Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-23 / 34. szám
August 23, 1956 ( RÖVIDEM 1 VÁLASZTÁSOK alkalmával a szavazók legtöbbje nem gondol arra, hogy ha a kongresszus valamikor hozna is olyan törvényt, amely a nép részére is jó, azt, a kormányhivataloknak kellene érvénybe hozni. De ott majdnem kivétel nélkül, az elnök nevez ki hivatalnokokat. Ezeket pedig legtöbbnyire ama gazdag nagy üzletemberek közül válogatják, akik nagy összegeket áldoztak a mostani kormányzat beválasztására. Az azután már csak természetes, hogy a törvényeket csak úgy hajtják végre, amint az, az ő érdekeiknek megfelel. Hisz azért adták a nagy összegeket és azért neveztették1 ki magukat, hogy ezt megtehessék. Azt már megtanultuk, hogy például ami jó a General Motor’s Co.-nak, az csak a General Motor’s Companynak jó. ★ A MEGÉLHETÉS ára ismét magasabbra szökött. Április közepe és május közepe közt annyival drágább lett minden, hogy 15.4%-kal többe került a legszükségesebb élelmiszerek beszerzése, mint 1947—49 közti időszakban. * U.S. egyes államai, hogy az állami jogok ne állami jogtalanságok legyenek, megtehetnék, hogy munkanélküli biztosításukat és munkásbaleseti kártalanítások összegeit fölemeljék. Hozhatnának becsületes munkás törvényeket és törülhetnék törvénykönyveikből azokat az egyoldalú tételeket, amelyek gúzsba kötik a munkások szervezkedési jogait. Elfogadhatnának olyan adórendszert, amely az egyesek fizetési képességére van alapítva. Mindezek által nemcsak a jogok államaivá válnának a jogtalanság államai helyett, hanem a jólét útjára vezetnék lakosaik nagy többségét. * ' ★ WARDON B. JONES tudós professzor megállapítja, hogy minden 30 év körüli ember, aki ne- Jiéz dohányzó, minden csomag cigaretta elszívásával, legalább Vj-ed napot vészit életéből. Ugyancsak bizonyítja, hogy akit bármilvéh formában rádiumkisugárzás érint, ami előfordul a röntgen-kép vételnél, foghúzáskor, vagv tüdővizsgálatnál, sőt még uj cipő próbálásnál is, az illető életét legalább'1 héttel rövidíti meg. ★ A NAGY vállalatok az egyik legnagyobb hatást keltő reklámjukat olcsón vásárolják. Nagy összegeket adományoznak egyetemeknek. A laikus közönség bámulva gondolkozik el a nagy ösz- szegek fölött mikör egy G. M., Ford, General Electric Co. nevében adott nagy adományokról olvas. Csak kevesen gondolnak arra, hogy minden egyes dollárból csak 4g centet fizet a társaság. A másik 52 centet U. S. veszíti az elengedett adók fejében, mert az adomány adómentes, nemcsak a nevezett összegig, de lejebb szállítja a milliomosok többi adójának a rátáját is. És a hiányzó gazdag emberek adóját azután a többi adófizetőktől szedik be. Arról már ne is beszéljünk, hogy a hirdetési értéke az adománynak mérhetetlenül nagyobb, mintha áruikat rendes utón hirdetnék. És egyben a hirdetéssel foglalkozók is veszitenek. S. MIHALIK: GONDOLATOK Minden kor megszüli a maga Shakespeare-jeif, Washingtonjait, Kossuthjait. Egyetlen korszak, egyetlen nemzedék sem tudja teljesen kiaknázni mindazt, ami a rendelkezésére áll, amit az idő szül a jövőnek. Amerikának a 18-ik század hozta meg a maga George Washingtonját, Magyarországnak a 19. század, Ázsiának és Afrikának a 20-ik század hozta — ezüsttálcán, s lehet mondani, tucatjával, a Washingtonokat és Lincolnokat. A holnap lángelméiéinek nem szabad azt hinni, hogy az előttük élő Shakespeai'e-ok vagy Wash- ingtonok learatták tudásukkal, törhetetlen akaraterejükkel a babért és a szobrok érceit és nekik már nem maradt mestermü megirni, műremek megfesteni vagy megfaragni, avagy szabadság, kivini! Igenis maradt! Sőt még több és nagyobb is mint az eddigiek, mert mindig szül a kor magának nemesebb s több anyagot, de szüli azt is, aki az élettelen anyagba a szépség és hasznosság halhatatlan tulajdonságait vésse bele. AMERIKAI MAGYAR SZÓ--------i.—.................... ... NYÁRI TÖRTÉNETEK Irta: BÓDOG ANDRIS I. “Az ilyen sokesős nyáron, — mondta barátom, a farmer, “az ember csak kapkod ide-oda, mint akinek elment az esze. Hogyisne, egyik nap felkészülünk a holnapi munkára, de reggelre itt az eső, hát az ember töltheti az időt. Nem mintha nem volna elég munka egyéb, kerítést javítani, istállót tisztítani, száz más, csak győzném csinálni, de azért az eső csak kivet a kerékvágásból. Amikor meg felszárad egy kis időre, kell hajtani ám a dolgot, mert ki tudja, másnapra megint itt az eső. Félnapig eltartott amig ki- hurcoláztuk a sok drága szerszámot, gépet a mezőre az aratáshoz, felkészültünk vele, aztán ott ázik minden a sok esőben két-három napig, amig nekikezdhetünk megint kicsit a dolognak.” “Bizony az ilyen esős időben sokat elspekulál- gat az ember azon, hogy hogy volna jó, ha volna, meg hogy micsoda hibákat is csinál néhanapján-. Itt vagyok például a libákkal. Alig lett fiatal libám az • idén. Sok volt a gúnár és kevés a tojó az öregebbjéből, onnan jött a hiba és csakis az én ostobaságom miatt. így történt a dolog: “Tudja, hogy van sokféle libám. Tarka liba, amelyik francia fajta, toulouzinek hívják, aztán ott van a fehér liba, az meg német és emdeni a neve, egy másik-féle, leginkább amerikai, úgy hívják, hogy puritán és egy tiszta fehér hosszu- nyaku, nagy piros gumó van a fején, az meg kínai fajta. Ez leginkább jó tojó és jó ülő lúd. Hát a télen, amikor leöldösttink egy csomót a fiataljából, persze a gúnárjából válogattuk vcdna ki őket. Csakhogy a fiatalban nehéz megismerni, hogy melyik a lúd, az ember azon megy el legjobban, hogy ha nagyon sziszeg és hosszú a nyaka, akkor gunár és pecsenyének való. Csakhogy buta fejemmel nem gondoltam meg, hogy a fiatalok legtöbbje kínai fajta és annak pedig mind hosszú a nyaka és sziszeg, sokszor pedig amikor összekeveredtek más félékkel, a gumó is hiányzik a fejükről. Mire leöltük és felbontottuk a sok libát — kitűnt, hogy gúnárok helyett mind' a jó ludnak valót öldöstük le, alig is maradt lúd egy pár itt-ótt mutatóba. Az udvarom teli haszontalan gúnárokkal, de kevés volt a lúd és igv nagyon kevés lett a kis liba tavaszra. A sok gunár felette a télen a kukoricámat és úgy sziszeg, hogy mindegyik kettőnek is beillene, de ebben nincs haszon, se tojás,- se szaporulat. Úgy jártam ezzel mint a mesebeli bolond ember, aki az aranytojást tojó libának vagdalta el a torkát. Szinte szégyelem magam, hogy ilyen ostoba voltam,-de meg is fogadtam,hogy jövőre nem ahhoz igazítom magam, hogy milyen hosszú a nyaka és sziszeg-e a liba.” így beszélt barátom, a farmer, mérgeskedve sajátmagával. Meg kellett hogy vigasztaljam. “Sose egye magát, koma” — mondtam neki. Az ilyen tévedés megesett már nagyobb farmerokkal is, mint maga és a tetejébe meg esztendők- után sem jött meg az eszük. Csak gondoljon arra a sok angol, francia meg amerikai nagykereskedő-farmerre, gyáros-farmerre, akik hosszú éveken keresztül azon iparkodtak, hogy mint lehetne el vagdalni az aranytojást tojó kínai, indiai, orosz, cseh és magyar liba torkát, mert nem tetszett nekik, hogy hosszú volt a nyakuk. A sok kukoricát pedig tömködték a formózai, koreai, a gyászmagyar és egyéb gúnárokba, abban a hiedelemben, hogy a legvénebb gunár is meg- tojósodik, csak elég sok kukoricát kapjon. A keleti világ aranytojása a háború után egy évszázadra forgásban tarthatta volna az amerikai és angol farmer-gyárosok összes kerekeit, de akkor ezek nagyon buzgón és az összes gépeken csak késeiket köszörülgették. De hát késköszörülésből csak ideig-óráig élhetnek meg nemzetek és országok. Most pedig amikor a. köszörükövek kezdenek leállni, de jó is volna a gépeken egyebeket is csinálni, ha volna aki megveszi. Ha azonban hamarosan nem jön meg az eszük, bizony nemsokára nem lesz kinek eladni, a kínai liba meg az egyéb liba végül is kitermeli magának saját kukoricáját. És akkor ott áll majd a francia farmer-gyáros, angol-amerikai farmer-gyáros a sok haszontalan vén gúnárjával az udvaron, megették a sok kukoricát, de azok után keresgélheti naphosszat hiába, hogy lesz-e kisliba meg aranytojás. Igen ám, fogadok, hogy amit azoktól találhat, azt nem. teszi a kirakatba. ★ Memorial Day a halottak emlékezetének ünnepe a nyár elején. A nemzet is ekkor emlékezik meg hősi halottjairól és zászlókkal díszítik fel a hasáért elesettek sírjait. Az idén kissé furcsa mellékszinezetet kapott ez a szomorú ünnep. Előtte való nap a newyorki tőzsdén váratlanul és nagyhirtelen a részvényárak felmentek magasra, ez volt a legnagyobb áremelkedés hosszú idők óta. A tőzsde Memorial Day alkalmával zárva van, kénytelen volt tehát efőtte való nap ünnepelni a haza halottjait nagy vásárlási rendelésekkel és áremelésekkel, különös tekintettel a háborús és nehézipari részvényekre. Magunkfajta egyszerű polgár csak ámulhatott- bámulhatott volna hónapokig a nagy rejtelmen, hogy a szomorú ünnep előestéje miért hozhatta ilyen lázba a tőzsde hazafias urait. Azonban a halottaknapja után való nagon hivatalosan kibocsátott közlés a lapokban megadta a választ. A hir egyszerűen az volt, hogy “Á" UN csapatok katonai parancsnoksága Délkoreábah egy igen szigoruhangu jegyzékkel kiutasítja a íegyver- szünet ellenőrzésére kirendelt semleges bizottságot.” Kétségtelenül a tőzsde urai nagyon remélték, hogy a “szigoruhangu kiutasító jegy- zék”-et Északkjbrea és Kina nem hagyja annyiban és hátha, de jó volna, ha lenne belőle egy kis izé. . . Bizony a haza halottjainak emlékezetét hogy is lehetett volna méltóbban ünnepelni, mint egy újabb háború nagy reményeivel, amely ellátná a nemzet hálás emlékezetét újabb hősökkel és sírokkal és ugyanekkor egy j ókora részvényár- emelkedést is hoz a konyhára. Nincs is ebben semmi kifogásolni való. Az vesse a tőzsde uraira az első követ, aki azt szeretné, hogy az ő részvényeinek ára lefelé menjen és ne fölfelé. Legfeljebb az maradt meg rejtélynek valamennyire, hogy hogyan szereztek a tőzsde nagy urai tudomást az Egyesült Nemzetek jegyzékének tartalmáról három nappal annak kibocsátása előtt. Mert ugyebár a UN katonai parancsnoksága és a newyorki tőzsde között akármiféle összefüggés lehetősége kizárt dolognak tekinthető. Van azonban az ilyesmiről egy. régi mese: Történt egy napon, hogy a jó kis tündér az erdő mélyén táncolt és" véletlenül egy farkasverembe esett. Azt hitte szegény, el van veszve örökre. Szerencsére a közeli palotában nyaraló bankár történetesen arra sétált, meghallotta a segitségkiáltásokat és minthogy úgy sem került neki pénzébe, hát kihúzta a jó kis tündért a ve- ' rémből. “Én varázslóerővel biró tündér vagyok” — mutakozott be a bankárnak a megszabadított és folytatta: “Megmentetted az életemet és ezért hálával tartozom neked. Kívánj valamit magadnak és fogadom, hogy azt az egy kívánságodat teljesítem, akármi legyen is.” A bankár gondolkozni kezdett. Még több pénzt kérhetne és még több hatalmat. De vakáción volt és ott az erdő mélyén nem volt olyan nagyon pénzéhes hangulatban. Ezért némi töprengés után igy válaszolt: “Csak egy szerény és egyszerű kívánságomat ha teljesítenéd, kedves, jó kis tündér!' Nem kívánok én több gazdagságot és hatalmat, csak azt az egyet tedd meg nekem, rendeld el, hogy a Wall Street Journal másnapi számát én ezentúl mindig már előtte való nap elolvashassam.” Csakis ilyenformán történhetett ez a- dolog is. Úgy kellett hogy legyen, hogy valami jó kis tündér Memorial Day előtti napon megmutathatta a Wall Street bankárjainak a UN katonai parancsnokságának koreai jegyzékét 3 nappal előbb, hogy azt kibocsátották volna. ■ flBBBBBBBBflBBBflflBBBBBBBBBflBBaBBEEEESaBS'S Földfoglalások Szicíliában Az utóbbi napokban ismét fellángolt a szicíliai parasztság mozgalma azért, hogy a földreform keretében odaígért földeket ténylegesen kiosszák, hogy magát a földreformot kiterjesszék és az egy kézben levő földtulajdon felső határát 100 hektárra szállítsák le. Nagyszabású megmozdulás zajlott le a Calta- nisetta megyében levő Gelában, ahol több mint 3,000 paraszt elfoglalta a község határában fekvő földesúri földeket. A megmozdulást az éjszaka folyamán készítették elő és hajnalban a község lakosságának zöme: mezőgazdasági munkások, törpebirtokosok, férfiak és nők a munka himnuszát énekelve kivonultak a földekre. Amikor kiértek, ünnepélyesen megismételték követeléseiket, vagyis hogy a nekik járó földeket azonnal osszák ki és még sokkal nagyobb arányú földreformot hajtsanak végre.
