Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-11 / 15. szám
4 AMERIKA! MAGYAR SZÓ April 11, 1957 Munkásmozgalom VAN-E SZÜKSÉG EGYÁLTALÁN SZAKSZERVEZETEKRE? ‘A Retail Wholesale & Department Store Union” hivatalos lapjában a “Record”-ban Max Greenberg elnök véleményét nyilvánította a munkásmozgalomban előforduló . gengszterizmussal kapcsolatosan. Egyike volt az elsőknek, ahol egy munkásvezér nyíltan felszólalt e fontos kérdésben. Többek között a következőket mondotta: “A szakszervezetek nagy többsége becsületes, demokratikus és minden gengszterizmustól mentes. A New York Times maga is február 26-iki (számában megjegyezte, hogy helyes, ha a nép szem előtt tartja, hogy néhány rothadt alma a munkásság hordójában elenyésző az egészséges- sekkel szemben. “A becstelen unió vezetőkkel karöltve dolgoznak a becstelen üzletemberek, akik hasznot húznak és bátorítják a gengszterizmust a munkás mozgalomban. A Textilunió végrehajtó bi- zottság’a határozati javaslatban beszélt arról március 13-án, hogy a munkásmozgalomban előforduló romlott alakoknak meg van a hasonmása az ipar, az üzlet, a kereskedelem és pénzügyi világban. “A munkásmozgalom azonnali lépéseket tesz, saját kezdeményezéséből, hogy erkölcsi nívót állítson fel maga előtt a gengszterizmus kiküszöbölésére. Paul Douglas szenátor azt mondta, “a munkásmozgalom főszerve erkölcsi követeléseket állított fel tagjai, szervezetei és vezetői részére, példát nyújtanak ipari és kereskedelmi világunk többi részének. Figyelemmel vártam, hogy a biztositó társaságok, meg a munkáltatók csoportja is hasonlóképpen cselekszik, de a mai napig sem hallottam hasonló megnyugtató üzenetet”. “Munkásellenes erők felhasználják egyes munkás vezérek erkölcsi kihágását az egész munkás- mozgalom ellen. Az elmúlt néhány héten olyan union gyűlölő szenátorok, mint Kari Mundt, Harry Goldwater és Joe McCarthy nyíltan olyan törvényhozásról beszéltek, mely gúzsba kötné a munkásság jogait. Greenberg beszédéhez a “Record” a következő megjegyzéseket fűzte: Mióta az egyes unió vezetőkkel kapcsolatos hírek megjelentek az újságok hasábjain, uj erőt adott az államok által szorgalmazott “a munkához való jog” törvényre. A Newsweek folyóirat március 18-iki számában Henry Hazlitt szerkesztő már arról ir, hogy “Van-e szükség egyáltalán szakszervezetekre?” New Yorkban már olyan törvény létrehozását tervezik, mely megtiltaná a szervezetek piketelését, bár a bíróság csak nemrég törvényesnek találta azt. Ki tudja mi lesz mindennek a vége. Sok minden jön még, egyre több és több a következő hetekben, sőt hónapokban. A megfigyelők, olyanok is, akik nem rémlátók, azt vélik, hogy olyan törvényhozás fenyegeti a szervezett munkásságot, amelyhez képest a Taft-Hartley-törvény gyermekjáték. A sok hűhó között az egyszerű unió tag azt sem tudja hol áll, vagy milyen szerepet vállaljon, vagy van-e valamilyen szerepe. Sajnálatos dolog, hogy egy nagyon fontos pont., amelyet Greenberg elnök kihangsúlyozott és ami valóban főpontja megállapításainak, nem talált nagy visszhangra azoknál, akik a “raket- eering” és gengszterizmusról beszéltek és az az, hogy a szakszervezeti tagok kötelessége főképpen, hogy uniójukat megtisztsák, hogy becsületes és demokratikus legyen. Greenberg elnök azt mondta: “A gengszterizmus akkor terjed el. ha a tagság azt megengedi. Éber, aktiv tagság a legjobb garancia a korrupció ellen. Ha minden egyes tag úgy érzi, hogy a szakszervezet az övé, semmiféle opportunista, csaló, vagy gengszter nem kerülhet hatalomra. Ha viszont a tagság kihúzza magát a felelősség alól és megengedi, hogy szakszervezetük korrupt befolyás alá kerüljön, semmiféle törvény nem segíthet azon.” “Ez a helyzet szerencsétlenségünkre más unióban is megismétlődhet, ahol erkölcstelen módszerrel dolgoztak már rég óta. Valódi változás csak akkor lehetséges, ha a tagságot a helyzet eléggé felriasztja arra, hogy tegyen is valamit a helyzet javítására. Különben hiába tartanak bármennyi vizsgálatot, bármilyen vádak mellett. Mit lehet tenni, hogy a tagok érdeklődését felkeltsék szervezetük iránt? Ez a kérdés sokat foglalkoztatta a legjobb szakszervezeteket, ahol szeretnék bevonni a tagságot és valóban demokráciát gyakorolnának. Ma még sokkal fontosabb ez, mert megoldaná a korrupció problémáját a munkásmozgalomban. Talán meg lehetne oldani a kérdést egy pozitív programmal a unió tagok részére, ami tisztázná, hogy mi is a munkásság törekvése, mik a céljai. Talán maga az AFL-CIO vezethetné ezt be 15 milliónyi tagsága között. Megmutatni, hogy a munkásmozgalom milyen nagyszerű erő lehet a helyes irányban, mint a becsületesség szimbóluma, amely nagyon is törődik a népjólét kérdéseivel. Sok férfi és nő hozott kimondhatatlanul sok áldozatot az erős, szabad munkás- mozgalom építéséért, kötelességünk ma odahatni, hogy megmutassuk, hogy ezek az áldozatok nem voltak hiába. És jogosan büszkék lehetünk a munkásság sikereiért. Tény az, hogy mindnyájunknak szüksége van egy erkölcsi felébredésre, olyan odaadó szellemre, amely felépítette a munkásmozgalom mai erejét. Ha újból szentnek találjuk a munkásmozgalom alapvető fogalmát, nem kell félnünk attól, hogy az ellenség támadása alatt összeroppanunk, sőt újabb, nagyobb sikerrel megyünk előre, tagjaink és az egész nemzet javára — fejezte be kommentárját a “Record” vezércikkírója. A jogászszövetség a jogtiprás ellen A Kaliforniai Állami Jogászszövetség (California Bar Association) hivatalos tiltakozó jegyzéket nyújtott át a kongresszusnak az Amerikael- lenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottság jogi túlkapásai ügyében. A jogászszövetség felirata megállapítja, hogy a Bizottság, amely tavaly decemberben Los Angelesben tartott kihallgatást a Bevándoroltakat Védő Bizottság működése ügyében illetlen, méltánytalan, igazságtalan és súlyosan sértő jellegű volt! A szövetség javasolta, hogy az Országos Jo- gászs^övetség dolgozzon ki egy tervezetet a Kongresszus számára, amely megfelelő védelmet nyújtana a tanuknak és azok jogtanácsosainak. A tavalyi kihallgatáson a bizottság jogtanácsosa sértegette a tanuk ügyvédeit és amidőn azok tiltakoztak a sértegetés ellen, a bizottság erőszakkal eltávolította őket a teremből. Nyugdíjasok rovata 1900 óta erősen felszökött az életkor határa. A helyesebb táplálkozás, a betegségek elleni küzdelem előrehaladása eljutattott bennünket oda, hogy az átlagos életkor meghosszabodott. A kérdés az, hogy társadalmunk fonákságai közepette mennyire vagyunk képesek úgy elhelyezkedni, hogy életeinket hasznossá és saját magunk előtt is értékessé tegyük. 14 millió 05 éven felüli vágyik arra, hogy dolgozhasson társadalmunkban. Minden öt férfi közül kettőnek, minden tiz nő közül egynek sikerült is ezt elérni. Nem is akarnak visszavonulni. Dr. Lillian J. Martin az első aki azon dolgozott, hogy segítsen az aggok helyzetén és 1943-ban 92 éves korában való elhunytéig azon dolgozott, jelentette, hogy a legtöbb idős egyén azon panaszkodik, hogy “semmit sem ér élete, senkinek, még saját magának sincs semmi haszna belőle.” Egy öreg asszony kapott egy szép hintaszéket ajándékba, azt mondta Dr. Martinnak, "Igen szép, halálra ringathatom magam benne.”. Dr. Bernard Kutner a “Russel Sage Foundation” égisze alatt 500 idős egyén életét vette vizsgálat alá és azt tapasztalta, hogy csak azok voltak elégedettek, akik dolgoztak, akiknek megvolt az állandó elfoglaltságuk, klubokban dolgoztak valamilyen rendszeresített kedvtelésnek hódoltak. Lehangoltak, szomorúak voltak azok, akik semmitevéssel töltötték napjaikat. Háziasszonyok, dolgozó özvegyek kiegyensúlyozottabb életett élnek, mint a nem dolgozó özvegyek. Dr. Harry Levine, aki a Newvork-i népjóléti intézmény aggkori központjának az igazgatója, azt állítja, hogy “bizonyos korban már jobb. ha valaki nem dolgozik pénzért.” Dr. Levine nappali gyülekező központokat, mint szórakozóhelyeket ajál az aggok részére. Dr. Levine szerint a korral járó érettséget fel kell használni egyéniségének különféle kifejezésére. olvasás, festés vagy valamilyen kézimunkára, esetleg valamilyen társadalmi munkát végezhet, a családot is segítheti tapasztalataival.* Dr. Leo W. Simmons a Yale egyetem szociológiai tanára arra a meggyőződésre jutott tanulmányai nyomán, hogy az öregség szoros összeköttetésben áll a birtokjoggal és a társadalmi hasznossággal. “A legszebb öregséget az adja — mondta — “ha valaki értékes életet élt és megtalálta helyét a társadalomban.” Amerikában, a gazdagokat kivéve, nem sok tisztelet jut az öregeknek. A legtöbb helyen nem. sokba veszik őket. Nem is tudhatják, hogy mit jelent egy természetes, egészséges, gazdaságilag független öregkor, mert hiszen a lakosság legnagyobb részének ebben sohasem volt része. Dr. Kutner azt találta munkájában, hogy a nagy jövedelemmel rendelkező' öregek 80 százaléka egészséges, mig a szegénynél még 50 százalék sem az. A gazdag beteg öregek nem vesztették el azért az életkedvüket, mig a szegény betegek szerencsétlennek érzik magukat. Az az öreg aki érzi, hogy szeretik, hogy tartozik valahová és hasznos is lehet, sohasem veszíti el életkedvét. Támogassuk LAPUNK FENNTARTÁSI KAMPÁNYÁT EGYRE HENNEK FEL AZ ÉLELMISZERÁRAK Hiába ígéri a “Bureau > of Labor Statistics”, hogy az árak állandósulnak, egyre gyakrabban emelkednek az élelmiszer árak. Az is tény, hogy kis városokban sem kerül kevesebbe ma a megélhetés, mint nagy városokban. A déli államokban sem olcsóbb a megélhetés és általánosságban mondhatjuk, hogy azért, mert* alacsonyabbak a munkabérek valahol, még nem alacsonyabb a megélhetés, illetve az élelmiszerek ára. Ma már nem lehet találni olyan helyet, ahol állandóak az árak és kiszámíthatja valaki előre a megélhetés költségeit. Valaha a Csendes óceán északnyugati partjain olcsó volt a megélhetés, ma már ott is ép oly magasak az árak mint másutt. A megélhetés New Yorkban, Chicagóban, Det- roitban és Philadelphiában nem magasabb, sőt néha még valamivel alacsonyabb, mint a kisebb városokban, mint például Portland Oregonban, Seattleban, Houstonban, Atlantában, Milwaukee- ban.és Minneapolisban. Meglepetésszerűen drága a megélhetés a déli államokban. Atlantában például annyiba kerül a jnegélhetés mint Detroitban, Los Angelesban, vagy Chicagóban, annak dacára, hogy a munkabérek Atlanta iparában 26-34 százalékkal alacsonyabbak, mint a másik három jól megszervezett városban. A megélhetés ez idő szerint többe kerül Memphis Tennesseeben és Richmond Virginiában mint New Yorkban vagy az észak és nyugat többi városaiban. Azért van néhány kivételes helyzet is, New Orleans, egyike a legroszabbul fizetett központoknak vagy Scranton, Pa. ahol már beállt a depresszió, eléggé olcsó megélhetési lehetőséget nyújt, ha van miből. Detroit után San Franciscóban fizetnek legmagasabb béreket az iparban, de viszont itt már nagyon sokba kerül a megélhetés, sőt egyike a legdrágább városoknak az országban. A lakástól eltekintve az árak nagy általánosságban legtöbb városban ugyanazok, különösen az élelmiszer árak. Ahogyan a helyzet mutatkozik, az élelmiszer árak komoly problémát jelentenek ebben az évben. Az utolsó statisztikai adatok szerint egy középkeresetü család jövedelmének teljes egyhar- madát kénytelen élelmiszerre költeni.
