Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-04 / 14. szám
Munkásmozgalom I INUK B0USOZ« JÖSEHLME UTNINMUM »MIT .z AFL-CIO főcélja, hogy felemelje 9 és fél- ió munkás életszínvonalát Amerikában. Ezek adalmunk elfelejtett milliói. A nagy áruhá- alkalmazottjai, a telefontársaság, az áttérés hotelek munkásai és a nagy mezőgazda- üzemek alkalmazottjai, zek részére nincsen meg az egy dolláros midis órabér, vagy a 40 órás munkahét. Hosz- rakat dolgoznak, lehetetlenül rossz körülmé- i között. Bát Amerikában soha nem tapaszprosperitás van, ezek a munkások a legna- jb szegénységben élnek. szervezetlen munkások élete fent említett munkások nem tartoznak szak- vezetekbe, így nincs alkalmuk arra, hogy jobb jést és munkakörülményeket követelhessenek laguknak. Az ország törvényhozó testületé is feledkezik róluk, mert nincs meg az összeás által adott erejük, hogy hangjukat hallatiák a kongresszusban is. usz millióra tehető ama munkások száma, et nem érint a szövetségi órabér törvény, ek körülbelül fele kereskedelmi alkalmazott, üzemeknél dolgoznak, vagy napszámosok a farmokon, tehát a törvényhozás keretein kiállnak.- Ha nagyon keresünk, — irta a Wall Street ■nal a múlt hét péntekén — hát lehet találni ige pontokat a közgazdasági helyzetben. A gyorsan hozzáteszi, hogy a gyárosok nem sze- c világgá kürtölni, amikor rosszul megy az t és ezért a felszín alá kell tekinteni annak, aki tudni akarja a tényeket az üzleti viszonyokról. Nos, mi van a felszín alatt ? Kezdjük egy viszonylag kevésbé fontos ipar- wc>RgIRC «SASV-EP — ággal, az óragyártással, emelés ebben az iparban 10—20 százalékkal ikont a tavalyihoz viszonyítva. Ht-ott mun- übocsájtásók vannak, egyes gyárak hetenkmt c három napot dolgoznak, együnk egy fontosabb iparágat, a repülőgép- í-tást. A Douglas Aircraft Corporation veze- ;ge sajnálattal jelenti ki, hogy miután a körív lemondta a 0-182 tipusu szállítógépek rtására adott rendelését, a Tulsa, Okla.-i tetei jes üzembeszüntetés előtt áll. Ebben a rban 18,0Ö0munkás dolgozik. :gyre több televiziógyáros tervez munkáselbocsájtást és rövidebb munkahetet. Az egyik gyáros igy panaszkodik: “Egyedül a kis, hordozható TV készülékek iránt van érdeklődés, de ebben viszont nincs jóformán semmi profit.” A Pennsylvania Railroad bejelentette, hogy 1,600 munkás fog elbocsájtani április 1-én a teherforgalom csökkenése következtében. Az autóiparban is tpvább tart a pangás. Március első károm hete alatt-az autókereskedők 8 százalékkal kevesebb autót adtak el. mint tavaly ilyenkor. Ennek következtében csaknem minden gyárban leszállították a termelést. A General Motorsnál különösen a Buick, Oldsmobile, Pontiac üzemekben érezhető a csökkenés. Egyes ■ »lépőkén kisebbarányu uj munkáselbocsájtások vannak. Ugyanez a helyzet a nagyobb háztartási cikkeket gyártó iparokban. A Kelvinator villanyhütö- gyár detroiti és grand-rapidsi telepein 1,000— 1,000 munkást bocsájtottak el. A gazdasági élet nem minden ágazatában kedvezőtlenek a jelek. A kiskereskedelem élénk. És a téli nyaralóhelyeken az üzlet sohasem volt jobb, mint most. Miamiban állítólag egyes szállodákban még a folyosókat is kiadják a nyaralóknak. £@!kof!éijék az “Ö’Suifivan” gunsisarkot Dayton környékén senki sem hord “O’Sullivan” gumisarkot. A gumimunkások eddig több mint 200 cinőiavitó üzemet nyertek meg, akik mind bojkottál iák a szkebek-által gyártott gumisarkot, amely Winchester, Va.