Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-30 / 35. szám
A uff üst 30, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 KÖSZÖNTÉS! ÜDVÖZÖLJÜK A LAPKONFERENCIA DELEGÁTUSAIT A Magyar Szó Szerkesztősége és Kiadóhivatala szeretettel köszönti, New York haladószellemü magyarsága tárt karokkal fogadja a lapunk évi konferenciájára ideérkező magyar testvéreinket, a munkásmozgalom szolgálatában legöntudato- sabb amerikai magyar dolgozók képviselőit. Az amerikai magyarság és az egész amerikai nép érdekében több mint 55 esztendőn át kifejtett önzetlen, fáradhatatltan, áldozatkész tevékenység képviselőiként jönnek. Egy részük személyesen élenjáró szerepet játszott, másrészük fegyvertársa volt azoknak a magyar dolgozóknak, akik halhatatlan érdemeket szereztek maguknak az amerikai szakszervezeti mozgalom megalapozásában, felépítésében, az amerikai nép célját szolgáló ezernyi más közéleti tevékenység sikerre vitelében. ötvenöt esztendő eseményei, feledhetetlen harcai elevenednek meg emlékezetünkben, amidőn forró kézszoritással köszöntjük a hozzánk jövő magyar testvéreinket. Visszagondolunk a nagy társadalmi megmozdulásokra, melyekben az elsők között voltak, az elsők mellett tartották magasra a dolgozó nép lobogóit. Visszagondolunk a kilencszázas évek nagy szocialista megmozdulásaira, a választási harcokra Debs vezérlete alatt, amelyek megalapozták az amerikai nép társadalmi, szociológiai öntudatát, melyekből később kifejlődött Roosevelt Uj Osztása és a harmincas évek nagy szervező hadjárata. Visszaemlékszünk a nagy magyar megmozdulásokra, amelyek az óhazai magyarság demokratikus jogaiért 'szerveztek, a Károlyi Mihálv-féle nagygyűlésekre. Emlékezetünkbe tódulnak a Munkásbetegsegélyző létesítéséért és fenntartásáért folytatott munkák, konvenciók, amelyek erősen befolyásolták az összes többi magyar betegsegélvző fejlődését. Ott látjuk őket ezernyi nagy sztrájkharc csataterén, karöltve a többi bevándoroltakkal, szlovák, lengyel, olasz, zsidó, néger, horvát munkástársakkal, a szénmezőkön, az acéltelepeken. Látjuk őket a nagy felvonulásokon a társadalmi és munkanélküliségi segélyért. Mintha csak tegnap lett volna, hogy ezernyi drága munkástársnőnk dolgozott fogadott hazánk katonáinak érdekében a második világháborúban, majd azt követőleg a tönkrement óhazai véreink felsegélyezéséért.. Mindig, mindenütt az elsők között, a legjobbak, bánatunkban. Látjuk könnyeik hullását a nagy között. Látjuk őket, örömükben, fájdalmukban, bánatukban. Látjuk könnyeik hullását a a nagy munkásvértanuk, a Sacco—Vanzetti tragikus vége, a Tom Mooney-ek, a Scottsboro fiuk bebörtönzése fölött. Látjuk elkeseredésüket, amikor 40 esztendős betegsegélyzőjüket egyetlen tollvonással megsemmisítette a reakció. De mindezeken tulmenőleg lelki szemeinkben ott látjuk őket minden harcuk, minden igazságos küzdelmük főinspirálója, szervezője, az amerikai magyar munkássajtó körül Közel 55 esztendeje már annak, hogy sajtónk kibontotta a felvilágosodás, a társadalmi haladás hirdetésének zászlaját Amerikában és ettől az időponttól fogva, az amerikai magyarok legjobbjaival egyetemben felismerték a lapban az igazságnak, tudásnak azt a forrását, amely megszabta egész itteni életük eszmei tartalmát. Jóban, rosszban kitartottak lapunk mellett, mert félévszázad világrengető eseményei saját sorsuk kialakulása bebizonyították számukra, hogy mindent, amit hirdettünk a legmodernebb tudomány alapzatán, a dolgozó nép iránti jóakarattól és szeretettől kormányozva az ő érdekeit, minden munkás, minden jóakaratu amerikai és általában szerte a világon minden jó ember érdekeit képviselte. Ezek a gondolatok keringnek fejünkben, amidőn a meghatódottsáfftól elfogultan köszöntjük az ideérkező magyar testvéreinket. Nem egyet közülük kegyetlenül meghurcolt az amerikai reakció büntetésként, azért, mert életüket a haladásnak, amerikai és magyar