Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-25 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 25, 1956 r 4 NEM FOGOK SZAVAZNI! [ GEHCSI HftBGIT IRASAll Nixon — a polgárjogok ellensége Sokan vannak, akik még mindig Mr. Eisen- howernek — mint nemzeti hősnek — hódolnak. Azoknak nem szabad elfelejteni, hogy szavazatukat nemcsak Eisenhowerre, hanem Nixonra is adják. S ugyanakkor, hogy tájékozatlanságukat bizonyítsák, kis viták alkalmával még hozzáteszik, hogy “ugyan kérlek... kinek kell Nixon!? A kérdés már magában véve is helytelen, mert Nixon nagyon is kell azoknak, akik jelölését kierőszakolták, akik megfontolva minden lehetőséget, a hatalmat olyan ember kezében akarják tudni, akiről meg vannak győződve, hogy az iparbárók, az olaj-trösztök és Wallstreeti bankárok külföldön befektetett megszámlálhatatlan millióinak megvédéséért a hidegháború feszültségét meleg'háborura is kész lenne felváltani. Könnyen meg is történhet, hogy az elnök, •— aki egészségesen is beteg lett, — most egy már beteg szervezettel hetekig, talán hónapokig sem tudja gyakorolni az elnöki hatalmat és alkalom adódik a Mr. Nixonnak nép és munkás- ellenes munkáját végez,ri. Hogy milyen nemzeti szerencsétlenség lenne az amerikai nép számára, ha Nixon kerülne az elnöki székbe, azt az is bizonyítja, hogy nemcsak a munkásság, hanem a felsőbb körök különböző rétegei — sőt egyházi szervezetek és más ántellektuelek is tiltakozó mozgalmat indítottak Nixon jelölése ellen. A haladó szellemű munkásságnak ezer oka van és kötelessége is — minden lehetőt elkövetni, hogy a mostani választáson Nixont és vele együtt az egész republikánus pártot megbuktassa. Mit várhat Amerika népe Nixontól — akinek egész politikai működése a nép és munkásérdekek elleni rosszakaratú tevékenységek sorozata volt? Alig, hogy megszületett a Taft-Hartley — munkások és uniók cselekvési szabadságát korlátozó törvény —, amelynek megtervezésében neki is nagy része volt —, nemsokára jött utána a hírhedt -Mtuult-Nixon javaslat, amely az emberek gondolkozási szabadságát akarta korlátozni. Ez a törvényjavaslat, Nixon “bébi”-je, a leg- szégyenteljesebb arculcsapása az emberi jogoknak. Eltiprása, megcsúfolása fogadott hazánk alapjának, a szabadságharcban érett, jól megfontolt — és nagyszerű, nemes érzésű és gondolkodású vezérek által törvénybe iktatott és vérrel pecsételt “Bill of Rights” nak, az összes szabadságjogok törvényének! A Nixon által megfogalmazott és később Mc Carranék által keresztülvitt törvény guzsbaköti az amerikai nép gondolatszabadságát, célja elhallgattatni, megfélemlíteni, megtörni akaraterejét és ellenállóképességét, amit messzemenő- leg el is értek. A McCarran-törvény megszabja a népnek, hogy melyik egylethez tartozzon, milyen újságot olvasson, kivel beszéljen! És van-e olyan szervezet, amelyet ne lehetne felforgatónak bélyegezni, ha az kritizálni meri azokat az intézkedéseket, amelyek a munkásság érdekei ellen irányulnak ? McCarran (és Smith) törvény miatt önzetlen, dedikált polgárok százai börtönben vannak, csak azért, mert szabadon nyilvánították véleményüket. Ártatlan emberek ezreit hurcolták meg, közhivatalnokokat, tanítókat, művészeket fosztottak meg megélhetésüktől és családjukat a kenyértől, csupán politikai nézetük miatt. Igv segített Mr. Nixon aláásni az Egyesült Államok Alkotmányát. Maga a republikánus párt természetesen ösz- szeválogatja és beülteti a hatalomba azokat az egyéneket, akik osztják és fenntartják ezeket az eszméket. Sajnos, demokráciánkban csak két párt és két jelölt van, tehát válasszuk a kevésbé rosszat. Szavazzunk Stevenson és Kefauverre. Ugylát- szik, a nagytőke nem siet őket támogatni s igy nem lesznek annak lekötelezve, következésképpen többet tehetnek a munkásság jólétének előmozdításáért. Szavazzunk munkástársak! Ne mulasszuk el gyakorolni ezen nehezen megszerzett jogunkat, de kövessünk el minden lehetőt, hogy Nixon és a Republikánus párt megbukjon és helyette Stevenson-Kefauver és velük olyan jelöltek jussanak be, akik az igazi békét, a külfölddel való kereskedelem felvételét és a hidrogén-bomba .használatának eltiltását tűzi zászlajára. ^ (A Magyar Szó alanti közli ár. Dubais cikké arról, hogy miért A'EM fog szavazni az idén. Ugyanakkor ki fogjuk fejteni teljes és határozott eUerwéleniényiinket is a cikk cégén. — Szerk.) “1956-ban nem fogok szavazni. Nem is regisztráltam. Az a hitem, hogy a demokrácia annyira megszűnt létezni, legalább is egyelőre, Amerikában, hogy még csak “két rosszról” sem lehet beszélni. Egyedül egy gonosz párt van — két névvel és ezt meg fogják választani, bármit tegyek vagy mondjak. “Nincs harmadik párt. Néhány államban rajta lesz a listán egy úgynevezett szocialista párt. De kevesen fognak róla hallani, mivel e pártnak jóDUBOIS formán semmilyen alkalma nem volt a kampányban résztvenni és programját a néppel megismertetni. “Ha valamely szavazónak eszébe jutna egy igazi harmadik pártot szervezni vagy ajánlani, azt megvádolhatják azzal, hogy a kormány “erőszakkal való megdöntését” keresi. Bármily komolyabb reformot is ajánljon az illető, azt “kommunistá”- nak fogják bélyegezni és az tényleg kommunista, azaz “közösségi” jellegű volna is abban az értelemben, hogy a termelés eszközeinek a kormány által való átvételét, a haszon korlátozását, társadalmi orvosi ellátást, kormány által támogatott lakásépítkezést, a faji előitélet eltörlését javasolná. Ezeket EGYÉNILEG nem lehet elérni, csak a közösség (community) összefogásával és hatalmával, ezért tehát “kommunista” az ilyen törekvés. Ezek a szocialista mozgalmak céljai. Bármely amerikai, aki ezeket javasolja, bármily őszinte legyen is, kiteszi magát annak, hogy elveszti állását, feladja társadalmi pozícióját és végül is a börtönben találhatja magát. Még akkor is, ha az ellene felsorakoztatott tanuk valamennyien megrögzött hazugok, ha megrögzött bűnözők, vagy agyalágyult iszákosok. (Lásd Mazzei, Matusov, Cwetic estét — Szerk.) Ezeknek a tanuknak nem kell semmilyen bizonyítékokat felhozniuk vádjaik alátámasztására, sokaknak még csak meg sem kell jelenniük a vád megtételére. Legtöbbjüket a vádat emelő kormány pénzeli. “A jelenlegi adminisztráció az emberiség történetében a legnagyobb háborús előkészítést folytatja. Stevenson azt Ígéri, hogy ő is ugyanezt fogja tenni, sőt fokozottabb mértékben. Az adó- terheink már csaknem teljesen elviselhetetlenek és súlyúk legjobban a szegényeket terheli. A kormányt gazdag emberek uralják, gazdagságuk további fokozása séljából. A részvénytársaságok vagyona jobban gyarapszik, mint bármikor történelmünk folyamán. Hazánk gazdasági kincseit odaajándékoztuk magánhaszonra való kihasználásra és ugyanakkor nincs elég pénz közoktatásra, közegészségre és lakásellátásra. A bűnözés, különösen a fiatalkori bűnözés növekvőben van. Ezen nem is lehet csodálkozni: egy egész emberöltőn keresztül arra tanítottuk az uj nemzedéket, hogy a háborúban öljön, pusztítson, lopjon és erőszakoskodjon, mit várhatunk tőlük békeidőben ? Lehetővé tesszük egyesek számára, hogy rátegyék kezüket olyan vagyonra, amely nem az övék (partmenti olaj, vízierőművek, stb. — Szerk.) ha e zsákmányolás “törvényes” akkor haszonnak nevezzük és természetesen a haszon- harácsolóknak gondjuk van rá, hogy zsákmányukat “törvényes”-nek minősítsék. De ha mégsem sikerül simán “törvényesen” meguszniok, akkor a tolvaj a törvény elé viheti ügyét és minden esélye megvan a győzelemre, különösen, ha a megfelelő újságok (amelyek vagy az ő vagy hozzá hasonló emberek magántulajdonában vannak. Szerk.) vezércikkeznek mellette. Növekvőben van a hazárdjáték a magánlakásokban, egyházakban és a tőzsdén. Az árak emelkednek. Egy szenátor megválaszttatása háromszor annyiba kerül, mint az állással járó évi fizetés. Az elnök megválasztása milliókba kerül! “Honnan jönnek ezek a roppant pénzek ? Ki teremti ezeket elő? Ugyanazok a részvénytársaságok, amelyek ma hazánk tulajdonképpeni kormányát alkotják. Ha igazi demokráciánk volna, akkor azt a pártot, amely elfogad pénzt a részvénytársaságoktól, a nagytőkétől, azonnal kitennék hivatalból. De nálunk erről szó sem lehet. Az úgynevezett “másik” párt (a demokrata — Szerk.) eltemetett minden különbséget külpolitikában, pedig ma a külpolitika a legfontosabb politika. Fiz emészti meg adónk legnagyobb részét. Még belpolitikában sincs sok különbség Stevenson és Eisenhower között. Stevenson nem haladt sokkal előbrre nagyapjánál, aki 63 évvel ezelőtt szerepelt a közéletben. . . Nincs határozott elve a háború és a háborúra való készülődés kérdésében, adócsökkentésben, árvizellenőrzésben, népjóléti kérdésekben, habozik a polgárjogok ügyében. Az ő pártja volt a legfontosabb akadálya a kongresszusban a polgárjogi törvényhozásnak, sőt a demoárata párt az, amely megakadályozza még a tárgyalását is (filibuszter — Szerk.) Eny- nyit még Douglass demokrata szenátor is beismert. Oouglasnak joga volt panaszkodni, őt 3 millió szavazópolgár küldte a szenátusba, de hangját elnémította Eastland hangja, akit 151,- 000 szavazó “választott” meg. És ezt a demokráciát árusitgatjuk mi a külföldön! 400,000 néger készül szavazni 1956-ban. Kire fognak szavazni? Mit tett a republikánus párt a Legfelsőbb Törvényszék közoktatási döntésének végrehajtására? Talán Nixon meg tudja ezt magyarázni ! Mit tett ez a kormány a néger munkások helyzete könnyítésére, a nemzet leginsége- sebb rétegének, akiknek fele a nemzeti átlagjövedelem felénél kevesebben tengődik, miközben kormányunk BILLIÓKAT küld más országoknak az olaj tröszt befektetéseinek védelmére és segíti Dél-Afrikát abban, hogy rabszolgamunkát használjon. Nos, és várhatjuk-e, hogy Talmadge, Eastland és Eilender pártja valami jobb eredményt fog felmutatni, ha visszajutnak hatalomra? Az, hogy én nem fogok szavazni, nem kétségbeesés diktálta lépés. Ellenkezőleg, a reménység késztet erre! Az a remény, hogy ha 25 millió szavazó tartózkodna a szavazástól, az végre megkér- deztetné az amerikai néptől, hogy meddig mehet ez a bohózat tiltakozás nélkül? Megoldja-e kérdéseinket az idei választás? Rendben van, megválasztunk egy beteg embert, egy olyan állásba, amely a legerősebb ember erejét is túlhaladja. Nos, tegyük fel, hogy meghal. Kit kapunk helyébe? Akár Stevenson, akár Eastland, mindenképpen ugyanabban a szószban vagyunk. Én nem akarok az ilyen megoldás részese lenni. Ha önök milliószámre masíroznak a szavazófülkébe, az sem tesz különbséget. De ne szaladgáljunk Oroszországba és Kínába és ne adjunk nekik tanácsokat, amikor magunkat sem tudjuk tisztességesen kormányozni. Ne szónokoljunk demokráciáról, amikor nincs demokráciánk. A demokrácia halott Amerikában és nincs semmi, ami helyettesítse. “Szét kell tépnünk a kötelékeket, amelyek akadályozzák gondolkodóképességünket. Űzzük ki a pénzváltókat a kormányból és a kongresszusból! Idézzük vissza Jefferson és Lincoln halovány szellemét és amidőn ismét tarthatunk becsületes választásokat, akkor szavazzunk, de nem addig! Lehetetlenség ez? Ha igen, akkor a demokrácia maga is lehetetlenség Amerikában!” (A Magyar íSzó szerkesztőségi véleménye: Lapunk az elmúlt évtizedekben az amerikai demokrácia egyik kimagasló képviselőjének kijáró tisztelettel közölte Dubois professzor politikai véleményeit és legtöbb esetben magáévá tette azokat. Ezúttal azonban teljesen ellentétes állásponton vagyunk. Dr. Dubois szavazási bojkottját, illetve magatartását a parlamenti lehetőségekben rejlő politikai mozgalmakkal szemben olyannak tartjuk, amely a népet, a munkásságot a kétség- beesés, közöny, cinizmus útvesztőjébe vinné, Dr. Dubois alábecsüli az amerikai nép politikai érettségét, alábecsüli saját népe, a néger nép harcképességét, hiszen ők éppenséggel azért foly-
