Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-02 / 31. szám

- August 2’ 1956 ____________________________ AMERIKAI MAGYAR SZÓ . 7 ■ nak katonai támaszpontjaik vannak Marokkóban, és miként annak idején Vilmos császár, szívesen megnvergelnék a marokkói tömegek francia-el­lenes hangulatát. De egyfelől ők is tartanak a ■ népmegmozdulásoktól, amelyek veszélyeztethe- :i tik az ő támaszpontjaikat és vállalataikat is, s másrészt időnként kénytelenek alárendelni ma­rokkói érdekeiket a francia imperialistákkal va­v~ ló szövetségük általános érdekeinek. Innen az K Egyesült Államok látszólag következetlen maga- tartása. Hol bátorítják a marokkóiakat és szid­ják a francia imperializmus gyarmati mcdsze- t reit, hol pedig közös frontot alkotnak a francia I kormánnyal a függetlenségi harc letörésére. (Az amerikaiakba vetett bizalom egyébként erő­sen megcsappant, amióta az Egyesült Államok r a UN-ben nem támogatta Marokkó függet­lenségi követeléseit.) Következetesen, életre-halálra, hátsó gondolat nélkül a munkásosztály harcol Marokkó jogáért í az önálló életre. A munkások száma kb. 400 ezer, családjukkal I együtt kb. 1.5 millió, Francia-Marokkó népessé­gének több mint 20 százalék,a. Az ország gyar­mati jellegéhez képest ez rendkívül nagy há­nyad. Nagyobb, mint a cári Oroszországban vagy Csang Kaj-sek Kínájában volt, sőt a mai Indiáénál is nagyobb. A marokkói munkások az ország kevés helyén tömörülnek. Az aránylag fejlett bányászat — a szén-, foszfát-, kobalt-, mangánérc- és ólombányák stb. — kb. 40 ezer munkást loglalkoztatnakí; a munkások egyébként főként a nagyvárosokban zsúfolódtak össze. A legiparosodottabb Casablanca lakossága, 1917— 1952 között 80 ezerről 800 ezerre nőtt. A munká­soknak ez a koncentráltsága igen fontos ténye­ző. Megkönnyíti a munkásosztály egységes, erő­teljes fellépését. A munkások nyomorúságos körülmények kö­zött élnek. A munkabér még a legnagyob ■ váro­sokban is a franciaországinak kb. Mi-a. A marok­kói munkás étkezése egyoldalú és kevéssé táp­láló, rendszerint gyalog jár, mert közlekedésre sem telik. Lakásviszonyai gyötrelmesek. Casa­blanca 200 ezer lakosa lakik a bádogkunyhók­ból álló városrészben. A marokkói társadalom képe azt mutatja, hogy a francia imperializmus a la­kosságaink csak nagyon vékony rétegére támasz­kodhat. A francia imperializmus idegen, gyűlölt és elszigetelt test Marokkó életében. A nemzeti mozgalom viszonylagos gyöngesége viszont abban van, hogy a függetlenség kivívá­sának döntő kérdésében egyérdekü különböző osztályok, rétegek és pártjaik mindeddig nem tudtak közös frontot létrehozni. Enélkül pedig csak korlátozottan érvényesülhet áz ország ereje. Ha keressük azokat a rugókat, amelyek a ma­rokkói nemzeti függetlenségi mozgalmat előre­hajtják, választ a marokkói társadalom ismer­tetett összetételében és reális érdekéiben ka­punk. Különösen jelentős tényező az, hogy az elmúlt 15 év alatt erős, központosított munkás- osztály jött létre, amely forradalmiságával hajt­ja, kergeti előre a nemzeti függetlenségi moz­galmat. De még ez sem magyarázza meg telje­sen, hogy miért éppen az elmúlt években lob­bant oly magasra a nemzeti f ügge.tlenségi haro lángja. Ennek persze sok oka van. Úgy hisszük, hogy a legfőbb: a nemzetközi erőviszonyok rohamos eltolódása a Szovjetunió" által vezetett imperia­lista-ellenes erők javára. Az imperialista orszá­gok meggyengülése gyarmataikkal szemben is éppen Franciaország esetében a legkirívóbb. ^ ietnamban súlyos vereség érte, s a marokkóival egvidőben fellángolt a nemzeti függetlenségi' harc Algériában és Tuniszban is. A francia im­perialisták Észak-Afrikában akarják kárpótolni magukat Vietnam részbeni elvesztéséért és el­keseredett dühvei vetették rá magukat e g.var^ mataik kiszipolyozására és függetlenségi harcá­nak elnyomására. Szelet vetettek és vihart arat­tak. Amikor két évvel ezelőtt elmozdították he­lyéről Ben Jusszef szultán marokkói államfőt, akit a lakosság széles rétegei a nemzeti függet­lenségi mozgalom jelképének tekintenek, elenu erővel tört ki a tiltakozás. Francía csapaterősitések: és fegyveres össze­tűzések, sztrájkok, tüntetések, ugyanakkor he­ves viták a francia parlamentben, francia