Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-09 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 9, 1956 A szovjet folytatja (Folytatás az első oldalról) NATO, mind a varsói szer­ződések nyitva állanak min­den más állam részére is. Bulganin megjegyzi, bogy a genfi konferencia óta enyhült a feszültség és fontos lépések jörténtek ebben az irányban. Szavak és tettek Ezután a “tettek” kérdésé­re tér át: felsorolja, hogy a szovjet 1955-ben 640,000 fő­vel csökkentette haderejét, amivel a katonai költségve­tés is közel 10 billió rubellel csökkent; a szovjet kivonta csamtait más államok terü­letéről, igy a finn Porkkalá- ból, békeszerződést kötött Ausztriával és onnan is ki­vonta csapatait stb. A Szovjetunióban úgy vé­lik, — folytatja Bulganin — hogy más államok is alátá­maszthatnák nyilatkozatai­kat külön tettekkel. Közben pedig, hogy őszinte legyek, Elnök ur, meg kell mondani, hogy bizonyos nagyhatalmak nemcsak elmulasztották ha- son’ó lépéseket tenni, hanem ellenkezőleg sok olyasmit tesznek, amivel fokozzák a nemzetközi f es zültséget... Arra a tényre is fel kell hív­ni a figyelmet,hogy a genfi konferencia idején tett köl­csönös békebiztositásokkal el­lentétben, Elnök ur, az Egye­sült Államok bizonyos vezető személyiségei továbbra is olyan kifejezéseket tesznek, amelyek semmiképen sem fe­lelnek meg a ‘genfi szelem­a béke-“offenzivát” nek\ Jólismert tény például, hogy a közelmúltban nyilat­kozat hangzott el az Egye­sült Államokban oly módszer mellett, amely az országot ‘a háború meredélyén’ tartaná. Fel kell hívni a figyelmet ezenkívül az atlanti szövetség számos katonai vezetőjének harcias kijelentéseire is, akik nyíltan hirdetik a fegyverke­zési verseny folytatását, jatomfeyverkészletek felhal­mozását az az atlanti pak­tum haderői számára és sem­miféle skrupulust nem érez­nek, hogy azok használatával fenyegetődznek.” A légi ellenőrzés két oldala Felhozza Bulganin ez után Eisenhowernek a légi ellen­őrzésre vonatkozó javaslatát szabad fényképezéssel és ka­tonai információk kicserélé­sével. Ezzel kapcsolatban többek közt azt Írja, hogy a jelen körülmények közt ez nem venné elejét a népek fé­lelmének újabb háború lehe­tőségétől, sőt csak fokozná a kölcsönös gyanakvást: “ítélje meg önmaga, Elnök ur: Mit tennének országa katonai vezetői, ha azt jelen­tenék nekik, hogy a légi fényképfelvételek szer int szomszédjának több repülő­tere van? Bizonyos, hogy el­rendelnék saját repülőterei számának azonnali fokozását. Ez természetes is, a mi kato­nai vezetőink ugyanezt cse­lekednék hasonló esetben. Nem nehéz megérteni, hogy az eredmény a fegyverkezési verseny további fokozása lenne. “Máskép á/lna a dolog, ha megtudnánk egyezni a fegy­'---------------------------------------\ Japán vélemény A New York Times tudó­silója Írja Tokióból: A Japán Gazdasági Tervező Bizottság számára készített jelentés szerint a Szovjetunióó kezdi kiszorítani Amerikát a gaz­dasági segélynyújtás terén Ázsiából. Az okok a jelentés szerint a következők: 1. A Szovjetunió könnyebb feltételeket nyújt és csarébe elfogad oly terményeket mint gyapot és rizs. 2. Moszkva nem diktálja az illető államoknak hogyan és mire használják fel a pénzt, miként USA diktálja az ado­mán yok vagy kölcsönök fel- használását. 3. A Szovjetunió nem kap­csolja össze a gazdasági se­gélynyújtást katonai kötele­zettséggel, miként Amerika teszi azt. A jelentés külön kiemeli Egyiptom esetét. A Szovjet­unó fe/ajánlott Egyiptomnak 600 millió dollárnyi kölcsönt, két százalék mellett, 30 évi törlesztésre gyapotban és rizsben. — amiből sok van Egyiptomnak. Ezzel szemben az Egyesült Államok. Anglia és a Nemzetközi Bank 400 mi/iiő dollárt ajánlott Egyip­tomnak. 