Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-10 / 2. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 10, 1957 A MAGYAR VÁLSÁG MÉLYREHATÓ OKAI [Lapunk kiváló közgazdasági szakértőjének, Körsi Hálának cikkét az óliazai válság okairól agy közöljük, mint a magyar történelem és közgazdaság egyik szakértő jenek hozzájárulását a bonyolult helyzet felderítéséhez. Bár Körsi 'munkástárs cikkének számos megállapításéival (a 100 évvel ezelőtti városi lakosság összetétele, a zsidóság szerepe a magyar iparban a 20-as, 30-as években, sth.) nem ériünk egyet, mindazonáltal meg vagyunk győződve, hogy Írása hozzájárulás a válság egyes fontos tényezője megértéséhez. — Szerit.). Irta: Eörsi Béla A magyar polgárháborút az u.j magyar közép- osztály és a szociáldemokrata nevelésben részesült tanult munkások idézték elő. Bár az amerikai segítséget (mely főként az emigránsok katonai gépeken való odaszállitásából állott) nem becsüljük le, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy hely- beni vezetés és tömegtámogatás nélkül a polgár- háború lehetetlen lett volna. Történelmi előzmények Száz évvel ezelőtt nem volt magyar városi középosztály. A városi lakosság legnagyobb része német nyelvű és eredetű volt, leiket'a Habsburg dinasztia érdekében csábítottak az országba. Minthogy 1867-ig a hivatalos nyelv a német volt, (a vármegyék kivételével) a német polgárság — az állami apparátus legfőbb élvezői—nem is tanult meg magyarul. Az 1867 utáni liberális éra idején a falusi és városi ghettókban élő zsidóság második generációja iskolázott lett és a magyar egyetemek tanulóinak igen jelentékeny hányadát képezte. A magyar köznemesség megelégedett a vármegyei igazgatással és — részben — a katonáskodással — a papi, kereskedelmi és ipari pályát átengedte a nem-magyar eredetű uj közép- osztálynak. Még a közös hadsereg tiszti pályája sem vonzotta, mert nem tudott eleget németül és Ferencz József előnybe helyezte a német-cseh származásuakat. Ezért volt a 20. szá«ad első évtizedeiben a harc a magyar vezényszóért a hadseregben. Az első összeütközés a magyar és zsidó közép- osztály között a ’80-as esztendőkben tört ki, mikor a magyar köznemes birtokosság tönkrement és a városba sereglett államhivatalnokoknak, vagy szabad pályán elhelyezkedni. Az orvosi- ügyvédi kar erős konkurrenciát talált a zsidó középosztály gyermekeiben és a különben liberális korszakot oly antiszemita megnyilvánulások éktelenitik, mint a tisZaeszlári vérper. Ipar nem fejlődhetett ki Magyarországon, mert ósztrák-cseh iparcikkek vámmentesen jöttek be az országba, igy csak a mezőgazdasággal kapcsolatos (malom és szeszfőzde) ipar tudott eredményeket elérni. A bankok csak fiókjai voltak (ke- Tés kivétellel) a bécsi központnak, igy még a tőkeakkumuláció és kamatmegállapitás is az osztrák tőke kezében volt. Ezért volt a magyar politika kívánsága: önálló Magyar Nemzeti Bank. A 20. század elején a városi intelligencia már magyarnyelvű lett, de a kereskedelemben és iparban zsidószármazásu középosztály nyert vezető szerepet, mert ezeket a foglalkozásokat a magyar köznemes osztály rangján alulinak tartotta. Az első világháború végén a 20 milliós Magyar- országból 8 milliós Csonka-Magyarország lett. “Nagymagyarország” hivatalnokai, vasúti alkalmazottai és elmenekült középbirtokosai Csonka- magyarországban akartak letelepedni. Itt azonban már a városi bennszülött intelligenciájával (szabad pályán levő és irodai alkalmazottak) kellett felvenniük a harcot. Sok az eszkimó — kevés a fóka Politikai harcban a legjobb fegyver az antiszemitizmus, ezért hozták be a “numerus elausus”-t az egyetemeken és sajátitották ki a zsidó birtokokat. A zsidó intelligencia jelentékeny rétege külföldre menekült és ezért van atz} hogy ma hires magyar professzorokat találhatunk nemcsak Európa minden országában, hanem az Egyesült Államokban is. (Elég rámutatni az atom- és hidrogénbomba kisérletekben szereplő kiváló magyar-zsidó tudósokra: Teller, Szilárd, stb.) A zsidó intelligencia a 20-as és 80-as években az újonnan védővámokkal védett iparban helyezkedett el, vagy játszott jelentős szerepet. A 30-as esztendők gazdasági világválsága azt a tragi-komikus jelenséget hozta, hogy az egyetemet végzett magyar intelligencia villamos kalauz lett, mig az egyetemekről kizárt zsidó középosztály uj virágzó ipar teremtésébe vetette energiáját. A válasz a “zsidó-törvény” lett, célja: a zsidókat kizárni a kereskedelemből és iparból. Hitler-Szálasi befejezte ezt .a munkát és sok százezer zsidó vérzett és égett el a koncentrációs táborokban. Az 1945-iki forradalom részben meg tudta nyerni a falusi szegénységet a földreformmal; de a városi lakosság fasiszta gondolkodású tömegét nem lehetett átnevelni tiz év alatt. Pedig az államapparátus megnövekedett és szükség volt irás-olvasásban jártas emberekre — nem 20 év múlva, mire egy uj generáció nőne fel, .hanem azonnal. A hadsereg tisztikara, az államhivatalnokok, az egyetemek és középiskolák tanári kara, mind a Horthy-éra mérgezett légkörében nőtt fel és ha hallgattak is, de szivükben visszasírták a “jó” Horthy-idöket. A forradalom kénytelen volt uj középosztályt teremteni a semmiből. Minthogy a Horthy-kor- szakban a falusi szegények gyermekeiből minden 1,000-ből csak kettő került egyetemre, a hadsereg fiatal tisztjeit a kisparasztság és munkásság gyermekei közül választották, de még igy is az egyetemi hallgatók kb. fele, a régi középosztály családjából került ki. A városi lakosság liberális vagy szocialista gondolkodású rétegének legnagyobb részét elpusztította a Horthv-Szálasi rezsim, a megmaradtak pedig Amerika beavatkozásáról álmodoztak. Minden amerikai turistát megszólítottak és kérdezték, mikor jön az amerikai hadsereg felszabadítani minket? Ez nem teljesen a “Szabad Európa” rádió propaganda hatása volt, ez a talaj tálán ábrándozók vágyálma volt. Ebben az atmoszférában élt a faluról és munkásnegyedekből felkerült ifjúság és ez mérgezte meg a magyar Írógárdát, mely a mostani polgár- háború első szóvivője volt. Tiz esztendő kevés idő a lelkek átformálására és a kormány mögött túl kevesen állottak ahhoz, hogy befolyásolni tudták volna e tömegek gondolkodását. Iparosság és tanult munkásság A polgárháború következtében az országból kiözönlő ezrekre rugó emigráns tömeg egy részét MAGYAR FELTALÁLÓK A robbanómotorok között kiváló helyet foglal el Sklenár János (1884—1954) mérnök a harmincas években feltalált gömbtolattyus csillagmotorja. A francia Tudományos Akadémián történt bemutatása után (1937) a szaksajtó egyöntetű megállapítása szerint nagy jövő áll az uj motor előtt. A német szakirodalom pedig még ma is egyedülállónak ismeri el. A vizközlekedés uj útjait jelöli ki az 1942-ben elkészült első, speciális helikopter-légcsavaros agregáttal ellátott Asboth-hajó. Alacsony merülése folytán az egészen sekély belvizek hajózására is alkalmas. Mivel sem az orránál, sem a faránál hullámot nem létesít, elmarad a part és meder rongálása. Az Asboth-hajó hatalmas perspektíváira mutat rá A. Biss svájci mérnök, amikor kijelenti, hogy “. . . ennek a problémának a megoldása a világgazdaság részére többmillió dollárt jelent; elképzelhetjük, mit jelentene, ha Kina, Dél-Ame- rika és a többi még kevéssé kiépült ország és kontinens folyói máról holnapra teherhajók által hajózhatókká válnának, anélkül, hogy sekély szakaszaikat ki kellene mélyíteni vagy, hogy csatornákat kellene építeni” Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a karburátor, ez a látszólag jelentéktelen és egyszerű szerkezet, feltalálása volt a legjelentősebb lépés a robbanómotorok történetében. Ma már vitán felül áll, hogy ez a nagyjelentőségű találmány két magyar ember: Bánki Donát (1859—1922) és Csonka János (1852—1939) nevéhez fűződik. Az 1893. február 11-i keltezésű “Újítások petróleummotorokon” cimü szabadalmi bejelentésük a porlasztás elvének világos és félreérthetetlen megfogalmazásával hitelesen bizonyítja a két magyar feltaláló elsőbbségét, a német Maybach félévvel későbbi, 1893. augusztus 17-i keltezésű és teljesen azonos elven alapuló szabadalmával szemben. A karburátor első kísérleti példánya azonban már 1891-ben megvolt s a feltalálók az önálló iparosok alkotják. A Horthy-időben a szakmunkások (skilled labor) a szociáldemokrata párt által irányított — AFL tipusu szűk szak- szervezetekben ‘(Union) voltak megszervezve. A CIO-nak megfelelő, majdnem forradalmi mozgalom, mely a félig szakképzett (gyári munkás) tömeget lett volna hivatott egyesíteni, abban az időben Magyarországon lehetetlen volt. A szociáldemokrata pártnak a Horthy-rezsimmel hallgatólagos megállapodása volt (gentleman agreement), mely szerint a szociáldemokrata párt bizonyos számú képviselőt küldhet a parlamentbe, viszont a szoc.dem. párt védi őket külföldön és nem megy ki a faluba vagy a gyárakba beszervezni a munkástömeget. A kisiparosok szei'epe igen nagy olyan országban, ahol tömegtermelő gyáripar nem fejlődhetett ki. Ezt látjuk Ázsiában. Magyarországon ez volt a helyzet ma is, mert áru éhség volt az országban és a kisiparosok árui jól keltek el. A kisiparos tehát ellensége volt a szocializált gyáriparnak és az “amerikai szabadságról” ábrándozott — holott az amerikai nagyipar teljesen tönkretette volna őket. Ezért látjuk őket a felkelők és emigránsok seregében. A szociáldemokrata párt felhasználta — és felhasználja — ezt a szerencsétlen testvérharcot politikai céljaira és befolyásolja a munkás arisztokráciát (skilled labor) a sztrájkok megkezdésére. Mindezek a sztrájkok — úgy látszik — politikai célt szolgálnak, bár bizonyára sok gazdasági okuk is volt. Élelmezési nehézségek, a munkatempó fokozása, lehetetlenül rossz lakásviszonyok — elkedvetlenítették az ipari munkásságot. Az uj kormány nehézségei roppant nagyok. A középosztályban és a hadsereg tisztikarában megrendült a bizalom. A százezrekre menő emigráció, a harcokban elhullottak ezrei megritkitották sorait. Uj középosztályt kell teremteniük, és ez csak a parasztság és gyári munkásság gyermei- ből alkotható. Nagy Imre — aki tönkretette a mezőgazdaság szövetkezeti fejlődését (alatta a termőföld 25 százalékról 12 százalékra hanyatlott le a szövetkezeti gazdálkodás) hátráltatta nemcsak a jobb termelés lehetőségét, hanem megerősítette a falu kapitalista gondolkodását is. Bár a falu nem lépett fel a kormány ellen, félve a földreform ellenségeitől, gondolkodása még inkább kispolgári és gyermekeik nem válnak könnyen az uj élet harcosaivá. Ez egyik legsúlyosabb következménye a testvérharcnak ! csak hosszas kísérletezés után kértek rá szabadalmat. Bánki Donát, a magyar Műegyetem világhírű tanárának nevéhez egyébként egy másik talál- tessége. hogy a vizsugár, amelyet terelőszerkezet mány is fűződik: a Bánki-féle turbina. Jellegze- vezet a járókerékhez, kétszer szeli át a kerékko- szorut. C. A. Mockmore, az oregoni (USA) egye- te mtanára 1949-ben elismerőleg Írja: “.. .hogy a Bánki-turbina kimagasló helyet foglal el a kis nulmányában (1913) a “turbina atyjá”-nak nézetének gazdaságossága”. K. Keller, karlsruhei egyetemi tanár, egyik ta- tumányában (1913) a “turbina atyjá”-nak nevezi Segner János András (1704—1777) magyar származású, hallei világhírű egyetemi tanárt. És ez a jelző nem volt indokolatlan: 1750-ben Segner a németországi Nörtenben egy olajma- lom hajtására olyan ujrendszerü vizikereket alkalmazott, amelyről Leonhard Euler, a világhírű svájci matematikus elragadtatással jelentette 1752-ben a berlini tudományos akadémiának, hogy “.. .ez a hidraulikus gép az eddig használt gépekkel szemben azért jobb, mert teljesítőképessége négyszer akkora. Ez olyan előny, amilyenre alig van példa a mechanikában”. 550,000 autó van raktáron Az autó elái’usitók az 1957-es évet 550,000-es raktárral kezdik meg. Ez 300,000 emelkedést mutat alig két hónap alatt. Ha normálisan megy az elárusitás, ez csak egy hónapi szükségletnek felel meg. A tény az, hogy már előzőleg levágták az autógyártás és hogy mégis sok kocsi van kéznél nem teszi nagyon boldoggá az autó-üzemek tulajdonosait, a Wall Street Journal megjegyzése szerint. Novemberben és> decemberben 150,000 autóval adtak el kevesebbet, mint ugyanezen idő alatt 1955-ben.
