Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-04 / 40. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 4, 1956. 1A tudomány fi v i I á g á b ó 11 A RÁKELLENES GYÓGYSZERKUTATÁSOK EREDMÉNYEI A Nemzetközi Rákellenes Unió két évvel ezelőtt, Sao Paolóban megrendezett kongresszusán állandó chemoterápiás bizottságot szervezett. E bizottság feladata a világszerte folyó daganatellenes gyógyszerkutatások összefogása, a különböző országokban folyó kutató munka segitése, a tapasztalatok kicserélésének meggyorsítása, s mindezek érdekében világrészenként munkaértekezletek szervezése. Az első ilyen ülésre május 21—25 között Oslóban került sor, ahol a részvevők az európai kutatásokat tekintették át. Magyarországot az értekezleten Baló József és Kellner Béla professzorok képviselték. Kellner professzor azokról a kísérleti és terápiás eredményekről számolt be Budapesten, amelyeket munkatársaival együtt a BCM nevű készítménnyel ért el. Számos olyan vegyszert ismerünk ma — mondotta -1-, amely befolyásolja a daganatok növekedését. Közülük nem egyet a gyógyításban is felhasználunk. A daganatos betegség igen sokféle, különböző az oka, lefolyása és úgyszólván minden egyes esetben más és más a legmegfelelőbb kezelés is. Többnyire a sebészi beavatkozás jár a legjobb eredménnyel, némely esetben a sugaras kezeléstől várhatunk többet. A gyógyszerekkel ma még többnyire csak időleges növekedésgátlást tudunk elérni, végleges gyógyulást csak egyes, ritka esetekben. Az eredményesebb gyógyítás egyik akadálya, hogy e szerek igen mérgezők, másik, hogy hosszabb ideig adva a szervezett sejtjei megszokják a gyógyszert és el- lentállóvá válnak az újabb kezeléssel szemben. Ezt nevezzük gyógyszermegszokásnak. A budapesti Gyógyszeripari Kutató Intézetben számos olyan uj vegyületet állítottak elő, amelynek kémiai szerkezete valószínűvé tette, hogy beUJ-Guinea nagy magyar kutatója A századvég a nagy utazások kora volt a magyar tudományban. Körösi Csorna, Xantus és mások elszigetelt, társtalan vállalkozásai után ezekben az években mintha vándorlási, láz fogná el kutatóinkat: egyre-másra magyar tudósokkal találkozunk a Kaukázus, Távol-Kelet, Szibéria, Afrika távoli, akkor még alig ismert, feltáratlan vidékein. Az óceániai szigetvilágnak, különösen pedig Uj-Guineának is akadt magyar kutatója. 1891-ben a nagyenyedi Fenichel Sámuel szállt partra Észak Uj-Guineában, de tragikus halála másfél év múlva véget vetett sokat ígérő kutatásainak. Az ő félbeszakadt munkáját folytatta 1896-tól kezdve Biró Lajos, a nagy magyar Uj-Guinea-kutató. Biró Lajos 1856-ban született Tasnádon. Előbb a debreceni kollégiumban, majd a budapesti teológián diákoskodott, de hamarosan otthagyta az egyházi pályát, hogy kedvelt tudományának, a zoológiának szentelje magát. Uj-guineai utazásának gondolata még a debreceni kollégiumban, egyik tanárának előadása nyomán vetődött fel benne, s az évek során egyre inkább megerősödött az a vágya, hogy “utazó természetvizsgáló’’ legyen. Útjához a végső lökést Fenichel halálhíre adta meg, s a költségek keserves előteremtése után útnak indulhatott Uj-Guinea ismeretlen tájai. fehér embert nem látott népei felé. 1896 január elsején lépett partra Észak-Uj- Guineában, Madang kikötőjében s ettől kezdve csaknem hat éven át, 1901. december 21-ig végzi Uj-Guinea és Uj-Irország különböző vidékein a Magyar Nemzeti Muzeum részére természetrajzi és néprajzi gyűjtéseit. Ezeket a területeket a bismarcki Németország már 1884-ben annek- tálta, de a kedvezőtlen természeti körülmények miatt a gyarmatosítás még alig haladt előre. Biró a civilizációtól érintetlen táj/akra jutott, s gyűjtései, feljegyzései, fényképfelvételei első hiteles híradások e vidék természetrajzáról és néprajzáról. Kedvezőtlen anyagi körülményei miatt az úgynevezett állomásozó terepmunka módszerét választotta; egy-egv kisebb terület lehetőleg alapos megismerésére törekedett. Megfigyeléseit, gyűjtéseit, feljegyzéseit