Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-18 / 16. szám
s_ AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 18, 1957 “SZODOMA, 1957” — Olaszországi riport — >Hh: Az olasz sajtóban már körülbelül egy hónap óta élénk> vita folyik, amely először a napilapok hasábjain- indult el, majd a nagy példányszámban megjelenő rotációs hetilapok egyik témája lett. Ez-a vita azzal a váratlan és különös váddal kapcsolatban folyik, hogy Róma erkölcstelen, züllött város. Ez volt a vád XII. Pius pápa ajkáról hangzott el ez év március 5-én, amikor a pápa az clasz főváros papjaihoz szólott a nagyböjt bekö- szönése alkalmából és kijelentette, hogy Róma “egyedülálló város a világon, a katolikus világ központja, a pápa püspöki székhelye.” A város “arculatának legtisztább vonásait most elcsúfították — állapította meg a többi között XII. Pilis, különösen “két közönségesen pornográf plakáttal, amelyek ezekben a napokban elborítják Róma főútvonalain a falakat.” Ezeknek a plakátoknak a pápa szerint az volt a céljuk, hogy “tisztátalan érzelmeket és gondolatokat keltsenek és fokozzák a nép romlottságát.” E vád élénk visszahatást váltott ki, mert a valóságban Rómában senki sem vette észre az erkölcsi romlottságnak ezt a fenyegető veszélyét. Általánosan kialakult vélemény ugyanis az, hogy Róma Párizzsal, Nyugat-Berlinnel, Hamburggal, Barcelonával, valamint a nagy észak- és dél-ame- rikai világvárosokkal összehasonlítva, olyan, mint egy csendes vidéki város. A pápa vádjai kifejezetten zavarba hozták a rendőrséget, különösen pedig az erkölcsrendészeti osztály vezetőit. Eltaválitották a nevezetes falragaszokat. Az egyik a Poveri ma Belli (Szegények de szépek) cimü olasz filmet hirdette, és eg.y egyáltalán nem megvetendő, csinos külsejű, ismert olasz filmcsillagot ábrázolt, Marisa Alla- siót, aki a filmben egy virágzó szépségű paraszt- lányt játszik. A plakát őt mutatja be, amint ringó csípőivel halad végig az utcán. A másik kifogásolt plakát az Olaszországban Miss Spogliarello címen vetített francia filmet reklámozza, amelyben az “atomnőnek” becézett Brigitte Bardot játssza a főszerepet. Előre kell rögtön bocsátanunk, hogy az olasz cenzúra ezt a filmét már eleve alaposan megnyirbálta és csak úgy engedélyezte a vetítését, hogy már “megtekinthetővé” vált zárdái növendékek számára is. Ami magát a plakátot illeti, az kétségtelenül dicséretre méltó buzgósággal igyekszik érzékeltetni á közönséggel azt, amit a filmből a cenzúra gondosan eltávolított. Mindenesetre maga a plakát nem tartalmaz semmi illetlenséget. Tény mindenesetre az, hogy a plakátokat eltávolították a falakról és kivonták a forgalomból, a filmet azonban bemutatták és vetítik is, mivel betiltásra valóban nincs is ok. Minden filmgyártó, mielőtt filmjét a hivatalos cenzúrabizottság elé vinné, megfelelő helyről kapott tanácsra hallgatva, azt előbb bemutatja egy olyan bizottságnak, amely az Actio Catholica nőtagjaiból áll. Még kevésbé találjuk nyomait ennek a romlottságnak az olasz főváros éjszakai életében Róma utcái este 10 óra után elnéptelenednek és amikor éjfél körül a mozik és a színházak is befejezik műsoraikat, az utcák csaknem teljesen kihaltak. Az éjszakai mulatók már éjjel két órakor vágy legkésőbb három órakor bezárnak, számukat a két kéz ujjain meg lehet számolni. Az egész étjei nyitva tartó bárok száma pedig — ha r.em csalódom — összesen három. Egy olasz hetilapban egy Lamberti Sorrentino nevű újságíró leírta, hogy XII. Pius pápa vádja után egy nagy amerikai katolikus lap tudósítója Rómába sietett, hogy azonnal személyesen is megállapítsa, milyen csúfságok éktelenitik el a szent város arculatát. Az újságíró már előre kiagyalta, hogy készülő könyvének ezt a cimet adja: , “Szodomái 957” Rorrgjdj.no elvitte amerikai barátját Róma éjszakaiam u la tó i ba, amelyeket a tengerentúli vendég igep “családiasaknak” talált. Megmutatta r.eki ítzí+kat a “vetközési