Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-10 / 2. szám

January 10, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ' - * • 1» * * «-i ozfJe/ef-C a S,£ei/CeJ2&?%0£ “Miniig a munkásositáfy vére folyik” Tisztelt Szerkesztőség ! Én is kívánok egy pár sort imi az én drága szülőhazámról- Én már 41 éve, hogy ott hagy­tam; akkor is vérfürdő volt ott és most már har­madszor folyik szegény munkástestvéreim vére, akikért nagyon fáj a szivem. Mert mindig a munkásosztály vére folyik patakokban. Most isi azok, akik ott a bajt csinálták, szaladnak ide, és! rágalmazzák a vérző, szegény szülőhazánkat. Úgy; mennek a televízióra is. Mutatták Szabó- Sándort is, a. feleségét, két fiát. Danolta, hogy “Talpra magyar, hi a haza” és dicsekedett, hogy milyen szép autója volt, amivel elszaladt, a fia meg biciklin ment Bécsbe. Mindenegyes menekült, akit a televízión mu­tattuk mikor megérkeztek New Jerseybe, úgy van felöltözve, hogy nekünk nincs olyan ruhánk. Hol vannak azok a munkás testvéreink, akik'vé­rmeznek? Azok nem szaladnak el, inkább meghal­nak, de ezek most ideszaladtak, mikor ott a bajt megcsinálták. Azt kérdezem, hogy melyik országban szabad a kormány ellen fordulni? Itt is mennyi van ai börtönben, akikre ráfogták, hogy meg akarták dönteni a kormányt. Én csak azt mondom, hogy sehol sem lehet olyasmit csinálni, hát nekik sem lett volna szabad olyan zavart okozni. özv. Fejesné Karácsonyi elmélkedés egy pulyka fölött Tisztelt Szerkesztőség ! Úgy ötven évvel ezelőtt, karácsony estéjén mi, “hitben” gazdagok végig szoktuk kántálni az egész falut. Mert nekünk a kis Jézuska úgy adott ajándékot, ha megdolgoztunk érte. Már napok-- kai előtte készültünk rá, összeválogattuk a bará­tokat. próbáltuk az énekeket. Kiválasztottuk a legerősebbet közülünk, aki a pénzt fogja szedni. Tarisznyát csináltunk diónak, mandulának, no meg minden eshetőségre elkészültünk: készítet­tünk fütykösöket is, a diótolvajok és kutyák el­len. így felkészülve alig vártuk, hogy az est le­szálljon és megindultunk a nagy munkára. Hacsak lehetett, a falusiaknál énekeltünk, mert ott szívesen adtak, kinek mije volt, dió, ka­lács, egy pár krajcár. De nem úgy a gazdagok­nál! Á falunkban a leggazdagabb a G- méltósá- gos ur volt, aki végig énekeltette velünk a Krisz­tus urunkat, velem a legszebb karácsonyi verset mondatta el, s a végén 3 krajcárral elégített ki négyünket. Ilyenkor mindig megfogadtuk, hogy ehhez a fösvényhez többé nem megyünk. Irgal­matlan jókívánságok közepette kint oldalba vág­tuk a mitsem sejtő bernáthegyi kutyát. Mit tö­rődtünk mi azzal, hogy erre ráfizetünk! Abban a pillanatban olyan orditás lett, mint akiket nyúznak! Menekültünk a kastély udvarból. Ez volt a jó világ, mikor félig megfagyva állítot­tunk be a házba. Egyikünkön a nadrág, a mási­kon a kabát volt megtépázva, no meg az időseb­bekkel folytatott verekedés folytán az orrunk vére is ott díszített. A nagyobbak, akik már szégyenlették ezt a kántálást, reánk, a kisebbek­re vadásztak. S ha sikerült nekik, elemelték a dics tarisznyát, de a mi csapatunk becsülettel megállta a helyét, ha veszedelem környékezte is! a diós tarisznyát. Ilyenkor nekigyürkőztünk né­gyen. néha öten, ütöttünk, vágtunk, amig a tol­vaj ott nem hagyott bennünket. Volt a falunkban két pap, egy református és egy katolikus. Ezeket becsülettel elkerültük; ezekre a legtöbb gyerek panaszkodott. Ha már vége volt az éneklésnek, akkor azt mondták, nem szépen énekeltünk örültünk, ha szépszerével, ajándék nélkül megszabadultunk tőlük. Abban az időben a katolikus papnak pulykái voltak. Hacsak egy alkalom adódott, mi kálvi­nista gyerekek, odahuzódtunk a kerítés mellé és a kakast elkezdtük heccelni: szebb a páva, mint a pulyka! Egv-kétszer ugv látszott, hogy nem si­kerű bosszút állni se a papon, se a pulykán. De azután