Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-11-08 / 46. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 8, 1956 Munkásmorgalom AZ AUTOMATIZÁLÁS GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HATÁSAI Az automatizálás gazdasági és társadalmi hatásai közül a leghatványosabb s már ma is köny- nyen érzékeltethető az, hogy a termelésben közvetlenül részt vevő munkások száma jelentősen csökken. Néhány szemléltető példa: A Ford autógyárban egy 42 gépegységből álló automatizált gépsor óránként 154 motorblokkot gyárt; működtetéséhez a korábbi 117 helyett 41 munkásra van szükség. A General Motors üzemében azelőtt 12 munkás óránként 800 radiátort készitett. Az automatizálás után egy munkás és két ellenőr végzi el ugyanezt a munkát. Az angliai Fawley-ban az Esso Petroleum Company 40 millió" fontos költséggel épített olajfinomítójában műszakonként mindössze hat munkást foglalkoztatnak. Ezek naponta 5,5 millió gallon nyersolajat feldolgozó desztillációs egységeket üzemeltetnek. A Szovjetunióban a Sztankokonsztrukcija gyárban a dugattyúk készítését teljesen automatizálták. Ennek következtében ebben az üzemben a dolgozók számát 80 százalékkal csökkenthették. Ugyancsak a Szovjetunióban, a dnyeperi vizierő- rnüben egy műszakban 6 ügyeletes irányit, ellenőriz stb. kilenc, összesen 650 ezer kW teljesítményű vízturbinát, számos műszert és gépet. Az automatizálással elért munkaerőcsökkentés azonban nem szorítkozik csupán az üzemekre, hanem kiterjed az irodai munkára is. Az elektronikus számológépek alkalmazása nyomán kiszoruló munkaerő oly nagy része kerül ki a fiatal női alkalmazottakból,, hogy az uj gépek teljesítő képességét néha tréfásan lóerő helyett “leányerőben” adják meg. Egy nagy biztositó társaságnak kötvényei és egyéb iratai elhelyezéséhez és nyilvántartásához eddig egy 15 emeletes házra volt szüksége. A számítások szerint a jövőben ugyanezt a munkát egyetlen, kis helyiségben elhelyezhető számológép két munkaerővel elvégezheti. A Minnesota állam egyetemén az egyik konferencián bejelentették, hogy egy St. Louis városbeli vegyi kombinát olyan számológépet helyezett üzembe, amely — ha csak matematikai feladatokat végezne — 25,000 matematikus munkáját látná el. Ezek után nem hat meglepetésként az a hir, hogy nyugaton az automatizálás kapcsán a legutóbbi hónapokban a munkanélküliség problémája került az előtérbe. Legélesebben Angliában vetődött fel a kérdés. A szigetországban nemrégiben zajlott le a második ipari forradalom első angliai sztrákja. A Standard autógyár automatizálta traktorgyártó üzemrészlegét, és több ezer üzem összes dolgozója sztrájkba lépett. “Nem vagyunk géprombolók, de nem tűrhetjük, hogy a technikai haladás számunkra munkanélküliséget, nyomort, az első ipari forradalmat követő szenvedések fel- ujulását jelentse” — igy a munkások. “Nem azért állítunk be drága, uj, termelékenyebb gépeket, hogy fölöslegessé vált munkásokat foglalkoztassunk” — igy a munkáltatók. A sztrájk később egyéb vállalatokra, igy a British Motor Corporation üzemeire is kiterjedt. A munkáltatók végül is kénytelenek voltak beleegyezni abba, hogy a jövőben üzemrészlegeket a szakszervezetekkel való előzetes tárgyalás nélkül nem automatizálnak, ezenkívül az elbocsátott munkások egy részének némi kártérítést is fizettek. E példa mindenesetre azt bizonyítja, hogy komoly harcok nélkül a kapitalista országok munkásai nem enyhíthetik az automatizálás őket érintő káros következményeit. A szakszervezetek hangoztatta aggályokkal szemben a munkáltatók mindig azt állították, hogy a “technológiai munkanélküliség” veszélye nem kisért, mert az automatizálás legalább anv- nyi uj munkaalkalmat teremt, mint amennyit kiküszöböl. „ Minthogy az automatizálás folyamatának csak a legelején tartunk, hosszú lejáratú hatásai még nem tekinthetők át. A nyugati országokban az utóbbi években — főként körülbelül 1953 óta, amióta az automatizálás nagyobb lendületet vett — a munkanélküliek száma erősen csökkent, sőt egyes országokban — ilyen például Nagy-Britannia — úgyszólván teljes