Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-06 / 36. szám
AMFPTKAT MAGYAR SZÓ September 6, 1956 MENTIK STUDEBAKERT Él SOUTH BEHH-ET Amikor a nagy kai nem akarja elnyelni a kis halat Hogyan lehet az amerikai gazdasági rendszert, amelyben az “aki bírja, marja” alapján a nagy halak felfalják a kisebb halakat, valami uj, másfajta rendszerré átalakítani, kérdezi a Christian Science Monitor egyik multheti számában J. C. Harsch. Persze a kérdést nem teszi fel ilyen nyílt s mondhatni brutális formában, hanem ekként: “Hogyan tudja az Egvesült Államok áthidalni az átmeneti időszakot, egy oly rendszerből, amelyben csak az erős képes élni, egy olyan rendszerbe, amelynek jelenleg még nevet sem l lehet adni. Meg lehet ezt tenni az ipari hatékonyság elvesztése vagy komoly kormánybeavatkozás nélkül? E kérdést már fel lehet tenni. A válasz még nincs elkészítve.” Mi késztette Mr. Harscht e komoly kérdésekre? A Studebaker-Packard részvénytársaság, South Bend, Ind. városi gazdasági éltető elemének súlyos válsága. Olyan dolgokat mond el Mr. Harsch ezzel kapcsolatban. amelynek egy része eddig titok, vagy legalább 1« csak igen kevesek által ismert ügy volt. Az persze ma már köztudomású és különösen minden south-bendi munkás tudhatja, hogy a Studebaker-Packard autógyárat hosszas válság után, a Consolidated-Vuitee nevű igen jólmenő (hála a hadirendeléseknek) repülőgépgyár vásárolta meg. De azt már csak igen kevesen tudják, hogy mily különös előzményei voltak e vásárnak! Régente, ismerteti az előzményeket Mr. Harsch, egy válságba jutó gyár, mint a Studebaker egyszerűen megbukott, elpusztult volna. (Soha azelőtt nem jutott volna eszébe, az Egyesült Államok elnökének, ez esetben Eisenhower elnöknek, hogy egy ilyen ügy kormány ügy lenne. Már pedig pontosan ez történt. A7 idén áprilisban, amidőn a Studebaker south- kendi üzemeinek bezárása küszöbön állt, Eisenhower elnök elküldte hadügyminiszterét, Charles E. Wilsont Detroitba, hogy tárgyaljon az ottani nagy autógyárak, Ford és GM vezetőségével a (Studebaker összeomlásának megakadályozása érdekében. Mr. Wilson egészen odáig ment, hogy javasolta a GM-nek adják át a Stmlebakernek a jövő évi, 1957-iki modelljeiknek tervrajzait, hogy a veszélyben levő Studebaker-Packard az ősszel versenyképes modellekkel jöhessen ki! A GM vezetősége még volt elnöke javaslatára eem ment ebbe bele, ellenben felajánlotta azt, hogy transzmissziókat fog szállítani a Studeba- fcernek, ami szintén nagy segítség volt a csőddel veszélyeztetett cégnek. Wilson küldetése nem járt teljes sikerrel, de annyit elért, hogy a Curtiss-Wright érdekelve lett az ügyben és később meg is vásárolta a céget. Hogyan történt az meg, hogy egy ipari üzem léte vagy nem léte, talán első ízben az amerikai tőkés rendsze" életében, kormányüggyé vált? Először is azért, mert a Studebaker bukása az eddiginél is nagyobb aránya munkanélküliséget idézett volna elő South Renden. És Wilson, mintán előzőleg már tanácsolta Detroit munkanélküli autómunkásainak, hogy ne üljenek a hátsó részeiken, mint a vadászkutyák, hanem mászkáljanak és szaglásszanak állás után, mint. . . másfajta ebek teszik azt, másodszor azért alig merte volna ugyanazt a tanácsot egy másik város munkásainak is adni. Már csak azért sem, mert South Bend 1955-ben — demokrata többséggel szava- *ott! Másodszor Mr. Wilson is tudta, a GM is, Ford is, de még a Curtiss Wright is, bogy a Studebaker összeomlása az amúgy is elég ideges tőzsdén olyan áreséseket idézett volna elő, amelyre nagyon ráfizetett volna mindegyik cég. Végül pedig a Studebaker még mindig fontos hadiipari üzem volt, amelynek bezárása sok zavart okozott volna. így hát első Ízben Amerika történetében a kormány közbelépett egy ipari cég megmentése érdekében. Közbelépett avégett, hogy egy nagy céget ne faljon föl a nálánál is nagyobb másik cég. Ilyen eset még nem fordult elő az amerikai kapitalizmus történetében! A “szabad vállalkozási rendszer” elvében igen fontos módosításokat eszközöltek Ez, hangsúlyozza Mr. Harsch azt bizonyltja, hogy az amerikai gazdasági rendszer változáson megy át. Elmúltak az idők, amidőn a szövetségi kormány tétlenül nézi a kis cégek felfalását a nagyok által. Ehelyett mindent elkövet, hogy megakadályozzon egy olyan bukást, amely komoly nehézséget okozna egyes vidékeken, amely az iparnak egyre kevesebb kézben való összpontosítását, és amely . . . tőzsdei áresést idézne elő! Hát nem vagyunk biztosak abban, hogy a south-bendi eset egy uj irányzat kezdetét jelenti avagy Csupán egy kivételes eset, amely csak megerősíti a tőkés fejlődés törvényét, az iparnak, pénznek egyre kevesebb kézben való összpontosítását. Egyáltalán nem vagyunk biztosak benne. Mindenesetre örülünk azonban annak, hogy oly befolyásos lapok, mint a Christian Science Monitor, kénytelenek megállapítani, hogy a rendszer . . . változásra szorul. És e változás nem a töke további koncentrációját, hanem annak ellenkezőjét a nép érdekében történő állami beavatkozást igényli. Mérnökökéi importálnak Nemcsak bombákra van szükség, hanem tanult emberekre, főleg — mostanában — mérnökökre is. Bombánk már van dögivei, a nagyválallatok fulladoznak saját profitzsirjukban, d£ műszaki fejlődésben oly kiváló vállalatainknak nincs elég mérnöke! Illetékesek sajnálták a pénzt iskolákra, tanárokra, de egyesek ma már nem sajnálják a pénzt hirdetésekre, mérnököt keresve, akár Olaszországban, külföldön, máshol. Egy ilyen tipikus hirdetés jelent meg egy turini lapban, a “La Stampa Sera”-ban. Ez Olaszország autóipari központjának egyik vezető lapja. A hirdetésben, a következők voltak: “Korlátozott számú mérnököknek és szakembereknek, akik amerikai állampolgárok szeretnének lenni, kitűnő állásokat ajánl a General Electric Co., Cincinnati, Ohio, reniilőgép gázturbina üzeme.” Majd Ígéret következik, amely szerint gondosan és bizalmasan fontolóra vesznek minden ajálatot, kérvényt, melyet angolul némelyest tudó olaszok küldenek be és elfogadásuk esetén hajójegyet küldenek a pálvPVÓWvq.V. A hirdetés még azt is megmondja kulturtudatos olaszoknak, hogy mit várhatnak: “Cincinnati — mondja — Amerika egyik legkiválóbb városa. Haladószellemü és modern, sok bájos villanegyeddel. Kulturhagyományai a legrégibb amerikai hagyományokkal vetekesznek, van szimfonikus zenekara és elsőrendű művészeti múzeuma. Iskolarendszere, könytári berendezése, építkezése, stb., az ország legkitűnőbbjei közé tartozik.” így akarják pótolni bizonyos vállalatok a mérnökhiányt. Öt éve tart már ez a fokozódó kereslet szakmérnökök iránt. Egyetemeink lapjaiban hemzsegnek a vállalatok hirdetései, buzdítva a pályázókat. Most hát már külföldön is keresnek. A végén majd még talán szovjet mérnökökre fog fájni a foguk. KTNÁBAN az élelmiszertermés 1955-ben 182 millió tonna volt. 12', -kai több, mint 1854-ben. ★ DéLAMERIKÁIjAN az indiánok platinumot használtak ékszerül sokkal előbb, mint Kolumbusz ideérkezése. Wilson Miss Porter és a prosperitás Sylvia F. Porter, a népszerű gazdasági rovatiró egyik legutóbbi rovatában vitába elegyedik a magyarszármazásu neves szovjet közgazdász- szal, Varga Jenővel. Varga kétségbevonja azt, hogy az amerikai kapitalizmus “népi kapitalizmus” lenne mivel a termelés eszközeit továbbra is egy viszonylag kicsiny csoport birtokolja. A gyári részvények többségét a részvényesek egy százaléknál is kisebb hányada tartja kezében. Varga hangoztatja azt is, hogy az amerikai nép többsége alig tud megélni jövedelméből és egyre inkább adósságba veri magát. Sylvia Porter cáfolatában kifejti, hogy az átlagos amerikai családnak 2,790 dollárnyi készpénz, vagy könnyen készpénzre váltható vagyona van. (Az amerikai ingatlanügynökségek egyesülete felmérést végzett 100,000 amerikai között, akik az elmúlt év folyamán házat vásároltak. Megállapították, hogy kb. 70 százalékuk az évi 5,000 dollárnál többet keresők csoportjába tartozik és hogy ugyanakkora hányaduknak’ 100 dollárnál kevesebb takarékbetétjük van.) Sylvia Porter nyilván úgy állapítja meg az átlagos amerikai család 2,700 dollárnyi készpénzvagyonát, hogy vett egy családot, amelynek egy dollár készpénztartaléka volt és vett egy másikat-, amelyiknek 5,400 dollárja volt. A kettő “átlag“-a 2,700 dollár. Ha e sorok íróját, akinek történetesen szintén kb. egy dollárnyi készpénzvagyona van, össze- csoportositanánk mondjuk Gombos Zoltánnal, kinek feltételezhetőleg egy millió dollárja van, akkor kettőnk “átlag” vagyona 500.000 dollár volna. De átlag ide, átlag oda, nekem azért még mindig csak egy dollárom volna! Hogy az amerikai nép nagy hányada alig tud kijönni jövedelméből? Sylvia Porter erre azt válaszolja, hogy soha sem volt az 5,000 dollárnál többet keresők arányszáma oly magas Amerikában, mint jelenleg. A kisjövedelműek száma “gyorsan csökken”. Ez persze, mellébeszélés! Lehet, hogy a kisjövedelműek száma gyorsan csökken, de azt viszont még Stevenson, á demokrata elnökjelölt is szükségesnek tartotta a jelöltséget elfogadó beszédében hangoztatni, hogy 30 millió amerikai él olyan családi egységekben, melyek évi jövedelme 2,000'dollárnál (tehát heti 39 dollárnál) kisebb! Ha Mrs. Porternek is heti 39 dollárból kellene egy családot fenntartania, akkor talán nem lenne oly biztos “cáfolatának” helyességében! ★ Ha nem akarja ön elveszíteni az állását, akkor ügyeljen arra, hogy k. felesége ne Írjon regényt. Különösen olyan regényt, amelynek 'hőseiben és hősnőiben a környék lakói önmagukra ismerhetnek ! Legalább is ezt a tanulságot vonhatta le George Metalious, Gilmanton, new-hampshirei középiskolai tanár, akinek felmondott a tantestület. Az iskolai bizottság három tagja tagadja, hogy Metalioust amiatt a regény miatt menesztik, melyet felesége irt és amely már meg is jelent. Azt állítják, hogy “személyi okok”-ból mondtak fel neki. Felesége tagadja, hogy regényében, melynek cime “Peyton Place” s melyben egy kisváros lakóinak kicsinyes, egymást marcangoló, egymás magánügyeit teregető s alapjában véve sivár, céltalan élete folyásáról készített nyilván “hazataláló” rajtot, Gilmantonról szólna! BSKassssBaHeai /leu m%m szó Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. .Minden inas külföldi országban egy évre $8., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. szerkesztőség és kiadóhivatal 130 East t6tb Street New York 3 \. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket fefvesz.nek: 3ronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. ’leveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelö West Side: Wiach Rudolf, lapkezelő Chicago. Ili.: 1632 Milwaukee A\enue, 2nd fi. Chuiay István, lapkezelő. Jeau)£&/eJc a héhai J u_____