egyszer csak heccelés közben látjuk, íiőgy a kakas, kezdi fenni a szárnyait és méreg­Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez be gurul, kiabálni kezd. Nekünk se i kellett több, még hangosabban dicsértük a páv s ócsároltuk a pulykakakast. Örültünk, amil r hallottuk a szakácsáé, vagy a pap szavát, h gy* hát mi van azzal a ronda pulykával ? Ilyenkor boldogan el­illantunk, s vártuk a kővetkező alkalmat. Egy­szer csak eltűnt a pulykakakas. Csodálkozva hal­lottuk, hogy a pap mérgében levágta és meget­ték. Mi, krumplin, babon neveltek undorodva gondoltunk a papra, hogy hogyan tudta megenni azt a csunya-orru pulykát. Egymásnak mondo­gattuk, micsoda gyomra van annak a papnak? Na­hát, nekem nem kellene! Ma, egy félévszázad távlatából eszembe jut, hogy a tisztelendő ur jobban tudta, hogy mitől döglik a légy és hogy ezt megtudjam, a vándor­botot kellett kezembe venni. Egy pár évtized után nekem is sikerült megállapítani, hogy mi­lyen ize is van annak a “ronda” pulykának! Most kezdem érteni, hogy mit is akar Pem, il­letve Mindszenti hercegprímás és a többi papocs- kák, a kegyelmesekről nem is szólva. Azt a vilá­got szeretnék visszahozni, ahol a paraszt me­gint undorodna a hizlalt pulykától és csak a meg­váltó krumplin, babon rágódna! Annak a meg­állapítását, hogy mi jó a parasztnak, újra ők in­téznék, mint régen. Nekik csak akkor jönne meg az igazi “magyar” szabadság! Ennek a szabad­ságnak a vissza jövetelétől az ég óvja meg a faj­tánkat. S. P. C. ★ H kíerikaíízmusban látja a bajok föokát Tisztelt Szerkesztőség és Olvasótáborunk! Érdeklődéssel olvasom a szülőhazánk esemé­nyeivel foglalkozó cikkeket, leveleket, stb. Sok­nak, úgy látom Deák munkástársnak is, az a vé­leménye, hogy a szovjet csapatokat ki kellene vonni Magyarországból és választásokat tartani. Jó volna ez? Képes volna a magyar nép az ő érdekeinek megfelelő kormányt választani a közeljövőben? A magyar népnek a király, az arisztokrácia és a papok voltak a vezetői egészen a második világ­háborúig. A népnek sohasem volt alkalma válasz­tani valóban, hogy a szétágazó utak melyikét ve­gye. Kik voltak a régi főrendi ház örökös tag­jai? A grófok, bárók és a főpapok! A képviselő- házban hány pap volt? Ez a kép nem ad reményt arra, hogy a nép képes legyen a saját érdekeit felismerni. Legalább is én nem hiszem. Az a nép, mely olyan könnyen beleesett ellen­ségei által ásott verembe, mint amilyen ez a mos­tani forradalom volt, szintén azt mutatja, hiába tud ezeréves múltat felmutatni. A “Szabad Európa Hangja”, az “Amerika Hangja”, a léggömbökön szállított röpiratok nem lettek volna képesek arra. hogy a cseheket, vagy a jugoszlávokat a verembe csalják, csak a len­gyelt és a magyart. Miért? Ez a két utóbbi még mindig nem eléggé emancipálódott a papok befo­lyása ától, legalább is nem annyira, hogy saját érdekeiket meglássák. Az a fiatalság, amely a bajt kezdte, nem em­lékszik azokra az időkre, a szégyenletes viszo­nyokra, amelyekre mi öregek visszaemlékezünk s amelyek a vándorbotot a mi kezeinkbe adták, azokra, amelyeket a grófok, bárók és cinkostár­saik az említett propagandázók ma ismét vissza akartak hozni. Kik hozták vissza Habsburg Károlyt SvíioVl Magyarországra: Ugyanazok, akik a mostani for­radalom mögött állnak. Akkor Mikes. róm. kát. püspök volt az élén. Ki most? Rövid idő múlva azt is megtudjuk. Vajon tudni fogja-e a magyar ncmzof a most szerzett tapasztalatát hasznára fordítani? Nem, ha azokra hallgat, akik 200.000 paraszt ovakát akarják elvágni, azok akarják most mindenáron a választásokat. Ha most hamarjában választá­sok lennének a klerikálisok győznének gráfjaik­kal, náci elemeikkel éa jaj lenne a 200,000 pa­" "rftsStnak" taJan rnégV csécsszbpőnák sem UegyeD meznének. Maradjon csak jelenlegi helyzet a magyar po- politikában mindaddig, amig a grófok, Nagy Fe- rencek, Fábiánok és a Habsburgok visszatérésé­re a legkisebb lehetőség van. A mostani kormány vigyázzon, hogy a Minds zen tyk vissza ne segít­hessék azokat a parazitákat és uszitókat. Ha egy orvos feltalál valami uj módot egy be­tegség orvoslására és sikerrel ki is próbált, sok más orvos fogja követni a próbát, mielőtt általá­nosságban használni fogják. Ha egy csillagász uj csillagot fedez fel, más csillagász is látni akarja. Vagyis ma már minden újításra elvárják, hogy kézzelfogható bizonyíték legyen kezükben, mielőtt az iskolákba viszik a tanítását. Áll ez ugyanúgy a papok tanítására is? Hol vannak a bizonyítékok tanaik mögött? Sehol semmi, csupán a mithológia, talán ig.v, talán ugv volt, mint Ádám és Éva teremtése, Káin és Ábel stb. Sehol semmi bizonyíték. A világ elérkezett oda, hogy minden nemzet fiának azt mondják, hogy ők a legkülönbek. Az angolnak, hogy ők, a németnek, hogy ők, és igy tovább. Ezek arra jók, hogy összeférhetetlensé­get hozzanak létre, egyik nemzet lebecsmérli a másikat. Ezt már félre kellene tenni a papok ta­nításaival együtt. Hiszen ezeknél is csak a va­gyon, a nyers anyagiakért folyik a küzdelem, ami a legkárosabb, mert igen sok ember életébe kerül. Ez okozza a világ feszültséget, ezek okozzák a bajokat. Talán mikor az Egyesült Nemzetek valóban egyesültek, sok viszályt lesznek képesek elsimíta­ni, ha a világ valóban oda tartozik. Arra nem lesz képes, hogy világbékét hozzon létre. Arra szükséges, hogy alapjában változzon meg az em­ber. Szétrobbantották Indiát. Lett belőle mohame­dán Pakisztán és hindu India. Ezek az okozói az izraeli-arab viszálynak, ezek okozták a francia észak-afrikai küzdelmeket. Munkájuk a\ világ minden részében érezhető. Egyiptomban is. Egyes államférfiak a pápával együtt egy európai egye­sült államok létrehozását ajánlják, pedig jól tud­ják, hogy ez is csak ideig-óráig segít. Ha lesznek európai egyesült államok, akkor ázsiaiak is lesz­nek, maid a dél-amerikaiak is egyesülnek, a vi­lág újból ott lesz, ahol elkezdte, az erőtömbök hidegháborújánál. Nem ez az igazi megoldás, ők is tudják, de nem mernek hozzányúlni, TABU az, csak. hadd vérezzen a nép. Pennsylvaniai olvasó (A szerkesztő megjegyzése: Tisztelet'és be­csület a fenti levél Írójának, de én még a mos­tani nagy magyar tragédia szemszögéből sem tudom aláírni azt a konklúziót, hogy a magyar nép képtelen kormányozni önmagát. Tény, hogy a magyar nép önhibáján kivül, vi­lághatalmi érdekeltségek, a tőkés és szocialista rendszerek között ütközőponttá vált. A tiz esz­tendős példátlan propagandakampány, éppúgy, mint a szocialista vezetés hibái és biinei katasz­trófát okoztak s pillanatnyilag elhomályosítot­ták a magyar nép jelentékeny részének, közte a munkásosztály egy részének józan Ítélőképessé­gét. Hiszem, hogy mindez múló jelenség. A magyar népnek mindenekfölött nyugalomra és anyagi se­gítségre van szüksége. Nemcsak a magyar nép, az egész emberiség ellen vétkeznek, akik tovább akarják szitni az ellenségeskedést, a magyar ha­tárokon belül. És ha feltételezzük, miként e sorok Írója felté­telezi, hogy a magyar nép képes önmagát kor­mányozni, akkor meg kell adni nekik az alkal­mat, hogy maguk válasszák meg kormányukat minden külső nyomás nélkül. A magyar népnek éppúgy, mint a szovjetnek érdeke, hogy olyan helyzet alakuljon ki Magyarországon, melyben a szovjet megszálló csapatokat kivonhassák. — Deák Z.) MEGEGYEZÉS MIAMIBAN A miami-i luxus-hotelek tulajdonosai megegye­zésre jutottak a szakszervezettel. Megkötötték + az általános szerződést. A fizetésekre, munkaidő­re és munkaviszonyokra vonatkozólag is rövide­sen megkezdik a tárgyalásokat. A hotelek ellen 20 hón an i a folyik a sztrájk az “International Ho­tel and Restaurant Employees Union” vezetése alatt. A-7

Next

/
Oldalképek
Tartalom