volt a foglalkoztatottság. Nálunk is, ahol a hivatalos statisztikák évek ' óta mintegy 2, 5—3 millió munkanélkülit mutatnak ki, sok gazdasági ágban munkaerőhiány van, kivált szakmunkásokban. Ezért az automatizálás következtében fölöslegessé vált munkaerők elhelyezkedése eddig nem okozott különösebb nehézséget. Ebben nagy része van annak is, hogy az automatizálást általában terjeszkedő, forgalmuk növekedésével számoló iparágak és nagyvállalatok vezették be egy-egy üzemrészlegükben. Akik tehát az automatizált üzemrészből kiszorultak, ugyanabban a nagyvállalatban vagy ugyanabban a2 iparágban el tudtak helyezkedni. Csakhogy az uj munkahelyen gyakran alacsonyabb fizetésért voltak kénytelenek dolgozni, különösen ha iparágat is változtatniuk kellett. Arra is volt eset — legutóbb Angliában —, hogy szakmunkások autóbuszsofőrnek vagy kórházi szolgának szegődtek. Ha munkanélküliséget minden esetben nem is, deklasszálódást, vagyis társadalmi “lecsúszást”, aggasztó átmeneti nehézségeket már eddig is gyakran okozott az automatizálás a munkásoknak. Ha mármost az automatizálást meghonosító üzem számításai nem válnak be, s a kereslet a termékek iránt nem nő, vagy éppenséggel csökken, az utomatizálás gyors ütemben növelheti a munkanélküliséget. Ezt szemléleted az angliai Standard-gyár példája, akárcsak az amerikai autóiparé, ahol a munkanélküliek számát Stevenson, a Demokrata Párt elnökjelöltje az egyik választási beszédében 230 ezerre becsülte. A münkaerőmegtakaritáson kívül van az automatizálásnak egy másik szembeötlő következménye is: a termelékenység növekedése. íme egy olasz példa. Ez év márciusában a Fiat-müvek a “Fiat 600” modellből naponta 400- at gyártott. A részleges automatizálás következtében a napi termelés 600-ra szökött. A múltban egy-egy kocsi összeszereléséhez 75 órára volt szükség, ma pedig elég rá 50 óra. Vagy nézzünk egy szovjet példát. Az automatizált moszkvai csapágygyár az ötödik ötéves terv folyamán 20 százalékkal kevesebb munkaerővel kétszer annyit termelt, mint a háború előtt. Az automatizálás gazdasági előnyei korántsem szorítkoznak a munkaerő megtakarítására és a nagyobb termelékenységre. Az automatizálás lehetővé teszi az eddiginél jobb és egyenletesebb minőségű áruk sorozatgyártását olcsóbban, mint eddig, és nem utolsósorban szinte selejt nélkül, s mindezt kisebb helyen, mint a múltban. Egészen tömören: az automatizálás jobb minőségű árut jelent, s olcsóbbat is, mert az összes tényező figyelembevételével is csökkenti a termelés költségeit. Az eddigi tapasztalatok alapján az is megállapítható, hogy az automatizálás növeli az üzem- biztonságot. Az automatikus ellenőrző, irányitó és mérő műszerek használata jelentősen csökkenti az ipari balesek kockázatát. Az automatizált üzem a réginél jóval egészségesebb és biztonságosabb. Az automatizálás lehetővé teszi a termelési módszerek javítását és azelőtt lehetetlennek tűnő feladatok megoldását. Automatizálás nélkül például megoldhatatlan feladat volna a magenergia hasznosítása. Uj iparágakat is teremt: szükségessé válnak olyan intézetek, gyárak, amelyekben automatikus vezérlésű gépeket terveznek, gyái'tanak. Az automatizálás újabb meg újabb eredményekre ösztönzi az elektronikát is. Az automatizálás hallatán mindenkiben felötlik a kérdés: milyen képzettségű munkásokra van szükség az automatizált üzemekben? Az automatizálás még csak most indult hóditó útjára — világviszonylatban is csak néhány száz üzemet érint. így végleges következtetések még nem vonhatók le, csupán az általános tendenciára lehet rámutatni, főként az automatizálásban elöljáró autóipar tapasztalataira támaszkodva. Ez az általános tendencia nagyjában-egészében az alábbi módon fest. Az automatizált gépek kezeléséhez újfajta, képzettebb és műveltebb munkásra van szükség. A közvetlen termelőfolyamatban részt vevő nagyszámú munkás helyébe kisszámú, de magas szakképzettségű, aránylag jól fizetett munkás kerül. A karbantartó és a felügyelő személyzet számát növelni kell, s a jelek szerint velük szemben is uj igényeket támasztanak. Egyes