Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-18 / 16. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ ADEN ÉS JEMEN A Szuezi-csatorna megnyitása óta a Vörös­tengeren bonyolódik le Európának teljes for­galma a Közel-Kelettel és a “morrszun-országok”- kal. Az arab partról vörösessárga és világosibo­lya színárnyalataiban játszó hegységek szeszé­lyes gránittornyai, csipkézett falai meredeznek a tenger acélkék hullámai fölött. A hegységvo­nulatokat a tenger felé hol keskeny, hol széle­sebb partszegély csipkézi. A hegyeken túl az arab félsziget magas, sivatagos fennsíkja ter­peszkedik. Rajta — külső hatásoktól szinte érin­tetlenül — ősrégi kultúra fejlődött ki. A 2000 kilométernél is hosszabb partszegé­lyen ma is alig él ezernyi európainál több, nem számítva az adeni idegen beékelődést. Ahol a Vörös-tenger összeszűkül, ott az arab part 20 kilométernyire közelíti meg az afrikai partot. Ez a Bab el Mandeb tengerszoros; a Vörös-ten­gerből az Adeni-öbölbe, az Arab-tenger benyulá- sába vezet. Albuquerque, az Indiai-óceán mellékének por­tugál hódítóija hangoztatta, hogy “Aden, Hormuz és Malakka az óceán három kulcsa.” Mind a há­rom kulcsot az ügyesebb Anglia ragadta ki a portugálok kezéből, és évszázadokon át uralko­dott “a brit oroszlán” az Indiai-óceánt környező országokon. Aden kereskedelmi és katonai jelentősége földrajzi helyzetében rejlik. A Bab el Mandeb tengerszoros közepén fekvő kicsiny Perim-szi- gettel és a Szomáli-félsziget Guardafui foka előtt elterülő Szokoh’a-szigetekkel együtt földünk egyik legfontosabb kapuját őrzi. A Vörös-tenger és az Adeni-öböl egymásra merőleges árkaiba nyúlik bele mélyen Arábia délnyugati csücske, Jemen földje. Az adeni angol koronagyarmat és a hátvidéket egybefoglaló protektorátus területe földrajzi és történelmi szempontból elválaszthatatlan része Jemennek. Jemen magas fennsíkjának lépcsőjé­ről — róla messzire intenek Taiz városka régi moséinak szép kupolái és tornyai — a csak időn­ként megtelő medrü folyók, a “szél”-ek öntözik Aden kertiéit Lahedzs és Abidzsan oázisait. Lépcsősen ereszkedik Jemen magas hegyvi­déke mind a Vörös-tengerre, mind az Adeni- öbölre, s a hegység lába előtt a Tehama 40-110 kilométer széles síksága terjeszkedik. Az adeni koronagyarmat, a déli Tehemán, csupán 194 négyzetkilométer terjedelmű parti csikót foglal el, s ez két kialudt rom-tüzhányo, a Dzsebel Hasszán és a Dzsebel Semszán közé ékelődik. A 30,000 lakosú óváros a Semszán egykori kráte­rének meredek romfalai között fekszik. Hatal­mas kráter volt ez, hiszen eltorlaszolt nyílásá­ban, “kalderaiá”-ban nagy város épülhetett! A kráterfal egyik szakadékának szájában építették az ókorban a cementtel bélelt víztartályokat. A “tankokat” az évszázadok folyamán törmelék dugaszolta be. Az angolok 1856-ban bukkantak a nagyszabású vizimüre. Föltárták és átépítet­ték. A ciszternákat a szakadék-völgy vizei töl­tik meg. Nyolcmillió gallon — mintegy 360 mil­lió hektoliter — vizet tárolnak itt. Közöttük vi­rít a botanikus kert, az egyetlen tropikus zöld folt az arab félszigeten. A ciszternák az egyetlen építészeti hagyaték Aden dicső múltjából. De sokat beszélnek a régi följegyzések. Aden már a fáraók korában vi­rágzó kikötő volt. Innen indultak Nagy Sándor örököséinek, Ptolemaiosz utódainak hajói az “Erithreai-tenger”-re, vagyis az Indiai-óceánra. A délnyugati monszun szárnyán 40 nap alatt ér­ék el India partját. Aden jelentőségét a római császárság korában is fölismerték, s itt “Adana” kolóniát alapították. Ez volt a mai Jemennek, “Boldog Arábiának'’ kikötője. Az arab kalifátus idején Aden “gazdaságban és pompában versen­gett India városaival.” Marco Polo virágzó vá­rosnak mondja, és lakóinak számát nyolcvan- ezerre becsüli. A XVI. század küszöbéig, a nagy fölfedezések koráig “Jemen szeme” volt. Szinte egyetlen kikötője a sivatagok övezte földnek, amely éppen ezen a ponton az oázisok láncolatá­val közelíti meg a partot. A XVI. században a portugálok, az egyiptomiak és a törökök táma­dásai csaknem teljesen tönkretették, majd arab sejkek viaskodtak érte.. Aden e viharos időkben elsorvadt. Amikor Anglia egy angol hajó kirab­lásának ürügyén 4839-ben megszállotta, csupán 600 lakója volt. Az óváros mecsetjeivel, fehér háztömbjeivel, kietlen környezetével Gibraltárra emlékeztet. A Közel-Keletnek -legtarkább népegyvelege lakja. A lakosság legnagyobb része a hátvidékről be­húzódott arab és szomáli néger. Az arabok rész­ben megtelepedtek, egy részük azonban olykor­olykor odahagyja a várost és “nomadizálódík”, vagyis rátér a pásztoréletre. A Szomáliák kis­iparosok, autóvezetők, műszerészek. A harcias avalikokból kerülnek ki a katonák. Indusok, gaz­dag parszik, Jemeni zsidók, hadárimok alkotják a kereskedő réteget. A városban olykor elvisel­hetetlen a forróság, heteken át szellő sem rez- dül. A kráterfalak feltartóztatják a szelet. A hőség megreked. A “leghüvösebb” hónapnak, januárnak 80 fok a közép-hőmérséklete, a leg­melegebb junius középhője 90 fok; sok napon a hőmérő 120 foknál is magasabb hőmérsékle­tet mutat. Az Angolok az óvárostól nyugatra, az uj ki­kötő körül építettek az európaiak számára uj te­lepet. Ez Steamer Point. A 20,000 lakosú város egymást derékszög alatt metsző utcáival, modern szállodáival, a konzulátusok, nagy kereskedőhá­zak épületeivel, a gazdag parszik teraszos villái­val, az angolok kertes házaival, a kikötő élénk forgalmával, korszerű technikai berendezésével idegen színfolt az arab világban. Az óvárossal a kráterfalba vágott egyenes ut kapcsolja össze, de a két település már csaknem összeér. A “védnökség” alá tartozó arab szultánságok virágzó oázisok. Területüket együttesen 110,000 négyzetkilométerre becsülik. A “jenien” szó “jobb kézre eső”-t jelent, de van egy más jelentése is: szerencsés, boldog. Mekka felől nézve a hegyi ország jobb kézre esik a kietlen, köves sivatagtól. Az arab a jobb kézzel a kedvező, szerencsés dolgokat kapcsolja össze. Valóban, a jemeni lávatakarók bőséges esővel öntözött elmálott talajában ősidők óta virágzott a földművelés és a kertészkedés. Három nagy földrajzi tájegységet állapítha­tunk meg a 62.000—190,000 négyzetkilométer­nyi Jemen királyságban. Az ország gerincét a hegyvidék alkotja. Ettől keletre Jemen magas fennsíkja terül el. Ez a tulajdonképpeni “Bol­dog Arábia”. Jemen magas hegyvidéke több lépcsőfokkal ereszkedik a tengerparti síkságra. Ez a Temaha. A tenger iszapjával, majd a hegységről lefu­tó időszakos folyók törmelékével vált elegyen­getett, tökéletes síksággá a 40—110 kilométer szélességű parti esik. A tenger fokozatos hátra- huzódásával egyre tágult, mert a parti szigetek, korall-épitmények hozzá forrottak. A part mind­végig lapos, homokos. Sehol sincs jó természe­tes kikötő. A XVII. században még forgalmas Móka régi kikötőjét a homok betemette, a régi szép épületek jó része romokban hever, s a város már jókora távolságra került a táguló parttól. Ma Jemen egyetlen kikötője s az ország kapu­ja az 50,000 lakosú Hodeida. A belső város több emeletes kőházai szűk utcákat alkotnak. A há­zak építőköveit agyaggal tapasztották össze. Ho- deidában ritkán esik, de ha egyszer zápor kere­kedik, háztömbök omlanak össze, “elolvadnak, akár a cukor”. Megtörtént, hogy egy-egy szilár­dabb parti erőd is összeomlott a felhőszakadás­ban. A belső város több emeletes kőházaival, nyüzsgő bazáréletével kiáltó ellentétet mutatnak az abdam-kabylok külvárosi, nyomorúságos szal­makunyhói. Éz a népfajta lakik a városok pro­letárnegyedeiben, s ők dolgoznak a gazdag ara­bok üzletházaiban, kávépareelláin, legeltetik a juhnyájakat. Arabok és négerek keveredéséből állott elő ez az “alacsonyabbrendíi fajtá”-nak rá­galmazott szegény nép. Hodeida az ország fő terményének, a kávénak legfőbb piaca és kiviteli kikötője. Kávéaratás után a hegyvidékről a kereskedők karavánjai tömött zsákokban szállítják szakadatlanul a fi­nom portékát. A jemeniek Abesszíniából, a ká­vé őshazájából telepítették át az amott vadon nö­vő cserjét. A hegység lépcsőfokain, az “Alacsony Szerűt”-ban, az 1000—1800 méter közötti őzben egymást érik a nagy kávéföldek. A portugálok : szállították Móka kikötőjéből a jemeni kávét Konstantinápolyba, Velencébe és Lisszabonba. Igv terjedt el.: Újabban a hollandusok Jemenből szerzett magokról növelték Indonéziában ültet­vényeiket. Jemen kávétermelése évenként mint­egy 60,000 mázsa. Öthatoda kivitelre kerül, de olyan nagy a világpiaci ára, hogy csak New York és London gazdagjai élhetnek a “mokka” gyönyörűségeivel. A tiszta, zamatos mokkát Je­menben is csak a jómódúak isszák, a nép a hü­velyek öntetét fogyasztja. ­Tehama éghajlata szélsőséges. A május és a szeptember közötti szélcsendes hónapokban a hő­mérséklet 35—43 C fokra emelkedik, s télen is 25—35 C fok között mozog. Az pső ritka. Ezen az éghajlaton a terület legnagyobb réfftJd- kiszá­radt homokos, sós talaj. Ahol valami’ nedvessé­get tartalmaz, tehát a vadik torkolati! szakaszán vagy szorosan a hegység lábánál, legfontosabb haszonfája, a datedyapálma alkot ligeteket. A folyóvölgyek mélyebb mederrészeiben, ahol 30— 40 méter mélyről “pater nos ter” kutakkal szi­vattyúzzák a vizet, a terjedelmesebb oázisokon kölest, szezámot és indigót termesztenek. A vadik, folyómedrek mentán 2—3 méter szé­les karavánösvények vezetnek a hegyvidékre és a magas fennsíkra. A harmincas években olasz technikai segítséggel Hodeidából Szamába, az ország fővárosába műutat építettek, s ezen elénk az autóforgalom. Földünk egyik legérdekesebb, Legromantikusabb müutja ez a kanyargós hegyi ut, amely 2500 méteres szintkülönbséget győz le. Az arab tábla széttagolt, fokokra bontott pe­remvidéke a jemeni hegyvidék. Észak-Afrika a földtörténet újkoráig összefüggött az arab táb­lával. A Föld irtózatos belső erői az eocén kor­szakban szétroppantották az óriási táblát, s az agy nevezett eritreai árok