinek a véleménye őszinte és reális a mai helyzetben. Visszavezetem gondolataimat a húsz évvel ezelőttre és összehasonlítom a Magyar Szó mai gazdasági küzdelmeivel. Bizony féltő körültekintéssel kell őrködnünk, hogy a lap előfizető tábora együtt maradjon. A szerkesztőt biztatják szellemi rohamra, de nem vizsgálják meg, hogy van-e alkalmas erő és tartalék erie. Ha nem csinálsz semmit, nem eshetsz hibába, de csak kezelj faragni egy fejsze, vagy villa-nyelet! A fejsze néha mélyebbre hasit, mit akartad, tehát akaratod éllenére hibába estél. Ebben az esetben veszünk egy másik fát, s azt faragjuk. De az olvasótábor húsból és vérből eleven emberekből áll, azt nem lehet eldobni és helyette újat faragni! ösz- szetartásán féltékenyen kell őrködni és a J. S. munkástárs ezt helyesen analizálta. Farmer olvasó Ellenzi az alom fegyvereket (E levélét' a N. Y. Times ápr. lS-ikr-számá- bclvéttük át.) . • A V í I i ,. A húsvéti szent ünnepek alatt szeretném elépni hazám népét és szeretnék könyörögni hozzájuk, hogy gondolkozzanak vallásuk felől a mai megvilágításban, vagy sötétségben az atomhasitás és atomfegyverkezés korszakában. Bizonyára sokan azt hiszik, hogy mi köze van ennek a szent héthez, Husvéthoz? De szerintem nincs egyetlen más kérdés ma, ami az élet, a szellem, sőt testünk szempontjából is felülmúlná ezt. Sőt maga a kereszténység szempontjából is, hiszen az emberiség létkérdése forog kockán, mikor e tömeggyilkoló fegyverekre gondolunk. Uj reménnyel figyeltem azt, hogy virágvasárnap napján fogadta XII. Pius pápa Japán keresztény követét, aki segítségét kérte a Karácsonyszigeteken tervezett atombomba-ki sér létezések ellen. Angliában a népek tömege tiltakozik a kísérletezések ellen. A német köztársaságot is megrázta a 18 tudós nyilatkozata, melyben megtagadták az atombombák gyártását, mert ebben a veszélyt nem csupán az ellenségre látják, hanem magára Németországra is. Már igen sokszor figyelmeztettek bennünket azok, akik meg akarnak bennünket menteni, hogy a világ vagy egységes lesz, vagy egyáltalán semmilyen sem lesz. Ha sok hibát követett is el Oroszország, mégis másképpen kell szembenéznünk a kommunizmus veszélyével. Inkább a vallás szeretetével mint örökös átkozódásokkal és fenyegetésekkel, mert őrültség az, amit ma csinálunk. Ideje, hogy felébredjünk a rettegés lidércnyomása alól. Hagyjuk abba a gyűlölködést és nyissuk ki szivünket a szeretet szózatára. Tracy D. Mygatt Tefszell neki az “üstökös” cikk Tisztelt Szerkesztőség! Kedvemre való cikk jelent meg a Magyar Szóban. A cime: “Nem ütközünk össze az üstökössel.” Átolvastam kétszer is, mert nagyon szeretek olvasni a csillagok világáról. Nagyon szép tudományos cikket közölni hetenként. Úgy gondolom, hogy az olvasók szeretnék. L. C. (Ha sok más olvasónk is így gondolkozik, s erről tudatna bennünket, megkísérelnénk több csillagászati cikket közölni. — Szerk) • A Magyar Szó jó újság, © Nincs benne, csak igazság! AZ ANGOL HELYESÍRÁSRÓL Tisztelt Geréb Munkástárs! ; *■- ■* A Magyar Szó márc. 21-i számában Shaw ha-* gyatékáról ipt cikkét olvastam. Erről nekem is] volt némi tudomásom, persze minden magasabb) és messzebbmenő magyarázat nélkül. Én már a 43-ik éve élek ebben az országban és én is azok közé tartozom, akik sohasem tudtak megtanulni Írni angolul természetesen azon ok miatt, amit írásában jelez. Hogy nagyrészben az itt született és itt iskolázottak sem képesek az angol helyesírásra, azon semmi csodálnivaló nincs-, mert már az első években megállapítottam, hogy az uralkodó osztály érdeke az, hogy úgy van jól, ahogy jelenleg Írnak, mert a tudatlan népet könnyebb kizsákmányolni. Csak futólag említem meg, hogy 1916-ban, ahol dolgoztam egy iskolázott fiúnak azt mondtam, hogy hozzon terpentint és tőlem kérdezte hogyan “spellolják”, amit még most sem tudok. Az angol írást ósdi és konzervatív Írásnak tartom. Hanem is tudjuk a magyar helyesírást száz százalékosan, hát legfeljebb hibásan Írjuk, de azért mégis olvasható és az angolhoz hasonlítva, jóval előtte jár, bár a magyaron is lehetne javítani. Már jóval az első világháború előtt, ha jól emlékszem dr. Zámenhof lengyel orvos megalkotta az eszperantót, melyben sem holt, sem összetett betűk nincsenek, az ABC szerint irható és köny nyen tanulható, nemzetközi érintkezésre használható. Persze a fentemlitett ok miatt az uralkodó osztályok útját állták és ma már feledésbe ment. Shaw, aki mindenkit kigunyolt, aki, vagy ami rászolgált arra, természetes, hogy amire vagyonát hagyta, az angol Írást is a Ghoti- (Fish)- val gúnyolta ki. Erről eszembe jut, hogy amikor ebbe az országba értünk, iskolába játrunk és a tanító, egy este a feleségemet szólította fel, hogy a könyvből olvasson. A feleségem előzőleg tanult és az ABC szerint olvasott. A “hand” szót tudatosan “écsand”-nak olvasta, (mert a “h” betűt az angol abe-ben “écs”-nek nevezik,-) A tanító rászólt, feleségem azonban nem tágított és megismételte, ahogy előzőleg olvasta,-amire természetesen nagy nevetés tört ki az osztályban. Ha már gúnyolódásnál tartok, hadd álljon ez is, itt. Shaw már fiatal korában ismert iró volt és egyszer egy csinos, szép hölgy állított be hozzá. Beszélgetés közben at mondta, “ha te engem elvennél feleségül, akkor olyan szép gyermekeink lennének mint én és olyan okossak, mint te.” Erre Shaw azt válaszolta, hogy ö attól fél, hogy hátha a gyerekek olyan szépek lennének, mint ő, s olyan okosak, mint a hölgy. M. S. Arany János ünnepléséről Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó márc. 28-iki számában azt írja dr. Groza Arany Jánosról, hogy a több mint egy évezred óta együttélő két nép, a magyar és román együtt ünnepli nemcsak a magyar költőt, de a bihari születésű Josif Vulcan román költőt is. Az évszázadokon át átélt összeütközések és meg- hasonlások ellenére a két nép megérti egymást. Groza cikkének olvasása közben felidéztem gyermekkori emlékeimet, az 1896-i milleniumi ünnepélyt, Fehéregyházán a Petőfi szobor leleplezését, ahol a magyar politikusok és a király kegyében élő főurak voltak a disz-szónokok. Elmondták a Habsburgok dicsőítésére a hét Árpád szobor magyar határjelzőinek örök dicsőségét, amit a háborús évek elsepertek az uralkodóval együtt. Nem emlékszem az egyik disz-szónok nevére, aki a románokat becsmérlő beszédében kérte, hogy akik itt vannak, kiáltsák be ittlétüket. A magyarok és székelyek zajongva kiáltották: itt vagyunk! A svábok és szászok is jelentkeztek, csak a románok nem, pedig voltak ott sokan. Ezután a szónok a románok megleckéztetésébe kezdet. A román küldöttség erre kivonult az ünnepélyről és az egyik kivonuló román vezető úgy nyilatkozott, hogy “mi a hős költőt jöttünk ünnepelni, s nem azt az uralkodót, akiről ő félelem nélkül megírta versében, hogy “Akasszátok fel a királyotokat.” D. E. ■BBEBBBBEflBBBBBBBBBBBBBBBEBBBEBBMBBHH EGY AUTOMATIZÁLT angol olajfinomítóban hat munkás 5 és félmillió kész olajterméket állít elő — egy nap alatt!