4.2 százalék mellett 20 éves törlesztésre, KÜL­FÖLDI valutában (amelv- ből kevés van Egyiptomnak.) verkezés és a haderő csök­kentésében. Ebben az esetben a megfelelő ellenőrzés és a megállapított módszerek vég­rehajtása igazolt és szüksé­ges volna.” Csak igy lenne elérhető az, irjaBulganin, amit Eisenho­wer az elutasító válaszában mondott, hogy “meggyőznénk a világot arról, hogy nincse­nek támadó szándékaink egy­más ellen.” Németország egyesítése Marad végül az európai biztonság kérdése, amely a leszereléssel egyetemben a legfontosabb. Bulganin nem helyesli, hogy Németorszá­got a nyugati tömbbe evgyék be és fegyverezzék fel.- A Németország egyesítésének kérdését szerinte mindenek előtt a különböző politikai és gazdasági rendszerben élő két Németország megegyezé­sére kell bízni. A levél vége felé pedig Bulganin a következőketirja: “Ami azt a megjegyzését illeti, hogy a nemzetek joga megválasztani, milyen kor­mányformában óhajtanak él­ni, meg kell mondani, hogy a Szovjetunió mindenkor val­lotta, és vallja most is azt az elvet, hogy a belső rendszer minden országban saját né­pének hazai problémája. Re­méljük, hogy más nemzete­ket is ez az elv vezérel nem­zetközi kapcsolataikban.” Bulganin azzal zárja leve­lét, hogy várja az elnök to­vábbi eszméit. lusz^ria kitilt Bécs. — Az osztrák kor­mány vasárnap elrendelte, hogy a szakszervezeti világ- szövetség oszlassa fel bácsi főhadiszállását. íme, ez a megszállás alól felszabadult Ausztria első nemzetközi cselekedete! Hékeformuia Joseph F. Finnegan ségi közvetítő igazga. szólította a 113 nap óta ► kóló Westinghouse^m lkat, hogy térjenek munkahelyeikre és úgy foly­tassák a bedó-rendszerre vo­natkozó kulcsfontosságú kér­dés tárgyalását kilencven na­pig. Az IUE engedett a íel- szólitásnak. A szovjaf tiltakozik A Szovjetunió tiltakozását jelentette be US-nél és Tö­rökországnál, amiért szovj’et terület felett kém-léggömbö- iket röpítenek. Ezek a lég­gömbök különféle műszereket és légi fényképezőgépeket visznek magukkal. A műsze­reken “Made in USA” címké­ket találtak. Lakótársat keres 4 szobás lakáshoz magá­nyos férfi lakótársat, fházas- párt is elfogad,) keres. Min­den költség felesben megy. A szobákban váló gathatnak. Közel minden subwayhoz. Ér­deklődők írjanak, vagy hiv- j ják a kiadóhivatalt. Két fontos polgárjogi döntés A mccarthysta politikai eretneküldözés folytán hozott két “tiszteletlenségi” perben felmentési ■ítéletet a new-orleansi és washingtoni fel­lebbezési bíróság. Az egyik Harvey Matusow, volt FBI besúgóra vonatkozik, akit mivel beis­merte hamis tanúskodásait, El Pasoban 3 évi börtönre ítéltek. A másik John T. Watkins, az UAW szervezőjére, aki a képviselőház Amerika- ellenes albizottságának kérdéseire megtagadta a választ: Az albizottság arra akarta rávenni, súg­ja be, kikről audja, hogy párttagok. A Matusow ügyében a fellebbezési bíróság kimondta, hogy a texasi perében lefolytatott el­járás nem volt korrekt. Amikor a független Mine Mill and Smelter Workers szakszervezet egyik vezérét, Clinton Jencks-t azzal vádolták, hogy a T-H-féle eskünyilatkozatban hamis kijelentést tett, Matusow ellene vallott, de utóbb beismerte, hogy hazudott. A texasi bíróság ezen az alapon ítélte el Matusow-ot, mondván, hogy hazugságá­ért bünteti. Ez alól mentették most fel. A Watkins-ügyben Henry W. Edgerton főbíró 2:1 többségi Ítélettel úgy döntött, hogy Watkins jogosan tagadta meg a választ azokra a kérdé­sekre, ki volt az UAW-ben párttag 1942 és 1947 között, mert semmi köze nem volt törvényhozási kérdésekhez s az Amerikaellenes albizottság cél­ja csak a meghurcolás volt. így hát érvénytelení­tették Joseph C. McGarraghy biró egyévi börtön­re és 500 dolláros pénzbírságra vonatkozó (fel­függesztett) Ítéletét. A döntés hírére McCarthy szenátor nagy harag­ra gerjedt és kijelentette, hogy “szamárság” és a felmentő Ítéletet hozó bírókat a szenátusi bi­zottság elé kellene idézni kihallgatás végett. Mc Carthy véleményét Jenner szenátor, McCarthy csatlósa és az Amerikaellenes bizottság több tag­ja is támogatta. Ez a két ítélet két újabb csapást mért a koholt perek rendszerére, amelyet az igazságugyminisz- térium és eretneküldöző kongresszusi bizottsá­gok követnek. A módszer tévedéseit több szövet­ségi nagy