Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-28 / 9. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

February 28, 1957

A Pravda feb. 10-i száma közölte Fenner Brockway, Barbara Castle, George Wigg, Richard Grossman és Anthony Wedgwood Benn angol munkáspárti képviselők levelét, s a Pravda szerkesztőségének válaszát.

A munkáspárti képviselők levele igy hangzik,:

Igen tisztelt Szerkesztő Ur!

Bennünket, az angol parlament munkáspárti képviselőit, akik a múltban mindig az országaink közötti legnagyobb kölcsönös megértésre törekedtünk, mélységesen elkeserítettek a szovjet fegyveres erők magyarországi ténykedései. Azt kérjük ezért, nyújtsanak lehetőséget számunkra, hogy a szovjet olvasókat megismertessük a mi nézeteinkkel és a magyarországi eseményekkel kapcsolatban több kérdést adjunk fel Önnek.

1. Az Ön lapja a magyar felkelést “ellenforradalminak” jellemezte. Szeretnők tudni, mi értendő pontosan ezen jellemzésen? Ez a jellemzés minden olyan kormányrendszerre vonatkozik-e, amely megengedi a kommunista párt programja ellen fellépő politikai pártok létezését? fia, például, a magyar nép ahhoz hasonló parlamenti rendszer megteremtése mellett foglalna állást, amely Finnországban vagy Svédországban van, ön ezt ellenforradalomnak tekintené?

2. Az Ön lapjának november 4-i száma azt irta, hogy Nagy Imre kormánya “gyakorlatilag széthullott”, ön azt értette-e ezen, hogy a Nagy Imre-kormány lemondott, vagy azt, hogy megdöntötték? Ha szovjet fegyverek segítségével dönrotték meg, nem egyértelmü-e ez a Magyarország belügveibe történt szovjet beavatkozással?

3. Úgy véli-e ön, hogy Kádár János jelenlegi kormánya élvezi a magyar nép többségének támogatását? Ha nem élvez ilyen támogatást, akkor milyen mértékben tükröződik ez az Ön álláspontján? Azért tesszük fel ezt a kérdést, mert november 15-én, a budapesti rádió jelentése szerint, Kádár János kijelentette, kormánya reméli, hogy ismét megnyeri a nép bizalmát, azonban “számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a választásokon teljes vereséget szenvedhetünk”.

4. Szeretnénk arra emlékeztetni, hogy a Szovjetunió több ízben sikraszállt minden ország azon jogáért, hogy kivül maradhasson a katonai tömbökön. Úgy véli-e ön, hogy a semlegesség ezen Joga kiterjed a varsói szerződés részvevőire is?

5. Ön kijelentette, hogy a magyar felkelést a nyugati hatalmak előre előkészítették, és többek közt Ön ezért a Szabad Európa-rádióállomásra hárította a felelősséget. Hát valóban komolyan azt állítja ön, hogy a magyar munkás- és paraszttömegeket ilyen módon arra lehetett bírni, hogy tömeges sztrájkokat rendezzenek, amelyeknek célja a hűbéres földesurak és tőkések hatalmának visszaállítása?

Tiltakozunk a magyarországi szovjet beavatkozás ellen, mert igazságtalannak tartjuk, hogy valamilyen nagyhatalom stratégiai vagy valamilyen más megfontolások alapján ráerőszakolja akaratát egy kis országra. Éppen ezért elitéltük az egyiptomi angol-francia támadást. Mind a két cselekedet a genfi szellemnek és az egymás mellett élés öt alapelvének megszegése volt, fokozta a nemzetközi feszültséget és ezeket elitélte az Egyesült Nemzetek Szervezete, örömmel fogadtuk az angol-francia csapatoknak a közgyűlés határozatainak értelmében Egyiptomból történt kivonását. Azzal a felhívással fordulunk a Szovjetunióhoz, hogy tegyen hasonló lépéseket Magyarországon.

Midőn ezen kérdéseket felvetjük, szeretnénk hangsúlyozni, feltétlenül szükségesnek tartjuk azt, hogy az országaink közti valamennyi nézet- eltérést' igazságos, méltó és kölcsönösen elfogadható alapokon törekedjünk rendezni. Az ilyen rendezésnek természetesen teljes mértékben biztosítania kell a nemzeti függetlenséget, valamint valamennyi állam biztonságát is, köztük a Szovjetunióét is.

Ezen megfontolásokból kiindulva azon reményünket fejezzük ki, hogy Ön lehetségesnek tartja majd levelünk leközlését.

