Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-23 / 34. szám
August 23, 1956 7 AMERIKAI MAGYAR SZÓ x ÉLÉ« PARLAMENTI ÉLET MAGYARORSZÁGON Élénk visszhangot keltett az Elnöki Tanácsnak az a határozata, amely felkéri az országgyűlés jogi bizottságát a Parlament ügyrendjét módosító javaslat elkészítésére. Az országgyűlés ügyrendjének módosítása kétségtelenül azt a törekvést tükrözi, hogy a jövőben országgyűlésünk egész tevékenységében következetesebben érvényesüljön alkotmányunk előírása, az egészséges, széles demokratizmus szelleme. Állami életünk fokozottabb demokratizálásának alapkövetelménye. hogy az országgyűlés alkotmányos jelentőségének megfelelően döntő szerepet kapjon az állami élet vezetésében; ebből az igényből fakad az országgyűlés ügyrendjének módosítása is. Országgyűlésünk nem töltheti be hivatását, nem teljesítheti törvényhozói funkcióját, ha tevékenységben nem érvényesülnek az alkotmányban számára megállapított jogok és kötelességek. 4m eddig még az érvényben levő ügyrendben biztosított lehetőségek is jórészt elsikkadtak, pedig e lehetőségek távolról sem kielégitőek, s éppen ezért az uj ügyrendnek határozottabban kell biztosítania a többi között azt a három feltételt, amely a teljesebb demokratizmust jelenti: az országgyűlés rendszeres és tartós ülésezését, a bizottságok érdemi munkáját és a képviselők interpellációs jogának zavartalan gyakorlását. /> » oi'^ü<rcrvül"s i°-i- oénzügyi és külügyi bizottságainak tevékenységére az utóbbi években az volt a jellemző, hogy csupán az országgyűlés ideje alatt üléseztek, érdemleges munkát nem tudtak kifejteni, s tevékenységük lényegében arra szorítkozott, hogy a már kész törvénytervezetet jóváhagyják. A bizottságok munkája mintegy tükörképe volt a parlamenti élet fogyatékosságainak, a törvényhozói tevékenység formális “jóváhagyó” jellegének. A parlamenti ügyrend módosítása során kiváltképp meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az országgyűlési bizottságok az ülések közötti időszakban is aktívan munkálkodjanak az országgyűlés elé kerülő törvénytervezetek megalkotásán, s vitassanak meg egyes olyan fontos törvényerejű rendelet- tervezeteket is amelyek az Elnpki Tanács elé kerülnek. Kívánatos lenne például, ha az országgyűlés illetékes bizottságai már most foglalkoznának azoknak a törvénytervezeteknek az előkészítésével, amelyek csak hónapok múltán kerülnek a Parlamentben megvitatásra. Kezdeményezői lehetnének — ha ez szükséges — olyan országos vitának, amelynek értékes tapasztalataival, a dolgozók ezreinek véleményével gazdagodva, esetleg módosíthatják a törvényjavaslatot. Gondolunk itt például a szabálysértési bizottságok felállításáról szóló minisztertanácsi határozatra, amelynek alapján készülő törvénytervezt országgyűlési megvitatásának előkészítése szintén a jogi bizottság feladata lesz. Az országgyűlési bizottságok intenzivebb tevékenysége jelentősen segítené a törvényhozást, az egész államvezetés munkáját, de ennek során előtérbe kerül az a kérdés is, hogy a bizottságok összetételükben alkalmasak-e arra, hogy érdemlegesen megvitassák a törvénytervezetet, a törvényerejű rendeletet, hogy járatosak-e a jogi, pénzügyi vagy külügyi kérdésekben. Természetesen nem szükséges például a jogi bizottság minden tagjának szakembernek lennie, nem is lenne helyes, ha a bizottságban csupán jogtudósok, jogászok foglalnának helyet. Ám sokkal inkább, mint a múltban, be kellene vonni elméleti és gyakorlati szakembereket is a törvénytervezetek vitájába. Az országgyűlési bizottságok széleskörű tevékenysége, bármennyire fontos és jelentős, csupán egyik tényezője a Parlament színvonalasabb munkájának. Az országgyűlést csak akkor tekinthetjük teljes értékűnek, ha mint a néphatalom legfelsőbb szerve, a népszuverenitás megtestesítője. konkréten elemzi államvezetésünk, államigazgatásunk egész munkáját és határozataiban irányt szab annak. Mindehhez természetesen szükséges, hogy az országgyűlésen"az alkotó. építő vita, a bírálat szelleme szabadon érvényesüljön. hogy a nép képviselői közvetíteni tudják a lakosság körében szerzett tapasztalataikat. Uj parlamenti stílusra van szükség, Móricz Zsigmond szavával élve a “józanság stílusára”, értelmes emberi szavakra, amelyek a legnyiltab- ban közük a gondolatokat. Alkotmányunk a többi között éppen ennek érdekében biztosítja a képviselők interpellációs jogát. S ez az a jog, amely a gyakorlatban szinte teljesen elsorvadt. Az országgyűlés még érvényben levő ügyrendje szerint “bármely képviselő kérdéseket intézhet a Minisztertanácshoz, apnak elnökéhez vagy annak bármely tagjához a feladatkörükbe tartozó minden ügyben. A kérdezett szóban vagy írásban az országgyűlés előtt köteles válaszolni. A válasz után a kérdést feltevő képviselőnek viszontválaszra van joga, amely után az országgyűlés dönt, tudomásul veszi-e, vagy a válasz tárgyalását napirendre tűzi”. Csakhogy az ülések napirendje, amely amúgy is zsúfolt, az interpellációk elmondására nem ad alkalmat. Az országgyűlés nem tud teljes munkát végezni, ha — amint azt az elmúlt években tapasztltuk — egy esztendőben csupán 10—12 napot ülésezik. Ennek tudható be az is, hogy a törvények rovására elszaporodnak a törvényerejű rendeletek. Legkevesebb 50—60 ülésnap szükséges ahhoz, hogy a bizottságok által előterjesztett törvényjavaslatokat és a képviselők interpellációit az országgyűlés érdemileg megtárgyalhassa. A parlament magasabb színvonalú tevékenységével szorosan összefügg tehát az ország- gyűlési napok szaporítása s ezen belül “interpellációs napok” beiktatása. Hogy ez miként valósul meg a legcélravezetőbb módon, arra csak a gyakorlat adhatja meg a választ. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatai, a kormány intézkedései következetesen célozzák az országgyűlés munkájának megjavítását. Ezzel szemben jelentkeznek olyan aggályok is, hogy a fokozottabb parlamenti tevékenység nem jelent-e valamiféle visszaka- nyarodást a burzsoá parlamentárizmushoz, a többi között éppen az interpelláció kérdésében. Az a tény, hogy a burzsoá parlamentben is vannak interpellációs napok és mutatkoznak bizo- nvos módszerbeli azonosságok, semmiképpen sem jelent egyben azonos tartalmat is Már csak annál az alapvető oknál fogva sem, hogy mig a polgári parlamentekben jobbára a burzsoázia képviselői foglalnak helyet, a mi országgyűlésünkben a nép által választott küldöttek. A polgári parlamentekben az interpelláció is a burzsoázia jogait biztosítja elsősorban, nálunk viszont alkalmas eszköze annak, hogy a nép, képviselői utján is mind tevékenyebb részese legyen a törvényhozás munkájának. Az országgyűlés ügyrendjének az alkotmány szelleméből fakadó módosítása tehát olyan irányú legyen, hogy az minél jobban biztosítsa dolgozó népünk tevékenyebb alkotó részvételét az ország vezetésében. Ezért rendkívül fontos, hogy mind a képviselők — vagyis az egész országgyűlés — ne csak a jogszabályok megalkotásában, hanem azok végrehajtásának ellenőrzésében is részt vegyenek. Az interpellációs jog gyakorlása elősegíti a kénviselők és választók kapcsolatát, növeli a törvényhozói munka iránti bizalmat, de túl ezen, megkönyiti a kormányzást, az egves minisztériumok munkáját is, kiváltképn a bürokrácia ellen, az államigazgatás teljesebb demokratizálásáért, a törvények és rendeletek következetes végrehajtásáért folytatott küzdelmet. Minden olyan kéi'dés, amely országos jelentőségű, az országgyűlésben kell, hogv visszhangozzék. A széleskörű vita nem hátráltatja, ellenkezőleg, elősegíti az állami munkát, a törvények betartását, végrehajtását. Ezért nagy jelentőséggel bír az országgvülés további tevékenységére, ha alkotmányunknak megfelelően olyan ügyrendet dolgoznak ki és terjesztenek elő megvitatásra, amely mindegek figvelembevételivel megalapozza országgyűlésünk magasabb színvonalú törvényhozói tevékenységét. Csapó György (Budapest) BOSTONBAN a fiatalkorúak törvényszékének egyik bírája egy kis fiúcskát látott az utca-ajtónál ülni, aki egy nagy fekete szivart szitt. Kis gondolkodás után odament»és azt kérdezte tőle: “Mondd, fiacskám, miért nem vagy te most iskolában?” A kis fiú kivette szájiából a szivart. Nagyot köpött és azt mondta: “Mister, én túl fiatal vagyok ahhoz, hogy iskolába járjak!” ★ JÓLÉT ÁLLAMNAK (Welfare State) nevezik a reakciós lapok US-t, de az AFL—CIO gazdasági statisztikusai ugv találják, hogy az amerikai kormány kisebb összeget költ mostanában munkás vagy jóléti név alatt kezelhető ügyekre, mint 1939 vagy 1940-ben. A szövetséges állam költségei nagy összegekben csak hadi célokra mennek. Magyar szemtanú az Andrea Doria katasztrófájáról Julius 26-ra virradó éjszaka röpítette világgá a rádió az Andrea Doria olasz vóceánjáró vészjeleit A hatalmas 29,083 tonnás hajó összeütközött a Stockholm nevű svéd óceánjáróval és órák alatt elsüllyedt. Magyarországon is—mint szerte a földön — megdöbbenéssel fogadták a szörnyű katasztrófa hírét. Elképzelhető Szűcs István gépészmérnök megdöbbenése. Előző napon kapott levelet az Andrea Dorián utazó 64 éves édesanyjától, özvegy Szűcs Edéné Los Angelesbe indult leánya meglátogatására. Az 'Andrea Dófi^ fényképével ellátott kéki levélpapíron arró ir, hogy a csodálatos szépségű hajóra julius 17-én szállt fél. Genovában és 18-án érkeztek Nápolyba. K\, “A hüjórászállás után — Írja Szilem Edená —- nem kis bosszúság ért. mert azok a kristálytálak melyeket leányomnak viszek ajándékba, a rakodás közben összetörtek.” Hogy is sejthette volna az idős asszony, hogy pár nap múlva az emlékezetes Titanic-katasztrófa óta nem látott hajószerencsétlenség részese lesz. Első levelében arról ir hosszasan, hogy Nápolyban százával látott a hajóra felszállni olasz kivándorlókat. “Nem fenékig tejfel az olaszok élete — írja. — Kiszorult szívvel néztem ezt a sok szegény kivándorlót, aki kopottan, gyűrötten reménytelenséggel a szivében száll a hajóra, hogy örökre elhagyja hazáját. A második levél már New Yorkból érkezett a Budapest, Bajcsi-Zsilinszkv ut 19b.-be, mérnökfia címére, s igy szól: “Egy szál háloingben, cipő, ruha nélkül érkeztem meg New Yorkba. Lehetetlen még csak megközelítőleg is leírni mindazt, amit azon az éjszakán átéltem. Késő éjszaka volt. amikor arra ébredtem, hogy kabinomat elöntötte a viz. Villámgyorsan kiugrottam az. ágyamból, arra sem volt időm, Ihógy a retikülö- met magamhoz vegyem Mindenki rohant a fedélzetre. A hajó percek alatt oldalra dőlt, ugv, hogy a mentőcsónakokat se tudták leereszteni. Szerencsére a szintén. New Yorkba tartó lie do France francia óceánjáró felvette az SOS-jelekefc és segítségünkre sietett. Nélküle elpusztultunk volna. A 70 kilométer sebességgel száguldó haió utasából igy is 54-en elpusztultak, 29-en eltűntek. Elképzelhetetlen, hogy mi okozta ezt a szörnyű szerencsétlenséget. Amikor a francia hajón vol- tam, az első gondolatom felétek szállott. Elzéo- zeltem, hogy milyen rettenetes perceket éketek át. amikor megtudtátok, hogy az Andrea Doria elsüllyedt. Vajon mihez foghattatok?” A feltett kérdésre Sziics István igy adta meg a választ: —Szaladtunk egyik követségtől a másikig, sehol sem tudtak még bizonyosat mondani. Ekkor felkerestük a Magyar Távirati Irodát —még a reggeli órákban — és 12 órakor az eltűntek listája alánján már közölték -velünk, hogy édesanyánk él. A tőkés lapok viszont a-mta is *V.-at *’■* Andrea Doria sorsáról. Sok szó esik arról, hogy ki kinek fizet .kártérítést, hogy a haj ótársas yg, vagy a biztosítótársaság keres-e nagy pénzt a tragédián. i Most múlt 20 éve annak, hogy a spanyol fasiszták meggyilkolták a 20-ik század legnagyobb spanyol költőjét Garia Y Lorcát. FREDERICO GARCIA LORCA: Jósé de Oiria y Escalante háláim Hogy ki látott, ki idézhetné a percet? Mily kin ja ez a kigyult félhománynak! i Két hang beszél: a szél s az óra perceg, s a hajnalok már tenélkiiled szállnak. Finom fejfcdben már hamuvá-ernyedt rózsák kerengő, ájult szirma árad... Ember valál! Fény kinja volt a lelked. Mint hold — a semmi szive — ujratámadj! Légy hold. s mint almát, magam dohlak én folyók vizére, hol a nyári hullám vörös halakkal ringat könnyedén. . ■ I De te. ott fönn, légy hüs-zöld égi fény, drága barátom. Giocondóm, szegény, magadról s rólunk immár mitse tudván. (Tímár György fordítása) J