vélemények szerint a jövő a mindenes munkásé, aki például a median ikus és az elektronikus folyamatokhoz egyaránt jól ért. Az automatizálás kirekeszti a legdurvább, legsablonosabb, ismétlődő munkafeladatoknak jó részét. Az anyagkezelési és mozgatási munkahelyek túlnyomórészt megszűnnek. A tanulatlan, a félig képzett és a régi munka- módszerekhez szokott idősebb munkásoknak tehát — hacsak nem képezik át magukat — az automatizált gyárakat el kell hagyniuk. A,z ipari munkások munkájának megváltozása, a velük szemben támasztott nagyobb igények végül is a szellemi és a fizikai munka közti különb* ség csökkentéséhez vezetnek. Az automatizálás meghonosításával egyidejűleg világszerte megnyilvánul a törekvés a munkaidő csökkentésére. Ez is egyik feltétele annak, hogy a dolgozók műveltsége gyarapodjék. A munkások egyik legfőbb szociálpolitikai követelése, hogy a heti munkaidőt teljes bérkiegyenlítéssel jelentősen csökkentsék: Angliában 40, az Egyesült Államokban egyes iparágakban 32—35 órára. Ugyancsak az automatizálás miatt növekvő létbizonytalanság érzése ösztönözte egyes amerikai iparágak (igy az autó- és az acélipar) munkásai arra, hogy garantált évi bért követeljenek. Ahol ezt sikerült kivívniuk, ott az elbocsátott munkásoknak bizonyos időn át (hol 6, hol 12 hónapig) legutóbbi fizetésük 65 százalékát meg kell kapniuk. A biztosított évi bér követelése az automatizálás meghonosításával, párhuzamosan a fejletebb nyugateurópai országokban is mind gyakrabban felvetődik. Az automatikus gépek ez idő szerint általában meglehetősen költségesek. Készítésük túlnyomórészt kísérleti szakaszban van, és sorozatgyártásukról még aligha lehet szó. Az automatizálás bevezetése ezért előreláthatólag még jó ideig jelentékeny beruházásokat kiván. Az automatizálás tehát a nagyvállalatok számára a legelőnyösebb: hatalmas erőforrásaik birtokában ők alkalmazhatják. De mert a műszaki haladás mai üteme szerint a meglevő gépi berendezés rendkívül gyorsan elavul, az automatikus lerendezéseket minél gyorsabban kihasználni. Az automatizált gyárakban készült terméktömeg eladása a belső piacon gyakran csakis akkor lehetséges, ha a kis- és a középüzemek részesedését csökkentik. Ezt az automatizált nagyüzemek ki tudják harcolni, mert kisebb önköltséggel termelnek, s akkor is magas hasznot érnek el, ha a nem automatizált üzemeknél jóval olcsóbban dobják termékeiket a piacra. Ilvképpen az egyes iparágakon belül késhegyig menő harcra kerül sor az automatizált üzemek és a nem automatizált vállalatok közt. E versenyben az utóbbiaknak alul kell maradniuk, még akkor is, ha munkásaik fokozott, kizsákmányolásával igyekeznek versenyképesek maradni. Az automatizálás hallatlan mértékben fokozza a tőkés versenyt a világpiacon is. Az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy azok az exportcégek, amelyek sokféle árut kínálnak sokféle méretben, mind az ár, mind a minőség tekintetében hátrányba kerülnek azokkal a versenytársaikkal szemben, amelyek néhány termékre specializálják magukat, de ezeket automatikus berendezéseken gyártják (jól megmutatkozott ez az autóiparban, a mosógépgyártásban, egyes műszerek esetében). Mivel pedig egyenlőségjel teendő az automatizálás leggazdaságosabb válfajai és a sorozatgyártásos több műszakos, szakadatlan tömegtermelés közé, az automatizált üzemék termékeik értékesítése céljából szükségszerűen kitörnek a hazai piac többé-kevésbé szűk keretei közül, és a világpiacon iparkodnak maguknak minél nagyobb részesedést biztosítani. A világpiacon ma folyó verseny gyermekjáték ahhoz az éles harchoz képest, ami akkor megy majd végbe, amikor az automatizálás egyre gyorsuló ütemben a mainál szélesebb területen valósul meg. Gyalázkodó levelkampány Detroitban Mennen Williams michigani kormányzó vizsgálatot rendelt el annak felderítésére, hogy ki szervezte és pénzelte annak a kb. 100,000 gyalázkodó, fenyegető levélnek kiküldését, amelyet michigani négerek kaptak a választások előtt. A levelekben az volt, hogy a republikánusokra szavazzanak, különben bajba jutnak.