munkástestvérei jóléte előmozdítására szentelték. Nem egy ellen van deportálási és polgárjogfosztási eljárás. És most mégis jönnek, hogy segítsenek a konferenciát sikerre vinni, hogy segítsék lapunkat ama harc győzelmes befejezésében, amely egyszers- mindenkorra végét fogja vetni amerikai polgárok politikai, munkásmozgalmi meggyőződéséért való üldözésének vagy megkülönböztetésének. Jönnek sokan a gyárak, műhelyek padja mellől, jönnek a szó legteljesebb értelmében az eke szarva mellől. Jönnek az irodákból, jönnek az egyetem tanszéke mellől. Jönnek sokan a jól megérdemelt visszavonulásból, hogy jelenlétükkel is segítsék a konferencia célkitűzéseit. Nincs, nem volt ehhez hasonló más ilyen megmozdulás Magyar Amerikában. Nem hasonlítható össze más amerikai magyar “konvenció”-val. ahol napidijazott fejbólintó jánosok jönnek ösz- sze helybenhagyni, amit a “vezetők” elhatároznak. A mi konferenicánkon lapunk igazi s tényleges tulajdonosainak, az olvasóknak legtevékenyebb, legönzetlenebb képviselői jönnek össze, hogy véleményt nyilvánítsanak, kritikát fejtsenek ki, ki- csei'éljék élményeiket maguk és a lap vezetősége között, meghallgassák jelentéseinket, terveinket és döntsenek azok megvalósítása fölött. Tudják hogy az, amiről itt fogunk tanácskozni és dönteni, annak meglesz a maga szerepe további tevékenységünkben, mint fontos döntések előtt álló polgárok és öntudatos amerikai munkások. És talán nem lesz egészen kihatás nélkül annak, a nagy döntésnek a hozatalában sem, amelyet az egész amerikai nép fog hozni az elkövetkező időszakban. Ezekkel a megfontolásokkal fogadjuk, forró munkástársi köszöntéssel az 1956-iki Országos Lapkonferenciára ideérkező delegátusainkat, vendégeinket, látogatóinkat. Vajha minél több valósulna meg mindabból, amit, tudjuk valamennyien, szivükbe zárva magukkal hoznak New Yorkba. Deák Zoltán RÁKOS SÁNDOR: VIHAR ELŐTT Kora délelőtt fecskecsapat lepi el a templom előtti teret. Függőlegesen, mintha egyik szárnyukra láthatatlan fonalat erősítettek volna és azon csöngetnék őket alá, a földig ereszkednek, azután gyors rándulással ismét a magasba tűnnek. “Eső lesz, alacsonyan szállnak a fecskék” — mondja az éppen erre haladó Bényei Péter, aki pedig tudja, mert már vagy ötven esztendeje figyeli az itteni időjárást. Dél felé a hőség már úgy megszorul az alacsony házak között, hogy szinte szemmel láthatóan aszalódik a kertek növényzete. A legyek vérig csípnek. Amint a munkám fölé hajolok, homlokomat ellepi a verejték. Három óra körül már birhatatlan a meleg. Folyton a viz hűvössége jár az ember eszében. Meg a levegőé, újra meg újra a jó, tiszta, sürü levegőé, melyet mintha kiszivattyúztak volna az ég acélszürkén izzó korongja alól. Az állatok is a hűvösre húzódnak. A kutya hasmánt, a macska kénveskedve a hátán fekszik. A tyúkok kártyás szemüket lehunyják és nyitott csőrrel, alél- tan pihegnek. Csak az nem bújik el, akinek dolga van. A munka az izzó napon is tovább folyik. öt órakor kis szellő fut végig a mozdulatlan vidéken. Nyomában magasra csavarodó, könnyű porfátyol. Azután váratlanul megdördül az égAz udvart szegélyező nagy fák, a ház, a bokrok eltakarták eddig a látóhatár peremén gyülekező felhőket. Most fenyegetőn és feketén egyre följebb kúsznak a szél árbócrudjári. A nap kialszik, a madarak riadt csipogással keresik fészküket az elsötétülő világban. A szélrohamok egyre gyakoribbak és erősebbek. -Száraz levél, tollpihe, papirrongy emelkedik föl s a szük'ölő csavarmenetben egy alacsonyan szálló porfelleg szügyébe fúródik. Majd hirtelen elül a szél, minden elcsöndesedik. Két szélroham között valóban “vihar plőtti csönd”, mellre fekvő, halántékon doboló feszültség. Már villámlik is; a fényjelekre el-elmaradozó mennydörgés íelelget. Vemhes, bivaly szinii fellegek közelítenek veszélyes nyargalással. Még jobban besötétedik, öt óra van s már öreg este. A napraforgók, ezek a törtető 'hivatalnokok, zavartan keresgélik főnökük fejebubját, s miután nem találják az égen, szokott helyén, sötét arcukat a föld felé fordítják — hátha megszűnt a régi beosztásuk, kicsöppentek a miniszter közvetlen hatásköréből és most ennek a fölpaprikázott mucsai kiskirálynak a hatalmába kerülnek? Az utcán gólya lábú, körtényi ádámcsutkáju férfiú közeleg, sietségében is megőrzött méltósággal. A harangozó ő, futólépésben jön valahonnan a határból. A templom ajtajúban megáll, fuj egyet, kalapját a kilincsre akasztja, azután fölcsörtet a toronyba. Itt még szokás, hogy jéggel vagy pusztító orkánnal terhes fellegek kö~ zeledtén harangoznak “az idő elé”. Ugyanakkor a Békeszerető tsz elnöke is vé- gigkarikázik a falun, ő éppen ellenkezőleg, ki a határba siet ebben az itéletes időben, a tsz földjére, ahol a mai napon, fejezné be az aratást a Karsaiék brigádja. Az elnök után, mintha csak a vihar előtti képet akarná teljessé tenni, vágtató szekér fordul a műútra — ez fogja a megmentett kereszteket hazaszállítani. Ezenközben félpercenként villámlik, dörög, villámlik, dörög; a hang most már nem marad el messze a fény mögött, hanem közvetlen a sarkába lép. A levegő egyszerre nagyon is lehűlt, napnyugatról jeges szél fu. Eltévedt madár keresi a fészkét, széllel szemben kellene repülnie, de nem bir. Tizszer, tizenötször is visszahull talán, láthatatlan, de nagyon is valóságos fal áll az útjában. Szinte egy ponton lebeg, mintha oda volna szögezve. Azután mégis föladja a meddő küzdelmet, fájdalmas kiáltást hallat, összecsapott szárnnyal jó néhány ölnyit zuhan, majd éles szögben megfordul és siklórepüléssel a nála erősebb szélre bízza magát. Homlok- egyenest ellenkező irányban halad, mint amerra elindult. Vajon mikor ér haza? A szomszédban elnyújtott kiáltással hívogatják a szétszéledt aprómarhát. Villámlás, csattanás, majd, mintha csak ennek következménye volna, éles csörömpölés: cserép hullt le a háztetőről. A kutya szükölve bújik a tornácra, a gazdája lábához simul. Valahol becsapódik egy nyitva felejtett ablak. A harang zug, a szél néha elkapja, néha élesen idevágja a szavát. A rádió félelmetesen recseg. A táviróhuzalok remegnek, búgnak, pengenek. a távirópóznák recsegnek, kopognak, zakatolnak^. A szomorufüz minden levelével jajgat, a rezgőnyárfa úgy villog, mint az aratásra váró kaszaél. A szomjas föld millió torokkal várja az esőt! TERJESSZÜK A “SPRIKGT1ME OH THE BANUBE”-0T* Minden eladott kötet egv-egy tégla, az amerikai-magyar barátság építéséhez! Ezernyi akadály, nehézség leküzdésével kiadtuk az első és egyetlen könyvet, amely hűséggel, szeretettel isimerteti az amerikai nép előtt ma- . gvar szülőhazánk múltját és jelenét. Minden olvasónk maradandó érdemet szerezhet magának, ha hozzájárul egy vagy ’több kötet eladásához. A könyvből háromezer példányt nyomtattunk. Minden erőnket megfeszítjük, hogy a könyvből amerikai téren minél többet eladjunk. De vállalkozásunk sikere attól függ. hogy fog-e akadni olvasótáborunkban legalább 100 olyan munkástárs, aki vállalkozik 4 (négy) példány rendelésére, illetve családja tagjai, (gyermekek, unokák, rokonok, stb.) valamint amerikai ismerősei között való terjesztésére. A könyv ára példányonkint .$1.50, négy könyv 5 dollárért. Ki jelentkezik elsőnek a “Könyves Gárda -ha? Kérem azokat az olvasókat, ak k készek e téren bennünket támogatni, hogy leveleiket, rendeléseiket intézzék közvetlen hozzám. Munkástársi tisztelettel: DEÁK ZOL'iÁN Aki segíteni akar, használja az alanti szelvényt: Deák Zoltán 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kedves Deák Munkástárs! Tudatom, hogy énrám is számíthat a “Springtime on the Danube” terjesztésében. Csatolva küldök . ............. dollárt .............. példányért. Név: .......................................... Cím: .....................................................................
