Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-28 / 13. szám
T hursday, March 28, 1917 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 A szabadság földjén ÁLSZABADSÁGHŐSÖK ÁLSZABADSÁG FÖLDJÉN Irta: GERÉB JÓZSEF A Magyar Szó olvasói között bizonyára vannak még- sokan, akik mint én, még jói emiékszenek az 1900—1902-es angol-boer háborúra. Ezek jól emlékszenek arra is, hogy abban a háborúban a világ szimpátiája a boerok felé irányult. Mi is nagyon lelkesedtünk értük, szidtuk kegyetlenül a szabadságtipró angolokat -s talán el is mentünk volna a.szegény boerok segítésére, ha tudtuk vo.'na, hogy hol is van az a Dél-Afrika. De nem tudtuk. És abban az időben a gyerekek kezébe még nem adtak puskát; az emberölést csak a felnőttek számára fenntartott “élvezetnek" tartották. De a “boer” szót sem igy, “oe” betűkkel, hanem magyarosan a hosszú “u”- val irtuk. És én most is úgy imám, de az amerikai magyar nyomdászok vagy öt ven évvel ezelőtt az amerikai magyar nyomtatványokból elsikkasztották a hosszú (ékezett) “u” betiit. Nem tudom, hogy az olvasók közül hányán vették észre. hogy az amerikai magyar újságokban nem taia.'ók azt a máskülönben egészen tisztességes betűt 7 Így gyermekkorunk hőseinek nevét vagy két “u’’-val kellene irni: b-u-u-r; vagy az angol- holland módra: boer. Én ez utóbbit választom. De akár b-u-u-r, akár boer, mi igazán sziv- vel-lélekkel kívántuk a győzelmüket s végtelen lelkesedéssel hallgattuk (vagy olvastuk) a 80 éves Krueger apóról (az akkori köztársasági elnökről) szóló hősi meséket. De ugylátszik, hogy a szimpátiánk nem sokat számított, mert az an- golok leverték őket s Transvaal meg Orange köztársaságok angol gyarmattá lettek. Rövidesen azonban kiegyeztek az angolokkal s 1910-ben a Cape of Good Hope (Jóreménység foka) meg Natal területekkel egyetemben a ‘“Union of South Africa” név alatt az angol közösség önkormányzatú tagjai lettek. Nagy terület Az utóbbi években megint sokat hallunk a »erőkről, illetőleg a “Union of South Africa" Iámról. De amiket mostanában hallunk róluk, zony az nem valami dicséretes és szinte kezdik szégyenleni, hogy valamikor annyira lelkesítünk értük. Mert a boerok, akik állítólagosán van hősiesen védelmezték szabadságukat, most ihetetlen durvasággal és kegyellenséggel yomják el országuk benszülött (színes) lakosigát. A földrajzi adatok szerint a “Union of South frica" területe 472,723 négyzetmérföld, tehát « n anforma, mint Német, Francia és Olaszország t gyüttvéve. De ezen a nagy területen mindössze csak 14 millió ember lakik és ebből az európai származású, — vagyis az uralkodó fehér faj száma 2,800,000-re tehető. így tehát ez a 3 millión aluli kisebbség tartja leigázva a félmillió keletindiai fél-szines népeket és a benszü- 1 • cf 10,700,000-nyi negro tömeget. A Bantu és a Kaffir törzsekhez tartozó negro népeket itt éppenugv elkülönítik, mint a United States egyes déli államaiban. De az igazság nevében meg kell jegyeznünk, hogy amig itt a “Jim-crow” név alatt ismert elkülönítés (segregation) alkotmányellenes és a Supreme Court legutóbbi döntései óta minden tisztességes ember törvényszegést lát benne, addig ott pár évvel ezelőtt éppen azt vették be alkotmányukba, hogy a színes népek alsóbbrendű emberek és azok a törvényszegők, akik ellenzik a fajgyűlölet élesztősét. A másik apó \ A faji megkülönböztetés Dél-Afrikában nem uj fiolog, igy volt az már Krueger apó idejében is. Azon bar: akkor a Kaffir meg a Bantu negrók •j» civilizáció oly alacsony fokán álltak, hogy a fehérek és a feketék közötti megkülönböztetés természetesnek látszott. Azóta azonban már a ‘'sötét" Afrikába is bevilágított a civilizáció fáklyája s különösen az utóbbi években a gyarmati jüépek öntudata gátakat elsöprő erővel tört ki. A2 öntudatra ébredés első jele az, hogy az elnyomott népek tiltakoznak a gazdasági kizsákmányolás ellen, ami nagyon felháborítja az uralkodó osztályokat. Persze ilyenkor nem azt mondóik, hogy a. zsebeiket érte az ütés, hanem haza- fius meg erkölcsi frázisokkal állnak elő s a haza. a. vallás meg a közerkölcsök védelmét han- -••■r’jitv.-. nyomják el a színes népeket, hogy továbbra is rákényszerithessék azokat az olcsóbé- rü munkára. A fajgyűlölet hirdetésének, mint az angolok elleni harcnak is egy igen idős ember, Dr. Dániel F. Maian lett a vezére. Maian “apó” elnökAZ ERŐS KÉZ CAPETOWN. Dél-Afrika. — A D^lAÍrikai "Köztársaság, “eröskező”, vezetője Jofi^pnes Strijdom miniszterelnök könnyebb sérüléssel a kórházba került. Midőn a miniszteri tanácskozó terem ajtóját bezárta, balkeze beszorult és az ajtó levágta mutatóujjának a végét. — (Az “erős kéz tehát egyelőre elernyedt. — Szerk.) sége alatt hozták meg az ugvnevezett “Apartheid” törvényeket, amelyek nemcsak a fajok elkülönítését rendelik el, hanem főbenjáró bűnnek nyilvánítják ezen törvények, vagy a törvényeket végrehajtó kormányközegek bírálatát, bármilyen lelketlenséggel szereznek is érvényt az elkülönítésnek. Folyik a harc Maian apó két évvel ezelőtt, amikor elérte a 80-ik évét, lemondott a tisztségéről, de gondoskodott írói, hogy az utódja, Johannes G. Strid- jon száz százalékosan folytassa a fajgyűlölet hirdetését és teljes mértékben érvényesítse az Apartheid törvényeket. Természetes, hogy az öntudatra ébredt és a gyarmati szellemet lerázni igyekvő szinesbőrü lakosság ellenállása is egyre növekszik. Amikor a szinesbőrü munkások passzív ellenállását a kormány erőszakszerveivel igyekszik megszüntetni, több helyen véres összeütközések keletkeznek. Pretoria, Johannesburg, Cape Town és egyeli városok börtönei tele vannak az Apartheid elleni tüntetőkkel. És mint ahogyan itt, Amerikában is akad elég fehér ember, aki ellenzi a Jim-crow tradíciót, úgy ott is akadnak ismertebb fehérek, akik elítélik a faji megkülönböztetést. A kormány most ezeket is összefogdossa és “szub- versziv” vádat emel ellenük, vagyis azt mondják, hogy ezek is “erőszakkal akarják megdönteni a köztársaság kormányát”. (Mintha hallottunk volna már másütt is ilyesmit!) Az ilyen bírósági tárgyalásokat nagy publicitás közepette rendezik, hogy az Ítéletek megfélemlítsék az Apartheid ellenzőit. (A terror egyik legismertebb neme.) Ilyen tárgyalást rendeztek például Rev. Douglas A. Thompson, a Methodist egyház vezetője részére; igy került forgalomba Dr. Z. K. Mathews, Fort Hare Egyetem igazgatójának a neve is. Meg kell jegyeznünk, hogy az Apartheid elleni küzdelemhez a fehérek közül első sorban az egyházi vezetők, a misszionáriusok és a főiskolák tanítói csatlakoztak. Megtörtént egy esetben, hogy a bírósági épület előtt templomi zsoltárokat éneklő nagy tömeg gyűlt össze s úgy várta az Ítélet kihirdetését, de a rendőrség kegyetlenül szétverte őket, mielőtt az Ítélet kihirdetésére került volna a sor. A “ szabadság hősök” Az ilyen tüntetéseknél természetesen igen sok embert fognak el, aminél az egyetlen korátozó tényező az, hogy a l>örtönök már annyira tele vannak, hogy az újabb foglyokat nem tudják hol elhelyezni. Az itt elmondottak olyan tények, amikkel az utóbbi 4—5 évben eleget foglalkozott a világsajtó. Éppenazért nem tudtuk, hogy tragédiának, vagy komédiának vegyük-e az Associated Press ama jelentését, amire a new yorki "Nation” című folyóirat hívta fel az amerikai közönség figyelmét. íme ez a különös riport: Johannesburg, Délafrikja. — A zimankós eső dacára is elég sokan gyűltek össze a város repülőterén, hogy az Apartheid törvények fölött őrködő belügyminiszter vezetése alatt üdvözöljék a magyarországi menekültek azon csoportját, akiket idehoztak. A magyar szülők csak gyéren öltözött, álmosan pislogató gyermekekkel a karjaikban sorakoztak fel a nagy ivlámpák alatt, hogy meghallgassák a kirendelt zenekart, amely a magyar himnusszal köszöntötte őket. A körülbelül 20 tagú csoport vezére meghatva mondott köszönetét a belügyminiszter üdvözletére s szavait igy fejezte be: “Végre szabad országba érkeztünk! Isten áldja meg ezt az uj szabad hazánkat!"' Valójában ide már pontot kellene tenni; a tragédia, vagy komédia igy is teljes. Komédia, ha úgy vesszük, hogy akadtak emberek, akik a délafrikai köztársaságot most “szabadság földjének” nevezik; de tragédia, ha arra gondolunk, hogy úgy az üdvözlők, mint az üdvözöltek gondolatvilágát és érzelmeit a pillanatnyi anyagi érdekeik annyira befolyásolják, hogy a legélesebb jogfosztásban is szabadságot látnak: — a jogfosztók szabadságát, amely eltakarja az elnyomottak jogtalanságát. És mégis csak komédia lett a dologból, mert pár hét múltán az Associated Press riportere még egy másik jelentést is küldött Johannesburg városból, amelyet a Magyar Szó is megemlített már. Ez utóbbi hírben az AP riporter azt jelenti, hogy a johannesburgi bányász iskolából megszökött 13 magyar menekült, akiket a bányász munkára akartak kitunitani, de a menekültek, attól tartottak, hogy “szovjet” tipusu rabszolga munkára viszik majd őket. Most már csakugyan pontot teszünk ide: a komédia igazán befejezést nyert. A dolgozók fizessék az algíri számláb A súlyos pénzügyi helyzet vitájában Reynauld, a jobboldal katasztrófa-politikusa (nem hiába nevezik Franciaország sírásójának) azt követelte, hogy a kormány az infláció megakadályozására, a deficit megszüntetésére hozzon drákói rendszabályokat — a dolgozó tömegek ellen! Reynauld szerint például Franciaországban “a társadalombiztosítás túl sokba kerül”, s helyesebb lenne a lakbérek rögzítése helyett arra kérni a lakókat, hogy “kevesebbet igyanak és több lakbért fizessenek”. Sajnos Ramadier pénzügy- miniszter máris a Reynauld- féle receptekkel kotyvasztja “inflációellenes” gyógyszereit: pedig az egyedül hatásos orvosság —- jegyezte meg az egyik képviselő — a francia gazdaságnak a nemzetközi békepolitika alapján történő fejlesztése lenne. lamps képviselő kiűzte a szakszervezetek számításait: ezek szerint 1956 januártól 1957 első hónapjáig átlagosan 10 százalékkal drágult az élet. A béremelést előíró, mozgó bérskála mégsem lép életije, mert az árindexet az árszabás trükkjeivel a 119-es szint alatt tartják, holott februáriján valójában már 152.6 százalékra emelkedett. A francia képviselők, bármilyen nézetet valljanak is, abban egyetértenek, hogy a gazdasági nehézségeket nem lehet elválasztani az algériai háborútól. A parlamenti “nagyágyúk” valószínűleg csak az algériai kérdés vitájában szólalnak meg, a képviselőcsoportok vezérei tehát a jövő hétre tartogatják a puskaport. Közben azonban folyik tovább a véres algíri háború. Az elmúlt hét végén 48 óra alatt 275 algírit öltek meg a francia katonai egységek. Radioaktiv teje! adlak a svéd tehenek . Az egészségügyi Világszervezet (WHO) tiz ország képviselőiből álló és a rádióaktivitás kérdéseivel foglalkozó bizottsága jelentést telt közzé, még akkor is, ha megszüntetik az atombomha- a stockholmi Karolinska-kórház rádiófizikai intézetének vezetője a rádióaktivitás káros következményeivel foglalkozik. A svéd tudós szerint kísérletek bizonyítják, hogy a tavalyi atombomba-kísérletek után svéd tehenek rádióaktiv tejet és húst adtak. Szerint« az 1956 augusztusában és szeptemberében végrehajtott atombomba-kísérletben következtében Svédországban néhány hét leforgása alatt vetések, főzelékfélék és szarvasmarhák fertőződtek rádióaktivitással. “Ezzek a rádióaktiv elemek —■ írja Sievert — megmaradnak a felső légrétegben és folyamatosán érkeznek a föld felszínére még akkor is, ha megszüntetik az atombamba- kisérleteket.” A svéd tudós szerint a rádióaktiv sugárzás genetikai kihatásainak tanulmányozásánál számon öröklődő megbetegedésre kell a figyelmet összpontosítani. Ezek: hemofilia, a..beteges törpeség, a kézen és lábon keletkező uszóhártya.------------ -----: .........................................—-----------—— Támogassuk a Magyar Vöröskeresztet!