mi­niszterek lemondása, javaslatok és ellenjavasla­tok, fenyegetőzések és megvesztegetési kísérle­tek, főkormányzók leváltása, egy bábszultán ki­nevezése, majd kényszerű eltávolítása stb., stb. jelzik a marokkói függetlenség útját. Lippai Vilmos ......MlmTó"..... Kiszolgálják azt. Jellegzetes képviselőjük E Glaui, Marrakes városának pasája, számos torz főnöke. Szinte az egész mandula-, sáfrány-, men :a- és datolyatermelést ő tartja a kézében. kereskedelmet is monopolizálja: a kisbirtokosol csak az ő ügynökeinek adhatják el termésüké — jóval a piaci ár alatt. A vidéki lakosságnak mintegy 30 százaléká többé-kevésbé független kisbirtokosok (fellahok; alkotják. Családtagok nélkül 700 ezerre becsülik a mái említett részesbérlők számát. Helyzetük elké pesztően súlyos. A termésnek általában négy ötödét (!) kötelesek a nagybirtokosoknak átad ni, s csupán egyötödét tarthatják meg. Hasonlóar szörnyűséges a helyzetük a mezőgazdasági mun­kásoknak, akiknek száma — családtagok nélkü — mintegy 150 ezer. A részesbérlök és a mezőgazdasági munkások alkotják a vidéki lakosságnak mintegy 60 száza­lékát. A tőkés viszonyok kialakulásának hatására az utolsó évtizedekben a falusi lakosság rétegező- désében jól kimutatható eltolódás ment végbe. Az önálló kisbirtokosok egy része elszegényedett, részesbérlővé vagy mezőgazdasági munkássá vált, vagy bányákba, városokba vándorolt s ott szegődött munkába. A jobb helyzetben levő kö­zépparasztok egy része viszont, akiknek kissé több földjük, igavonó állatuk, jobb felszerelé­sük volt. s néha bérmunkásokat is alkalmaztak, meggazdagodtak. Iparkodnak citrusfélék, szőlőt, rizs, mandula stb. termelésére áttérni. Ezzel uj társadalmi réteg jelent meg, amely az eddiginél erőteljesebben eladásra termel. Boldogulása az idegen megszállás megszűnésétől függ, főképpen azért, mert versenytársai a sokkal jobban fel- szeielt és modernebbül gazdálkodó francia bir­tokosok. A föld nélküli tömegek) természetesen föld­osztást, mind a gyarmatosítók, mind a velük szövetséges feudális földesurak földjeinek kisa­játítását követelik. Ennek feltétele pedig ugyan­csak a túlhaladott társadalmi viszonyokat fenn­tartó idegen megszállók kivonulása, tehát a nemzeti függetlenség. A város A marokkói városi polgárság kiét, ellentétes csoportra osztható. Mindkét csoport eléggé ve­gyes összetételű. Az egyikben a francia közigazgatás jobban fizetett vezetőit, katonatisztjeit, szabadfoglal- kozasuakat, kis- és közép-tőkéseket, franciaor­szági cégek helyi megbízottjait találjuk. Ezek szoros kapcsolatban vannak a francia gyarma­tosítókkal és hozzájuk húznak. A másik csoport a marokkói nemzeti burzsoá­zia amely főként kereskedőkből, pénzemberek- bo, meggazdagodott iparosokból és parasztok- ool kis ászt viselőkből és leszerelt altisztekből, spekulánsokból és pénzkölcsönzőkből, a nemze­ti burzsoázia szemléletét visszhangozó értelmi­ségiekből és szabadfoglalkozásunkból áll. Gazda­sági területük elsősorban a kereskedelem és a íóoPar"ii-SZiim0tteVÖ1,b vállalatuk alig van: a 100 millió franknál nagyobb alaptőkéjű vállala­tokban a marokkói tőkések részesedését mind­össze kb. 5 százalékra becsülik. A burzsoáziának ez a része gazdagodni akar, terjeszkedni, átvenni a franciák helyét. De nem teheti. A franciák mögött van a hazai nagvtőke, a korszerű felszerelés, a technikai, tudás, a gyar­mati közigazgatás nyers beavatkozása. Nem re­me hetik a marokkóiak vásárlóképességének nö­vekedését sem, hiszen a földreform útjában ott all a gyarmati uralom is. Érthető, hogy a burzsoázia eme részének párt- iái, az Isztiklal és a Függetlenségi Demokrata tar. (az előbbi a jelentősebb) a nemzeti függet- mnseg kivívását tűzték zászlajukra. Ugyanak­kor a nemzeti burzsoázia összetételéből követke- ?