Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-02 / 31. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 2, 195F, ax, flimSjeßcm Hírmagyarázat, Cikkek, Riportok Olasz szakszervezeti vezér a (téznaní eseményekről Giuseppe Di Vittorio, az olasz és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kiváló funkcionáriusa a poznani eseményeket értékelve a többi között a következőket állapította meg: “A szocialista gazdaságban, ahol a magántőke nem húz hasznot, a munkások szívesen hozhatnak bizonyos áldozatokat, hogy biztosítsák maguknak a jövőre nézve a nagyobb jólét forrását. Itt csupán az a probléma merül fel, mely határokig terjedhet ezen áldozatok meghozatala. A szocialista társadalomban a munkásokkal való megértés alapján lehet kijelölni ezeket a határokat. A népi tömegek elégedetlenségéből arra lehet következtetni, hogy nem volt minden rendben ezen határok megállapításában.” Vittorio kritikája nyomán a lengyel dolgozók pártjának hivatalos lapja a következő további megjegyzése? et fűzi a poznani tragikus eseményekhez : “A poznani eseményeknek két forrása volt: a munkások elégedetlenségének és elkeseredésének áramlata, másrészt pedig a népi hatalom elleni ellenséges fellépés. Hogyan kapcsolódott egymásba ez a két áramlat, milyen módon kapcsolódott egymásba a gazdasági háttérből fakadó sztrájk a fegyveres provokációval? A cikk leszögezi: a népi hatalom határozottan ellenzi a termelés mindenfajta dezorganizációját, a sztrájktüntetést. A népi hatalom azonban nem lő és nem fog lőni a munkásokra. Teljes nyomatékkai kell ezt hangsúlyozni, mert becstelen ellenséges elemek azt a hazugságot terjesztették, hogy a "népi hatalom szervei tüzet nyitottak a munkástömegekre. Teljes nyomatékkai kell ezt hangsúlyozni, mert tulajdonképpen ez az alapelv — nem megtámadni a munkások tüntetését — nem kis mértékben járult hozzá az állami apparátus, a poznani milicia és börtönőrség egy részének megzavarásához, sőt, a pártapparátus és aktíva megzavarásához is. A tájékozódásukban megzavart elvtársak ugyanis nem tudták időben megkülönböztetni a sztrájktüntetést a törvénytelen és büntetendő erőszakcselekménvektől. melyek nemcsak a tüntetés befejezése után, de annak tartalma alatt is egyre fokozódtak, s amelyek ellen kötelességük lett volna azon nyomban és teljes határozottsággal fellépni. Milyen következményekkel járt ez a sztrájk a népi hatalom érdekei, valamint a munkások érdekei szempontjából? A munkások elkeseredésének volt alapja. A tragikus események azonban azt mutatták, hogy a tiltakozás formája nem volt helyes, ártalmas volt. A poznani munkások sztrájkfellépését — s ezt az alapvető fájdalmas igazságot nem szabad elkendőzni, sem pedig szépíteni — nem kis mértékben idézték elő a mi proletárállamunk bürokratikus torzításai — Írja a^ lap. . Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt időszakban milyen óriási nehézségeket kellett lekiizde- nie elpusztított országunknak, az iparosítás stádiumában levő országunknak. Mindannyian tudjuk, hogy meg kellett teremteni az erős védelmi ipart, hiszen az összes apák és anyák rettegve figyelték a hidegháború hőmérőjének -mindinkább felfelé szökő higanyoszlopát. Mindez szükségszerűen és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tömegek életszínvonala alacsony, sőt néha fatálisán alacsony. Egyet meg kell itt állapítani: a pártszervek és szakszervezetek feladata nem abból áll, hogy elkendőzzék gazdasági és társadalmi életünk ellentéteit, hanem abból, hogy ezeket az ellentéteket feltárják és a munkásosztállyal közösen leküzdjék. Lengyelországban, a népi hatalom előtt igen nehéz feladatok állanak jelenleg. E feladatok- Végrehajtása a legmesszebbmenően a tömegek és ü munkásosztály érdekeit szolgálják,, teljes-mértékben összhangban állanak tudatos akaratukkal. De egy hatalomnak, amelynek ilyen nehéz feladatokat kell megvalósítania, erősnek kell lennie. Éppen ezért határozottan le fogjuk küzdeni mindazokat a cselekményeket, amelyek e hatalom gyengítésére irányulnak. A poznani események fényénél megértjük ezt, s ennek komoly mértékben hozzá kell járulnia a tudatos ellenség, a tudatos kártevő elszigeteléséhez. Ezt a tudatos ellenséget tudatosan irtani fogjuk, kímélet nélkül fogjuk irtani úgy, ahogy Lengyelország és a nép halálos ellenségét irtani kell.” A Petőfi Körben lefolyt viták kritikája A Magyar Szó utóbbi számaiban több cikkben is foglalkoztunk azokkal a szerkesztőségi véleményekkel, amelyek az amerikai üzleti sajtó — különösen a kormány külpolitikáját visszatükröző N. Y. Times és Héráid Tribune —hasábjain napvilágot láttak a budapesti Petőfi-körben elhangzott vitákkal, beszédekkel kapcsolatban. Rámutattunk arra, hogy a nyugati sajtó különösen Déry Tibor, neves magyar iró ama megjegyzését tartotta érdemesnek visszhangozni,, amelyben Déry a mai magyar kormányrendszerre célozva, a “bürokraták és csendőrök rezsim”-]'é- nek menesztését követelte. Helyénvalónak tartjuk, hogy az érem másik oldalát is bemutassuk olvasóinknak, azaz a szocializmust építő országok sajtójának a megjegyzését Déry kirohanásáról ,és az azzal kapcsolatos egyéb nemzetközi fejleményekről. Mint jellemző szemelvényt itt adjjuk ama szerkesztőségi cikk egy részét, amely a Pravdában jelent meg julius közepén: Nyugat egyes körei sehogy sem tudják megérteni a szocialista rendszernek a Szovjetunióban, a népi Kínában és a népi demokratikus országokban való megszilárdulása történelmi törvényszerűségeit. Még mindig nem mondtak le arról az álmukról, hogy visszatérnek “a régi jó idők”, amikor az amerikai, az angol, a francia és a német kapitalisták garázdálkodtak Kínában, Lengyelországban, Magyarországon és más országokban. amelyek most az önálló fejlődés útjára léptek. Az imperialisták úgy gondolják, hogy ha ezekben az országokban tovább fejlődik a szocialista demokrácia, még .jobban kibontakozik a bírálat és az önbirálat, ügynökeiknek sikerül elvetniük mérges magvaikat. Erre a célra használták fel például azt a vitát, amely Magyarországon a Petőfi Körben folyt. Egyes elemek, amelyek szem- benálltak a Magyar Dolgozók Pártjának politikájával, az imperialista körök kívülről jövő befolyásának engedve, vita ürügyén megpróbálták pártellenes nézeteiket hirdetni, ami jól jött a népi Magyarország ellenségeinek. A szabad népek az uj álarcban is felismerik az ellenséget, leleplezik és ártalmatlanná teszik azt. Egyúttal nem lehet szemethunyni afölött n tény fölött, hogy ott, ahol a politikai tömegmunka, az eszmei nevelőmunka gyenge, az ellenséges ügynökség siet, hogy e gyengeséget felhasználja saját céljaira. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni a Poznanban nemrég történt provokációt is. Mindenki tudja most, hogy ez a provokáció az ellenséges ügynökök kezemunkája: Az amerikai sajtó még azt sem tartotta szükségesnek, hogy leleplezze a poznani események közvetlen összefüggését a hidegháború vezetőségének óceánon- tuli központjaival. Mint már jelentették, a New York Journal American című lap junius 30-án cinikus nyíltsággal kijelentette, “a szenátus elhatározta, hogy a külföldi államoknak nyújtott segély keretében 25 millió dollárt ad a vasfüggöny mögötti olyasféle titkos tevékenység finanszírozására, mint amilyen a poznani zavargásokra vezetett.” A poznani provokátorok a növekedés ideiglenes nehézségeire építették gyalázatos számításaikat. A népi demokratikus országokban vannak még bizonyos nehézségek, amelyek az egész népgazdaság mélyreható átépítésével, a nagy beruházások szükségességével, a háború és a hitlerista megszállók rombolásai okozta károk helyreállításával függenek össze. Vannak egyes hibák is, például a tervezésben, ami olykor aránytalanságokhoz vezet egyes népgazdasági ágazatok fejlődésében. Ezeket a hibákat sikeresen küszöbölik ki. A munkásosztály ellenségei azonban népellenes céljaikból megpróbálják kihasználni ezeket a nehézségeket és fogyatékosságokat. Azok közül, akik. -Poznanban engedtek az ellenséges provokációnak, sokan nétn gondolták át, ki uszítja őket. Ez csak azért történhetett,, mert a népi demokratikus országokban egyes embereknek nincs kellő fogalmuk arról, hogy amíg ezekben az országokban léteznek a szocialista renddel szemben ellenséges osztályerők, ezek bizonyos körülmények között aktivan felléphetnek a n'épi demokratikus rend ellen, megpróbálhatják magukkal ragadni az ingadozó, kevésbé állhatatos elemeket, annál is inkább, mivel külföldi ellenséges körök igyekeztek s a jövőben is igyekezni fognak különböző provokációkat szervezni. A népi demokratikus országoknak vívmányai fölött őrködő munkássága, parasztsága és értelmisége kétségkívül tanul ebből a leckéből, meg tudja zabolázni a munkásosztály ellenségeit, az imperialisták bűnös ügynökségét. A lengyel nép által egy emberként megbélyegzett poznani provokáció kudarca csüggedést keltett azok körében, akik még mindig arról álmodoznak hogy a népi demokratikus országokban feltámaszthatják a régi rendet. Még az olyan elvetemült kalandorok is, mint amilyen a hírhedt Bor-Komorowski tábornok, aki végzetes szerepet játszott az 1944-es varsói felkelés idején, kénytelenek számolni a népi demokratikus rend szilárdságával. Bor-Komorowski “reménytelennek” nevezte a poznani provokációt. Vaiona lengyel emigráns “kormány” két miniszterelnökének és a neves emigránsok százainak visszatérése Lengyelországba neim arról tanus- kodik-e, hogy még a népi demokratikus rend legmakacsabb ellenfeleiben is megszűnik minden bizonyosság a régi rend visszaállításának lehetősége felől? Itt lenne az ideje annak, hogy az imperialista urak megértsék: a szocialista országok baráti együttműködése, amely a népek történelmi vívmánya, szilárd és megbonthatatlan. Biztosítja a szocialista országok nemzeti függetlenségét, megszilárdítja nemzetközi helyzetüket, lehetőséget ad a nemzetgazdaság szakadatlan fejlődésére és a dolgozók életszínvonalának emelésére. A szocialista országok közötti viszony azért szilárd, mert a testvéri barátság, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a sokoldalú kölcsönös segítés elvein épül fel. A fenyegetőzések, a nyomás, a különböző provokációk imperialista politikája csak a szocialista országok még erősebb tömörülését eredményezi. A sah Moszkvában Vorosilov, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke a Kremlben fogadást adott Mohammed Re- za Pahlevi iráni sah és felesége tiszteletére. A fogadáson megjelentek Bulganyin, Malenkov, Molotov, Pervuhin, Hruscsov, Zsukov és más vezető szovjet személyiségek. Vorosilov és Mohammed Reza Pahlevi a fogadáson pohárköszöntőt mondott. K. J. Vorosilov pohárköszöntőjében hangoztatta, hogy az iráni küldöttség a Szovjetunióban meggyőződhetett arról, hogy a szovjet nép őszinte barátsággal viseltetik az iráni nép iránt. A két ország szomszédsága kedvező feltételeket teremtett a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésére. “A Szovjetunió érdeke — mondotta Vorosilov —, hogy Irán erős, független, virágzó és békeszerető állam legyen, országunk és más országok jó szomszédja. Azt óhajtjuk, hogy Irán tei'ületét senki és sohase használja fel a Szovjetunió déli határai elleni fenyegetésre.” K. J. Vorosilov utalt a szovjet—iráni szerződésekre és megállapította, hogy a határügyi és pénzügyi kérdések rendezéséről szóló 1954. évi egyezmény aláírásával egyetlen vitás kérdés sem maradt a két ország között, amely megakadályozta volna a két ország barátságának fejlődését. Hangsúlyozta továbbá, hogy a szovjet állam őszintén törekszik a szovjet—iráni jószomszédi kapcsolatok fejlesztésére. Mohammed Reza Pahlevi iráni sah válaszában hangsúlyozta: “Irán talán az első államok egyike volt — mondta — amely elismerte a Lenin vezetésével megszervezett szovjet államot. Az iráni kormány sohasem lépett be szovjetellenes jellegű csoportosulásokba és biztosítom önöket, hogy ez sohasem történik meg.” Pohárköszöntőjében az iráni sah kifejezte azt a reményét, hogy az egész világon olyan helyzet alakul majd ki, amely kizárja a háború bármiféle veszélyét. Végezetül kijelentette: reméli, hogy a Szovjetunióban tett utazása hozzájárul a szovjet —iráni barátság megerősítéséhez.
