Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-11-08 / 46. szám
November 8, 1956 AMERuy.u MAGYAR SZÓ 7 mure 30 ÉV UTÁN, VAGY AZ “AUTOMATION” ÁTNA ! AHOGYAN ÉNlÁTOM... UTAH ÉS A MORMONOK FŐVÁROSA Az emberiség- évezredekre visszanyúló történelme bizonyítja, hogy az emberek mindig hittek valamiben — és hitükért készek voltak életüket is áldozni, — az emberek egy másik, többnyire többségi csoportja ugyanakkor készen állott őket ezért üldözni, kínozni, bebörtönözni és nem ritkán, mártir-halálra Ítélni. A Utah állambeli Salt T.ake City alapitói, a “Church of Jesus Christ of Latter-day Saints”, akiket általában “mormonoknak” neveznek, szintén hittek valamiben és hitükért üldözés, szenvedés és halál volt gyakori osztályrészük. A mormonok hittek és a mai napig is hisznek abban, hogy vallásuk alapitója. Joseph Smith előtti 15 éves korában, 1820-ban “a napnál is ragyogóbb fényoszlop kíséretében két földöntúli személyiség jelent meg, állva a levegőben. Az egyik a nevén szólította és a másikra mutatva mondotta: Ez az én szeretett fiam. Hallgass rá!” A mormonok hiszik azt, hogy három évvel később a 18 éves Józsefet szobájában kereste fel egy fehérbe öltözött tulvilági személyiség, aki Moroni néven mutatkozott be és kettecskén egész éjiéi elbeszélgettek. Moroni kijelölte a helyet, ahol egy régen elrejtett “könyv arany lapokon titokzatos írással elmondja egy ősrégi, kiveszett törzs történetét, amelynek ő volt utolsó sarja.” A mormonok hiszik azt, hogy József megtalálta az arany könyvet, amely később megint eltűnt, azt lefordította és ez a fordítás képezi alapját a “Mormon Könyvnek”, amely a biblia mellett a mormonok szent-irása. Ennek alapján Smith, 1830 április 6-án, Fayette newyorki városban, hatodmagával megalapította a mormon vallást. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a mormonok sok mindenben hittek, amiben sem ma, sem a száz év előtti Amerikában általában nem hisznek az emberek, — ehhez azonban éppen annyi joguk volt, mint millióknak és százmillióknak hinni más elképzelhetetlen “eseményekben”. Ezért még az ős-mormonok élhettek volna nyugodtan és saját módjuk .szerint imádkozhattak volna, saját kezükkel felépített templomaikban. Ehelyett a más-vallásnak bizottságának és boszorkány-üldözésének áldozatává váltak, amiért kénytelenek voltak New Yorkból Ohio, onnan Missouri és később Illinois államokba menekülni, ahol 1844 junius 27-én egy vallási hisztériában megvadult csőcselék megölte Joseph Smith-et és fivérét, Hyrum-ot. Missouriból 12 ezren, Illionisból pedig vagy 25 ezren az akkori ismeretlen Nyugat felé menekültek a gyújtogató, romboló gyilkos csőcselék elől és 1847 julius 24-én egy vad magaslaton megálltak, végigtekintették az alattuk elterülő völgyet és hatalmas sós tavat és vezetőjük, Brigham Young itt jelentette ki: “This is the place.” Itt, ezen a kietlen pusztaságon álltak meg az üldözött mormonok, itt alapították meg a mai közel 200 ezer lakosú Salt Lake City-t, Utah állam és a mormon vallás követőinek fővárosát. Innen terjeszkedtek a világ négy tája felé, amig először Arizona, Colorado, California, Nevada, Idaho, New Mexico államokban, később Nyugat- Canadá-ban és Mexikó-ban is megalapították templomaikat. Jelenleg Salt Lake City lakosságának pedig 60 százaléka mormon vallás követőinek táborába tartozik. Salt Lake City a mormonok bélyegét viseli magán, de vallási vonatkozásaitól eltekintve is művészi értékűek épületei: a Capitol, a Mormon Temple, a Tabernacle, az Assembly Hall, az Információs épület-és a Lion House, ahol Brigham Young élt 20 éven át 19 feleségével és 57 gyermekével. A Temple kivételével minden más épület nyitva áll a látogatók előtt, akik naponta szá- íval és ezrével keresik fel azt a kétségtelenül Különleges és érdekes várost. Utah 1848-ban került az Egyesült Államok fennhatósága alá és a Territory of Utah első kormányzója Brigham Young lett. A mormonok és a nem-mormonok közötti ellentétek itt is kiélesedtek olyannnyira, hogy éveken át katonai osztagokat kellett Salt Kake City-ben tartani a rend és közbiztonság fenntartására. A mormon vallás nem tiltja a többnejüséget, aminek gyakorlása ellen a mai napig is folyik a küzdelem a hatóságok és a hívők között. Éppen (Levél a Magyar Szóhoz) Bocsánatot kérek borzasztó hanyagságomért. A lapom régen lejárt, tudom. De annyi a bajom, a szegénység átka még mindig üldöz. Nem dolgozom már február óta. Szeptemberben ugyan visszahívtak 28 napra, az üveg gyárba, mert az én régi munkámnak vége van, elvitte az “AUTOMATION”. Harminc éven keresztül dolgoztam a gyárban, harminc évi “seniority” után útilaput kötöttek a lábamra. Az üveggyárban nehéz volt a munka, de megcsinálván!. Tizenötünket küldtek oda munkára. Az üveggyár munkásai nagyon megijedtek tőlünk. Megtámadtak bennünket azzal, hogy elvesszük munkájukat és megígérték, hogy úgy megnehezítik munkánkat, ha ott maradunk, hogy megbánjuk, hogy odajöttünk. Mindent megtettek, hogy a formán diszkvalifikáljon bennünket és legalább is velem. elérték céljukat. 30 napig joga van a formánnak elküldeni a munkást, engem 28 napig tartott, ha még két napig maradok már nem küldhet el a szerződés értelmében. Azt hiszem ez elég bizonyíték, hogy megfelelt a munkám, mert a formán nem tartott volna különben 28 napig, de 2 óráig sem, igaz, a szerződés 4 napot adott megtanulni az uj munkát, de ki törődik ma azzal. Hazamenéskor adta oda az elbocsátó levelet pénteken este, hogy ne is mehessek a bizottság elé. Hétfőn a “Labor Board” elé vittem a dolgot, azt mondta a formai), hogy azért bocsátott el, mert nagyon kicsi vagyok. Tizennégy év óta dolgozom a cégnek, de most vagyok először kicsi. Felvettem vele a harcot, de veszítettem. A szakszervezet erélyesen harcolt értem, de ők sem nyertek vele semmit, mert a legnagyobb hibát nem mutatták meg ők sem, hiába hívtam fel rá figyelmüket, mikor elhagytam az épületet, mert ha a Unió felvilágosította volna a munkásokat a “seniority”-jogról, ami tulajdonképpen a szervezet élete, hiszen anélkül minden 40 éven felüli munkás az uccán lenne, mert öregnek nyilvánítanák a munkára. Utópia a szocializmus? Tisztelt Szerkesztőség! Szóval “Ruski go home!” Ezt kapták az oroszok a “finom” viselkedésükért. Csak jó bánásmóddal lehet keresni barátokat, nem kényszerrel, gorombasággal. Buta politika volt diktálni másnak, hogyan éljen házában, lakásában. Viszont ilyen kiállással, mint Lengyel- és Magyarországban csak segítenek visszahozni a múltat az ő rabtartóikkal. S nemcsak tiltakozással, hanem az életükkel is fizettek, hogy a Horthy banditák visszatérjenek! Hiszen ha a volt föld- birtokosok visszatérnek, visszaveszik a földjüket ! Good-by-t mondhatnak a fizetett szabadságnak és más vivmányoknak. Ha még ennyit sem értenek, akkor megérdemlik a sorsukat! Én már régen írtam, hogy a munkásság egy fabatkát sem ér, nem tudja, mit akar és ha tudja — másnapra adjon mindeant és mindenkinek — házat, autót, fizetést munka nélkül, mosógépet, jó lakást, televíziót. A kormány emberei pedig igyekeznek vagyont szerezni, gondolván, hogy úgy sem tart ez sokáig, legalább legyen miből élni. Nem értek a politikához, de úgy látom, hogy a szocializmus utópia, ehhez tiszteséges,, ideálisan gondolkozó emberek kellenek és miután ilyeez-év januárjában, a Short Creek-en lakó Mrs. Vera Black-től a hatóságok elvették nyolc gyermekét, akiket nem volt hajlandó arra tanitani, hogy Utah állam törvényei tiltják a többnejüséget. Mrs. Black, aki a Short Creek arizonai oldalán lakó többnejű Leonard Black egyik felesége, júniusban visszakapta gyermekeit, miután eskü alatti ígéretet tett arra, hogy — meggyőződése ellenére — a gyermekeket a többnejüség törvénytelenségére fogja tanitani. A többnejüségben szenvedő (?) Mr. Black ezalatt egy arizonai börtönben ülte le tettének következményeit és igy valószinüleg nem volt tudomása arról, hogy éppen abban a hónapban Washingtonban ünnepelték Sukarna, indonéziai elnököt, aki csak két feleségét hozta magával, holott szabály szerint négy feleséghez jogos, nek nincsenek és nem is lesznek, úgy csak papíron lehet tervezni. A kétezer éves rendszerhez A “seniority” jog, ha lehetséges, még fontosabb a nők szempontjából. Mert azokat még kevésbé hívnák vissza. így a szakszervezet utána néz, hogy ezt a jogot szem előtt tartsák az üzemek. Sok munkás komoly kártérítést nyert a fenti jog megszegése miatt. Azért is jó, mert a cég nem vehet tel uj munkásokat, amig az elbocsátott elsőbbségi joggal rendelkező öreg munkást vissza nem helyezte állásába. Amig a munkások meg nem értik helyzetüket, hogy csak összetartva nyerhetünk el bármit is a munkáltatótól, nem sokra megyünk. Itt az én helyzetem, 8 hónapja nem dolgozom. Háromszor is elküldték. Egyik helyen a munkát nem bírtam, két helyen meg kicsiny voltam. Tényleg az voltam az egyik helyen, ha beleesett valami a gépbe, nem birtam kivenni, mert nem értem el a gombot. Itt küldöm a pénzt, 20 dollárt, mert félek, hogy elköltőm, hiszen ezer helye is lenne és akkor nem lesz a lapomnak. Mit is csináljunk most már, mikor az “Automation” (gépek, melyek önállóan, emberi kéz nélkül működnek) veszi el a munkánkat. A baj az, hogy a munkás nem tanul, mert nem megy a gyűlésre. Az kellene, hogy a szakszervezet hozza el részére a tanulást, röplapok és mái egyéb formájában, hogy valóban megértse mi történik körülötte. Minden mosdó-tál fölé tehetnénk egy rövid, de velős röplapot, úgy, hogy időt sem veszítene a munkás és mégis taulna, akarata ellenére is. Legalább pletyka helyett építő beszélgetés volna az üzemekben is. Egy másik átka a munkásnak az, hogy a gyárakat más helyekre viszik a szervezetek elől, és ilyenkor a tudatlan munkás egymás ellen fordul, ahelyett, hogy megértené a helyzetet. Jó egészséget kívánva mindnyájuknak, hogy úgy erkölcsi, mint fizikai feladatuknak, továbbra is megfelelhessenek, maradtam örök tisztelőjük Rosa P. szokott emberiséget nem lehet máról holnapra rászoktatni egy újabb rendre és miután minden munkás csak gazdaságról álmodik, igy lehetetlen lesz kifaragni belőle a szocialistát. Szomorú, hogy az oroszok újabb ellenségeket szereztek. A végén mégis a kapitalista világ- fog győzni és nem összeomlani.' A munkásnak ostor kell, a főnök, akitől félni kell, hogy ki ne dobja az állásából; ellenséges szemmel nézi, ha egy másik munkás a tehetsége révén magasabb álláshoz jut. Nem tűri, hogy munkás kormányozzon, szívesebben lát királyt, papot, földesurat, az ellenségét, akinek ingyen, vagy néhány fillérért fog dolgozni és nem fog fellázadni. Egy számonkénti olvasó (Megértjük a “számonkénti olvasó” mély pesz- szimizmusát, elkeseredését. Valamennyiünk szivében egy világ látszik összeomlani, nem beszélve a leírhatatlan fájdalomról és bánatról, amely az otthon újból vérző szülőhaza miatt tölt el bennünket. A dolgozó emberiség századok óta küzdött és vérzett, mig eljutott az első szocialista társadalmak megteremtéséhez a világ egy-harmadán. Azok, akik tisztában voltak a történelem törvényeivel, a társadalmi osztályok minemüségével a különböző országokban, azok tudták, hogy a fennmaradt tőkés országokban az uralkodó osztály nem fogja tétlenül nézni a szocializmus terjedését. Az első adott alkalommal, az első résen igyekezni fog visszahatolni régi pozícióiba. Amit nem láttak elég tisztán, amire nem voltak felkészülve az az volt, hogy magának az uj társadalomnak VEZETŐI fognak az építés munkája közepette olyan borzalmas tévedéseket és bűnöket elkövetni, amelyek megkönnyítik a reakció visszatérési kísérletét azáltal, hogy SAJÁT NÉPÜKET ELÉGEDETLENNÉ, MÉG PEDIG JOGOSAN ELÉGEDETLENNÉ TESZIK AZ UJ TÁRSADALOM BERENDEZÉSÉVEL, TÖB- VÉNYRENDSZERÉVEL AZ EMBERI MÉLTÓSÁG SZÜNTELEN ÉS KÖVETKEZETES MEGSÉRTÉSÉVEL. Ezért fizet ma olyan nagy árat a mi sokat szenvedett magyar népünk, ezért fenyegeti nagy veszély a szocialista társadalmakat nem egy országban. Reméljük, hogy e nagy- vajúdás, e tengernyi szenvedés árán a magyar nép végre megtalálja az igazi, a helyes utat az igazságos,< boldog szo- ciálista társadalom felé. — Szerk.)
