Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-02 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 2, 1958 Egy csendőr kifogást emel egy megjegyzésünk ellen Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk junius 7-ikí számában olvastam a “Bé- ■jobbot a zsandároknak?” cimü cikket,s erre éretnék önöknek válaszolni. Mivel pedig lap- iknak számonkénti vásárlója és olvasója va- /ok, kérem ezen levelemet az“01vasóink Írják” ivatban leközölni szíveskedjenek. A második világháború után évekig Budapesti éltem és önként jelentkeztem a kommunista ányitás alatt álló Csendörségi Különleges Iga- iló Bizottságnál igazolásra. 1.) A hazai kommunista sajtó a csendőr-gyalá- isban az Ön lapjában lévőket meg se tudta kö- diteni. Jóllelhet azok is minden elképzelhető jsszat ránk szórták, de inégse neveztek “irgal- latlan csahos kutyának” és “fegyveres fogd- ieg”-nek, mint ahogyan ezekkel a jelzőkkel Ön íegtisztel bennünket. 2) A magyar csendőrséget az 1881 évi ország- yülés hozta élete s igy a csendőrség csak ebben íz évben lett volna 75 éves. Ennek ellenére Ön ízt Írja: “ezek tették lehetővé századokon kérész ül a magyar népünk vérének kiszívását” A 75 ívet századoknak nevezni csak rosszindulatból és félrevezetésből lehet. 3.) A társadalom minden rétegében akadtak §s akadnak gyengébb jellemű emberek — még az újságírók között is. Azok a csendőrök, akik a háború zűrzavaros idejében egy kicsit is megtévedtek, a kiadatási és különleges igazolási eljárások során százszorosán megbünhődtek hibás magatartásukért. Mi pedig, akik az USA igazságos jóindulata folytán bebocsátást nyertünk ebbe a szabad országba, hosszú és alapos kivizsgálásnak voltunk alávetve s ennek alapján kerültünk ide s lettünk befogadó hazánk hűséges polgárai. Az amerikai,FBI és illetékes hatóságai, valamint a magyar nép kommunizmustól meg nem fertőzött tömegei tisztán látják ártatlanságunkat és ezért az Ön és barátai “bünbocsánatára” szükségünk nincs és azt igazságunk tudatában, visszautasítjuk. Üdvözlettel: Nagy Béla, csendőr A szerkesztőség válasza: Lapunk drága hasábjai valóban nem arra valók, hogy azokon csendőrök leveleit közöljük, v. velük vitatkozzunk. A fenti esetben kivételt alkotunk, mert a levél Írója tisztességes hangon emelt, szót védhetetlen ügye mellet, de még így is képtleen volt elkerülni azt, hogy ellenmondátokba ne kerüljön. 1. Nagy Béla, volt csendőr kifogásolja azt, hogy lapunk éles szavakkal alkalmaz a csendőrök leírására, megjelölésére. Ezek az éles szavak csak igen halvány viszatükrözői azoknak a kínzásoknak, sebeknek, amelyeket a csendőrök ÉVSZÁZADOKON át ejtettek a magyar népen, a magyar dolgozókon. Kár emiatt felhördülni volt csendőröknek—, még udvarias formában is. A csendőr ur maga is jól tudja, hogy ha e sorok írójával vagy bármely más haladószellemü mun- kásiróval 12—15 évvel ezelőtt találkozott volna, akkor ő nemcsak éles szavakat, hanem éles tölteteket és szuronyt használt volna! Nemde? 2. A csendőr ur megíeckéztet bennünket a < sendőrség történelméből. Hogyan írhatunk mi századokat, amikor a csendőrséget csak 1881- hen létesítették és igy csak 75 éves. Ajánljuk Nagy Béla csendőr urnák, hogy vegye elő a kiképző tanfolyamon használt könyvét ha még megvan, és abból megtanulhatja, hogy 1881 előtt is volt csendőrség csak annak neve pandurság volt. (Lásd Némethv Ferenc: A magyar királyi csendőrség szervezete) A pandurságot 1741-ben az osztrák örökösödési háborúban szervezték, Mária Terézia idején. A csendőrség szervezése előtt ők teljesítették a megyei erdőségi szolgálatot. Cikkünkben utaltunk a pandúrokra és igy nem állítottunk valótlanságot, amikor a pandúrok és csendőrök évszázados népelnyomó tevékenységéről irtunk. 