Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-13 / 37. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 13, 1958 HELYSZfKl RIPORT I SZOEZI-CSATORNáRcL ax ep@m$$i(/eAí nijq%aßan Hírmagyarázat, Cikkek, Riportok Faji egyenlőség az iskolákban A legfelsőbb törvényszéknek az iskolákban gyakorolt faji megkülönböztetést tiltó végzése értelmében a most szeptemberben megnyílt iskolaévre a néger tanulóknak szabad bejárása kellett volna, hogy legyen a fehér iskolákban. A végzés különösen tizenhét államot érintett, ezek közül kilenc és a District of Columbia komoly haladásról tett tanúbizonyságot. Ez 300,000 néger tanulót jelent, de azért még ezekben az államokban is maradt 500,005 néger növendék, aki nem jutott be. A legsötétebb déli államokban pedig 1 millió 800 ezer maradt kívül, s ezek közül kevesen merték és bírták áttörni a sorompót. Főleg ezekben az államokban zajlottak le erőszakoskodások és visszataszító jelenetek. Clinton, Oliver Springs, Sturgis, Clay és Mansfield községekben duló erőszakoskodásokról szóltak a multheti hírek, más helyeken pedig szórványos tüntetések zajlottak le. Bizonyos déli iskolák előtt minden éjjel égett a kereszt. Clinton Keiet-Tennessee-ben fekszik. 4,000 lakosa közül 350 a néger. Itt tizenkét néger gyermek akart iskolába menni. Tennessee-n kívüli szélsőséges elemek oly vad tüntetéseket rendeztek, hogy Frank Clemens kormányzó hatszáz nemzetőrt rendelt ki, akik teljes hadifelszerelésben, tankokkal megerősítve rendet teremtettek. Oliver Springsnek 1,000 lakosa van. Itt is vad jelenetek folytak, mig a Clintonból átvezényelt 70 nemzetkor rendet csinált. Sturgis Kentucky nyugati részében fekszik. Lakosainak száma 2,500. Kilenc néger diákot akadályozott meg a csőcselék a belépéstől. Másnap nemzetőrök kisérték a gyerekeket az iskolába, a rákövetkező napokon azonban már nem jelentek meg, mert szüleiket állásaik elvesztésével fenyegették meg. Ebben az ügyben folyik a vizsgálat. Clay község 11 mérföldnyire fekszik Sturgistől. 1,300 lakosa van. Két néger tanuló volt összesen, ezeket sem engedték be az elemiiskolába. Mansfield egy texasi farmközség, 1,500 lakossal. A fenyegető tömeg tizenkét néger tanulót gátolt meg a beiratkozásban. Allan Shivers kormányzó kirendelte ugyan a Rangereket, de a tizenkét tanuló nem iratkozott be. Ha a határmenti államokban jobb is a helyzet, a sötét déli államokban egyelőre nincs kilátás a törvény érvényesítésére. Eisenhower elnök, akinek az alkotmány értelmében végre kell hajttatni a nemzet törvényeit, nem volt hajlandó a szövetségi kormány roppant erkölcsi és végrehajtó erejét a törvény fenntartása érdekében latbavetni. ★ Stevenson munkában Adlai Stevenson mult héten már megkezdte választási hadjáratát, amelynek kezdeti részéről már jelentettünk. Szerdán Los Angelesben beszélt, az amerikai légió konvencióján, csütörtökön a géplakatosok konvencióján, szombaton .Springfield, Ill.-ban, majd Columbus, O.-ban az állami pártkonvención, onnan New Yorkba repült. Nixon ellenbeszédet mondott az amerikai légió előtt, mert Stevenson tagadta, hogy a republikánus párt “a békepárt.” Vasárnap N. Y.- ban a Palisades Parkban “korrupcióval” vádolta Eisenhower-kormányt. Robert B. Meyner new- jerseyi kormányzó kisérte. Ezzel a beszédével kezdte meg Stevenson a keleti államokban tervezett hadjáratát, E hét első napjait New York államban tölti. Hétfőn Hartfordon és Albanyban, kedden és szerdán N. Y. .Cityben beszélt, ma, csütörtökön pedig már Harrisburgban. Azután egy hetet Washingtonban fog tölteni, további tervei és beszédei előkészítésén dolgozva. U.S.-ben 3400 veterán él, akik a második világháborúban és Koreában veszítették el szemük ^világát. Számosán vannak nők is ebben a csoportban,. POLGÁR DÉNES (Budapest) Julius elején jártam Port Saidben. Az egyiptomi kormány akkor még nem államosította a Szuezi-csatorna Társaságot. Az angol csapatok néhány héttel azelőtt vonultak ki a csatorna- övezetből. Véget ért a 74 esztendős megszállás. Egyiptom népe ünnepelt, s vele együtt ünnepelt egész Arab-Kelet és Észak-Afrika százmilliós la. kcssága. A társaság francia gróf-vezérigazgatója azonban változatlan nyugalommal irta alá kairói irodájában a kimutatást, amelyből a részvényesek megtudhatták, hogy a csatornán átkelő hajók azon a héten is kétmillió dollárt fizettek be a társaság pénztárába. Egy este a kairói Semiramis-szálloda tetőteraszán vacsoráztam. Lágy argentínai tangó befejező a’ Ford $ >i hangzottak el, s a táncospárok — estélyi ruhás hölgyek és fehérszmokingos férfiak — visszaültek asztalaikhoz. Szomszédom, az egyik nagy egyiptomi napilap külpolitikai szerkesztője, áthajolt a korláton s néhány másodpercig némán bámult a Nílusra, amelvnek sötét tükrén a szemközti partmenti kávéház zöld, piros és sárga lámpáinak1 visszfénye vibrált. Aztán visz- szafordult és igy szólt: — Ha igazán meg akarja érteni, mi történik K“z ’p-Keleten, látogasson el mint! előbb Port Saidba! Néhány nap múlva útban voltam a csatorna- övezet felé, s már jóval Port Said előtt, Izmaiba környékén kezdtem megérteni, mire célzott egyiptomi kollégám. Meghatottan néztem a kékfehéren izzó ég hátteréből kibontakozó katonai táborokat, s a város fehér házait. Izmaiba! 1951 óta hányszor irtain le ezt a nevet, amikor jelentőseket kaptunk az egyiptomi lakosság és a brit megszálló csapatok közötti összeütközésekről. “Az izmaiba! zavargásoknak három halálos áldozata van. “Brit csapatok tüzet nyitottak a katonai táborokat megrohamozó egyiptomiakra. .” A hazafias érzések fellángolásának, a szabadságküzdelemnek mennyi hősi epizódjáról mesélhetnének ezek a lapostetejü hazak, ezek a p;-l- maerdők és — ezek a drotsövenyek, amelye,-, a volt angol táborokat körülveszik! S most, íme, volt angol táborokról irhatok. Az ut mentén egy- ,mást érik ezek a táborok, kaszárnyák és repülőterek. Kitünően megépített, modem laktanyák, hiszen a brit katonák, akik a sivatagban teljesítettek szolgálatot, megkívánták a legteljesebb kényelmet. S a biztonságot is: háromszoros drótakadály a betonkeritésen kívül és belül, géppuskatornyok, ágyu-lőállások. Mindez nem használt: a táborok bejárata előtt most már egyiptomi katonák örködnek, a tornyokon a félholdas-csiila- gos zöld egyiptomi lobogó leng. Néha elhúz felettünk egy-egy lökhajtásos vadászraj — a Tépek szárnyán egyiptomi felségjel. Csupán a rosz- szul átmeszelt angol feliratok előbukkanó betűi emlékeztetnek rá, hogy nemrég itt még idegen megszálló csapatok voltak az urak. .. ■& Izmaiba után csakhamar megpillantjuk a csatornát. Innen kezdve egészen Port Saidig — 74 kilométeren át — közvetlenül a csatorna partján húzódik a kitűnő aszfaltút. A 80—100 méter széles csatorna kék vize élesen vágja ketté a sivatag sárga homoktengerét, körös-körül végeláthatatlan síkság. Csupán a távolban látszanak egy-egy repülőtér hangárainak szürke körvonalai és 10—15 kilométerenként a csatorna jelzcáilo- másainak épületei, a magas rádióantennákkal. A csatornán itt is, ott is kotrógépek dolgoznak. Fedélzetükön turbános, galabiás (hosszú, ingszerü öltözet) egyiptomi munkások. Az angol és a francia lapok most azt Írják, hogy az egyiptomiak képtelenek lesznek rendbentartani a csatornát. Hazugság! Eddig is egyiptomiak tartották rendben, mintegy 4000 munkás dolgozott állandóan Port Said és Szuez, a csatorna két bejárata között. Sorra előzzük meg a hajókat, amelyek 200— 300 méteres távközben haladnak Port Said felé. A csatorna egyes szakaszain egyirányú forgalom van, a szembejövő hajók'a kitérőknél kerülik ki egymást. Tiz-tizenötezer tonnás fehérhajók szelik lassan a csatorna vizét, egymás ..után pillantom meg árbocukon az angol, az amerikai, az olasz, a dán, a jugoszláv, az argentínai, a svéd lobogót. Közben beesteledik, a hajók fényszórója kigyullad. Felejthetetlen látvány: a kivilágított óceánjárok, amint méltóságteljesen úsznak a sí* vatag kellős közepén a szikrázó csillagok alatti S a távolban először halványan, majd mind ragyogóbban ezer meg ezer lámpa tűnik fel: kék, fehér, sárga fényeknek valóságos orgiája. Port Said! inasnap reggel Ferdinand Lessens-nek. a csatorna építészének hatalmas szobránál állva figyelem a kikötőt. Fantasztikus a forgalom! A láthatáron mindenfelé kisebb-nagyobb pontokat, füstfelhőket látni: hajlékát, amelyek a Földközitengeren Port Said felé egyekeznek vagy távoznak onnan. A mólók mentén szürke, sárga, fekete, fehér, sötétvörös hajóóriások horgonyoznak, köztük fürgén szaladgálnak a kikötőparancsnokság és a hajóstársaságok' kis motorosai. Nem is nagy túlzás azt irní, hogy olyan sűrűn jönnek- mennek az óceán járók, mint Budapesten az autóbuszok. A kikötő egyik tisztviselője elmondja, hogy a Szuezi-csatornán évente átlagosan 13,000 hajó halad át, ebből mintegy 8.000 az olajszállító hajó, amely Arab-Kelet és Irán értékes fűtőanyagát viszi Európába. A csatornán való áthaladásért évente 1G0 millió dollár dijat fizetnek a hajóstársaságok. 1869 óta, amióta a csatornát üzembe helyezték, egészen mostanáig ennek a hatalmas összegnek legnagyobb része a csatornatársaság részvényeseinek páncélszekrényeibe ömlött. Egyiptomnak csupán két százalék jutott. Most, az államosítás után az angol és a francia kormány szóvivői azt állítják, hogy London és Párizs csak a “hajózás szabadsága” miatt aggódik, s ezért tiltakozik a Nasszer-kormány lépése ellen. Valójában nem erről van szó, hanem két egészen más dologról. Az egyik: maga az évi 100 millió dollár, amely nem megvetendő összeg. Kiket illetett egészen mostanáig ez a pénz? A csatornatársaság 437,002 részvényéből 196,034 az angol kormány tulajdonában van; mint ismeretes, e pakett legnagyobb részét, 178,602 részvényt Disraeli miniszterelnök vette meg 1875-ben Ismail tói, Egyiptom török khedivéjétől. A többi részvény francia, amerikai, angol és holland magántársaságok és személyek kezében van. Az egyik legnagyobb francia részvénytulajdonos Weygand tábornok, s a legújabb részvényesek között szerepel a Vatikán is. .. A másik dolog, amely miatt London aggódik — s nem ok nélkül —, a példa, a precedens. Ha államosítani lehetett a csatorna társaságot, miért ne lehetne később államosítani a közép-keleti angol olajtársaságokat is? Hadd említsek meg egy kevéssé ismert tényt (persze Londonban tudnak róla) : az Arab Liga nemrég megalakította olajalbizottságát, s az albizottság megkezdte a statisztikai adatgyűjtést az egész közép-keleti olajkincsről. Lehetetlen nem meglátni, hogy ez az adatgyűjtés későbbi fontos lépések előkészítésére szolgál... •k Végigjártam motorcsónakon a hatalmas kikötőt. Láttam egy olyan jelenetet, amilyenről eddig csak útleírásokban olvastam. Éppen megérkezett az “Európa” nevű amerikai személyszállító hajó. Alig bocsátotta le horgonyát, a partról több tucat evezősbárka startolt, s igyekezett versenytempóban a hajó felé. A kormány mellett arab kereskedők ültek. A bárkák szinültig telerakva áruval: szőnyegekkel, bőröndökkel, cigarettával, dísztárgyakkal. Fent a hajó fedélzetéről, három emelet magasságból az utasok kíváncsian nézték a különös evezőversenyt. S amint megérkeztek a versenyzők, leírhatatlan zsivaj tört ki: a kereskedők egyszerre kezdték kínálni áruikat a magasba. Az “Európa” fedélzetéről kosarak ereszkedtek le kötélen. A kereskedők belerakták az árut, a hajó utasai felhúzták, s ha valami megtetszett nekik, a pénzt lebocsátották a kosárban. Mindez persze nem ilyen egyszerűen folyt le, hanem hosszas alku közepette. Képzeljék el azt az orditozást, a világ legkülönbözőbb nyelvein, azt a gesztikulálást, amely ezt a vásárt kisérte! Fél óra alatt azonban minden üzlet lebonyolódott, s az arab kereskedők -— ki elégedetten, ki elégedetlenül — visszaeveztek a partra. Persze most már lassúbb iramban, mint fél órával ezelőtt... ★ A kikötőt szegélyező főutcán, a híres Simon (Folytatás a 12-ik oldalon) uaiiiiiaMiHiiiiii«uaiiiiaiiiaaM8iM AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word. Inc.. (SO E. l&th St„ New York 3, N Y. — Tel.: AI 4 03(0 Subscription rates: In U. S. A. and Canada S3 a year, foreign $8. one year,. $á baü vear. Single eopy lac.