fejű közt Dean- Achesoa is beismerte. DÉL-VIETKAM “KQREAUZAUSA” Léo Hamon, Szajna megye szenátora, aki már hosszú idő óta az indokinai kérdés ismert szak­értői közé tartozik, “Az indokinai félsziget angol­szász befolyás alá kerül” címmel kesergő hangú cikket irt a Le Monde hasábjain Franciaország súlyos dél-vietnami “pozícióvesztéséről”. A szená­tor azon kesereg, hogy Dél-Vietnam napról nap­ra jobban és jobban elszakad a Francia Uniótól, s ugyanakkor állandóan szorosabb és szorosabb kapcsolatba kerül az Egyesült Államokkal. “Dél- Vietnamban — olvassuk az előbb említett cikk­ben — notóriussá vált az, ellenséges magatartás Franciaországgal szemben Diem ur részéről.” A helyenként drámai hangú cikknek Dél-Vietnam­mal foglalkozó része azzal az őszinte kérdéssel végződik: vajon érdemes volt-e Franciaország­nak Ngo Dinh Diem kedvéért sorozatosan meg­sértenie az Indokinára vonatkozó genfi egyez­ményt és ezzel veszélyeztetni a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és Franciország kapcsola­tait? A Le Monde-ban megjelent cikk nem az egyet­len, amely ilyen keserű hangon számol be a dél­vietnami helyzetről. Több más francia újság is panaszkodó cikkekben foglalkozott az utolsó na­pokban Ngo Dinh Diem magatartásával. A kü­lönböző francia keservekre elsősorban az adott alkalmat, hogy a dél-vietnami kormány 1956. január 1-re felmondta az 1954 decemberében kö­tött francia-dél-vietnami megállapodást. Ennek az egyezménynek a felbontása, amely az Egye­sült Államok kívánságára történt, igen súlyos ki­hatású a francia gazdasági érdekek szempontjá­ból. A Paris-Pressa rámutat arra, hogy a piasz- ter és a frank addig rögzített viszonyának meg­szüntetése és a piaszter árfolyamának a dollár árfolyamához való csatolása végleg aláássa a ta­lajt a Dél-Vietnamban a francia üzleti körök szá­mára. pedig ő volt a “biztonsági rendszer” égjük fő- épitőmémöke. A politikai üldözéseknek azonban még nem értünk végére. A Libération arról ir, hogy a francia-dél-viet­nami valutaegyezmény felbontása, amelyre a francia kormánykörök — az eddig felmerült ne­hézségek ellenére — sem számítottak, súlyos csa­pás Franciaországra és azt túlzás nélkül a fran­cia kormánykörök “atlanti politikájának legújabb vereségeként kell elkönyvelni.” Léo Hamon szerint: a franciák immár tanúi lehetnek Dél-Vietnam “koreaizálásának”, vagyis annak, hogy a Dullesék gazdasági ügynökei úgy kezelik Dél-Vietnamot, ahogyan Korea országát, vagy Tajvan szigetén irányítják Csang Kaj-sek uralmát. Az amerikai gyárosok és nagykereskedők meg­bízottai “otthonosan” j|' rnak-kelnek Dél-Viet­namban, mig a francia ipari és kereskedelmi kö­rök képviselői egyre idegenebből érzik magukat. A francia közvélemény komoly elkeseredéssel olvassa a dél-vietnami helyzet alakulásáról szóló tudósításokat, amelyek újabb francia tömegeket döbbentenek rá az eddigi francia kormánypoliti­ka tarthatatlanságára. l!llfl!!lí!IU!lll!l!IÍII!l!!!l!l!l!lllllll!llllllllllllillllllllllll!lllli:illl GEORGE M. LEADER, Pennsylvania kor­mányzója, még csak 37 éves, de sokkal több bölcs logika van kijelentéseiben, mint nagyon sok úgy­nevezett politikai tudományban megőszült, né­melykor kétes hírnévre szert tett embernek. — Azt mondja például, hogy a farmerek kritikus gazdasági krízisükben azért nem kapnak ettől a kormánytól segélyt, mert családjaik nevei nincse­nek a N. Y. Stock Exchange (börze) listáján. — Minden befolyás, ami ebben az adminisztráció­ban található, csak a gazdagok és kiváltságos korporációk befolyása. Ez világosságot vet arra is, hogy miért nincs a túlnyomóan nagyobb szá­mú munkásságnak semmiféle képviselete benne. Az Eisenhower-adminisztráció olyasvalamit épit, ami egyedül áll a maga nemében. “A milliomo­sok pártját.” ★ EGYIPTOMBAN a geológusok (a föld belsejét kutatók) a keleti sivatagban sok rezet és ólmot fedeztek fel és elég vasércet arra, hogy Egyip­tom vasszükségletét 100 évre ellássa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom