Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-18 / 42. szám
October 18, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 A NAGY TROMF A REPUBLIKÁNUSOK MEGINT ELŐVETTÉK A VÖRÖS MUMUST VÁLASZTÁSI ARÉNA 1 S--------------------------------------------------r Ä választási kampány New Yorkban Támogassuk Santangelot a 18-ik kerületben! Évek óta nem fejtett ki a szervezett munkásság élénkebb és intenzivebb politikai tevékenységet New York államban, és különösen New York városban, mint az idén. A Stevenson-Kefauver lista támogatására alakult állami szakszervezeti bizottság, melynek Louis Hollander, a CIO állami szervezetének elnöke az igazgatója, október .31-ikére hatalmas tömeggyülést szervez a Union Square-en, amelyen Stevenson lesz a főszónok. A szervezett munkásság nagy általánosságban azokat a jelölteket támogatja, akik az' AFL-CIO elemzése szerint 19 kulcskérdésben “helyesen" szavaztak a képviselőházban. Ilyen kulcskérdések a Taft-Hartley-törvény eltörlése vagy módosítása, minimális órabér, munkanélküliségi biztosítás felemelése, olcsó lakásépítés, állami javak elajándékozásának ellenzése, stb. A legtöbb newyorki demokrata képviselő “helyesen” szavazott e a kérdésekben. Az egyedüli kivételt Donovan képzi Marcantonio régi kerületében a 18-ikban. Donovannak van a legrosszabb rekordja az összes newyorki dem. képviselők között. Ennek ellenére az AFL szervezetek támogatják, de a CIO városi szervezete a demokrata Santangelot támogatja. A Magyar Szó Santangelot tartja érdemesnek a megválasztásra ! A 25-ik kerületben (Bronx) viszont a republikánus Fino-nak jó a kongresszusi teljesítménye, ezért a szakszervezetek támogatják. A Magyai* Szó is a republikánus Fino képviselő támogatására szólítja fel bronxi olvasótáborát. Ami a Wagner és Javíts - közötti szenátori küzdelmet illeti, a Magyar Szó helyteleníti Wagner hideg háborús kijelentéseit, viszont képtelen egy olyan jelölt támogatását még csak fontolóra is venni, mint Javíts aki Nixont tekinti példaképének. Ezért, valamint Wagner jó polgármesteri munkájának figyelembevételével egyelőre Wagner mellett foglalunk állást. A választási kampány Penna.-ban Politikai megfigyelők szerint az idei választásokban Pennsylvania bizonyulhat a döntő tényezőnek. Nemcsak azért, mert ennek az államnak 32 szavazata van az elnökválasztásban, nemcsak azért, mert 3-0 képviselőt küld a kongresszusba, hanem azért, mert lakossága összetételében, ipara, földművelése megoszlásában ez a legtipikusabb amerikai állam. Ha tehát Pennsylvania az idén a demokratáknak adna többséget, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy több más, hasonló összetételű államban szintén demokraták nyernek és ezzel el is dőlne az elnökválasztás sorsa. A demokratákat igen fellelkesitette a tény, hogy a regisztrált republikánusok száma nagy csökkenést mutat az idén az, 1952-ikihez képest, mig a demokratáké ugyanolyan arányban emelkedett. Ehhez járul mint választási előjel és tényező a demokraták 1954-ik választási győzelme, a korrupció egyes republikánus állami hivatalokban, (Turnpike) a jelentékeny munkanélküliség az állam bányavidékein, stb. A republikánusok reménysége két megfontoláson alapszik. Az egyik az elnök további népszerűsége. Remélik, hogy szenátor jelöltjük, Duff az elnök “frakkján” fog becsúszni állásába a népszerű demokrata Clark-kal szemben. A másik dolog az, hogy az államban még mindig több a republikánus szavazó, mint a demokrata. A szakszervezetek szerepe A szervezett munkásság az állam 30 választó- kerülete valamennyiében tevékeny kortesmunkát fejt ki, főleg a demokraták mellett. A kivételt a 27-ik kerület alkotja, (Pittsburgh) ahol az AFL-CIO a republikánus Fultont, a 29-ik, (Pittsburgh) ahol Robert Corbett-et és 22, (Johnstown) ahol a bányászunió John P. Say- lort támogatja a demokrata jelölttel szemben. Philadelphia 4-ik kerületében, amely