ez teszi forrásértékűvé folyásolhatja a daganatos burjánzást. Az egyik ilyen vegyület az állatkísérletek alkalmával igen kedvező tulajdonságokat mutatott. Egészen kis adagokban is hatásos, s nagy mennyiséget is veszély nélkül adhatunk belőle állatainknak. Megfelelő adagolással sikerült az állati daganatokat fejlődésükben megakadályozni, legújabban több esetben gyógyulást is el tudtunk érni. Ezen megfigyelésekre támaszkodva több mint egy éve daganatos betegeknek is adják a BCM elnevezésű gyógyszert. A vérképző szervekből kiinduló daganatok esetén és fehérvérűségnél az eredmények megfelelnek a várakozásnak. A szer emberi rákokra kifejtett hatását még nem lehet értékelni, elsősorban azért, mert a kísérletek nagyon rövid ideje folynak, és folyton változtatják, javítják az adagolás módját is. Természetesen nem alakulhatott ki még a BCM adásának megfelelő indikációja sem. 15 külföldi kutató, illetve kutatóintézet kérte a gyógyszert, kipróbálásra. A BCM természetesen csak egy lépés előre a daganatos megbetegedések gyógyításában. Világszerte igen kiterjedt kutató munka folyik ezen a területen. Van olyan intézet, mely évente több ezer uj vegyületet állít elő és vizsgál meg. Az oslói munkaértekezleten több uj hatékony vegyületről hallottunk. Igen érdekes uj vegyületcsoportbái végzett állatkísérletekről számolt be Baló professzor is. Eredmények tehát vannak. Ezek az eredmények annál figyelemre méltóbbak, mert az ez irányú rendszeres kutató munka alig két-három évtizede indult meg és a kutatás legmegfelelőbb módszereit is csak most dolgozzák ki. OLVASSA MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! és rendkívül jelentőssé. Joggal Írhatta le egyik levelében Finschhafen környéki munkájáról: “Bár majdnem egy évtizedig itt. .. volt a német telepités súlypontja, minden tudományos expedíció kiinduló helye, mégis mi, magyarok fedeztük föl e vidéket a tudománynak.” Már uj-gui- neai tartózkodása folyamán egyre-másra jelennek meg idehaza cikkei, gyűjteményeinek feldolgozásai. Munkásságának nemzetközi jelentőségét érzékeltetik a neves B. Hagen német kutató 1899-ben irt sorai, amelyek szemrehányással illetik a német szakembereket. “Nem megszé- gyenitő-e a mi német természettudományi vállalkozó szellemünkre, hogy olyan vidékeket, amelyek már tizenöt év óta német lobogó alatt állanak, zoológiailag egv magyar tanár tár fel, és a Természetrajzi Füzetek (a Magyar Nemzeti Muzeum folyóirata) válik Német-Uj-Guineáról a tudás gyújtópontjává?’’ Biró Lajos kutató és gyűjtő munkájának sikereit kitartásán és szorgalmán kívül nem utolsósorban annak köszönhette, hogy baráti kapcsolatokat létesített a bennszülöttekkel. Korának any- nvi tudósával ellentétben, Biró a fejlődéselméletnek és a népek egyenlőségének a hive. Az elsők közé tartozott, akik állást foglaltak a faji teóriával szemben, s akik elvetették a “vadember”- elméletet. “Nincsenek már mainapság vademberek, még kevésbé vadnépek — állapítja meg uj- guineai tapasztalatai alapján. — Az igazság az, hogy a fejlődés törvénye nemcsak a mi társadalmunkra nézve érvényes, hanem a föld bármely részében levő emberekre is.” Ha vannak is szokások, társadalmi külsőségek, melyek számunkra “vademberinek” tűnnének, azok a> mieinkhez hasonlóan “egyformán az emberi testi és szellemi élet produktumai, csak a fejlődés különböző foka választja el őket”. Igv nem csodálkozhatunk, hogy Biró nyíltan elitélte a német gyarmatosítók atrocitásait, s feljegyzéseiben a néprajzi és természetra.jízi megfigyelések mellett a német büntetőexpediciók pusztításait is megörökítette. Világosan látja a “vadember”-teória és a gyarmatosítás kapcsolatát. “A kultumépek kormányzói már meg is osztozkodtak e szép nagy szigeten... elhíresztelték róluk (a bennszülöttekről), hogy emberevő vademberek, piszkos, meztelen népek, teljesen műveletlenek, közelebb állnak az állathoz, mint az emberhez.” Kutatási végeztével, több mint féléves — Ceylonban, Indiában, Arábiában megszakítót — utazás után, 1902 augusztus 27-én érkezett vissza Budapestre. Bár 1905-ben tanárnak hívják a debreceni egyetemre, s 1926-ban Szegeden tiszteletbeli doktorrá avatják, a Magyar Nemzeti Muzeum csak tiszteletbeli őri állással honorálta tudományos munkásságát — mivel egyetemi végzettséggel nem rendelkezett. Pedig ekkoriban már nemzetközi hirü tudós, s gyűjteményeinek anyagát számos ország legjobb szakértői dolgozzák fel. Csaknem 200,000 állatot magábanfogla- ló gyűjteményét. 6000 tárgyból álló néprajzi anyagát, leveleit, több ezer lapnvi feljegyzését a budapesti Természetrajzi Muzeum és a Néprajzi Muzeum őrzi. Több mint 130 uj állatfajt és 22 nemet neveztek el róla; bel- és külföldi szakmunkákban újra meg újra találkozunk nevével. 1931. szeptember 2-án halt meg, de úgy hisz- szük, hogy mellőztetése ellenére sem keserű szívvel. Biró Lafos nem a maga, hanem az ország, a magyar tudomány dicsőségéért, elismertetéséért dolgozott. Állásfoglalása a tudományos etika kérdésében számunkra is példamutató. “Nem számítottam magamat azok közé” — írja egyik uj- guineai levelében —, “akik érdemül tulajdonított kötelességteljesitésükért mindjárt a haza bőkezű jutalmazását várják, s ha reményeik nem teljesülnek, a haza hálátlanságáról szoktak panaszkodni.. A haza nem tartozik nekünk semmivel, mi tartozunk neki mindenünkkel.” (Budapest) Hogyan mérik meg a holdhegyek magasságát? Az egész Hold felszínére érvényes alapszint nincs meghatározva. A közölt magassági, illetve mélységi adatok tehát csak relativ értékek, vagyis a hegyek magassága, illetve a tengerek mélysége a környező felszín nívójához vannak viszonyítva. A holdbéli alapszint kijelölésének több akadálya van. Amig a Földön mareográfok- kal pontosan meghatározható a középtengerszint, másrészt szintezésekkel és tahimetriai mérésekkel pontosan meghatározhatók az egyes felszíni pontok magasságadatai, addig ilyen munkákat a Hold felszínén természetesen nem lehet végrehajtani. Erre csak akkor kerülhet sor, ha majd egyszer a jövőben az űrhajózás idejében eljutnak a kutatók a Holdra. Ami a holdhegyek magasságának a megmérését illeti, trigonometriai utón történik a hegyek által vetett árnyék hosz- szának a figyelembevételével. Ami az említett trigonometriai mérések pontosságát illeti, természetesen nem éri el a földi mérések alkalmával elérhető' pontosságot. Az abszolút alapszint kijelölésének van azonban egyéb akadálya is. A Holdon ugynis nincs összefüggő vízfelület, mint például a Földön. Ha a Természet és Társadalomban megjelent cikkemben ismertetett elméletek közül bál-melyiket vesszük is alapul (Pavlov, illetve Habakov elméleteit), szükségszerűen arra a következtetésre jutunk, hogy nagyobb holdfelszini részletek nem pontosan egy szintben feküsznek. Ha sor is kerülne tehát egyszer egy abszolút alapszint kijelölésére, az csak önkényes utón történhet. Ilyen önkényes eljárás lenne például az, ha a csillagászok abban állapodnának meg, hogy mondjuk az Esők Tengerének (Maré Imbrium) legmélyebb pontját tekintik alapszintnek. Egy abszolút alapszint kijelölésénél különböző szempontok jöhetnek egyébként tekintetbe. Az egyik variáns lehetne például az, hogy a holdfelszin legmélyebb pontját választják ki. Ebben az esetben csak pozitív értékek adódnának, hiszen az összes többi holdfelszini pont e fölött a szint fölött lenne. A másik variáns az lenne, hogy megállapítanánk a Hold átlagos szintjét és ehhez vonatkoztatnánk a többi holdfelszini pont magasságát, illetve mélységét. Ebben az esetben pozitív és negativ értékek egyaránt adódnának. Ennek az eljárásnak azonban (legalább is napjainkban, illetve egyelőre) van egy komoly akadálya. Hiszen mindezideig csak a Hold egyik félgömbjét ismerjük és a libráció révén is csak egy tört részét láthatjuk a Hold túlsó félgömbjének. Az űrhajózás idejében azonban a Hold túlsó félgömbjére is eljuthatunk.
