Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-05 / 26. szám
ÍO amerikai magyar szó Thursday, July 5, 1956 QfuaSÓinL irjáh . . . ^ < L / “Én is voltam részvényes” Tisztelt Szerkesztőség! Az Amerikai Magyar Népszava kötelességtu- dóan vezércikkileg szól hozzá a newyorki tőzsdeigazgatóság ama megállapításához, hogy fogadott hazánkban nyolc és félmillió részvénytulajdonos van. “Az amerikai .kapitalizmust az jellemzi leginkább, hogy a szegény ember kapitalizmusa” — állapítja meg a Népszava cikkírója, nem térve ki annak részletezésére, hogy ha a nyolc és félmillió részvény “tulajdonos” szegény ember, akkor vajon milyen lehet azok anyagi állapota, akik NEM részvénytulajdonosok. Azt sem tartotta sem a newyorki tőzsdeigazgatóság, sem a Népszava ábrándozó tollnoka említésre érdemesnek, hogy a részvénytulajdonosok EGY SZÁZALÉKÁNAK több részvény van a birtokában, mint a másik 99 SZÁZALÉKNAK. Minek is untassák az olvasót az ilyen ‘részletekkel’. — “Amit a ‘hódi’ nem tud, az .nem árt neki” — mondják a Népszava és a Szabadság házatáj^n. Ez az eset eszébejuttatja e sorok Írójának azt, amikor ő is ‘részvényes’ volt — fiatal korában— még pedig az egyik legnagyobb amerikai üzleti cégnél, Montgomery Wardnál. Heti 21 dollár volt a fizetésem, melynek ellenében szorgalmasan kellett söpörgetnem az autókerék department padlóját és csomagolnom amellett a rendeléseket. Megmagyarázták nekem, hogy ha gyorsan meg akarok gazdagodni és esetleg át akarom majd venni a Montgomery Ward elnökségét, akkui- jó lesz, ha én is részvényes leszek1. Hiszen mit is csinálnék annyi pénzzel minden pénteken — 21 dollárral ? Szóval levontak minden héten körülbelül 3 dollárt. Aztán egy pár hónap múlva tudattak, hogy én is részvényes lettem. Először egy részvényem lett, aztán kettő, majd három. Már kezdtem is korteskedni a tire department több ‘részvényes’ munkása között, hogy ha jön az igazgatóválasztás, akkor ne az Avery-re, hanem énrám szavazzanak. Én felemelem valamennyijük fizetését vagy 50 százalékkal. Meg is Ígérték, hogy pártolni fognak. Ez valamikor 1929- ben történt. Hát igazgatóválasztás nem jött, ezzel szemben megérkezett 1929 októbere és novembere. Az amerikai részvények értéke, felére, harmadára esett néhány hét alatt. A Karácsony előtti napon behivatott a. department managerem az irodába engem és még vagy hat ‘részvényest’ és kijelentette, hogy a rossz üzleti viszonyokra való tekintettel kénytelen bennünket meneszteni.- “De kérem, én részvényes vagyok” — mondtam én meglepve. A manager úgy nézett rám, mint akinek nincs rendben a szénája, majd hűvösen kijelentette: “Gyere be kedden. A pénzt, amit részvényvásárlás fejében befizettél, visszakapod. Jó napot. És boldog karácsonyi ünnepeket.” D. Könyvnyomtatás televíziós készülékké! A modern nyomdatechnika egyik uj iránya a televízió felhasználásával próbálja feleslegessé tenni a bonyolult nyomdagépeket és meggyorsítani a nyomtatás menetét. Az Egyesült Államokban ép úgy mint a Szovjetunióban folynak ilyen irányú kísérletek. A készülő kísérleti berendezés lényegében egy televíziós képfelvevőből és egy vevőkészülékből áll. A képfelvevőgép lencséje előtt másodpercenként 5—6 méteres sebességgel papírszalagot továbbítanak, amelyen a nyomtatandó szöveg vagy kép van. A televíziós felvevő katódsugara letapogatja a szöveget vagy a képet, s villamos impulzusokká (áramlökésekké) alakítva továbbítja a vevőkészülékhez. A vevőkészülék képernyője előtt függőleges iránvban nyolcméteres másod- percenkénti sebességgel papírszalagot mozgatnak. A vevőkészülék képcsövének katódsugara elektrosztatikus töltések, formájában rajzolja fel pÍnszalagra a szöveget vagy a képet. A papírszalag elektromosan feltöltött részei pedig elnyelik a gőzzé alakított nyomdafestéket. A nyomtatás sebessége: 25 lenyomat másodpercenként. Tehát egy 1500 oldalas könyv egy perc alatt készíthető el. Az uj eljárás három színnyomásra is alkalmas. A képet nem szükséges előzőleg lefényképezni, mert a televíziós felvevő lencséje közvetlenül ráirányítható. A színes televízió alkalmazása pedig meggyorsítja a három színnyomású reprodukció készítését. “$iincs ínyemre a Sztálin becsmérlés” Tisztelt Szerkesztőség! Engem igen felizgatott ez a sztálini bűnökről szóló maszlag. Az egész világon a felszabadult népek Sztálin elvének köszönhetik szabadságukat. Ez a két szovjet vezér reméljük, hogy- nem akarja most eladni az egész világot. Ez a Sztálin- becsmérlés sehogy sincs ínyemre, igen kinyitotta az igazi bestiálisok szemét, még jobban kürtöhk, hogy a vasfüggönyt át kell törni. Katonákat akarnának oda küldeni, mi öreg amerikások nézhetjük ezt összetett kézzel? A “Tavasz a Dunán” cimti könyvet megkaptam. A lap árával' együtt elküldöm Azt, hogy “békejobbot a zsandafoknak” sehogy sem helyeslem, bármilyen becsületes farmer irta is a lapban. E. K. azt irta, hogy “egy szociális ország ne dicsekedjen atombombával.” Nem helyes ez. Fe- mindig jó hallgatni, mert ‘türelem rózsát terem’, lelni kell minden kérkedésre. Ne higyjük, hogy A türelmetlenség is hajtott mar bimbót és rózsa is lett belőle. ■ Péter R. Írását is átolvastam. Van benne valami igazság, de még sen; kellett volna leközölni. “Nem helyeslem az angol részt, senki se olvassa úgy se.” Ez a rész igaz, de a Szabadság kalendáriumát olvashatja, abból nem sokat tanul, hazugság annak legnagyobb része: “Ha Rockefeller vagyonát kapná a munkásság, egy-kettőre elbánna vele” — írja. A munkásság igen nagyszámú, hát sok is kell neki, de ők azok. akik kitermelték Rockefeller vagyonát is. Most pedig nem engedik őket tanulni, csak a “funny” lapokkal etetik, igaz, hogy az kell nekik, mert arra szoktatták őket és nem jobbra.' Ez tudatosan történt a nagy kutyák részéről. Ez a Péter R. nem lehet régi amerikai, az jobban ismerné a munkások helyzetét. Clevelandi magyar A nyugdíjasok otthonáról Tisztelt Szerkesztőség! Már többször olvastam a lapban, hogy az öreg nyugdíjasoknak jó volna egy otthont létesíteni. De már kellene is, mert igen sokan vagyunk, akinek senkije sincsen, mint én jómagam is. Jó volna, ha már most volna egy otthon, ebben a percben. Hiába van pénzem, nyugdijam, de nincs hova hajtsam a fejemet: Milyen jó volna egy otthon most, amikor a “burdos” asszony kiadja az útját az embernek, mert azt szeretné, ha egész pénzét ráköltené. Különben azt mondja, hogy “fösvény”, meg, hogy “másvilágra akarja pénzét vinni”. Szívesen adnám annak az otthonnak egész pénzemet, még a biztosításomat is, csak találnék olyan otthont. Kár, hogy nem lehet hazamenni. Bár már régebben eszébe jutott volna a népnek, hogy már készen lenne ez az otthon, mert én már nem igen fogom élvezni. Itt vagyok már 42 éve és senkim sincsen. Azon kell lenni mindenkinek, hogy az otthont minél előbb nyélbe üssék. Én már holnap szívesen beköltöznék. Üdvözlettel: Sz. J. Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam lapunk június 21-iki számában a nyugdíjas magyarok otthonáról szóló cikket. Egy ilyen intézmény létesítéséhez én is hozzájárulnék, de csak akkor, ha Floridában alakítanának egy ilyen otthont az öreg amerikai magyaroknak valláskülönbség nélkül. Én azt mondom, hogy egy bizottságot kell alakítani erre a célra, én ezt helyesnek találom. Azt hiszem, lesz eredménye. A. G„ New York HA MÁR MINDENKI BEKÜLDTE VOLNA A TAVASZ A DUNÁN-ÉRT JÁRÓ ÖSSZEGET UJ MAGYAR KÖNYVET TUDNÁNK KIADNI! SZÉLJEGYZETEI K--------------------------------------------------r Milyen érdekes, hogy ha az ember meg akarja tudni, mi bujkál a sok gyönyörű és jóhangzásu jelszó és kijelentés mögött, amelyek államférfia- ink és egvéh nagyjaink ajkait oly gyakran elhagyják, ahhoz nem kell Moszkvába menni, hanem csak szép türelmesen olvasni a N. Y. Timest és előbb-utóbb valamelyik lángeszű rovatiró majd elvakkantja az igazat nagy igyekezetében, hogy bebizonyítsa, hogy minekünk van igazunk, nem pedig azoknak a “vörösöknek”. Itt van például a junius 12-iki szám. amelyben Hanson W. Baldwin a hires katonai szakértő, a szovjet közeledési igyekezeteiről tesz egy pár megjegyzést: “Azok a szovjet meghívások” címmel. Már maga a cim is jól hangzik. Először is leszegezi, hogy az elnöknek, de különösen a Penta- gon-nak, kétségei vannak amerikai katonai vezéreknek a Szovjetunióba való látogatásai iránt. Mr. Brucker, hadügyi államtitkár, attól fél, hogy csalafintaság van mögötte, hogy az “oroszoknak” rejtett céljaik vannak, hogy többet akarnak kapni, mint adni. Hát ez igazán nem szép, hiszen mi, amerikaiak, világéletünkben mindig is azon gazdagodtunk meg, hogy mindig többet adtunk, mint kaptunk. Ezt úgy hívják hogy “good business sense!” A baj az, mondja Mr. Baldwin, hogy fonák helyzetben vagyunk, nem utasíthatjuk vissza a meghívást, mert akkor rossz hírünk kel, hogy mi ridegebbek vagyunk, mint a kommunisták. Vannak ugyan sokan Washingtonban, akik azt hiszik, jobb lett volna a meghívást visszautasítani avval, hogy sajnáljuk, Twining generális el van foglalva, de hajlandók vagyunk helyette egy alantas tisztviselőt küldeni. A látogatások ellenzői mindenre azt kérdezik, miért? Miért akarnak a szovjetek barátkozni, katonai vezetőket Moszkvába hivni ? Mert zavarba akarják hozni az Egvesült Államokat! Elutasítás kedvezőtlen benvomást keltene, az elfogadással meg többet veszítenénk, mint nyernénk. De ez még mindig egy kicsit homálvos, Mr. Baldwin, mindezt már eddig is hallottuk. Hát ki is rukkol vele Mr. Baldwin. Hát a bibi ott van, hogy ezek a ravasz szovjet vezérek Moszkvában el akarják hitetni a nem-kommunista világgal, hogy nemcsak hogy lehetséges a béke, hanem hogy nincs is más megoldás. Már pedig, ha ezt az elgondolást pszihológiailag “el tudják adni” a szövetségeseinknek, “a nyugati fegyverkezés leszállítása és a szövetséges koalíció —, amely elsősorban katonai szövetség — gyöngülése elkerülhetetlen következmény” No lám, hát itt van a kutya elásva! Ebbe a tervbe beleillik Twining generális látogatása. A szovjet vezetők megmutattak neki mindent, amit csak megmutatni akarnak (nem, úgy, mint mi, egyszerűen nem mutatunk meg nekik semmit, mert meg se hívjuk őket, pont). Sőt mi több, ők meg fognak mutatni neki mindent, ami meg fogja Twining-et győzni arról, hogy kár erőlködni, a Szovjetuniót nem lehet legyőzni, tehát okosabb lesz békésen meglenni egy mással. Hát ez bizony aljas taktika az ő részükről. Mi itten 10 éven át telebeszéltük a világot, hogy hinsz-hopsz fnegsemmisithetjük a vörösöket, amikor csak akarjuk (és eddig ugyan miért nem akarták?), ás erre az évek során súlyos billiókat elpocsékoltunk, és ezek most ránk akarják bizonyítani, hogy kár volt a benzinért, hogy minekünk fuccs. Persze a látogatás során lesz nagy vodkaivás (amit Twining generális biztosan nem szívesen fog tenni) és sok tószt egy békés világra. Egy másik bibi ezekkel a látogatásokkal, hogy ha ezek a kölcsönös látogatások folytatódnak, a világ népei még el találják hinni, hogy lehetséges és talán még kívánatos is a békés együttélés. (Isten ments!) “És minek akkor a fegyverkezés?” És mi lesz akkor GM- és a többi fegyver- szállítóval? Mr. Baldwin avval végzi, hogy a Pentagon vezérei tisztában vannak avval az aggodalommal, hogy ez a “látszólagos barátság és bizalom” a fegyverkezés alaptalan leszállítására fog vezetni, a katonai büdzsé lényeges leszállítására. Mindenekfelett azt szeretnék, ha a nagyközönség, megértené, hogy hová vezetne annak a jelszónak az elfogadása, hogy “nincs más megoldás, mint a béke”. Ha az Egyesült Államok ezt szószerint elfogadja, az azt fogja jelenteni, hogy nincs miért háborúskodni, és a “békés együttélés” való - ság lesz a világ részére. V.
