Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-28 / 13. szám

J AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 28, 195T Pár szó a Buffalo és környéki magyarsághoz Tisztelt Szerkesztősé?! A Kenmore, N.Y.-i rádió mapvar adásán hal­tam a felhívást,ni mái'qius, Jtí^án, , szofl,d.Kite.n.., te tíUitandjh ijnnepólyr-e. Kértek minden ma-,, art..hogy. jelenjen meg. Legnagyobb meglepe- semre a bemondó ur egy rövid szavalatot mon- >tt el, de a vers végén kibújt a szög a zsákból nikor azt mondta, hogy 1848 márc. 15 és 1956 ctóber 23. egy, és ugyanazon célért folyt le és : 1956-os is úgy elbukott, mint az 1848-as. Ezeknek a lábancutódoknak az a szerencséjük, )gy 1818 Petőfije nem él és nincs, aki a szemük izé vágja álhokságukat. Hogyan tudják most :ajkóeni, hogy mi minden kell a magyarnak, de nikor ők voltak az urak, ezt a magyar igazsá- >t nem gyakorolták. Mivel tudom, hogy Buffalo és környékén még )k öreg amerikás magyar él, akiket sikerült veknek a kétarcú úriaknak megtéveszteni, sze- itném emlékeztetni az öreg becsületes magyaro- at arra. hogy 1848 március 15. és 1956. okt. 23- ét különböző célt szolgált. 1848 március 15-én etöfi. és társai a magyar nép szabadságéért zálltak síkra a Habsburgok és talnnyalóik ellen; zon főurak, papok ellen, akik Becs felé kutva- lázattal hasaltak, de benn az országban vadálla- i kegyetlenséggel bántak ősapáinkkal és ős- nváinkkal, akik annyiba sem vették őket, mint barmot; s csak akkor tekintették valaminek, mikor a kastélyukba rendelték a jobbágy “hü- ég”-adó lerovására, Emlékezzetek erre, öreg ma- ryarok! Kik hívták rá a magyarra Jellasicsot, az ►rósz cárt? Kik árulták el ősapáink szabadság­iarcát ? Azok, akiknek utódai hazátlan bitangok­iak títulátak bennünket, akik miatt a vándor- >otot választottuk. Nézzük mosl meg 1956 október 23-át! Kik és niért harcoltak? 1945-től a magyar dolgozók cezébe került a hatalom egy kifosztott, összetört >rszág. Ilyen körülmények között a régi munkás- osztály 11 év alatt csodát müveit. Csak gondol­junk a hidegháborúra s a régi rend odahaza meg- bujó haszonélvezőire. Micsoda romboló munkát végezték, amikor a dolgozók élcsapata minden poklon keresztül az ország és az ipar felépítésén dolgozott. Viszont a volt úri osztály a külföldön és odahaza megbújt belső ellenséggel azon dol­gozott, hogy minden hibát, amit ebben a túlmére­tezett munkában elkövettek, ha lehet tízszere­sére fújjanak fel. Amint látjuk, ez sikerült is nekik. Mielőtt a Jugoszláviában járt kormány- küldöttség beszámolhatott volna az elért ered­ményekről, az ellenségnek sikeiiüüt a felelőtlen tömeget az utcára dobni, ennek a háta mögött a fekete bandák munkába álltak. Dekát mit is akartak? “Mindent vissza!” Az egyházi birtoko­kat (950,000 holdacskát), a gróf urak a grófi bir­tokokat. Végül jött volna Otto a királyi birtokok­ért. A parasztot, a mi testvéreinket pedig vissza- pofozták volna az ismeretlenség homályába, ahol 1848 előtt volt. Azokat pedig, akik tamilt embe­rek lettek az utolsó 11 év alatt, kiirtani, hogy a ^parasztoknak ne legyen többé vezetőképes cso- fu >rtj;í. Igen, ezt akarták 1956 oki. 23-án. Szerintem vak magyar az, aki 1848 és 1956 között nem lát- . ja meg a különbséget Ezeknek Petőfi egyik ver­sével üzenek. A SZÁJ H ö S ö K Meddig tart ez őrült hangzavar még? Meddig bőgtök még a hon nevében? Kinek a bon mindig ajkain van. Nincsen annak, soha sincs szivében! Mit használtok kofanyelvetekkel? Évről-évre folyvást tart a zaj. És nem ot.t-e, ahol volt. a nemzet? Nincs-e még meg minden régi baj? Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval Az. időt igy elharácsoljátok; Várva néz rég s oly hiába néz az Isten napja s a világ reálok. Nyuiisátok ki tettre a kezet már K áldozatra zsebeiteket. Tápláljátok végre a hazát, ki Oly sokáig táplált titeket. Olvasóink hozzászólnak a köziigyekhez .Áldozat s tetL-jez.askéttfUikiw;«,mtrÍN> - . A valódi honfiút mulatja. De ti gyáva s önző szivek vagytok, lettre gyávák s önzők áldozatra. Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal, Megifjodnak a vén nemzetek. De ti hernyók uj lombot nem adtok. Sőt a régit is leeszitek. S oh mi vakság! fölemelte még a Népszerűség őket pajzsára, Az elámult sokaság, miképpen Meg váltóit, karjaiba zárja. Megváltók? ők a hon eladói. Elveszünk ez ordítok miatt . . . Rólok tudja ellenünk, hogy félünk, Mert a félénk eb mindég ugat. Én ugyan nem állok a sereghez. Mely kiséri őket ujjongatva, És ha egykor közibök vetődöm. Nem egyébért lépek e csapatba. Csak azért, hogy föl fordítsam majd ez Ál nagyok győzelmi szekerét! Egy öreg magyar Hozzászólás a lap irányvonalához Tisztelt Szerkesztőség! A jelen kritikus időkben részemről semmifé­le radikálisabb változást a lap szellemi részét il­letőleg nem kívánok. Azok, akik a mai időkben féltéglával verik a mellüket, szüklátókörüek és elfelejtik, hogy 90 százaléka a lap olvasóinak azon az állásponton van, melyet Deák munkástárs hozzászólása a los angelesi lapbizottság nyilatkozatához olyan ékesszólóan kifejtett. Ha akár a lapbizottság, vagy magánszemélyek erről meg akarnak győződni, vegyenek fáradsá­got és nézzenek széjjel magyarlakta vidékeken, s meggyőződhetnek állításaim helyességéről. Meg­győződésem, hogy a lap olvasói tulnyomórész- ben a 70 év körül, sőt nagy része azon felül van, kiforrott és kifáradt munkásemberek. Én még csak gondolni se szeretek azokra a dolgokra, amelyek az 1920-as Palmer-időkre emlékeztet­nek. Sokan vannak még közöttünk, akik emlé­keznek a 2—3 heti meghurcolásra, Ellis Island- ra, a kínzásokra, vallatásokra, stb., de akkor még fiatalok voltunk. Ha vannak olyanok, akik hevesebb természe­tűek és az ellenkező álláspontot foglalják el, le a kalappal előttük, de meggyőződésem és ez itt többeknek a véleménye, hogy ez csak egy kis csoport. Minden tiszteletem az Írógárda felé, de az ég szerelmére! nem látják, hogy az olvasók nem jó szemmel nézik és nem rajonganak a hajszálha- sogatókért? J. S. Tisztelt Szerkesztőség! A magyarországi eseményekkel kapcsolatban a napokban kaptam levelet a fiatalabb fivéremtől, aki azt írja, hogy az ő községében is elő voltak jegyezve 27-en, akiket ki akartak végezni és ő is köztük volt feljegyezve a feketelistán. Szeren­csére nem sikerült megtenni és azt hiszem, hogy most már rendes kerékvágásba került minden. J. A. • • • A kifejezést nem helyesli... Tiszt el t Szerkesztőség! A lappal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy sokszor találkozunk azzal a kifejezéssel, hogy “Kádár-kormány, Kádár-lap”. Ez a reakció szava járásai és nekünk nem okvetlenül fontos utánozni. Helyesebb magyar kormányt írni. mert az előbbi gúnyosan hangzik. Márpedig Kádár nagy dologra vállalkozott, amiért megérdemel minden tiszteletet tőlünk. Egyik magyar kor­mány sem volt még ilyen nehéz helyzetben, mint a jelenlegi s ezért becsüljük meg. J. C>. HOZZÁSZÓLÁS Ama gondolattól irányítva, hogy a vélemények nyilvánítása serkentőleg és épitőleg hat lapunk­ra, a megjelent különböző hozászólások és nyi­latkozatokhoz, — de különösen a losangelesi nyi­latkozathoz — volna néhány észrevétele e vidék olvasói többségének. Figyelmesen átolvastuk a február 17-i new- yorki kerületi lapkonferencia nyilatkozatát s. an­nak tartalmával teljes egészében azonosítjuk magunkat. Éppen azért a losangelesi nyilatkozat nagy visszatetszést, sőt rosszallást váltott ki nálunk. ... , . ... , . . A newyprl^i konterencbji hejyesyu áHapitoj^a meg az,elkövetett hibákat,, miért is..a szerkesztő, elismerte némely kritikák jogosultságát,- igy szűk ségtelennek, sőt károsnak tartjuk a losangelesi nyilatkozat tartalmát, noha meg vagyunk győ­ződve, hogy azt a kritikát a legjobb akarat su­galmazta. így csupán túlbuzgóságnak tekintjük azokat az erős kefejezéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy az olvasók táborában ellenszenvet keltsenek fel lapunk felelős vezetőivel szemben, amely tehát végeredményben lapunk hátrányára szolgál. Helytelenítjük s a valóságnak nem megfelelő­nek tartjuk azon tol erős kifejezéseket, amelyek szerint 1.) lapunk letért 50 éves múltjáról: az osztályharc útjáról; 2.) Semmi különbséget sem hagyott a Magyar Szó és a szovjet gyűlöletre uszító újságok között. Az értelmes olvasó az első pillantva észreveszi hogy ezek amolyan mellébeszélő kijelentések, amelyekről nehéz megállapítani Írójuk valódi cél­ját. Meg vagyunk győződve, miszerint ha azon bizottság tagjai eme kijelentéseket átvizsgálnák, akkor egészen más eredményre jutnának. Ha figyelembe vesszük a newyorki határozat tartalmát, akkor megállapíthatjuk, hogy a los­angelesi határozat csupán “pápább akar lenni a pápánál.” Szeretnénk hinni, hogy azok a munkás­társak, akik oly sok jóakaratot tanúsítottak la­punkkal szemben, most nem akarják a gorilla szeretetét alkalmazni, mint más nemzetiségi la­pok tették, amelyek életükkel fizettek érte. Ezek figyelembe vételével nálunk a következő vélemény alakult ki:. Csak azok nem hibáznak, akik semmit sem csinálnak Szerkesztőnk és a Lapbizottság elég emberek volta,k ahhoz, hogy hibáikat felfedték és kiküszöbölésüket megígér­ték. Mi célt szolgálhat tehát az újabb rajtuk ütés? a megbélyegzés? (Az igazság és méltá­nyosság kedvéért ki kell jelentenünk, hogy a los­angelesi nyilatkozat jóval a newyorki lap bizott­ság nyilatkozata előtt érkezett szerkesztőségünk­be. A magunk részéről ugyanakkor ismételten le­szögezzük, hogy bár a losangelesi munkástár­sak nyilatkozatát elég' élesnek tartjuk, de jóhi­szeműségük és jóakaratuk kérdésében soha sem­mi kételyünk nem volt. — Szerk.) Vájjon milyen szolgálatot tesz a fentebb idézett túlfűtött meg­állapítás? Úgy véljük, hogy a mai helyzet meg­követeli az ilyen destruktiv nyilatkozat felülvizs gálását s annak helyesbítését. Szeretnénk látni, hogy a los-angelesi bizottság­ban van elég belátás ennek kivitelére, hogy elosz­lassa az olvasók azon aggodalmát, hogy állhata­toságukkal nem valami tévelygő irányt szolgál­nak. Egyébként Szerkesztőnk és Ügyvezetőbizottsá­gunk intézkedéseivel meg vágjunk elégedve, mert ők azok, akik a folyó lügyeket gyakorlati szempontból látják és intézik. Kérjük tehát őket, hogy merítsenek erőt a további küzdelemhez ab­ból, hogy az olvasók nagy tömege teljes bizalom­mal áll mögöttük. Elsinorei lapolvasók TOKIÓBAN egy japán a lóverseny-fogadóiro­da pénztáránál akarta felváltani a kétezerjenes bankjegyét. A pénztárosnő a nagy zűrzavarban nem értette meg pontosan, hogy mit akar és az összegért két szelvényt adott neki. A férfi kia­bálni kezdett, hogy nem tiketet akar, de be sem fejezhette mondókáját, mert a tömeg elnyomta a pénztár elől. Egy ideig dühösen járkált fel és alá, de amikor a hangszórón Lemondták a nyere­ményeket, haragja nyomban elpárolgott. 39,0.00 jent nyert. ★ VÜRIIENYES Hó ESETT JAPÁNBAN. A to­kiói meteorológiai intézet jelentette, hogy Japán nyugati partjánál, Niigata környékén két héttel ezelőtt vörhenyes színű hó esett. A japán tudósok egyelőre különböző feltevésekbe bocsátkoznak a természeti tünemény okait-illetően. <6 s/e/eK a fzey/ieJtÚ'Mc?*

Next

/
Oldalképek
Tartalom