«*y állásfoglalása nem mentes az ingado­zástól. V an ezekben a küstőkésekben jó adag fé- leiem a munkásosztálytól, általában a néptől és ezert időnként tapasztalható soraikban olyan tö­rekvés, hogy a nemzeti függetlenséget Francia- ,,rszagtól ne a néptömegek mozgósításával har- w; kl’h»nem e}íy másik imperialista hata- 1 .ese*ben az Egyesült Államok — segítségévéi. Az Egyesült Államok imperialistái­A gyarmatosítók propagandája, hogy Marok­kó a “festői barbárok hazája”, nem telel meg a tényeknek. A XI. század végén Marokkó már nagy mohamedán birodalmak szive volt. E bi­rodalmak hatalma Afrikában Tripoliszig ésTim- buktuig, Európában Spanyolországig terjedt. A nagy dinasztiák: az Almoravidák. Almohádok, Merinidák korszakában Marokkóban és a “mó­rok” Spanyolországában a művészetek, az épí­tészet, az irodalom és a tudomány területén ki­emelkedő teljesítményekkel büszkélkedő civili­záció virult. A feudális kereteken belül öntözé­sen alapuló virágzó mezőgazdaság és kézműves­ség fejlődött ki (bőrdíszművesség, rézművesek, fegyverkovácsok stb.) Különösen a bőrök fel­dolgozása állt magas fokon: remekeik emlékét a “maroquinerie” (márokinri) elnevezés máig őrzi. Szilárd, központosított állam alakult ki, amely hosszú évszázadokon át visszavert az or­szág függetlensége ellen intézett minden táma­dást. A XX. század elején Marokkó is áldozatul esett az imperialista hódításnak. Négy hatalom is szemet vetett Marokkóra: Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Spanyolország. Dolgukat megkönnyítette, hogy Marokkó ez időben már elmaradott feudális ország volt, ami lehetővé tette, hogy aránylag gyorsan leigázzák. 1904 áprilisában Nagy-Británnia és Francia- ország megegyezést Írnak alá. Ez az un. “an­tant-szerződés” már az I. világháború előjátéka és előkészítője. Megállapodnak, hogy Fraticiaor- szág szabad kezet enged Nagy-Británniának Egyiptomban, Nagy-Británnia viszont lehetővé ' teszi Franciaország számára, hogy Marokkó egy részét magához ragadja. De ez a — titkos szerződés azt is magában foglalta, hogy a Melillával, Ceutával stb. határos területek Spa­nyolország érdekszférájába kerülnek. Nagy- ’Británnia ugyanis el akarta kerülni, hogy a Gib- raltár-szoros déli partját a franciák szállják meg. A harc következő szakásza a francia és német nagytőke közt zajlik. Kiemelkedő eseményei: II. \ ilmos császár látogatása és agresszív be­széde rangéiban, 1905 márciusában; majd a Panther” német ágyunaszád megjelenése Aga- dirban 1911 júliusában, a Fez nevű helvség 'kö­zelében kitört felkelést követően. A németek a leikelést kívánták ürügyül felhasználni arra, hogy Agadirt és Mogadort, Marokkó két kikö­tőjét az ottani német cégek érdekeinek védelme cimén megszállják. A marrokói kérdés világhá­ború kirobbanásával fenyegetett. Németország azonban visszavonulásra kény­szerült. Az 1912. március 30-án megkötött szer­ződés értelmében Marokkó nagyobb része fran­cia védnökség alá került, kisebb, déli része Spa­nyolországnak) jutott. Még ugyanebben az év­ben általános felkelés tört ki, amely Spanyol- Marokkóra is átterjedt. Élcsapata a marokkói i ilfkabil töizsek voltak, élükön a tehetséges Abd-el-Krimmel. Az ellenálló gócok tüzzel-vas- sal folytatott kiirtása több mint húsz évig tar­tott. Abd-el-Rrim és riffkabiljíai nevét megis- mene az egész világ. Számos megszégyenítő ve­reséget mértek mind a francia, mind a spanyol hadsei egie, de a túlerővel szemben végül is alul­maradtak. A gyarmatosítás végrehajtása és befejezése Lyautey (Lioté) francia marsall nevéhez fűző­dik. A hódítás ürügye: az “engedetlen” törzsek es lázongó területek alávetése a szultán hatal­mának. A meghódított terület megtartásának módszere: a viszonyok megváltozásától rettegő kizsákmányoló rétegek megnyerése. Ezért tar­tották fenn az elavult feudális intézményeket a régi államgépezetet a pasák (a városok kor­mányzói). a kaidoki (a törzsek főnökei) uralmát. Ugyanakkor megszervezték a francia közigazga­tást is, francia birákkal, a “bennszülött ügyek- kel foglalkozó ellenőrökkel és egyéb tisztvise- lökkel. Négy évtizeddel a hódítás után az ország tár­sadalmi szerkezete igy fest:, A falu v,Az ,°f‘?zahr legjobb földjéből több mint 1 mil­lió hektár van 5,900 francia bortokos “colon” (kólón) kezében. Ezek belterjesen megművelt nagyhozamu birtokok. Főként kivitelre dolgoz- naK. Jórészt a helyi feudális urakból nagybirtokos aS-nta J-1a^kU t kl‘ Csak kevés nagybirtokos gaz­dálkodik maga, földjüket leginkább részesbér- loknek adják ki. A nagybirtokosok a gyarmati rendszer tamogatasat élvezik, s ennek fejében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom