Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-28 / 9. szám
February 28, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 1 (Negyedik közlemény) (De ha akarja, azt is kikerülheti.) A Szentkirályi utcában ház hátán ház, közéjeik ragasztva a Rádió épülete, amelynek üveges kapuján ugyancsak oda lehet férkőzni a stúdiókhoz. Itt folyt a védekezés, ebben az épülettömbben, amelyben a közlekedés az átépítések folytán bonyolult, szeszélyesen kanyargó, és még a bentlakók számára is csak nehezen kiismerhető folyosó-rendszerben történik. Itt kellett megvédeniük a katonáknak a koromsötét éjszakában az adást, a Rádió fegyvertelen munkatársait, a hatalmas értékű, pótolhatatlan berendezéseket. De adjuk át a szót a katonának, aki harcászati szempontból méri fel a helyzetet. Zágoni Ernő százados megállapítja: “Kétségtelen, hogy katonai szempontból nagyon gyatrán védték a stúdiót. A stúdió pincéjének volt egy hátsó kijárata, amelyet senki sem védett. A támadók itt később beözönlöttek. A védelem megkívánta volna a Rádió környéki házak megszállását. De ezekbe a támadók fészkelődtek be. A szemben levő és a Rádióhoz épített házakból ontották a tüzet az egész épületre. Látszott, hogy a támadás szervezői értették a dolgukat. Rengeteg fegyverük, még géppuskájuk' is volt, lőszerük pedig kifogyhatatlan . .. Sajnos, meg kell állapítani, hogy a katonai parancsnokságnak nem volt semmilyen terve, semmilyen elképzelése az épület védelmére. Éjfél után már hatalmas volt a nyomás. A kézigránátok siiriin robbantak. A legkisebb mozdulatra is sorozatok pásztázták az utcára nyíló szobákat. Lassanként a befelé néző szobákban is el kellett oltani a villanyt. A lépcsőházakban, a folyosókon meghajolva futottak a műsorral dolgozó rádiósok. Már a hangszigetelt, gondosan párnázott adóstudióba is be-beszürődött a harci zaj. Az udvaron hasaló katonák ugyancsak kerestek egy-egy fedezéket. Az egyik még szorongatta a “gumislaugot”, s állandóan permetezte a vizet — amig ki nem lőtték kezéből ezt a “fegy- vei-t” is. De az akkori tüzet nagyobb víztömeg sem fékezhette volna meg... Nem, itt már minden hasztalan. A tűzre tűzzel, a célzott lövésre célzott lövéssel kell válaszolni. . . A “főhadiszálláson” szünet nélkül szól a telefon. A parancsnokok küldik a jelentéseket: — A támadás erősödik. Minden oldalról tüzelnek. Utasítást kérünk. 1956. október 24. 0 óra 35 perc. Megint cseng a telefon. Az ügyeletes parancsnok kapja fel. Mindenki őt nézi. — Viszonozni a tüzet. Értettem. A szobában dermedt' csend támad. A parancsnok leteszi a kagylót. Körülnéz. — Nem tehetünk mást. .. Mindenki erre gondolt. Nem, valóban most már nem lehet mást tenni. — Kérem a civileket, hagyják el a szobát. Parancsnokok hozzám! A parancshirdetésre feljött Konok Ferenc ezredes is. Kérte, hogy tegyenek még egy kísérletet. — Tárgyalni? Nem, már hat óra óta tárgyalunk. Hiába egyeznénk meg, a tömeg nem hallgat saját küldötteire sem. Itt már nem a tüntetőké a szó... — De én érmen a fegyvertelen tüntetőket sajnálom. Ha visszonozzuk a tüzet, bennük is kárt teszünk. Kimegyek az utcára, felhozok néhány komolv embert. Beszéljetek velük. Mondjátok el, mi a helyzet. Két fiatal, és egy javakorabeli munkásktilse- jü ember ion vissza Konok Ferenccel. Sápadtak. Hajtogatják, hogy bármit tesznek is, nem tudják megakadályozni a lövöldözést. Nem tudnak hatni a fegyveresekre. S mégis megpróbálják. Húsz percet kaptak — a védők csak azután viszonozzák a tüzet. A meglett férfi rekedtre kiabálta magát az utcán.. .A válasz: újabb és újabb dörgő sorozat. A Rádió védői éjfél után 1 órakor lőttek először élessel. A napi adás, mint máskor is, program ,«7er:^+ 0 óra 20 perckor bezárult a Himnusszal. Ezután már nem lehetett felolvasni semmit. De hiszen többé, nem is erről van szó. A Rádió megszerzéséért folyik a iarc. Hosszú órák telnek el... A harc hosszú, egyhangú órái. De az az éjszaka még kegyetlen meglepetéseket tartogatott. A védőknek egyre kevesebb a lőszerük, mind több a veszteségük. A támadók már gépfegyvereket, golyószórókat használnak, embereik száma aligha csökken. A parancsnokok kérték, majd sürgették az erősítést. A főparancsnokság megígérte.. . Teltek a félórák, az órák — nem érkezett semmi. Sem lőszer, sem segítség. Pedig mekkora szükség lett volna utánpótlásra! Hiszen a védők — államvédelmiek, híradósok, honvédtisztek, harckocsizok, katonai iskolások stb. — kevesen, igen kevesen voltak. S még annál is kevesebb lőszerük volt. Amikor kiküldték őket, nem. számítottak fegyveres harcra. (De miért, miért nem?) Erősítés helyett csak riasztó hírek érkeztek a Bródy Sándor utcába. A felkelők kifosztják a fegyverraktárakat. Behatoltak a József-központba. Folyik a harc a Kilián-laktanyánál. Elfoglalták a Szabad Nép-székházat, s megszálltak több más nyomdát. A Bródy Sándor utcában tudták ezt. Látták, milyen súlyos a helyzet. S mégis.. várták a segítséget. Kínzó kérdések: ha a felkelők több középület ellen támadtak is, miért nem értik meg az ország vezetői, hogy a Rádió majdnem a legfontosabb! Hol egy ezred katonaság, vagy egy tankhadosztály? Miért nem összpontosítják Me a tüzbe vethető katonai erő zömét? Lehetetlen, hogy az ország vezetői ne tudnák, mi folyik a Rádióban. Vagy nem értik meg, mit jelent, ha ezekben a vészes órákban az államé i Rádió? Harci tűzben A védők hősiesen küzdöttek. A Rádió dolgozói is kitartottak. Tudták, hogy a Kossuth-adónak szólnia kell. S eljött fél 5, a műsorkezdés ideje. A műszaki központban, a nagy kapcsolótábla mellett már nem volt tanácsos tartózkodni. Az ablakon köny- nyen belőhettek. Legtöbben a szíik folyosóra szorultak; néhányan elbóbiskoltak a fáradtságtól. Mások a kis, szekrényekkel túlzsúfolt öltözőkben szorongtak. Többen leültek a földre, a telefon mellé, várták a híreket. Az adó-tudióig csak a tűzön át lehetett eljutni. Ott is bármikor találat érheti az ott-tartóz- kodót. Villany gyújtás tilos. A hajnali bemondó az asztal alá bújva, egy zseblámpa fényénél olvassa szövegét a mikrofonba. Amig a felolvasás tart, a védők abbahagyják a tüzelést. Világosodik. S a Kossuth-rádió szól. A védők még kitartanak! Az ostromlottak körül egyre szorult a hurok. A parancsnokság hitegetett, de segítség sehol. A támadás viszont jel szervezett. Megpróbálják elszigetelni egymástól az épület különböző helyein védekező csoportokat. Sikerül is. A telefonközpontot már az este üzemképtelenné tették. A védekező csoportoknak nem volt összeköttetésük. Aki, vagy akik az akciót irányították, jól ismerték a terepet, szakszerűen jelölték ki a tüzelőállásokat. Este még a szomszédos házakból lőttek. A hajnali órákban már a rádiós épületek tetején, emeletein folytak a harcok. .. A folyosókat, a lépcsőházakat, épületét járókat, lépcsőházakat, épületátjárókat öszpontositqtt tűz alatt tartották- Az utánpótlást is — hallhatóan — jól megszervezték. Az ostrom utolsó óráiról két — szinte önálló részben — számolunk be- A két egymástól elszigetelt “főcsoport” további sorsát mutatjuk meg. Nyávog az adás Hajnalodott. A rádiósok, akik reménykedve, utolsó reménykedéssel várták a hajnalt — hogy az meghozza a felszabadító erősítést — kétségbeesve látták, hallották, érzékelték: a tűz egyre közelebbről hallatszik, egyre gyérül a “kilövés” és egyre szaporodik a “belövés”. A műszaki központba három katona rontott be. Az egyik eltorzult arccal, kétségbeesetten kiálltotta: — Az anyjuk uristenit, kinyírták a gyerekeket ! Az alacsony kőfal mögöt, amely a Puskin utcai parkot választja el az épülettől, nyolc-tiz államvédelmi “kiskatona” feküdt, arccal a muzeuni felé. A Széchenyi Könyvtár épületének tetején egy gépfegyverfészket helyeztek el. Onnan lőt- ték le egyetlen sorozattal a katonákat. Kétségbeesett harc folyt. Elgyötört, kormos- arcú államvédelmisták rohantak a szíik folyosón. A kapcsolóhelyiségben a földre vetették magukat. Kifelé lőttek. . . Már a kapcsolóhelyiségből. . És az adás folyt. Már nem az adóstudióból, azt nem lehetett megközelíteni, hanem egy belső, védetlenebb helyiségből. A szűk folyosón már csak néhányan álltak. A többiek az öltözőhelyiségbe szorultak. Elmúlt hét óra. A magnetofon gép, amely mm adás céljára készült, nem bírta tovább. . . Bemelegedett a motor és egyre lassabban, nehezebben, forgott. Szinte lihegett a megerőltetéstől. F í- hány perc még és a zene nyávogássá torzult. Ilyen hangot ad a magnetofon-szalag ha a gé» a normális fordulatnál lassabban pereg. Egysz r- re megállt. A kezelőtechnikus ujjával forgatta a. tekercset. Artikulátlan hangok áradnak az éterbeCseng a telefon. Hivatalos hely érdeklődik: ' — Miért nyávog a rádió? ! — Mert vége az adásnak! Megszűnt a rádró, ne a nyávogás izgassa magukat, adjanak seg t- séget! — kiáltja dühtől eltorzult hangon a kagylóba a rádió elnökhelyettese. j Felhangzik a himnusz Most már mindenki az öltözőbe húzódik. X szűk szobában szekrények közé zsúfolva álla c az emberek. Moccanni sem lehet. A zárt foiyo - ra néző ajtót nyitva hagyják. A szobában síi . - södik a levegő. Megtiltják a dohányzást, a szélgetést. Takarékoskodni kell az oxigénnel. t A folyosón időnként égy-egy katona rohan Már a lépcsőházból lőnek. Közelednek az utcb i percek. A folyosóról holtfáradt katonák tár- - lyognak be. Köztük Ligeti honvédőrnagy, a tőfi Akadémia kiképzője. — Mindennek vége... — Megtettük amit emberileg lehetett. Nincs töltény már, nincs sepr - ség. •. Ligeti őrnagy a rádiósok között felisnr ; i egyik régi barátját. A többit már neki mim», , inkább suttogja: — Ismersz engem, nem félek. De szinte tclténv' nélkül küldtek ki minket. Hét golvó volt a m :- tolyomban. Utánpótlás nem jött. És a szervezetlenség!. . . Ahány szakasz, annyi a parancsnok és annyiféle a parancs. Az iránvitás teljes csődje... Drámaiak ezek a szavak. E<rv viharedzett k - tona szomorú, csalódott önvallomása. Nem ők a felelősek... Meglett férfiak halottsápadtan állnak. Arcukról csurog a verejték. Egyikük meghajolva a szekrényhez dől és feleségét, gyermekeit emlegeti. Az egyik nő cimeket, neveket ir fel a noteszába: katonák kérik, értesítse hozzátartozóikat, ha ők már nem élnének... Ezt nem mondják ki, de mindenki tudja — ezt gondolják. Aztán női hang csendül. A Himnuszt ke' ’i énekelni. S vele együtt mindannyian a kis szó1 ban. Az ajtóhoz ketten állnak. Két őszhaju öreg, két sokat szenvedett munkásmozgalmi harcos, Horváth Vera és Révai Dezső. Maguk választ - ták ezt a posztot: ha belőnének, testükkel fed - zék a fiatalokat. Parlamentereket választottak. Egy vonalzó •% fehér --ebkendőt kötöttek. így vágtak neki a r7- lyosórak. majd a lépcsőháznak. — Ne lőjetek, itt civilek, magyarok vannak! Véget nem érő percek... S egyszerre géppisztolyt, puskát előre szegezve jönnek be a támadók. A rádiósok ekkor már arra gondolnak: vajon mi lehet a többiekkel, akik a szerkesztőségi épületben ragadtak. (Folytatjuk) A NATIONAL SAFETY COUNCIL adatai - > rint 1956-ban szerencsétlenségek következtében az Egyesült Államokban 95,000 egyén vesztek:» el életét, a sebesültek száma nedig 9.45n.on?-t tett ki. Az anyagi károkat 11 billióra becsülik. aaBBGBBBS9KaRBBBEBBBBSBaaNBBBIiaH9n2BaiBE!IRÍt ESBBESiaRBBBBSIIflflflBBflBBSRSBKESBBIi! ElllliiEEEIIECIS!?!lNI3lillllllllllllllllllllllllllHIII MÁRCIU$T ÜIVNEPELYA :s ; ünneplik meg Március Idusát a bronxi Magyar Házban. — Ünnepi program. ryelie további bejelentéseinket« A Rádió ostroma
