Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-06 / 36. szám
September 6, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I 7 Tetemrehivás hét évi alkotmánysértés fölött Parragi György, a budapesti Magyar Nemzet főszerkesztője mérlegre helyezi az uj magyar alkotmányt ért sérelmeket, valamint annak üdvös következményeit. Javasolta, hogy augusztus 20- án az alkotmány mellett ismét ünnepeljék Szent István király emlékét is. Az egész dolgozó magyar nép ünnepli a Magyar Népköztársaság Alkotmánya törvénybe iktatásának hetedik évfordulóját. Ezen az ünnepen egyformán örvendezünk, de gondolkodunk s lelkiismeretvizsgálatot is tartunk. A napos oldalt is észre kell vennünk. A nagy eredmények, a fejlődés, a haladás mellett. észre kell vennünk az elkövetett hibákat, a lemaradást, az Alkotmány szellemétől való eltávolodás szembeszökő tényeit is, elsősorban azért, hogy ezek a jövőben többé elő ne fordulhassanak. Már bevezetőben teljes meggyőződéssel állítom, hogy nem népköztársasági Alkotmányunkon jnult, hogy a múltban hibák, kilengések, súlyos törvénysértések történtek. Az elkövetett hibák forrása nem az Alkotmányban keresendő, hanem azokban az emberekben, akik önkényesen tultették magukat az Alkotmány szakaszain, kik megsértették, semmibevették, nem egy Ízben lábbal tiporták az Alkotmány legalapvetőbb elveit az állampolgári jogokról, az emberi szabadság- jogokról, a lelkiismeret és vallásszabadság biztosításáról, a mentelmi jog gyakorlásáról, a polgárok személyi szabadságáról, a levéltitok és a magánlakás szabadságának tiszteletbentaríásáról, stb. Az egyéni sérelmek, bármennyire indokolják is, sokszor elhomályosítják azokat a pozitívumokat, tényleges eredményeket, amelyek létrehozását egyenesen a Magyar Népköztársaság Alkotmányának köszönheti népünk. Ezekről a pozitívumokról kell elsősorban szólnunk, mert hiszen ezek teszik népünk igazi ünnepévé az Alkotmány évfordulóját. És ha ezeket az eredményeket tekintjük, akkor tiszta lelkiismerettel és öntudattal mondhatjuk el, hogy a földreform, a bányák, bankok, gyárak államosítása, a kulturforradalom nagy eseményei mellett a Magyar Népköztársaság Alkotmánya a legnagyobb, a legtörténelmibb vívmánya a magyar népnek. \z Alkotmány írta elő -millióknak az üdüléshez, a fizetéses szabadsághoz való jogát, kiszélesítette a társadalombiztosítást, megvalósította a nők egyenjogúságát, a magyar történelemben először valósította meg a családvédelmet, az anya- és gyermekvédelmet, az ifjúság legéletbevágóbb érdekeinek fejkarolását. Nemcsak a magyar anyanyelvűek számára biztosítja a művelődéshez való jogot, hanem a nemzetiségek számára is anyanyelvűk, nemzeti kultúrájuk ápolását. Az Alkotmányban lefektetett elvek tették lehetővé a magyar kultúra, a tudomány, az irodalom, színház, film és más művészetek felvirágzását. Ezt a hazáját, a demokráciát őszintén szerető magyar sohasem felejtheti el és a mai ünnepen is büszkén gondol ezekre a nagy történelmi jelentőségű eredményekre, amelyek megvalósításában Alkotmányunknak döntő szerepe volt. De ugyanakkor az ünnepi fény sem űzheti e! azokat az árnvfoltckat, amelyeket egvesek teremtettek Alkotmányunk kihívó, durva lábbal lip- rása által*. Nem ünneprontás — ellenkezőleg —, Alkotmány ünnepünk mély jelentősége, őszinte megbecsülése nyilatkozik meg abban, ha ezekről az árnyfoltokrcl is őszintén beszélünk. Ezek között első helyen kell megemlítenünk azokat az intézkedéseket, amelyek a legsúlyosabban ásták alá Alkotmánvunk legsarkalatosabb tételét, amely arról szól, hogy nálunk “megvalósult a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége, a munkásosztály vezetésével.” Ezen a nélkülözhetetlen szövetségen, Népköz- társaságunk fundamentumán súlyos csorbát ejtettek azok, akik önkényesen az úgynevezett ku- lák-listára helyezték a dolgozó parasztok ezreit, ezáltal nem hogy szövetségesekké tették őket, hanem egyenesen megbélyegezve, kitaszították őket a munkás-paraszt szövetségből. Ez a törvénysértő eljárás nemcsak a megbélyegzett dolgozó parasztok szempontjából okozott súlyos károkat, hanem az egész mezőgazdasági termelés' moggondatlan csökkentése következtében a munkásosztályra, az értelmiségre nézve is. Ezen a téren a julius 18—21-i párthatározat után döntő fordulat következett be és egyre inkább nyitva áll az ajtó, hogy Alkotmányunknak a munkásparaszt szövetségről való alaptétele az egész országban megvalósuljon és valóban talpköve lehessen ez a szövetség egész állami, társadalmi és politikai életünknek. Hasonlóképpen súlyos erkölcsi politikai károkat okoztak rendszerünknek azok a törvény- sértések, amelyek az országgyűlést háttérbe szorították, amelyek gyakorlatilag tultették magukat az Alkotmány 11. szakaszának 2. pontján, amely biztosítani kívánta az országgyűlési képviselők mentelmi jogát és ezért szó szerint kimondja: “Országgyűlési képviselőt az országgyűlés hozzájárulása nélkül letartóztatni vagy ellene bűnvádi eljárást indítani — tettenérés esetét kivéve — nem lehet.” Ezt a pontot szegre akasztva önkényesen helyeztek letartóztatásba ország- gyűlési képviselőket a múltban anélkül, hogy kikérték volna az országgyűlés hozzájárulását. Ez az egyik fő oka volt a törvénysértések tömeges sorozatának. Az Alkotmány ünnepe jó alkalom arra, hogy ezt a júliusi párthatározatig jogos aggodalmat népünk lelkében, gondolkodásában szétoszlassa és teljes mértékben visszaadja a bizalmat az Alkotmány írott szavaiban éppúgy, mint éltető szellemében. A bizalom helyreállításában látjuk Alkotmányunk 7. évfordulója ünnepének jelentőségét. Ehhez azonban már nem betűkre és szavakra, hanem tettekre van szükség. Hogy ezek a tettek megvalósulhassanak, elsősorban arra van szükség, hogy az országgyűlési képviselők egész dolgozó népünkkel együtt őrködjenek Népköztársaságunk Alkotmánya felett. Nem véletlen, hogy a legutóbbi ülésszakon minden képviselőhöz eljuttatták az Alkotmánynak diszbekötött példányát. Nem a díszes kiállításon van a hangsúly, hanem a tartalmon. Az, ország- gyűlési képviselőknek legyen Népköztársaságunk Alkotmányának e kiadása a szó legszorosabb értelmében: “Vademecum”-ja, politikai működésűk Várnai Zseni; Egjv asszony a milliók kizül Két költői pálya kibontakozását,""két különös életsors egybefonódását rajzolja meg ez az érdekesen megirt regény egy forradalomba torkolló, felfelé Ívelő kor mozgalmas világában. Az Írónő olykor meseszerüvá varázsolja e letűnt időket; a századforduló körüli és utáni évtizedek atmoszféráját mintha megszépítené a messzeség. Lebilincselő az az őszinteség, amellvel saját ifjúságát elénk tárja: hol kedves-meghatóan idézi a gyermeki lélek apró rebbenéseit, rezonálását a valóságra, máskor kedvesen-komikus helyzetek teremtésével hangolja együttérzésre az olvasó szivét, de minden magáról irt sora mögül ott árulkodik a lírikus. ( Mit hozott magával a költőnő ifjúsága e Jküz- delmeiből? Apja hivatástudatot oltott leikébe; az anyai szeretet óriási erejét édesanyjától kapta örökül, férjének, Peterdi Andornak oldalán bepillantott a költészet örömöt és kint nyújtó alkotó {jnühelyébe. Mindez, .szinte tudattalanul már érleli benne magában is a költőt. Amikor aztán megszületik első gyermeke a nagy intenzitással felbuzgó érzelem, az anyaság öröme verset csihol ki belőle. így jön létre első költeménye 1911 tavaszán, s ettől kezdve sorra jelennek meg versei a Népszavában. — S ennek leírásánál fordul át a könyv szélesebb érdekű költői vallomásba: hogyan jutott el egy esztendő leforgása alatt a munkásosztály küzdelmét segítő Katona- jlamnalq! megalkotásához. Az anyaság érzelmeivel akar — és tud is — hatni ebben a versében, hogy saját szülőik osztályuk oldalára hangolja a forradalmi megmozdulások letörésére kivezényelt katonákat. Valóban, a proletárasszonyok millióival való közös sorsvállalás kifejezője e vers, s egyben az igazi költői hivatás tudatos vállalása is. Sokszorosára növekedik majd e költemény hatósugara 1918-ban, a polgári demokratikus forradalom előkészítése idején. De keserű megpróbáltatások várják addig még az ifjú költőnőt. Kitör a világháború, amely annyi életet elpusztít és szétrombol millió álmot..., majd 1917 tavaszán meghal kisfia, legszebb verseinek ihletője... Háborúellenes versek sora, s a Fájdalom könyve versciklusa születik e nehéz esztendők súlya alatt. Am 1918 őszének felcsapó forradalmi hullámai kiragadják gyászából. Sza- valóesteken, röpcédulákon és utcai plakátokon elirányitója, minden törvénysértés elleni fellépésre és vitatkozásra való megbízólevele. Végül az Alkotmány ünnepével kapcsolatban nyíltan kell beszélnem egy olyan részletkérdésről, amely már eddig is sok vitát váltott ki és valljuk be, nem kevés disszonanciát a magyar nép széles rétegéből. Augusztus 20-a az államalkotó nagy királynak, Szent Istvánnak is az ünnepe.. Ezt az ünnepet nem lehet sem a magyar nép emlékezetéből, érzéseiből, sem a magyar történelemből kitörölni. A mi véleményünk az, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmányának szép ünnepe nincsen semmiféle történelmi vagy világnézeti ellentétben államalkotó királyunk emlékének ünneplésével. Egy nép, amely hisz a jövőjében, sohasem tagadja meg történelmi múltját, amelyből mindig erőt tud meríteni. Ha valaki a nagy magyarok közül, úgy István király képviseli a legerőteljesebben a magyar történelem sokat emlegetett, de bizony sokszor el is hanyagolt vagy eltorzítva átértékelt haladó hagvomá- nyait. Nem kívánok ebben a kérdésben részletekbe bocsátkozni. Még kevésbé kívánom a Horthy- rendszer durván és cinikusan meghamisított úgynevezett “szentistváni gondolat”-ának soviniszta frázisait felújítani, vagy azok életrekelté- sében közreműködni. Ez volna az igazi megtagadása a magyarság mai életének, jövőbe vetett bizalmának és legnagyobb történelmi vállalkozásának: a szocializmus építésének. De I. István alakját sem szabad megtagadni. Nincs semmiféle ellentmondás abban, hogy az Alkotmány ünnepén ki-ki a maga történelmi felfogása, becsületes meggyőződése szerint egvformán emlékezzék meg a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról és az államalapító nagy államférfiről. Népünk széles rétegei ezt igv is fogják fel és egyformán ünnepük meg a magyar népi Alkotmány törvénybeiktatásának évfordulóját és Szent István emlékét. * 42 zengenek vissza hires verssorai: “Ne ló'jj, fiam, mert én is ott leszek!” Várnai Zseni mértéktartó szerénységgel ir saját szerepéről ezekben a forradalom felé haladó esztendőkben. Ebből az is következik, hogy könyve inkább csak érinti a fejődés fővonalát, mintsem valamennyire is teljes képet tudna festeni róla. De talán, ha emlékezése során jobban leás ezen esztendők eseményeinek mélyére, s még inkább: ha többet felmutat az akkori irodalom világából, önéletleirása még színesebb, gazdagabb lehetett volna az olvasók nagyobb épülésére. S hadd monüjtmk el még valamit. 1942-ben, a fasiszta terror dühöngése közenette irta meg és adta ki első Ízben költővé érlelődésének e történetét Várnai Zseni. Az akkbri körülmények költészet« legjelentősebb alkotásainak még említését is lehetetlenné tették, igy -saját fejlődásraj- za szükségszerűen megcsonkult, mért az anyai érzést megszólaltató versekhez kapcsolódhatott csupán. Teljesebb képet adhat — és ad is — önmagáról most, hogy — könyvét alaposan átgyur- va és kiegészítve — leírja a Katonafiamnak! és több más verse születésének hiteles történetét is. Várjuk önéletírása folytatását. József Farkas BROWNELL igazságügyminiszter kinevezett egy 61 tagból álló úgynevezett Blue Ribbon (kék száláé:) bizottságot, amelynek hivatása lett volna ellenőrizni a trösztellenes törvény végrehajtását, mert az utóbbi években az teljesen hatás nélkülivé vált. Egy kongresszusi bizottság belenézett, ennekóa bizottságnak a működésébe. Hát először is úgy találta, hogy a bizottság 61 tagja közül 42 ügyvéd, akik egytől-egyig zsíros járulékokért védték a nagy trösztöket az igazságügyi minisztérium ellen abban a 133 ügyben, amelyben eljárást indított ama nagy részvénytársaságok ellen, a trösztellenes törvény többszörös megsértésééri. Úgy hogy ezek közül az ügyvédek közül némelyik egy nap annak a törvénynek a megsértése bűnéért való tárgyaláson védte a korporációkat, másnap pedig bennült abban a bizottságban, amely e törvény erősbitését szorgalmazta, hogy az hathatósabbá váljon. Nevetségesen érdekes az, hogy ezeket az ügyvédeket mind Brownell igazságügyi miniszter nevezte ki. „ ★ OREGONBAN 54 ezer acre állami park van.