mentén, amelyet most a Vörös-tenger tölt meg, az arab tábla pereme részben megemelcdött, aztán szétbomlott. A ké­reg összetöredezését heves vulkánosság kisélte. Mind Jemenben, mind a túlsó oldalon, Abesszíni­ában, óriási lávafolyamok terültek szét. Az új­kor végén újabb vulkánosság következett be. A régebbi nagy takarókat terített szét, az újabb :iis, trapéz alakú bazalt hegypupokat rakott Je­nen magas fennsíkjára. E jellegzetes fiatal vul­kánok a “harrá”-k. A földtörténeti újkor nedve­sebb évmillióiban a bőven öntözött hegyekbe folyóvizek vájtak völgyeket.. Ezek a mostani száraz kiimában időszakos jellegű vadikka .vál- :ak, amelyek csak az esőzés idején telnely meg rohanó habokkal. A lépcsős hegyvonulatok külső, alacsonyabb ivét Alacsony-Szeratnak nevezik. A Tehama és 3zerat közti választóvonal nem csupán a . termé­szeti viszonyokban jelent éles határt, hanem kultúrát, erkölcsöket és népeket is elválaszt. A Szerat és a magas fennsík az igazi “Boldog ’ Apá­ttá”, hiszen a Tenamát csupán 1924-ben kapesól- ;a Jahia imám országához, és élete végéig büsz­ke volt rá, hogy egyszer sem tette a lábat az uj földre. A Tehama tikkasztó forrósága után 'íelüdü-- lést hoznak a Szerat csapadékkal öntözött s ezért ius növényzettel borított hegyoldalai. tAZ{s>&$P maximuma nyáron van, de egész esztendőben ran eső. iitlaga 800 milliméter. Különösen fon­tos azonban a kávéültetvényeken az “ummá”- nak nevezett mindennapos köd, amely reggelen­ként emelkedik föl a Tehamáról, délben éri el a hegytetőket, enyhíti a tiiző nap forróságát, ned­vességet ad a kávécserjének. Datolyapálma-, na­rancs-, füge-, banán-, olajfaligetek ékesítik mind a hegyoldalakat, mind a magas fennsik völgyeit, medencéit. A kiugró, szinte hozzáférhetetlen hegyfokokon vannak a települések. Mindegyik falu valóságos vár. Négyszögletes, háromemele­tes toronyépületek a hegyi házak. A teraszosan müveit földek között alacsony, kerek köépitmé- nvek bukkanak elő. Ezek földbe mélyesztett, fö­dött víztartályok. A harcias, büszke zeidita-arabok világában va­gyunk. Itt minden férfinak fegyver van a vál­lán, s övében görbe kés, “dzsumbije”. A fennsik városainak lakói kasztokba tömörültek. Amolyan céhrendszer alakult ki. A kézművesség a család­ban öröklődik, s az egyes kasztok közt szigorú el­különülés van. A mészáros nem veheti el a sza­bó' lányát. A legalsóbbrendü kaszt a mészáro­soké és borbélyoké. Nem törvény, hanem a szo­kásjog alakította ki ezt a legősibb városi hiva­tás rendet. A Magas Szerat 600—800 méter magas fallal ereszkedik a tágas jemeni fennsíkra, az ország központjára, tehát a fennsikról tekintve is hegy­ségnek látszik. Ez a lávával takart fennsik föl­dünk egyik legősibb kulturterükrte. Itt már 6000 évvel ezelőtt nagy birodalmat építettek,mi- neusok, majd a szabbeusok. A 100,000 lakosú Szana, a mai főváros, már a szabbeusoknak is fővárosa volt. Odavarázsolt kertek s gyümölcsös­ligetek között terjeszkedik a fekvő nyolcas alak­jában épült 6000 éves város 2530 méte'r magas­ságban. a Negum hegy tövében. Az arab világ legszebb városa ez. Falait még Szaladin szultán építette. Nyugati fele a kertváros ési<a zsidóne­gyed — mintegy tízezernyi, jórész tu apart űző (Folytatás a 8-ik oldalon; ■rum 1 _Z_

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom