Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-04 / 14. szám
Thursday, April 4, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Cisenhower elnöknek nem volt soha hüsége- ib és odaadóbb bámulója, mint John S. Knight, Ihicago Daily News és vagy egy féltucat más «lapnak a kiadója. Ez az Ike-imádó ma már lódottan és kiábrándultán beismeri, hogy NEM a négy évvel ezelőtti Ike, aki iránt méretlen megbecsülést és szeretetet érzett, hanem an valaki, akinek a szavai és tettei komoly rodalomra adnak okot... Es lapjaiban, ame- k az utóbbi években szinte unalomig harsog- a dicshimnuszokat Ike-ról, Mr. Knight ma r megengedi olyan rovatoknak és cikkeknek a gjelenését, amelyek bizony apránként leszedik fejéről a korábban odarakott babérleveleket... )e irhát Mr. Knight — vagy bárki más — a Emil “J’accuse”-cikkére emlékeztető vádira- at, Ike-nak még a szeme sem rebben meg tő- , mert először: Ike egyáltalán nem olvas, te- , halvány sejtelme sincs róla, hogy milyen a '.hangulat az országban vagy az országon kívül másodszor: ha olvasna is, palotaőrei kínosan /élnék arra, hogy kritikus Írások a kezeügyébe kerüljenek. Ilyen rosszul informált elnökünk g sohasem volt. Csak olyan egyéneket enged- : a közelébe (és ez valószínűleg az ő kivánsá- !), akiről feltehető, hogy semmiféle nvugtala- ó hirt nem közöl vele és semmiféle bíráló meg- vzést nem kockáztat meg a jelenlétében. Ike át ma is szentül meg van győződve arról, hogy <z amerikai nép szemében, amely az ő súlyos kai handicap-jei ellenére is oly példátlan szavazattöbbséggel biztosította őt bizalmáról, ma is az a messiásszerti személyiség, akinek a szavai, tettei és elgondolásai annyira tévedhetetlenek, hogy azok felett vitának nem is lehet helye. . . És a legszomorubb az, hogy palotaőrei, akik nagyon jól tudják, hogy ez semmi más, mint önámító illúzió, meghagyják őt ebben a tévhitben. Vajon a beteg embernek kijáró kímélet diktálja az elnök közvetlen környezetének ezt a minden kritikát elkendőző magatartást, avagy rideg politikai számításból ered ez a viselkedés — nem tudom. Lehet, hogy mindkét feltevés helyes. Egyrészt kímélni akarják az elnököt, másrészt engedik, hogy olyan baklövéseket kövessen el és olyan ellentmondásokba keveredjék, hogy az amerikai nép hovatovább jótékony és bölcs megoldásnak fogja tekinteni, ha az elnök szén lassan visz- szavonul az aktiv szerepléstől és fokozatosan átruházza az elnöki jogokat és kötelességeket Nixon alelnökre... Legalább is erre a látszólagos szándékra vall a kormánynak az a törvény- tervezete, amely most sok szóbeszéd tárgya a kongresszusi berkekben. E tervezet szerint az elnök, ha úgy találja, hogy egészségi állapota megakadályozza őt teendőinek elvégzésében, felhatalmazhatná kabinetje tagjait, hogy azok az elnöki hatalom és felelősség gyakorlását átruházzák az alelnökre mindaddig, míg az elnök egészsége teljesen helyre nem áll. . . Ez a terv nem lehet meglepetés e rovat olvasói számára, Már 1956 feburár 2-án, tehát 14 hónappal ezelőtt, imigyen morfondíroztam “A nagy találós kérdés” cimü cikkemben: “A jelen körülmények között egy kissé merész dolog jövendölésekbe bocsátkozni, de én — az utóbbi napok megfigyelései és a sorok közötti olvasás alapján — megkozkáztatom a következő próféciát, azzal a megjegyzéssel, hogy szívesebben látnám, ha ez esetben rossz prófétának bizonyulnék : ‘‘Az elnök — csak a jó Isten tudja: miért? — el van tökélve, hogy utódjaként mindenáron Nixon alelnököt sózza az amerikai nép nyakába. Szerinte nincs senki, aki annyira járatos és tapasztalt volna az elnöki teendők végrehajtásában, mint ‘ez a tehetséges, kitűnő fiatalember’... “Eisenhower — a lehető legdrámaibb körülmények között — ki fogja jelenteni, hogy ő igenis kész a jelöltséget vállalni, ha' “1. az elnöki teendők egy jelentős részét átruházhatja az alelnökre, aki ilymódon aféle “ügyvezető alelnök” lenne és ez lehetővé tenné, hogy a nem egészen százszázalékos egészségnek örvendő elnök megkímélhesse magát tuszivére- oly ártalmas gondoktól, tépelődésektől és izgalmaktól. “2. Alelnök jelöltként Nixont adják melléje, akinek az elmúlt három év folyamán gyakorta volt módja belekóstolni az elnöki munkakör csinjába- binjába, tehát kiválóan alkalmas arra a szerepre, hogy mint az elnök teljhatalmú helyettese működjék, valahányszor az elnök “indiszponált” állapotban van. “Ezzel az ártalmatlannak látszó stratagémával az elnök mindenképpen elérni véli azt a kedvenc tervét, hogy Nixonból elnököt csinál, mert ha — Isten őrizz! — őt a halál kiragadja közülünk a következő négy év folyamán, Nixon természetesen és automatikusan átveszi az elnök örökét. Ha pedig a Gondviselés köztünk hagyja a következő négy éven át, ez alatt a hosszú periódus alatt nem lesz nehéz ezt a ‘tehetséges és odaadó fiatalembert’ a propaganda minden eszközével úgy felfújni, hogy 1960-ban minden más esetleges jelölt-aspiráns egyszerűen eltörpül mellette...” ★ Sajnos, jó próféta voltam.. .Csak azt nem láttam, hogy a Nixon-felujitási művelet ilyen hamar — alig öt hónappal a választás után — el fog kezdődni. Ugylátszik: sürgős a dolog. . . AHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EITN SZAVAZZUNK, POLGÁROK! lz egyszerű szavazó polgár a különböző válaszok közötti szélcsendben abban a téves tudat- í él, hogy ebben a szép országban, de különö- ! az ő államában, főként az ő megyéjében és árazottan az ő városában minden a legnagyobb idben van. .Választások között a szavazó polgár Amerikája an, mint akármelyik 1957-es automobil: árarn- íalas, szépségben, teljesítményben és minőség- í túltesz minden már automobilon, azaz orszá- í. Az állama olyan, mint akármelyik cigaretta: lohánya jobb, mint a másiké, jobban szelei és •’hébb mint más cigaretta, azaz állam. A me- 5je olyan, mint akármelyik fogpaszta: megóv •illusoktól és fényesebbre csiszol, mint más krém. azaz megye. A városa pedig igazán an mint akármilyen kávé: túltesz minden .son zamatban, illatban és dobozban, — különb nden más kávénál, azaz városnál. Aztán jönnek a választások és az illúzió, mely- í a szavazó polgár ringatta magát, apró darabra zúzódik. Országos választások idején a de- kratáktól tudjuk meg, hogy a nemzet tulajaképpen dögrováson van, csak nem vettük ész- Tőliik tudjuk meg, hogy minden bajnak — és bői több van a kelleténél, — a republikánus rt az oka, azt kell kibuktatni és helyébe a régi, •gbizható demokratákat ültetni, ellenkező eset- i a jelenünk, a jövőnk, a kenyerünk és bizton- junk veszélyben van. Állami választások idején a republikánusok vi- rositják fel a szavazókat, hogy államuk a töb- 47 mögött kullog, mert szégyenszemre az ed- ri rossz — demokrata — vezetés lezüllesztet- a jobb sorsra és republikánus vezetésre érde- 's államot. Államunkat teljes lezüllés fenyegeti demokrata vezetés alatt, ezért minden becsü- es szavazó emberi és hazaffy kötelessége re- blikánusokra szavazni. így van ez persze a megyei és városi válaszsok idején is. Ilyenkor és csakis ilvénkor adle tudtunkra, hogy rosszul áll a szénánk és a arátaink”, — mint az amerikai magyarság “ba- tai” is, — mindig azok, akiit kedvenc lapjaink- n hirdetéseket adnak le és a jobb jövő érdeké- n szavazatunkat kérik. Természetesen megvan az oka annak, hogy en gondolatok tódulnak az írógép billentyűjére éppen most, amikor a többi szavazó polgárral együtt afelett kell határoznom, hogy a los-ange- lesi iskolaszék második hivatalába Mary Tinglof jelöltet, hatodik hivatalába pedig Dr. Ralph Richardson jelöltet segitsem-e beválasztani, — avagy: a régi tagokra szavazzak-e és maradjon-e minden úgy, ahogy eddig volt? Vizsgáljuk meg hát, hogy volt eddig? Az ajtóm kilincsére helyezett röpcédulákból és a U. S. postán érkezett iratokból megtudom, hogy Mrs. Tinglof férje ügyvéd és Birger a keresztneve. Dr. Richardson tagja a Phi Delta Kappa- nak és felesége Mary Lou névre hallgat. Ezenkívül megtudom, hogy városunkban 37 ezer elemi iskolás gyerek évek óta csak fél napokra jár iskolába, mert nincs elég iskolaépület. A veszély most az, hogy a közeljövőben hasonló sors éri a közép- és felső iskolák növendékeit is. Megtudom, hogy a meglevő iskolatermek olyan túlzsúfoltak, hogy a tanítók nem képesek kellő figyelmet és elegendő időt fordítani az egyes gyermekekre. A tanulók előrehaladását emiatt mindig a leglassubb tanuló előrehaladása szabja meg, ami nagy baj. Azután megtudom, hogy kitűnő tanerők otthagyják a los-angelesi iskolákat és helyükbe gyakorlatlan tanítókat helyeznek, akik képtelenek oly nevelést nyújtani, amilyet minden szülő méltán elvár. Eme sorozatos bajok felborítják a fegyelmet és hátráltatják a tanulást. Megfelelő tanítók és tanítás hiányában a tanulók egy része a bűnözők amúgy is nagy számát szaporítja. Egyesek hétvégi iskola-rombolásokban találják örömüket. Továbbá nyílt titok, hogy ámbár az Egyesült Államokban nagy a hiány mérnökökben, tudósokban és matematikusokban és emiatt egész jövőnket veszély fenyegeti, — a los-angelesi iskolák képtelenek fiataljainkat e pályákra kellőképpen elő- késziteni. Mindennek tetejébe még azt is megtudom, hogy az adófizetők pénzét könnyelműen tékozol- ják, a társadalomtudományi tanítók 55 százaléka nem mer bizonyos “vitás” kérdésekhez nyúlni, nehogy az Amerika-ellenes Bizottság elé idézzék őket és iskoláinkban teljesen elhanyagolják az egészségügyi nevelést. íme: választásoknak kellett jönni, hogy mindez a szavazó polgárok tudomására jusson, holott eddig azt hittük, hogy ilyen iskolai állapotok csak a “sötét” Afrikában, valahol az “elmaradt” Ázsiában, vagy netalán a mi saját különbejáratu déli államainkban találhatók. Semmiesetre sem hittük volna, hogy ilyesmi előfordulhat a mi szép országunkban, különösen a mi államunkban, főként a mi megyünkben, de határozottan nem a mi városunkban! Mindennek a bajnak persze nem a rendszer az oka, hanem azok, akik most az iskolaszék második és hatodik hivatalában ülnek. Ezért hát: ki velük és éljen Richardson és Kuglóf, akinek Birger a fél'je!! Pár év múlva megint lesz választás és akkor majd megtudjuk, hogy a los-angelesi iskolák milyen mértékben javultak — vagy hanyatlottak az uj vezetők mivoltából. Ha ugyan sikerül beválasztani őket. PICASSÓNAK, a világhírű festőnek már régóta nagy gondot okoz, hogyan kerülhetné el bizonyosan, hogy akár egyetlen alkotása is tolvajok zsákmányává legyen. Nemrégiben felkereste az egyik biztositó társaságot, de aztán mégsem állapodott meg velük, mert túlságosan magasnak találta a biztosítási dijat. Végül nagyszerű ötlete támadt: “Egy kis trükkel fogok magamon segíteni. Ezentúl csak akkor szignálom képeimet, amikor már eladtam őket. így nem lesz érdemes A LAP ÉRDEKÉBEN!!! Legyen szives nézze meg a lap borítékján az Ön neve felett levő dátumot. HA FOLYÓ ÉV MÁRCIUSNÁL korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..................... dollárt. Név: ............................................................................... Cím: ......................................................................