számokat” amelyeket a “leghiyhtjdtebb” mulatókban bemutatnak — természetesén az előírásoknak megfelelően, a rendőrség serkölesrendészeti osztályának engedélyével. Mintáin űiraerikai barátjának igy bemutatta az “éjszakai Rómát” kiváncsi volt véleményére. “Nem irom meg könyvemet — válaszolta az ujAHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EHN HAT EMBER TŰZHALÁLA Április elején a világesemények néhány napra kiszorultak a szenzációt hajhászó los angelesi napilapok első oldaláról. A szuezi-csatorna kérdése, a bermudai konferencia utóhangjai, az angliai nagy sztrájkok, a NATO sötét múltú német főparancsnoka, a közép- és távol-keleti politikai mesterkedések, Eisenhower vakációja, Dulles legújabb világkörüli útja és Marylin Monroe házasságának körülményei, egytől-egvig kénytelenek voltak az elsőbbséget a helyi szenzációnak átengedni. A reggeli, déli és esti kiadások hatalmas fejlécekben hat ember tűzhaláláról számoltak be. Öt férfi és egy nő égett halálra egy bar-ban, ahová csendes iddogálásra tértek be és ahonnan már csak szénné égett hullák formájában szállították el őket röviddel éjfél után. Hat emberélet pusztulása nem szokatlan és nem is meglepő esemény ebben a népes országban. Egy-egy hétvégi ünnepen 4—500 ember veszíti életét automobil-szerencsétlenségekben és ezen senki meg nem botránkozik, ezt előre bejósolják a statisztikával foglalkozó bölcs számtan-tudósok, erről mindenki tudja, hogy az amerikai élet kellékei közé tartozik. Repülőgépek is zuhannak le itt-ótt és magukkal viszik a pusztulásba azt a 10, 20 vagy 60 embert, akik gyorsan akartak a kitűzött célhoz érni és ezen is napirendre tér a tisztelt olvasó közönség. Bányarobbanások, amelyek tucatjával ölik a szorgos munkásokat, szintén a megszokott események sorába tartoznak. A los angelesi csapszékben, kocsmában, ivóhelyen, vagy köznyelven: bar-ban elégett hat ember esete más elbírálás alá esik ujságszenzá- ció szempontjából. Ez a másvilágra költözés uj és szokatlan formája volt, ezt érdemes volt napokon át minden kiadásban az első oldalon tartani. Mi volt az uj és szokatlan az öt férfi és egy nő hirtelen kimúlása körül?.. .Négy ember, — ■ vagy mint a nagy amerikai napilapok jelentették: két, amerikai és két mexikói, a rendes emberek szokásától eltérőleg, nem vártak a week- end-re, hanem hétközben csináltak görbe estét és amúgy amerikaiasan berúgtak, mint a csap. Ily állapotban tértek be egy utszéli ivóhelyre, amiből hál’istennek van több, mint elegendő minden rendes városban, igy Los Angeles-ben is. Az ivóhelyen minden készen várta őket, ami csak kell a hangulat fenntartásához, sőt lehetőleg annak emelésére. Ital volt bőven és nagy választékban, a cigaretta füstöt késsel lehetett vágni, a zene-masina egy-egy dime ellenében a legjobb bugi-vugi zenét szolgáltatta, a TV-ből dőlt ki a rock-n-roll zene és ami a teteje mindennek: nők, férfi-kiséret néküli szabadúszók is voltak jelen, akiket jól nevelt bar-látogatók rendszerint felkérnek egy-egy fordulóra. Nyilvánvaló, hogy a négy italos vendég tudta mi az illem és a zenén felpezsdülve mindenáron táncolni akartak a helybeli nőkkel. Igen ám, de a nők az elvártnál kényesebb izlésüek lévén, semmi jövőt nem láttak a berúgott idegenekkel való táncban és ezért tapintatosan bár, de határozottan elutasították a kissé erőszakos lovagok ajánlatait. Ebbe viszont a berúgott kis tárAz Egyesült Államok partvidéki vizein az 1956- os évben több mint 500 hajó összeütközés volt. ★ Az amerikai Veteráns Administration 4,744,000 elsQ-yiíaglVáborus veteránt tart számon, akinek átlagos, életkora valamivé! 63 éven alul esik. Évenként körülbelül 90,000 ily veterán hal el, amely szám természetesen a korosodással emelkedni fog. ságiró, aki pedig kifejezetten erre a célra utazott Rómába — de nem készítem el azt a cikksorozatot sem, amelyre megbízást kaptam lapomtól. Róma azt a benyomást keltette bennem, mintha hivatalnokok, nyugdíjasok városa lenne, akik vacsora után aludni térnek, vagy legalább is nem mulatoznak az utcákon.” A romlottság — mivel erkölcsi és anyagi romlottság valóban van Rómában is — azokban a szalonokban uralkodik, ahonnan a Montesi-per annyi főszereplője kerül ki, nemesek, üzletemberek, kalandorok, kitartottak. saság nem volt hajlandó belenyugodni: az erőszakoskodás egyre durvább lett, amig a tulajdonos a férfi alkalmazottak segítségével a négy vendéget kitette az uccára. Hogy tömören fejezzem ki magamat: a berugott négy embert egyszerűen kidobták. Los Angelesi tartózkodásom 29 esztendeje alatt, — szégyenszemre beismerem, — egyetlen egyszer sem voltam ilyen bar-nak nevezett nemzeti intézményben és igy sok mindennel nem vagyok tisztában. Nem tudom például, hogy egy ivóhelyen általában hogyan viselkednek az emberek. Arról meg pláne fogalmam sincs, hogy mi a teendő, amikor a vendéget kidobják az uccára. Úgy látszik, hogy e történet négy főszereplője nem tudta, — ez a magyarázata, hogy ami e fordulattól kezdödőlég történt, minden tekintetben uj(, váratlan, meglepő, drámai és tragikus volt. Az történt, hogy a négy be- és kirúgott ember autóba iilt és addig meg sem állt, amig egy gazolin állomást e késői órákban nyitva talált, ahol jó pénzért öt gallon gazolint vásárolt. Az öt gallon gazolinnal visszatértek a bar-hoz, ahonnan csak a közelmúltban röpítették ki őket. Egyikük csendesen kinyitotta az ajtót, egy másik belottyantotta a gazolint és valamelyikük ugyanakkor égő gyufát hajított a gazolin után és — megvolt a szenzáció! A bar egy szempillantás alatt égő pokollá változott, ahonnan rémülten menekült, aki tudot4^ Hat ember, öt férfi és egy nő, nem tudott menekülni: pillanatok alatt szénné égett és első oldali szenzációvá változott. Eisenhower, Dulles, Szuez, Ciprusz és Marylin Monroe igy szorult ki az első oldalról. A hat ember tragikus halála persze szóbeszéd tárgyát képezte Los Angelesben. Valaki úgy vélekedett, hogy “úgy kellett nekik!” A vélekedő szerint rendes emberek hétközben, éjfélkor otthon alusznak vagy a legrosszabb esetben a késői TV programot nézik és nem bar-ban ülnek. Ha munkanélküliek, akkor korán kéne felkelniük és munka után nézni. Ha dolgoznak, akkor is kipihenve, korán kell munkába menniök. így is, úgy is semmirevaló emberek voltak, ha éjfélkor még kocsmáztak. Ebben van valami igazság, — elismerem, — de azért még nem jár nekik elevenen való hirtelen elégetés... Egyik ismerősöm véleménye szerint: “ez az amerikai élet!” (This is part of the American life.) Ebben is van valami: szabadok vagyunk, akkor, ott és annyit iszunk, amennyit akarunk, senki ne próbáljon beleszólni a mi szabadságunkba. És ott, akkor és úgy halunk meg, ahol, amikor és ahogyan — mások akarják! Mindenesetre szomorú, hogy a békés polgár már nyugodtan a kedvenc bar-jába sem mehet súlyos kockázat nélkül. Abba már-már belenyugodtunk, hogy a hétvégi autókirándulás életveszedelemmel jár. Azt is tudjuk, hogy ha az ala- bamai négerek istentiszteletre gyűlnek össze, az életüket veszély fenyegeti, mert fehérbőrű embertársaik különös előszeretettel robbantják fel a négerek templomait. De, hogy már bar-ba se járhasson nyugodtan az ember, ez ellen sürgős és szigorú rendszabályt kéne hozni, mert templomról és sok egyébről még csak lemond az átlagos ember, de italról, bar-ról: SOHA! A LAP ÉRDEKÉBEN!!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján a2 Ön neve felett levő dátumot. HA FOLYÓ ÉV ÁPRILISNÁL korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy Ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. »L Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy mimkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét lelörleszieni. Csatolva küldök ..................... dollárt. Név: .............................................................................. Cim: ....................................
