Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-04 / 14. szám

> 2 Amerikai Magyar Szó Előfizetési árak: New York: városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7. félévre Minden más külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőséi és kiadóhivatal 130 East 16th Street New York 3, N. Y. — Telefon: AL 4-0397 Tisztogatást a munkásság portáján! I (Folytatás az első oldalról) versenytől i fogadásokkal, prostitúcióval foglal­kozik és több billió dolláros évi ‘Hizleti forgalmat bonyolít le. ENNEK felszámolására nem történt lényeges lépés a kormány részéről. Ennek a bűnszövetkezetnek vannak kapcsolatai egyes, romlott vezetés alatt levő szakszervezeti vezetőkkel, ép úgy mint üzletemberekkel és poli­tikusokkal. Bcsületes szakszervezti tagoknak az élén kel­lene és már kellett volna járni e kapcsolatok fel­számolásában és kidobni minden egyes vezetőt, akinek bármi néven nevezhető szerepe van e visz- szaélésekben. Ha ezt megteszik, akkor majd joggal követel­hetik, hogy a visszaéléseket, a raketireket, meg­vesztegetéseket, közpénzek elherdálását vagy il­letéktelen visszatartását, nemcsak a szakszerve­zetekben, hanem mindenütt másutt szüntessék meg. Hiszen vegyük csak ezt az egyetlen tényt fi­gyelembe: Miközben az ország jogos felháboro­dással tekint azokra a módszerekre ahogyan Beck az unió pénztárát kezelte, igen kevesen gondol­nák arra, hogy a munka jóléti és egészségügyi ala alapok — melyek összege BILLIÓ DOLLÁ­ROKRA RÚG — 92 százalékban a munkaadók igazgatása alatt állnak! Nincsen törvény a pénz kezelésére, nem tartoznak semmi felelősséggel a biztosított tagoknak! Ezzel szemben az ilyen ala­pok ama 7 és fél százalékát, amelyeket a szak- szervezet és a munkaadó KÖZÖSEN kezel, azt a Taft-Hartley trövény szabályozza. A jóléti alapoknak mindössze FÉL SZÁZALÉ­KA áll kizárólag a szakszervezeti kezelés alatt. A szakszervezeti munkásság támogatja azt a mozgalmat, amely az ÖSSZES ilyen munkásjólé­ti alapot szövetségi ellenőrzés alá helyezne. De üzleti körökben egyetlen szó nem hangzott el tá­mogatására. Miért is? Hiszen nem egy esetben nagyon is jól fizető manipulációk húzódnak meg az alapok kezelésében. A hat millió tagot magábafoglaló AFL-CIO Industrial Union Deparment konferenciát tartott Washingtonban, amelyen a munkásjóléti alapok kezeléséről tárgyaltak. Kiderült a tárgyalás fo­lyamán, hogy a General Electric' cég megtartotta magának azt a 20 millió dollárnyi osztalékot, mely a jóléti alapból jött be, annak ellenére, hogy a cég és a munkások 50 százalékos alapon járul­nak hozzá az alaphoz. Mászsóval legalább 10 mil­lió dollár az alapot illetve volna meg. A konferencián Carey, az AFL-CIO Industrial Union Department titkár-pénztárnoka kijelentet­te. hogy “hamis munkásvezérek és tözsér bará­taik vájkáltak a jóléti alapokban... Inkább mint a társadalom bármely más része, a szervezett munkásság iivegházban lakik. A magam részéről örülök ennek... A munkásság élet-halál harcban van a soraiban befurakodott raketirekkel, szédel­gőkkel. kalandorokkal, tolvajokkal, banditákkal.. Az a szakszervezeti vezér, aki belekeveredett az ilyesmibe az árulója a munkásságnak. Nem szol­gálhat mentségül a nagy részvénytársaságok ha­sonló bűneire mutatni: Vagy megtisztítjuk há­zunkat, vagy valamennyiünket bemártanak.” . Az olajtársaságok és az adó r , Érdekfeszitő történet bontakozik ki a szená­tus olajipart vizsgáló bizottsága előtt. Kitűnik, hogy az óriási olaj trösztök egy cent adót sem fizetnek az idegen országokból idehozott milliók­ra rugó profitjaikból. Az esrvik amelyről szó van az“Arabian Ame­rican Oil Co.” Ez az úgy nevezett Aramco az, amely Sau. i Arabia mesébevaló olaj gazdaságát kezében tar ja. 281 millió dollár tiszta haszonhói AMERIKA] MAGYAR SZÓ Thursday. April 4. 1957 SATJSTA ÉS A KUBAI ESEMÉNYEK “Személyesen érzem felelősnek magam Kuba boldogulásáért” — szokta mondani Fulgencio Batista tábornok, a Kubai Köztársaság elnöke és egyben diktátora. Nyilván hasonlóképpen véle­kednek az elnök “személyes felelősségéről” azok is, akik a múlt héten fegyveres támadást intéz­tek Havannában palotája ellen. Körülbelül 40 polgáriruhás fiatalember, felte­hetően diákok, géppisztolyokkal felszerelve, be­nyomultak Batista palotájának előcsarnokába, de visszaverték őket. Az elnöki palota körül csak­nem egy és egynegyedórás heves tűzharcban tet­ték ártalmatlanná a támadókat. Az összetűzések során 40 személy, köztük Jose Antonio Eseverria, az egyetemi diákszövetség elnöke és Menalao Mo­ra volt képviselő — mindkettő ellenzéki politikus — vesztette életét. Batista tábornok, aki ellen e támadás irányult, Hitler hatalom jutásának évében, 1933-ban lett Kuba egyik legismertebb személye. Élére állt egy katonai felkelésnek és így lett rövid utón őrmes­terből vezérkari főnökké. Attól kezdve 1940-ig ő nevezte ki. váltotta le Kuba köztársasági elnö­keit. 1940-ben pedig önmagát ültette az elnöki székbe, ahonnan 1944-ben a népharag űzte el. Mi­vel a haladó erők egyre nagyobb befolyásra tet­tek szert az országban, mint a Le Monde írja, “Batista — múltjához méltóan — "mákosán, katonai erővel átvette a hatalmat.’ lüíV' irrarcim, 10-én, 77 perc alatt “megszabadította” a kubai lakosságot az esedékes elnökválasztás fáradal­maitól. “A sors engem jelölt ki, hogy megtegyek minden tőlem telhetőt a köztársaság érdekében” — mondotta s ezért antidemokratikus és mun­kásellenes rendeletet adott ki, igy a leghaladóbb párt, a Népi Szocialista Párt törvényen kívül helyezéséről. » Olyan uj iskolarendszert dolgozott ki, amelyben — nem feledkezve meg Karrierje kiindulópontjá­ról — a tanítókat a hadseregből átvezényelt Őr­mesterek váltották fel. Az ország gazdasági éle­tét teljesen alárendelte a monopóliumoknak, ami­vel kiérdemelte Wall Street rokonszenvét De “az acéltestü, bronzállu, ragyogó fekete hajból feje főié font glóriája” férfiúnak az át­lagban egymillió állandó munkanélküli számláló hatmilliós nép rokonszenvét kivívnia nem sike­rült. Legalábbis erről tanúskodnak a gyakori sztráj­kok s a multheti havannai események is. Az elnök a következőképpen válaszolt: “Hát kedves Clark ur, nem kell Önnek monda­nom, nem vagyok ügyvéd és ezért a jogi szem­pontokról nem tudok semmit. Amilyen nyomatékosan csak képes vagyok, fenntartom a kongresszus abbeli jogát, hogy' vizs­gálatot folytasson jogos törvényhozás megala­pozásához bármely téren, melyről a kongresszus meg van győződve, hogy felelősséggel van s meg fogják védeni ebbeli jogukat. Személyileg nem akarok megjegyzést fűzni a polgárok abbeli jogához, hogy igénybe vegyék az 5-ik Függeléket, miyel nincs kétségem az iránt, hogy bizonyos esetekben feltétel nélkül alapvető biztositéka az amerikai szabadságnak, különben nem írták volna bele a Szabadságlevélbe, bár azt is ki kell jelentenem, hogy osztozom abban az általános meggyőződésben, hogy ha valaki igény­beveszi az 5-ik Függeléket, akkor van valami, amit nem akar megmondani. De úgy vélem, ott van és a jogászoknak kell megmondani, mikor használják helyesen vagy helytelenül.” Cyrankiewicz és Nehru nyilatkozata A Lengyel Népköztársaság kormányküldöttsé­ge Cyrankiewicz miniszterelnök vezetésével meg­érkezett Uj-Delhibe. A repülőtéren Nehru minisz­terelnök fogadta a lengyel kormányküldöttséget. “Baráti kapcsolatokat tartunk fenn Lengveloi-- szággal. India és Lengyelország között nincsenek viKérdések. Reméljük, hogy látogatásuk fo- kozza