mindig demokratát választott a kongresszusba, a republikánus párt, tudva, hogy semmi esélyük sincs a kerületben, egy négert, Dr. Horace Scott-ot, jelöltek képviselőnek, hogy igy bizonyítsák libeIrta: GERÉB JÓZSEF Szinte előre lehetett látni, hogy az a republikánus adminisztráció, melynek Richard Nixon a legfontosabb szószólója, a korteskodás vége felé kirukkol majd a legfontosabb ütőkártyájukkal: a kommunizmussal való rémitgetéssel. Hogy eddig is késett, már szinte csalódottságot váltott ki belőlünk. De hogyisne, hiszen mindany- nyian igen jól emlékszünk rá, hogy Nixon, — valahányszor csak olcsó tapsokat akart, — a kommunizmus elleni harc Szent György lovagjának adla ki magát. Mint a mesebeli Szent György a sárkányt, úgy pusztította el Nixon lovag is a kommunista rémet. Lovag Nixon meg a mesebeli szent tényleg egyeznek abban, hogy mindkettő csak a képzeletszülte rém ellen harcol; csak olyan szörnyeket irtottak, illetve irtanak ki, amelyek csak az ő agyukban születtek és élnek. Mert ma már egyetlen józaneszü ember sem hiszi el, hogy az amerikai kommunisták ERŐSZAKKAL akarták meg- dönteni az amerikai kormányt, amikor az eddigi összes kommunista pörökben egyetlen darab fegyver nyomára sem akadtak. Még a pörökben alkalmazott nagyszámú hamis tanuk sem tudtak rámutatni fegyver-raktárokra, vagy fegyverviselést gyakorló kommunistákra, — amik nélkül még elképzelni sem lehet ERŐSZAKOS kormány megdöntést. Az egyetlen, amit bizonyítani tudtak, hogy a kommunisták erősen kritizálták a kormány bel- és külföldi politikáját. A kritika lehet enyhe, lehet szigorú, jogos vagy jogtalan, de az még mindig csak KRITIKA és NEM ERŐSZAKOS AKCIÓ, mint azt Nixonék feltüntetik. Brownell jelentése Pedig volt elég hamistanu, sokkal több, mint eddig gondoltuk. Mert most Herbert Brownell igazságügyminiszter azon jelentéséből, amit az elnökhöz küldött megtudhatjuk, hogy a nemzeti hősökké avatott anti-kommunista tanuk egész hadsereget alkotnak. A Washingtonba érkező hírek szerint a választók rendkívül nagy érdeklődést mutatnak a demokrata jelöltek iránt, olyan nagyot, hogy a republikánus pártvezérek megijedtek és rávették az elnököt, hogy sokkal több kortesbeszédet mondjon, mint előzőleg tervezte. Azonban ugy- látszik, hogy még az elnök személyének a mutogatásában sem biznak1 már teljesen, mintha az amerikai nép már valamivel többet akarna a mosolynál, azért a vezetőség elhatározta, hogy megint előveszi a nagy ütőkártyát, a vörös mumust. Az elnök tehát felszólította Brownellt, hogy állítsa össze a kormány azon intézkedéseinek listáját, amit a kommunizmus megfékezésére tettek az utóbbi években. A nagyon hosszú jelentést természetesen az FBI főnöke, Edgar Hoover készítette és ennek megfelelőleg az az amerikai politikus titkos rendőrség egekbe való magasz- talásából áll. Hoover kommunistái Azzal dicsekszik ez a jelentés, hogy az FBI ébersége következtében már nem kell félni a kommunizmustól, mert a Kommunista Párt tagsága leesett pár ezerre és azok között annyi titkos kéme van a kormánynak, hogy a kommunista vezetőség minden intézkedését hamarabb tudja a kormány, mint a kommunista párt tagsága. Elmondja a jelentés, hogy az eddigi pörökben már eddig is 23 olyan kommunistát ültettek a tanuszékbe, akikről az elvtársak azt hitték, hogy a legmegyőződöttebb kommunisták. És a párt még mindg tele van ilyen kormány-ügynökökkel, hangsúlyozza a jelentés. Szóval a republikánusok azért tartják magukat érdemesnek az újbóli megválasztásra, mert a kommunisták közé beralizmusukat a négerekkel szemben és egyben korteskedjenek a négerek között Eisenhower mellett. A demokrata párt jelenlegi jelöltje abban a kerületben, Earl Chudoff jó munkát végzett a kongresszusban és sok hive van úgy a zsidó, mint néger választók között. Azok, akik szeretnék, ha Pennsylvania legalább egy négerrel volna képviselve a kongresz- szusban, oda kell hatni, hogy jövőre egy négert a demokrata listán jelöljenek ebben a kerületben. küldtek igen nagyszámú spiónt. De a kérdés az, hogy vajon az ily ügynökök megelégedtek-e azzal, hogy csak a spión szerepét töltsék be? Nem-e avatkoztak bele ténylegesen is a párt működésébe és akkor nem mint kémek, hanem mint agent-provokatőrök szerepeltek? Mert most már úgy tűnik fel, mintha itt kétféle kommunisták is lennének: Marxi kommunisták és Hoover (Edgar) kommunisták. Nagyon helyénvaló lenne egy igazán tárgyilagos, pártatlan vizsgálat, amely megállapítaná, hogy a kommunista pöröknél vád gyanánt szolgáló, gyakran igen misztikusan hangzó kijelentések, vajon nem- e a Hoover-kommunistáktól származtak Mit mond Harry Cain? Már csak azért is nagyon fontos lenne ez a dolog, mert most, hogy az amerikai kommunista párt vezetői nagyon részletesen kijelölték a párt irányvonalát, amelyben kimondják, hogy nem törekszenek a kormány erőszakos megdöntésére-és függetlenek mindenféle külföldi párttól vagy kormányoktól, Hoover siet ellensúlyozni őket azzal, hogy ö ezt nem hiszi, az ő ügynökei azt jobban tudják, stb. Abból a nyilatkozatból szinte kiolvassa az ember, hogy Hooverék nem akarják megengedni a kommunistáknak, hogy az amerikai alkotmányt és a törvényeket tiszteletben tartsák. Talán attól félnek, hogy ha az amerikai nép rájön, hogy a kommunisták nem akarják ERŐSZAKKAL megdönteni a kormányt, akkor Hoover “kommunistáira” nem lesz szükség?! Ugylátszik, hogy a Hoover-kommunisták működésétől csömörlött meg Harry P. Cain volt republikánus szenátor is, akit Eisenhower éppen az anti-kommunista nézetei jutalmazására nevezett ki a Subversive Board tagjává. Caint azonban az eléterjesztett adatok annyira felháborítottak, hogy az egész biztonsági hajszát a legélesebb szavakkal Ítélte el, noha jól tudta, hogy el fogja veszíteni az évi 15,000 dollárt hajtó állását. “Amerika népének most sokkal kevesebb oka van a kommunizmustól való félelemre”, — mondotta Cain, — “mint a destruktiv fasizmus elleni rémületre!” Súlyos büntetés Cain akkor tette ezt a nyilatkozatot, amikor rájött, hogy az FBI ügynökei miként lepték el az országot, miként gyűjtöttek össze millió és millió emberre vonatkozó olyan személyes természetű adatokat, amelyek normális időkben mitsem jelentenének, de hisztérikus időkben reakciós vagy pláne fasiszta felfogású emberek rendkívüli nagy bűnnek minősítik. Az ilyen adatokkal még lehet félemliteni az embereket és általános rémuralmat lehet kelteni. Mint tudjuk, a titkos ügynökök jelentései alapján nemcsak több száz embert fogtak vád alá, indítottak ellenük deportálási eljárásokat, hanem ezer meg ezer embert dobtak ki állásaikból, munkájukból és tették számukra nagyon nehézzé a megélhetést. Ez természetesen nagyon súlyos büntetés. És mégis az ilyen nagy büntetésre elegendő volt az ügynökök jelentése. Nagyon sok esetben nem is tudatták az áldozattal, hogy mi ellene a vád, még kevésbé szembesítették a vádlójával. Soha ennél szégyenletesebb eljárást még hivatalos közegek nem mutattak, nem csoda tehát, hogy az ilyesmik még a máskülönben anti-kommunista Caint is felháborították. Voltak esetek, amikor állásaikból kidobott tisztviselők vagy munkájuktól megfosztott munkások nem nyugodtak bele kenyerük elvesztésébe és az azt követő meghurcoltatásba, hanem bíróság elé vitték ügyüket. Ily esetekben aztán á bíró kénvszeritette a Subversive Boardot a vádak beterjesztésére. A nagy lapok nem tartották érdemesnek az ily porok ismertetését, holott azokon valóban szenzációs dolgok kerültek napfényre. Csupán az úgynevezett bal-oldali, vagy liberális sajtó hozott tudósításokat, amelyekben ilyesmiket olvashattunk: (Folytatás a 4-ik oldalon) AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-H397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada $7 a,year. Foreign $8 one year, $5 half year. Single copy 15c.