3. Nagy Béla ur hangoztatja, hogy miután az FBI tisztán látja ártatlanságukat, neki és csen- dörtársainak nincs szüksége “bünbocsánat”-ra. Lehet, hogy bünbocsánatra nincs szüksége és azt visszautasítja, de leveléből kiviláglik, hogy a háború után azért mégis jelentkezett Pesten igazolásra. Egy kis ’’bünbocsánat” akkor, nyilván, jól jött. Végül megjegyezzük Nagy Béla volt csendőr felvilágosítására, hogy mint volt csendőrnek, tudnia kellene, hogy a titkos rendőrségnek, Amerika esetében az FBI-nak, nem az a feladata, hogy emberek ártatlanságát vagy bűnösségét megállapítsák. Ez kizárólag a bíróság dolga és ennyit az őt kivizsgáló FBI emberek bizonyára megmondták Nagy Bélának. Reméljük Nagy Béla urnák nincs kifogása az ellen, ha lapunk hasábjain kifejtjük véleményünket a volt csendőrökről. Az a jogunk megvan még egyelőre, hogy mi és olvasóink olyan magyar emberek barátságát, társaságát, keressük akiket'erre méltónak tartunk. A mi lapunk a volt csendőröket erre nem tartja méltónak, tisztelet az elenyészően kicsiny kivételnek. Ha Nagy ur e kicsiny csoportba tartózik, akkor Írásaink nem vonatkoznak rá. De különben mit aggasztja öt, hogy mi nem ajánljuk olvasóinknak a csendőrökkel való barátkozást! Mint FBI-tól igazolt ember, aligha keresi ő baloldali amerikai magyarok társaságát s még kevésbbé, barátságát. ★ GENERÁLISOK AZ IPARBAN Tisztelt Szerkesztőség! Egy helyi újságban érdekes képes riportot olvastam -arról, hogy Amerika 16 legmagasabbran- gu nyugalombavonult generálisa milyen polgári állásban helyezkedett el. A díszes lista élén természetesen MacArthur generális áll, aki a Sperry Randnál volt kegyes vezérigazgatói állást vállalni. Ben Morééi admirális a Jones and Laughlin acélgyár elnöke. Groves tábornok ugyancsak a Sperry Randnál igaz- gatóskodik. Ira Eaker, a Hughes Aircraft alel- nöke. Wedemeyer tábornok az AVCO elnöke. — Cyrus Smith altábornagy az American Airlines vezérigazgatója és igy tovább le egészen Jonas Ingram tengernagyig, akinek a Reynolds Kereskedelmi Vállalat alelnökségével kellett megelégedni. Nem azért vonultak e jól képzett militaristák a különböző iparok füstös homályába, mert talán a béke veszedelme szorította ki őket állásaikból. Dehogy is. őket az állam csekély 11-,500 dolláros évi fizetése nem érdekli, amikor az iparok hányják-szórják a fogyasztón kopasztott billiókat. Rájuk nagy szüksége van Amerika nehéziparának, mert az ipari belháboru előestéjén sztrájkok és munkások életstandard leverése körüli harcokban ki tudna jobb stratégiát kidolgozni, ki ért jobban az ipari munkásság gyöngesé- geinek a felismeréséhez, valamint annak brutális leveréséhez? Négycsillagos generálisokra van ilyenkor szükség. Ezeknek az iparokban alkalmazottaknak fizetése váltakozik a legkevesebb 42 ezer dollártól fel egészen 150 ezer dollárig évente. Tudván, hogy e generálisok *nem személyesen vesznek részt az ilyen polgári megmozdulásokban, ők jó előre maguk köré csoportosítják a naiv hősimádókat, akik nagy készséggel végzik majd a rájuk bízott piszkos munkát annak idején. Ezek az urak jól értik a megvesztegetést, ép- ugy, mint a finom intrikák művészetét. Amint a szocialista államok egyre jobban tudnak konkur- rálni, mind kisebb és kisebb haszon mellett, sőt sok esetben annak teljes mellőzésével, szándékuk a fejletlen országok felsegitése gazdaságilag és iparilag, ami homlokegyenest ellenkezik a tőke hasznot hajszoló céljaival. így a történelmi igazságszolgáltatás az emberiség barátságát odaítéli a szocialista útra tért nemzeteknek, mely köré egyre nagyobb tömeg összpontosul. Ha sokan közülünk talán nem is érik meg e végső harcnak a munkásság javára való elkerülhetetlen eldőltét, de megelégedésünkre kell szolgáljon az a tudat, hogy az uj idők hajnala már nem fohászteli reménykedés többé, hanem élő, világformáló valóság. Ha itt-ott történnek még bukdácsolások, de ez a növekedés bukdácsolása. Az újszülött már erős, izmosodó fiatal, amely felemelt fővel halad a maga utján. A világ nemzetei között már elismert döntő tényező. A zsarnokvilágot félelem borítja s máris üldözve érzi magát, holott amaz még fülebotját sem mozgatja ez irányban. G. L., egy régi olvasó HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA, A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA! Egy “kefekötő” levele Tisztelt Szerkesztőség! Fogadalmat tettem, hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag megteszem a kötelességemet a lapunkkal szemben. Mellékelve $2.50 a “Tavasz a Dunán”-ért és $2.50 az 1957-es naptár előkészítéséhez. Majd meglátjuk, hány míikritikus lesz, aki kritizálja a naptárt és akik nemcsak szóval, de tettel is be fogják bizonyítani, hogy akarnak egy tartalmasabb naptárt. Utóvégre nem élhet a levegőből még az Isten jámbor szolgája sem. “Kefekötő” Jóska ★ A lap és a nyári vakációk Tisztelt Szerkesztőség! Olvasom kanadai testvérlapunkban, hogy egy hétre lezárnak a vakáció alatt. Én javaslom, hogy a mi lapunk is szüneteljen minden évben egy vagy két hétig és igy vegyék ki az alkalmazottak a nyári vakációjukat. Ez lehetővé tenné, hogy az egész személyzet egyszerre vegye ki vakációját, ami kiküszöbölné a lap szinvonalának meglehetős hullámzását, amikor csak félerővel dolgoznak az egyik vagy a másik szakértő távolléte alatt. Ugyanakkor még komoly pénzbeli megtakarítást is jelentene. A lapnál azért bennmaradna egy személy, a posta és a legszükségesebb levelezés kezelésére. Tisztelettel, W. R., New York ★ A Sztálin-vita és a halálbüntetés Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve küldök előfizetésemre $12-t. Lapunkban az a legdemokratikusabb, hogy alkalmat adnak az olvasóknak véleményt Írni, úgy a lapról, mint minden másról. Ami pedig jó a lapban, az a szünet nélküli'tanitás. Ez a valódi tényállás. A Sztálin-átértékelési vitában én helyesnek tartom, hogy töröljék a halálbüntetést mert mondjuk azok .az emberek, akiket Sztálin kivégézte- tett, most életben volnának, valamennyire jóvá lehetne tenni a hibákat, de a meghalt embert már nem lehet feltámasztani. Másrészről pedig csatlakozom Rev. Gross Lászlóhoz, hogy emberek jönnek, emberek mennek, de a rendszer megmarad. Mert igaz, I^enin halála után Sztálin lett a szocializmus vezére, amikor még nagyon is szükség volt erőskezü emberre, mivel Lenin a forradalom befejezése után hamarosan meghalt, tehát Sztálin lett a vezér. De a végrehajtói a munkástömegek voltak. Oroszországban a szocializmust nem egy ember jellemzi, hanem a népnek a nagy többsége. Jelenleg sokszor esik szó lapunkban a nyugdíjasok leendő otthonáról, mely szerintem is nagyon üdvös volna és jómagam is csatlakoznék hozzá. A fontos, hogy ki áll az élére ennek az üdvös munkának, vagy kik lesznek képesek végrehajtani. Ha látnám, hogy ez az üdvös munka már folyik, segítségükre sietnék azzal, hogy ezer dollárt küldenék nekik. Igaz, hogy dollárom heverőben nincs, de kaphatok a házamra mindjárt. J. Sz. T. ¥ Szégyennek farija Sztálin krifizáíását Tisztelt Szerkesztőség! Vártam a héten az újságot, mert a múlt hir, amit írtak, nagyon megsértette őszinte érzésemet. Feltételeztem az orosz vezetőkről, hogy okos emberek. De ilyen gyalázattal, mint most ők előjönnek az elhunyt nagy vezér felől, az mindnyájunkra, munkásokra nagy szégyen. Miért nem tettek valamit akkor, amikor még élt? Meghalt ember nem tudja magát védeni. Sztálin abból a nagy nyomorból és öntudatlan népből müveit embereket nevelt. Minden józanul gondolkodó ember kérdezze meg önmagát, hogy ezt érdemelte az a nagy vezér, aki kivívta a jelenlegi jót, amit az országban az egykor elnyomott, tanulatlan népek most élveznek. Most, amikor már az ország nagyrésze felépült, és a nép megtanult Írni, olvasni, most mosolyoghat K & B, mert már a nagy ugar fel van szántva. Én részemről úgy gondolom, hogy még nem élt és nem él olyan nagylelkű ember a világon, mint Sztálin, ő kitartott a küzdelemben és megteremtette azt a jólétet, amit a népe jelenleg élvez. J.-né-----------------------------------------V. Olvadóink írjál? . . „