A Pravda szerkesztőségének válasza

| Tisztelt Uraim!

j Az Önök levelében a nemrég lezajlott magyar- országi eseményekkel kapcsolatban feltett kér- : dések többsége olyan jellegű, hogy véleményünk ; szerint, nem a Pravda szerkesztőségéhez kellett j volna fordulniok, hanem a megfelelő magyar I szervekhez, de ha már hozzánk címezték a leve- ■ let, elmondjuk az önök által érintett kérdésekben. elfoglalt álláspontunkat.

így hát áttérünk kérdéseik válaszára.

1. A magyarországi felkelés ellenforradalmi jellegét még lapunk megnyilatkozásai előtt az akkori magyar vezetők hangsúlyozták. Nagy Imre, akit abban az időszakban a Minisztertanács elnökévé neveztek ki és aki, mint ismeretes, a későbbiekben kapitulált a reakció előtt, október

24-én maga is kijelentette a Magyar Távirati Irodának:

“Fel szeretném használni az első alkalmat és élesen meg akarom bélyegezni a nagy ellen- forradalmi provokációt, amely a rendszer, a Magyar Népköztársaság és a néphatalom ellen irányult. A népi demokráciái létrehozása óta még nem érte ilyen erős merénylet. A fel- fegyverzett ellenforradalmi bandák megtámadták az egyes középületeket, a rádiót, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a pályaudvarokat, a gyárakat, az erőmüveket, munkásokat, alkalmazottakat, járókelőket és katonákat gyilkoltak, akik hősiesen szembeszálltak velük”.

Az ezután következő napokon a felkelés ellen- forradalmi jellegét Kádár János és a magyar kormány más tagjai leplezték le és bizonyították

be beszédeikben.

Mig a magyar dolgozók a múlt hibáinak kijavítását és a magyarországi népi demokrácia szocialista alapjainak megszilárdítását követelték, az ellenforradalmi bandák a népi demokrácia ellen, a szocializmus ellen léptek fel, ami a dolgozó tömegek elleni, az az a magyar nép többsége elleni fellépést jelentette.

Nem “ahhoz hasonló parlamenti rendszer” létrehozásáról volt szó, “amely Finnországban vagy Svédországban van”, hanem a fasiszta rendszer magyarországi restaurálásáról.

Ez teljesen nyilvánvalóan kitűnt az események során, amikor a. katonai diktatúráról álmodozó horthysta tisztek, a néphatalom államosította földek visszaadását követelő földbirtokosok léptek előtérbe, akik megkísérelték, hogy újra kezükbe kaparintsák a nép tulajdonába átment vállalatokat.

A Reynold’s News cimii angol lap, amelynek hasábjain, úgy emlékezünk, Önök közül egyesek írnak, ezt irta a magyarországi események kapcsán :

“A magyar fasiszták külföldről Magyarországra özönlöttek .. Fennáll a lehetősége annak, hogy Horthy és Szálasi követőinek vezetésével szélsőségesen fasiszta rezsim létesül.”

A magyarországi fasiszta fordulat veszélyét — ilyen vagy olyan mértékben — sok polgári sajtóorgánum és rádió is kénytelen volt beismerni, hiszen nehéz a tényekkel szembeszállni.

így tehát Magyarországon ellenforradalmi felkelés volt, amely a fasiszta rezsim restaurációját célozta, és ezt nem látni a tények el nem ismerését jelenti.

2. Nagy Imre az alatt a tizenegy nap alatt amig a Minisztertanács elnökének posztján állt, többizben felforgatta a kormányt és az minden alkalommal mindinkább jobbra tolódott. Ez a kormány gyakorlatilag elvesztette a hatalmat az országban, a parlamentben ülésezett és a lakossággal mikrofonon keresztül állt kapcsolatban. A kormány nem volt képes arra, hogy visszaverje az ellenforradalmi bandákat, ami a fehérterror soha nem látott tombolását vonta maga után Budapesten — elégséges arra emlékeztetni, hogy szervezett provokáció eredményeképpen szétverték a budapesti pártbizottságot, amellyel csupán a Reichstag felgyujtását lehet összevetni.

November elsején a Nagy Imre-kormány volt tagjai — Apró Antal. Kádár János, Kossá István és Münnich Ferenc — megszakították a kapcsolatot ezzel a kormánnyal, kiléptek belőle és kezdeményezést tettek a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozására. Kijelentették: “Mi, mint azon kormány tagjai, amely elvesztette cselekvési képességét, nem nézhetjük tovább közömbösen, hogy az ellenforradalmi terroristák és banditák a demokrácia leple alatt vadállatian meggyilkolják legjobb munkás- és paraszttestvéreinktet, rettegésben tartsák békés polgárainkat, anarchiát teremtsenek az országban és hosszú időre az ellenforradalom igájába hajtsák egész népünket”.

E minisztercsoportnak a Nagy Imre-kormány- ból való kilépésével ez a kormány gyakorlatilag megszűnt létezni, mint olyan és széthullott.

A forradalmi, munkás-paraszt kormány jutott

hatalomra, amely hathatós intézkedéseket tett az ellenforradalom megsemmisítésére.

3. Élvezi-e ez a kormány a magyar nép többségének támogatását? — kérdezik önök és lényegében véve nyomban tagadó választ adnak. Énnek alátámasztásául a budapesti rádió november 15-i jelentésére hivatkoznak, amelyben állítólag Kádár János nyilatkozatát idézték: “Számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a választásokon teljes vereséget szenvedhetünk”.

Mi nem tudunk Kádár János ilyen nyilatkozatáról. A budapesti rádió november 15-én valóban ismertette Kádár Jánosnak a munkástanácsok képviselőivel folytatott beszélgetését, amelynek során Kádár elvtárs azt mondotta: “A kormány a rend helyreállítása után szabad választásokat szándékozik tartani. Természetesen nem csupán ágyukkal, hanem szavazócédulákkal is lehet a munkáshatalomra “lőni”, pártunknak azonban elegendő ereje lesz ahhoz, hogy helytálljon e harcban.” Mint látják,

itt nincs szó a “választásokon való teljes vereségről”, hanem éppen ellenkezőleg, a szocialista erők sikeréről vallott meggyőződés fejeződik ki.

Az e nyilatkozat után eltelt egy hónap alatt Magyarországon a normális élet helyreállítása messze előrehaladt, és Kádár János az3 ez irányban aratott sikereket hangsúlyozva mondotta december 19-én: “Munkánknak nem lett volna sikere, ha nem támogattak volna bennünket a széles tömegek”.

4. önök arra emlékeztetnek minket, hogy a Szovjetunió több Ízben sikraszállt valamennyi ország azon jogáért, hogy kivül maradjon a katonai tömbökön. Mi részünkről arra szeretnénk emlékeztetni önöket, hogy a Szovjetunió elsősorban szállt síkra és száll síkra a zárt katonai csoportosulások, mint olyanok ellen. Sokszor rámutattunk az északatlanti tömbnek, a gyarmati hatalmak délkelet-ázsiai katonai tömbjének, a bagdadi paktumnak agresszív lényegére. Arról biztosítottak bennünket, hogy ezek állitólag “védelmi” szövetségek. Anglia és Franciaország Egyiptom elleni agressziója izzé-porrá zúzta ezeket a kijelentéseket.

Az északatlanti tömb agresszív lényege, amely tömbnek szerves része lett Nyugat-Németország ujrafelfegyverzése, arra kényszeritette a Szov- jeuniót és a népi demokratikus országokat, hogy megkössék a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, mint ezen államok biztonságának szavatolási eszközét. Az élet bebizonyította, hogy ez szükséges és idején való lépés volt.

Ha a Magyar Népköztársaság kormányának nem lett volna lehetősége a varsói szerződésből fakadó jogainak felhasználására és arra, hogy megkérje a Szovjetuniót, nyújtson segítséget a külföldről ösztönzött ellenforradalom szétverésében. Európa központjában ma bizonyosan fasiszta rezsim létezne, létrejött volna a harmadik világháború tűzfészke.

Egyik népi demokratikus ország sem remélheti biztonságának szavatolását a semlegesség kikiáltásának utján, amig fennáll az agresszív északatlanti tömb és a “kommunizmus elvetésének” elmélete s gyakorlata, amig az imperialisták beavatkozási politikát folytatnak a népi demokratikus államok belügyeibe. A népi demokratikus országok nem állnak most választás előtt: részt vegyenek-e a varsói paktumban, vagy semlegesek legyenek-e. Ezen országok teljes határozottsággal megtették választásukat és az élet megerősítette ennek helyességét.

Ami a varsói paktum Nagy Imre általi úgynevezett “felmondását” illeti, amiről Önök nem tettek fel egyenes kérdést, ami azonban könnyen kiolvasható levelük sorai közt, a megzavarodott politikus — aki a reakciós erők kedvében és a magyar nép akarata ellen cselekedett — eme lépésének semmi kiöze sincs sem a nemzetközi joghoz, sem a magyar nép érdekeihez. Ezzel kapcsolatban Dániái Latifi. neves indiai jőgász véleményére hivatkozhatunk, aki ezt irta:

“Nagy arról szóló nyilatkozata, hogy Magyarország’ kilépett a varsói paktumból, a nemzetközi magatartás semminő normái mellett sem megengedhető nyilvánvaló megszegése volt a magyar államra kötelezettségeket hárító nemzetközi szerződésnek.

Nagy váratlan cselekedete komoly helyzetet hozott létre, amely veszélyeztette Európa és az egész világ nyugalmát.”

5. A magyar események során ismeretessé vált

(Folytatás a 11-ik oldalon)

I 10_____