majd. ílz országaink közötti kapcsolatok barati jellegéfir mondotta Nehru üdvözlő beszé­dében. A Cyrankiewicz válaszában a többi között kije­lentette: "A lenjryei nép ugyanolyan mélyen ra­gaszkodik a függetlenséghez, mint India népe, és ugyanannyira a szivén viseli a béke megszilárdí­tásának ügyét. Magyar küldöttség Tuniszban BUDAPEST. — Március 23-án. szombaton ha­zaérkezett Tuniszból Kossá István pénzügymi­niszter és Sik Endre, a külügyminiszter első he­lyettese. A magyar kormányküldöttség a tuniszi kormány meghívására részt vett a Tunisz füg­getlensége első évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Üzemi választások a Ruhr—han Az Elnök véleménye az 5-ik Függelékről A múlt csütörtöki sajtókonferencián az egyik újságíró (Clark) megkérdezte Eisenhower elnö­köt, hogy helyesnek tartja-e azt, amikor egy fe­lelős tisztviselő az Alkotmány 5-ik Függelékére való hivatkozással kikerüli a tanuskodást. A Ruhr-vidék bányaüzemeiben a napokban tar­tották meg az üzemi bizottsági választásokat. A választások az Adenauer-párt vezetése alatt álló keresztény szakszervezetek jelöltjeinek bukását és a haladó jelöltek győzelmét hozták. 994 üzemi bizottsági tagból csupán 93 a keresztény szak- szervezetek jelöltje, a többi az I. G. Bergbau ha­ladó szakszervezet jelöltje volt. egy cent adót sem fizetett tavaly e részvénytár­saság. Az O’Mahoney szenátor vezetése alatt működő szenátusi vizsgáló bizottság előtt ez bebizonyí­tást nyert. Aramco a bajokkal küzdő közép-kelet legna­gyobb kartellje. Ibn Szaud király, akit olyan ra­gyogóan ünnepeltek Washingtonban, tőlük kapja hatalmas jövedelmét. E céget 30—35%-ban a Standard Óil of California, a Texas Company, a Standard Oil of New Jersey és 10%-ban a Socony Mobil Oil Co birtokolja. A fenti 281 millió csak egy hányada annak, amit idegen országok termékei adnak e hatal­mas monopóliumnak.. A Standard Oil tiszta hasz­na tavaly 800 millió dollárra rúgott és az olaj- társaság vezetői szerint ebből 600 millió dollár tiszta profit idegenföldön való befektetéseikből származott. A Gulf Oil haszna is több száz mil­lió dollár volt és ennek két-harmada szintén ide­gen földről származik. John Carrol colorádói és Estes Kefauver tennesseei demokrata szenátorok éles kérdései alatt F. A. Davies, az Aramco elnöke és a többi tanuk kifejtették, hogy az adótörvények két cikke könnyűvé teszi azt, hogy ne kelljen adót fizetniök. 27(4 százalékos engedményt kap­nak mint tőkéjük elhasználásának, illetményét. Ez az engedmény 152 millió dollárnyi adó elen­gedést hozott Aramconak. Az adókérdésnek is meg vannak a trükkjei Az adókibuvás másik lehetősége még az első­nél is komplikáltabb. Valamilyen megegyezés szerint az olajtársaságok 50—50%-os alapon elosztják hasznukat a közép-keleti országokkal. De ahelyett, hogy pontosan jeleznék, hogy meny­nyi pénzt adtak át Szaud királynak például mint tiszteletdijat, azt is adónak nevezik. Rendes kö­rülmények között egy amerikai részvénytársa­ság, amely Delaware államban van bejegyezve 50% adót fizetne tiszta haszna után. Az Egyesült Államok adótörvénye szerint, minden idegen államnak fizetett “jövedelmi adó” levonható abból, ami az Egyesült Államok kincs­tárának jár adóban. Ezért történhetett meg az, hogy ezek a társaságok úgyszólván semmi adót sem fizettek megmaradt hasznuk után. Hogy mennyi pénzt vészit el USA az adó ki­búvók miatt, még nem volt megállapítható, azonban Carrol szenátor szerint maga a profit minden képzeletet felülmúl. Carrol úgy nyilatko­zott, hogy itt az ideje, hogy a társaságok szem­telenségét megszüntessék. Vajon a kongresszus tesz majd ez irányban valamit? Csupán a jövő mutathatja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom