Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-07-05 / 26. szám

Thursday, July 5, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Irodalom«® Művészet —... — ■■■ ------- ------------------------------------------------------ -------------­Leonardo da Vinci rajzai Az UNESCO reprodukciós vándorkiállítása Budapesten LEONARDO DA VINCI: ÖNARCKÉP Ferenczy, Izsó, Strobl — Budapesti riport — A Szépművészeti Muzeum gondosan és Ízlése­sen összeállított tárlatán először egy nyugodt, méltóságteljes egyéniséget árasztó csarnokba lé­pünk, Ferenczy István, az első magyar szobrász márvány alakjai közé. Száz esztendővel ezelőtt hunyt el a nagy mester, 64 éves korában. Szülő­városából, Rimaszombatból lakatosinasként megy Béesbe, majd Rómába, ahol Torwaldsen és Ca- nova növendéke. Itt fedezi fel Széchenyi, aki hazahívja s Kazinczyék ugv ünnepük, mint “az első magyar szobrászt”. Ez időben alkotja fő müveit, a Szánthó-emlék-et, számos portréját és síremlékét. Mátyás királyról nagy lovasszobrot tervez, amelyet azonban nem alkothatott meg az adakozók részvétlensége miatt. 1847-ben, elkese­redve, szülővárosába vonul vissza, számos müvét összetöri, ekkor alig dolgozik már, csak Euridike cimü szobrát fejezi be. A Szépművészeti Muzeum kiállítása méltó em­léket állít e nagy magyar művésznek, a klasszi­cista szobrászat képviselőjének. Müveinek fő anyaga — részint a klasszicista művészet felfo­gásából következően — a márvány. Legszebb al- katása, a kedvese arcmását a homokba rajzoló Pásztorleány mellett itt láthatjuk szép Önarcké­pét, az aprólékos kidolgozású fiatalkori Csoko- nai-szobrát, az érett, komoly egészalakos Kölcsey, Kazinczy és Schodel Rozália portréit és az eddig ismeretlen, zálogházból előkerült Prónay-arcmá- sát. Viaszmintákban ránkmaradt érmei és bronz plakettjei a kiállítás legszebb darabjai közé tar­toznak. Izsó Miklósé a második terem, Ferenczy ta­nítványáé, a szegényparaszti sorból magát a “szépmesterség”-ig küzdő szobrászé. Bécsben, majd Münchenben tanult a magát mindinkább művésszé érlelő kőfaragó legény. Innen küldi haza a Busuló juhász szobrát, mely Budán nagy feltűnést kelt. Hazatérve nagy kortársairól min­tázott márvány képmásai (Petőfi, Arany, Egres- sv, Megyeri) révén vonult be a művészettörté­netbe. Izsó, a romantikus művész, felfrissitette és a klasszicizmusból uj útra terelte a magyar szobrászatot: az átélt, közvetlen szemléletű plasz­tika felé. Ez az uj hang legremekebbiil terrakot­ta-vázlataiban nyilvánul meg, melyek a magyar kisplasztika legszebb darabjai közé tartoznak, friss elevenségükkel, a mozdulat és kifejezés re­mek visszaadásával; tekintsük csak a Táncoló parasztok, az Arató nő, a Cigányok, a Részeg kortes művészi erejét. Születésének százhuszon­ötödik évfordulóját ünnepeljük most. Éppen ma száz éve, éppen Ferenczy halála évé­ben született Strobl Alajos, a multszázadi eklek­ticizmus legjobb magyar képviselője. Bécsben tanult s miután Perseus-ával nagy feltűnést kel­tett Pesten, az Operaház számára megbízást ka­pott* nagy zeneszerzőink, Liszt, Erkel stb. szob­rainak elkészítésére. Kora jeleseinek, a magyar művészi élet kimagasló egyéniségeinek képmá­sán kívül (Pálmay Ilka, Lotz Károly, Munkácsy, Mészöly, Gyulai Pál, Schulek, Székely Bertalan stb.) megmintázta a Nemzeti Muzeum előtti Arany János-szobrot és számos más, általunk jól­ismert és szeretett emlékművet, mint amilyen például a Szent István-szobor a Várban, a Sem­melweis és a Jókai szobor. Egyik legszebb alko­tása a hármas kiállítás fő helyén látható Anyánk teljes alakú portréja. Igen kifejező és markáns a későbbi Liszt-portréja és különös figyelmet érdemel fiatalkori, nagy erőt sugárzó, igen szé­pen mintázott önarcképe. Hosszú alkotó élete fo­lyamán sokat és szívesen tanított Strobl. Egy emberöltőn át, úgyszólván minden nagy szobrá­szunk tanítványa volt. Konok Tamás Film készül Robespierre-rol Leonardo da Vincit “uomo universale”, az egyetemes műveltségű művészember klasszikus megtestesítőjeként tartja számon a művelődéstörténet. Mint korának — Mi­chelangelo, Raffael és Tizian mellett — egyik legnagyobb festője, összegezi az elő­dök vívmányait, s forradalmi újításaival be­teljesüléshez segíti a reneszánsz művészet kétévszázados virágzását. Szinte nincs terü­lete a szellem világának, amelyen ne lett volna otthonos, tudomány, amelyet ne mü­veit volna. Mohóságában, amellyel a termé­szet és az ember titkainak kifürkészésére vetette magát, mintha összesürüsödött vol­na a középkori teológia bilincseiből bontako­zó emberiség minden tudásvágya, szellemi akarása. Vázlatkönyvének fennmaradt lap­jai páratlanul sokirányú érdeklődésének, hmkadatlan kutató szenvedélyének megka­pó dokumentumai. Az UNESCO nemrég Budapestre érkezett kiállítása e lapok válo­gatott gyűjteményét mutatja be kiváló rep­rodukciókban. A megismerés két végletes útja, a művé­szi és a tudományos találkozott Leonardo szellemében. Lapjain a festményekhez, szob­rokhoz készült tanulmányok, kompozíció- rögtönzések tudományos, technikai jellegű rajzokkal váltakoznak. A “világ szépségét” kereste, s azért kutatta az ember és a ter­mészet szervezetének, életének törvénysze­rűségeit, hogy minél tökéletesebben kifejez­hesse ideáljait, művészi gondolatait. Az em­beri test organizmusának, belső felépítésének is­meretében felülmúlta kora orvosainak átlagát. De nem kevesebb odaadással kutatja a viz, a le­vegő jelenségeit, a föld testének anatómiáját. Egyformán türelmes elmélyedéssel időz egy arc, egy fa, valamely tárgy vonásainak lerögzitésé- nél, vagy éppen a magasratörő sziklatömbök for­máinak megszerkesztésénél — hogy ez a motí­vum azután Mona Lisájának regényes hátteré­ben keljen uj életre. Néha madártávlatból örö­kíti meg tájait, mintha, valamely istenként, a fel­hők közül tekintene a hegyvonulatokra, a mély­ben kanyargó folyó szalagjára, a parti városka apróvá törpült házaira. Máskor meg az igényte­len mezei virágot hozza emberi közelségbe, a bo­tanikus szigorú pontosságával követve a levelek, szirmok minden hajszálvonalát. Vonzza az elemek erőinek tombolása. A vihar, a kitörő tűzhányó, a vízözön apokaliptikus láto­másait ugyanaz a szenvedély gyújtja benne, amely csataképeinek összegabalyodva küzdő lo­vasaiban lángol. A következő rajzlap viszont har­monikus nyugalmu Madonna-kompozíciók vázla­tával, valamely centrális elrendezésű épület ki­egyensúlyozott alaprajzával, vagy mesteri ruha- redő-tanulmány páratlanul tiszta, világosan meg­formált képével bővül el. Ugyanaz a szárnyaló képzelet, amely Szent Anna kartonjának minden izében kiszámított, hatásában mégis olyan termé­szetes kompozícióját létrehozta, csiholta alkotó­jából a hatalmas méretű természetátalakitó ter­vek rajzát, a csatornák, mocsarak lecsapolására készített térképek vázlatait. Költészet és tapasz­talaton alapuló, matematikai fegyelmü tudomá­nyosság szervesen összefonódik az ő életművé­ben. Felfedezései, a maga korában utópisztikus tervei művészi megőrző-képesség szülöttei; a mű­vészetet — ahogy nagy, a festészet mesterségé­ről szóló értekezésében is kifejtette — tudomány­nak tartja. Ezüstvesszővel, tollal, krétával készült rajzai között késszé érlelt tanulmányok egész sorában is gyönyörködhetünk. Ezekben a remek alkotá­sokban egyesül mind az a tudás, amit a nagy fi­renzei festő és természettudós fáradhatatlan éle­te során összegyűjtött. Csodálatos műgonddal kelti életre a kezek ujjait. Léda-képe arctanul - irányának ajkán ott rezeg a szavakkal nem jel­lemezhető leonardói mosoly, az Anghiari csatához készült gyönyörű férfifejek (eredetijük a buda­pesti Szépművészeti Múzeumban) arcvonásaiban az élethalál-küzdelem heroikus izgalma lüktet. A balkezes művész tükörirással magyarázott, balról-jobbra vonalkázott rajzai között megtalál­juk soha el nem készült lovasszobrai tervének több változatát is. Öregkori önarcképe megkapó vallomás. Dús hullámokban koszoruzza fejét a hosszú haj, szakáll; magas, gondolatok ráncaival barázdált homloka alól mélyen ülő szemekkel te­kint a világba a bölcs óriás — kortársai róla festhették volna a Teremtő arcmását. Leonardo géniusza a világtörténelem egyszeri többé meg nem ismétlődő jelenségei közül való Kedvező kor szülötte, igaz, de a társadalom kí­nálta lehetőségek valóraváltásához Leonardo ha­talmas egyénisége adta az erőt. Művészeti alko­tásainak szépségét azóta is csodálják a nemzedé­kek, zseniális megsejtéseit, merész álmait igazol­ták, messze túl is haladták a későbbi századok, E téren végzett munkássága mindamellett ma is csodálatra készteti a Leonardo müvével ismerke­dőt. Rajzai nem egyszerű “műhelytitkok”. Fogal­mat adnak elveszett vagy soha valóra nem vál­tott alkotásai szépségéről, megmagyarázzák az ismert müvek keletkezését. Művészi dokumentu­mai az emberi akarás és teremtő erő időt, távol­ságot legyűrő 'lehetőségeinek — s épp ebben az optimizmusban összegeződik Leonardo hagyaté­kának örökértéküsége. Azt a 86 rajzot, amely az UNESCO kiállításán szerepel, mindenkinek meg kell néznie, aki az emberi kultúra ezen óriásának életművét köze­lebbről meg akarja ismerni. Párisból jelentik, hogy Franciaországban nagy­szabású filmet szándékoznak készíteni Robes- pierre-ről, a nagy forradalmár születésének (1758) közelgő, 200. évfordulója alkalmából. A filmet Claude Vermorel rendezi. Claude Vermorel a film előkészületeiről szólva kijelentette, hogy a történelmi személyek mellett a tömegeknek is ugyanolyan döntő szerepük lesz a filmben, mint amilyen a nagy forradalom ide­jén volt. Szeretné, ha az 1789-es párizsi munkás­forradalmárok alakitói a filmben is valódi mun­kások lennének. A fő szereplőket még nem vá­lasztották ki, de bizonyosra yehető, hogy ezek a legkiválóbb francia filmszínészek sorából kerül­nek majd ki. A film forgatását a tervek szerint jövő tavasszal kezdik meg, a lehetőség szerint azokon a helyeken, ahol a forradalmi események a valóságban lezajlottak. Leonardo Da Vinci rajzainak gyűjteményes kiadása könyvformában megje­lent Amerikában, angol nyelven természetesen. Aki szeretné e halhatatlan lángész alkotásait éi hozáfüzött jegyzeteit könyvtára számára meg­szerezni, az $5.50 elelnében megrendelheti la­punk kiadóhivatala utján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom