Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-28 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 28, 1957 PlilllllllllllllllllllllllllllllllinillllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllM !in!!lil!lll!l!lll!lll!lll!lll!lil!lll!lll!l!lllllllllll!lllllll!ll!!lll!l!l!lll[|!ííy!!!!l!!!l!l!l"^ 1 A tudomány ® világából í EÖTVÖS LORÁND AZ ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS NEWTON ÉS EINSTEIN KÖZÖTT Eötvös Loránd volt Magyarországon korának legnagyobb természettudósa. Es nemzetközi viszonylatban máig: a legnagyobbnak étimért magyar tudós. Munkásságát, tudományos alkotásait -világszerte ismerik a műszaki és a természet ludomá- i nyok szakemberei. i Melyét a tudományos világban röviden és i túlzás nélkül így fogalmazhatjuk meg: ö az ösz- szekötö-kapocs Newton és Einstein között. i Az alábbi értékes visszaemlékezést a nagy tudós egyik nagynevű tanítványa irta. ] Irta: DR. REMER JÁNOS Eötvös Loránd a magyar szabadságküzdelem Térében, 1848. julius 27-én, Budán született. Édesatyja Eötvös József, a kiváló iró és államférfi volt. Loránd fia először jogi tanulmányokat folyta-ott Budapesten, de már ebben az időben i> foglalkozott természettudományokkal. Ezután nty’a beleegyezésével külföldi egyetemeken, főiként Heidelbergben és Kömgsbergben nagynevű természettudósok előadásait hallgatta és meg- ? fv/e a természettudományok doktori fokozató-. Lazatérése után, 1871 ben, magántanárrá jr- v*> ték ki és mar a kövctKez.l évben a buda- } -■' egyetem rendes tanár.;, lett Itt möko ! bt V te 'égéig. 1 Egyetemi tanaii n.üktdése csak f;i évre szakadt meg 1894-ben, a kultuszminisz- fége idején.) A Magyar Tudományos Akadémia J878-ban levelező, tiz évvel később rendes tagjává választotta. 1889-ben az Akadémia elnöke lett s ezt a magas tisztséget 1905-ig viselte. 1896-ban az Akadémia nagydijával tüntették ki. A tudományos pályán gyorsan emelkedett, fiatalon érte el a magas tudományos fokozatokat és ezt olyan előlegezett bizalomnak tekintette, amelyre csak további munkálkodás és nagyobb eredmények utján teheti magát érdemessé. A nagy eredmények nem is várattak soká magukra. 70 éves korában kezdett betegeskedni és hosz- ezu szenvedés után 1919. április 8-án hunyt el. Eötvös Loránd tudományos pályájának kezdetén még nem merült el valamely nagyobb, átío- gó jelentőségű probléma vizsgálatában. Ebből az időből származó tudományos dolgozatai a fizikának akkoriban időszerű kérdéseivel, főként a rezgésekkel és az elektrosztatika problémáival foglalkoznak. Azonban már fiatalabb éveiben választott egy olyan témakört, amellyel hosszabb ivéig behatóan foglalkozott és amelyben nagy jelentőségű eredményeket ért el. Ez a témakör: a folyadékok felületi feszültségének vizsgálata. Már külföldi egyetemi éveiben egészen önálló i'i módszert dolgozott ki a zárt edényben levő es 'gy szennyeződéstől mentes folyadékok felüle- *U feszültségének meghatározására. Ezt az eljá- 3 L" kérőbb tökéletesítette és hosszas kisérlete- j- o c-e] arra az eredményre jutott, hogy a folya- <“:vok felületi feszültsége csak az anyagi minő- {• vtől és a hőmérséklettől függ. Eötvös azonban rém elégedett meg nagy pontossággal elvégzett T bérleti eredményeivel. Nagyszámúi kísérleti adatának birtokában általános összefüggést keresett a felületi feszültség és a folyadék jellemző adatai között. A mély intuícióval megtalált nevezetes összefüggés a nevéről elnevezett Eötvös- féle törvény. E fontos természeti törvény szerint a folyadék molekuláris felületi energiája, vagyis" az a munka, amellyel egy molekulát a folyadék belsejéből a felületre lehet vinni, a kritikus állapottól számított hőmérsékletkülönbséggel arányos. Ennek a törvénynek a folyadékok fizikájában ugyanolyan jelentősége van, mint a Van <ler Waals-féle törvénynek a gázok fizikájában. Eötvös tudományos kutatásainak középpontjában a nehézségi erőre vonatkozó vizsgálatai állanak. Az 1880-as évektől kezdve élete végéig foglalkozó t a nehézségi erő problémaival. A nehézségi erőre vonatkozó kutatásaiban hamarosan széles távlatok nyíltak meg előtte. Ebben a problémakörben nem részletkérdések megoldásáról volt szó, hanem a tudomány alapvető kérdéseibe ^kellett elmélyednie. Eötvös előtt az a cél lebegett, hogy a Földről alkotott ismereteinket fizikai módszerekkel gyarapítsa. A tudósok már régi időktől kezdve igyekeztek a Föld felszínén végzett mérésekből ismereteket szerezni a Föld alakjáról és méreteiről. Eötvöst is hasonló szándék vezette, de ezen túlmenően az volt a célja, hogy a felszínen végzett mérések a Föld alakján és méretein kívül a Föld tömeg- eloszlásáról, a földkéreg felépítéséről is tájékoztatást adjanak. Valóban hatalmas tudományos feladat behatolni Földünk belsejének rejtelmeibe céltudatos, rendszeres és következetes vizsgálatokkal. Eötvöst, aki őszinte hivatásérzetből vállalta a természettudományos kutatás sokszor rögös, de szép eredményeket Ígérő útját, a magas célkitűzés hatalmas tudományos kutató munka kifejtésére lelkesítette. Mint kiváló kísérletező tudós tisztán látta azt, hogy a cél elérése érdekében elsősorban a nehézségi erő mérésének módszereit kell finomítani és tökéletesíteni. Csak a részleteiben is pontosan megmért nehézségi erőtér teszi lehetővé a Földre vonatkozó ismereteink gyarapítását. Meg volt győződve arról, hogy' a nehézség mérésének addig szokásos módszere, a fizikai inga lengésidejének mérése, nagyméi’tékben már nem tökéle- tesithető, pontossága csak kevéssé fokozható, s ezért a szokásostól eltérő uj módszert dolgozott ki. Abból a gondolatból indult ki, hogy a nehézségi erőtér részletes megismerése céljából nem a teljes nehézségi erőt kell megmérni a Föld különböző pontjain, hanem a nehézségi erő változását. Ugyanis a nehézségi erő iránya és nagysága mindenütt változik. Van szabályszerű változása a földrajzi szélességgel: a nehézség az egyenlítőtől a sarkok felé folytonosan növekedik, összesen kb. fél százalékkal. A nehézség változik a tengerszint feletti magassággal is, mert minél magasabbra megyünk, a nehézség annál kisebb; a nehézségi erőt továbbá a felszíni tagoltság és a földkéreg tömegeloszlása is befolyásolja. A változás folytonos, tehát kis mértékben egészen kicsi térben is van változás. A nehézségi erőtér pontos megismerésének tehát két útja van: vagy a nehézségi erő mérése minél nagyobb pontossággal különböző pontokban, vagy pedig a nagyon kis nagyságrendű változásnak megmérése valamely műszernek néhány' dm-nyi terében. Eötvös ezt az utóbbi utat választotta és a nagyon kis változás megmérésére szerkesztette meg világhirü eszközét, a torziós ingát. Bár a torziós inga, más néven a csavarási mérleg fizikai mérésekben már Eötvös előtt is használatos volt (pl. Coulomb a mágneses és elektrosztatikai erők, Cavendish a tömegvonzás mérésére használta), Eötvös a régi eszközt elvileg teljesen uj feladat megoldására alkalmazta, ezenkívül érzékenységét és pontosságát nagymértékben megnövelte. Műszere lényegesen elüt a régiektől mind felépítésében, mind rendeltetésében. Munkássága tehá ezen a téren úttörő jelentőségű. Torziós ingájának elmélete, szerkezete és működésének módja hazai és külföldi kézikönyvekben mindenütt megtalálható és ezért e helyren csak azt emeljük ki, hogy ez a műszer a nehézség változásából származó nagyon kicsi erőt egy igen vékony felfüggesztő fémszál rugalmasságával méri. Hosszas és fáradságos, rendszeresen végzett laboratóriumi kísérletezés utján sikerült Eötvösnek a torziós ingát oly módon megszerkesztenie, hogy alkalmas legyen a nehézségi erőtér változásának megmérésére, nemcsak a laboratóriumban, hanem a külső terepen, változó időjárási, főként változó hőmérsékleti viszonyok mellett is. Kisebb próbálkozások után először 1891-ben a dunántúli szabályos kupalaku Sághegyen végzett kísérleti terepméréseket, amelyek igazolták a torziós inga alkalmazhatóságát terepkörülmények között is. A következő években kísérleti mérések folytak Budapest környékén. Nevezetesek voltak azok a mérések, amelyeket munkatársaival együtt 1901-ben és 1903-ban a Balaton jegén végzett el. Kutatásaiban fordulópontot jelentett a Nemzetközi Földmérésnek 1906-ban Budapesten tartott kongresszusa, amelyen a nehézségi erőtér újfajta mérési módszerét, az erre a célra szerkesztett torziós ingáját, valamint az addig végzett terepmérések eredményeit a nemzetközi tudományos világ képviselői előtt ismertette. Az idegen nyel veket is kitünően beszélő és megjelenésében imponáló magyar tudós előadása mély hatást gyakorolt a kongresszus résztvevőire. A kongresszus tagjai megtekintették a laboratóriumát, a terepen folyó ingaméréseket és felkérték a magyar kormányt Eötvös geofizikai méréseinek hathatós támogatására. Ez a támogatás meg is valósult és 1907-től kezdve Eötvös irányi- tása mellett a geofizikai terepmérések az addiginál nagyobb mértékben folytak tovább. Igen fontos tudományos kutatásokat végzett a. tömegvonzás és a tehetetlenség arányosságának megvizsgálására. E vizsgálatok céljára is a torziós ingát használta és munkatársaival együtt hoszu időn át végzett igen pontos mérésekkel kimutatta, hogy egy kétszázmilliomod- részig nincs különbség a vonzó és a tehetetlen tömeg között, más szóval e pontosság határán belül a különböző anyagi minőségű tömegek vonzása ugyanaz. Eötvösnek ez a tudományos vizsgálata a céltudatosan kísérletező, minden körülményt figyelembevevő tudós remekműve és Einstein általános relativitási elméletének egyik kísérleti támasza. (Eötvös és munkatársai, Pékár Dezső, Fekete Jenő e munkájukkal 1909-ben a göttingeni egyetem pályadiját nyerték el.) Hasonlóképen nagy elvi jelentősége van Eötvös utolsó tudományos alkotásának, amellyel elméletileg és kísérletileg is kimutatta, hogy a földhöz viszonyítva mozgásban levő testek súlya, eltér a nyugvó test súlyától. Ez a jelenség a tudományos irodalomban Eötvös-féle hatás néven ismeretes. Ezt a jelenséget függőleges tengely körül forgó mérleggel mutatta ki. Terepen végzett geofizikai kutatásainak az volt az eredeti célja, hogy az eltakart rétegekről, azok szerkezetéről, esetleg minemiiségéről tájékozódást szerezzen. Mint távolabbi cél lebegett szemei előtt az, hogy a geofizikai kutatások idővel hasznos ásványi nyersanyagok felfedezésére is vezethetnek. Meg volt győződve arról, hogy a földkéreg rétegeinek geofizikai kutatása előbb- utóbb olyan adatokat szolgáltat, amelyek elősegítik az ásványi nyersanyagok felkutatását. Elsősorban a földgáz és a kőolaj azok az ásványi nyersanyagok, amelyeknek az előfordulása sok esetben a rétegeknek geofizikai eljárásokkal felkutatható szerkezetével kapcsolatos. 1912- től kezdve geofizikai kutatásai már e gyakorlati cél érdekében is folytak. Az erdélyi medencében 1912—13-ban végzett mérések a sótesteket a nehézség minimumaként jelezték. Ugyanezeknek a méréseknek eredményeiből következtetett arra, hogy az erdélyi medence közepén a föld mélyében nagy kiterjedésű, a környezeténél nagyobb sűrűségű és erősen mágneses hatású tömeg rejtőzik, ami valószínűleg lencseszerüen szétterült eruptivum. 1916-ban a Morvamezőn, Egbell vidékén folyt mérés torziós ingával és mágneses műszerekkel. E mérések határozottan kimutatták a letakart rétegek boltozódását azon a helyen, ahol kisebb mértékű kőolajelőfordulás már ismeretes volt s ahol a kimutatott boltozódás gyakorlatilag is jelentős olaj mező feltárására vezetett. Ebben a gyakorlati célú kutatásban természetesen szükség volt a geológusok közreműködésére. Eötvös életében főként Böckh Hugó kiváló gyakorlati geológus egyeztette a geofizikai eredményeket a földtani adatokkal és hangoztatta a geofizikai kutatások gyakorlati jelentőségét. A termelő olajmezővel kapcsolatos, geofizikai eljárással kimutatott egbelli boltozódás első példája volt a gyakorlati eredményeket szolgáltató geofizikai kutatásnak. A módszer szélesebbkörü elterjedését az első világháború akadályozta. Eötvös halála után azonban a világ sok országában egyre inkább alkalmazták a torziós inga módszerét és a mérések sok esetben jó gyakorlati eredményre vezettek. Hazánkban a zalai olajmezők feltárása nagy részben a geofizikai kutatásoknak köszönhető. A gyakorlati célú geofizikai kutatások az Eötvös halála óta eltelt évtizedekben hatalmasan kifejlődtek, az ásványi nyersanyagkutatásban, valamint egyéb feladatok megoldásában nélkülözhetetlenek és szerte a világon alkalmazásra találnak. | ■ _________________