-ban készül. A munkások egy-kettőre működésbe léptek és alig pár hét alatt nagyszerű eredményeket értek el a sztrájktörőkkel dolgoztató üzem ellen. 1. Felkeresték Danton 70 cinőjavitó üzletét és azok támogatását kérték az O’Sullivan” gumisarok ellen. 2. Röpcédulákkal a város összes gyáraiban dolgozó munkásokat értesítették a helyzetről. 3. Február 11 óta szakszervezeti gyűlésen felhozzák a dolgot. 4. Éttermek, borbélyüzletek és bárok tulajdonosait felkérték, hogy tegyék ki üzleteikben a “Don’t Buy O’Sullivan Heels” (ne vásároljon O’Sullivan sarkot) táblákat. 5. Cipő,javító üzletek tulajdonosaitól leveleket kaptak, melyben visszavonják rendeléseiket a cégtől. A szakszervezeti bizottság nemcsak Daytont szervezte meg az O’Sullivan sarkok ellen, de Greenville. Cincinnati és Springfield, szóval vágj' 30—50 mérföldes körzetben is ott támadják O’- Snllivanékat, ahol legjobban megérzik, a zsebüknél. E társaság közben az próbálja hirasztelni, hogy“'vége a sztrájknak és á munkások már mjdnem mind visszatértek az üzembe. A daytoní ,bojkottot vezető csoport azonban nagyszerűen dolgozik és még kishirdeté.st is tett az újságokba, melyben felhívja a. munkásság figyelmét, hogy az O’ulJivan gumisarkot még mindig sztrájktörők készítik. HELYREIGAZÍTÁS Március 21-iki lapszámunk 7-ik oldalán kellemetlen sajtóhiba csúszott be az “AHOGYAN ÉN LÁTOM” rovatba. Az utolsóelőtti negyedik szakasz helytelenül igy jelent meg: “Károlyi könyvének 246-ik oldalán tesz említést arról, hogy csali vonakodva indul el Greta Garbóval való találkozásim.” A helyes szöveg ez volt: “Kárplyi könyvének 246-ik oldalán tesz. említést arró|, hogy csak vohítkqd .{aduit, el 'LOS ANGELESBŐL SAN F.RANCISC'GBA, MERT AZ NAPRA CHARLIE (ÜlAPUN HÍVTA MEG, Greta Garbóval való találkozásra...” ....*1 . " ........ ...........'.................. ■ sek, ha azt akarjuk, hogy a nemzet.' gazdasági "helyzete ^MINCÖTÓRÁS MUNKAHÉT-A VÁLASZ AZ ‘AUTOMATION’RÁ IZ \FL-tTO textilipari szakszervezete kam- yt kezdett a 35 órás munkahétre. \z a válasz a munkásság részéről az automata ék beálitására. A szakszervezet végrehajtó Rtsága New Yorkban ülésezett és ők adták ki élszót a kampányra. íatárogati javaslatukban figyelmeztetik az sz mnkásságot, hogy “ami az elmúl 10 évben extil iparban történt megmutatja azt, hogy fog hozni az automation az amerikai ipar idén más terére!” v szakszervezeti tanács határozata a követ- ő: 1. Kampányt kezdünk a 35 órás munkahét tévé Vetésére az egész textiliparban, a munka- >érek levágása nélkül. 2. Felhívást intézünk ú kongresszushoz, hogy rhínkaiigyi"bizottságain keresztül tartson kihallgatásokat olyan célból, hogy á 35 órás nunkahetet az egész amerikai iparban kötele- íővé tegyék. 3. Felhívjuk helyi szervezeteinket és intéző üzottságairrkat a textilipar munkáltát óit a extüüzentek körüli községek vezetőit, hogy satlakózzanak kampányunkhoz az egész ipar. i munkíwság és a nemz»t aváta.’’ A munkástanács nyilvánoságra hozta, hogy bár a textilipar évi termelése elég stabil, 12.5 billió yardnyi évente, az utolsó 10 év alatt mégis vagy 1,090 textilüzem zárta be kapuit és csak nagyon kevés uj üzem épült, A munkásságnak csak 75 százaléka dolgozik az iparban, 1951 óta 342,000 vesztette el munkáját. Az ipar termelése 5 százalékkal emelkedett évente, de a munkások nem részsültek ennek áldásában, A termelés fokozódott az iparban annak dacára, hogy az automation (electronic conrol) még nem is érezhető a textil iparban, csak most kezdik * bevezetni. Az a Tény, hogy eddig már a munkások 25 százaléka’ feleslegessé vált Amerika egyik alapvető iparágában, mutatja, hogy mi vár a munkásságra a jövőben,” mondotta a szakszervezet szószólója. “Társadalmunk megtanulhatta már fájó' tapasztalataitól, hogy' a fokozódott termelést leszállított órák kell, hogy kövessék, ;éppemjgy, mint. alacsonyabb árak és magasabb fjzetéAz első James P. Mitchell munkaügyi miniszter javaslata. Olyan szükkörü, olyan lehetetlen, hogy az állami kincstár titkára William F. Schnitzler is szörnyűnek találja. Természetesen a szervezett munkásság is ellenzi. Eisenhower javaslata még 2.5 millió munkást venne a szövetségi minimális órabér védelme alá,, de ezektől is megtagadnák a 40 órás munkahét védelmét. Még ez is-.rspk Mitchell munkaügyi -miniszternek, mert fél, hogy ez nagy terhet róna az üzletemberekre. A liberális -törvényjavaslat, amelyet a CIO- AFU is támogat a Morse-Keüev javaslat H. R. 4575 és S „1267. Ez a törvényjavaslat még 9.4 millió munkást venne az 1 dolláros minimális órabér törvény védelme alá. Ez a kereskedelmi alkalmazottakat, hotelek, mosodák és tisztitó munkásokat is magában foglalná, úgyszintén 1.5 millió farmmunkást, 1.4 millió munkást az épitési iparban és .1.9 millió házról-házra járó elárusítót. A kis egyéni farmok munkásai még igy sem esnének a törvény alá, mert a kisfarmerek olyau rossz anyagi helyzetben vannak, hogy képtelenek megfizetni a minimális órabért. Meany mondta a kongresszus előtt, hogy “már azért is fontos volna a Morse-Kelley-törvényjavaslat megszavazása, mert a 9.5 millió munkás, akiket ez segítene, nem tenné a keresettöbletct matraca alá, sőt még jachtokat sem vásárolna rajta, hanem élelemre, ruházatra és más szükséges dolgokra költenék”. Az egész nemzetet segítené gazdaságilag, mert csak akkor maradhat meg prosperitásunk, ha a munkás vásárló képessége lépést bir tartani a termeléssel, ellenkező esetben az áru felgyülemlik a polcokon és előbb- utóblUbeáll a rettegett gazdasági válság. Az állami törvények sem védelmezik ezeket a “másodrendű” polgárokat. Még ha van is valamilyen törvény egyes államokban munkásváde- lemre, már olyan régikeletiiek, hogy egyáltalán nem felelnek meg a mai körülményeknek. A 48 * állam közül felének semmiféle fizetésre vonatkozó törvénye nincsen. Arkansas és dél-Dakotában viszont 25 cent a minimális órabér. A nagy áruházak azt fizetnek, amit akarnak 1945 óta vagy 3.6 millió munkást érintett az állami törvények minimális órabére, ami azt jelenti, hogy 18 százaléknak van valami védelme. De ez is milyen védelem? Például Pennsylvaniában 30—40 cent a hotel- és éttermi alkalmazottak minimális órabére. A kiskereskedelem alkalmazottjai közül vagy 7 milliót nem véd semmiféle szövetségi törvény. 1.5 milliót közülük ugyan véd valamilyen állami törvény, de leheteteleniil alacsony órabérrel, némely államban 16 cent órán ként a minimális bér. New York állam az egyetlen, ahol az állami törvény is hasonló, mint a szövetségi, azaz 1 dollár a minimális órabér. Az állami törvények a többi helyeken 1.3 millió munkás részére 30—75 cent órabér között váltakoznak. sfiüi F0M i.mmmzmm
