Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-02 / 5. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 2, 1956 Az események nyomában Edén látasaiisa és a középkeleii olsj Anthony Eden angol miniszterelnök megkezdte tárgyalásait Washingtonban Eisenhower elnökkel és Dulles-el. A tárgyalásoknak még az elején vannak s csak annyit tudni, hogy Anglia s US közti ellentétekhez, valamint a legfontosabb külpolitikai kérdéseket beszélik át, amelyeknek nagy kihatásai lehetnek különösen a középkeleti stratégiai helyzetre. A jelen pillanatban ez utóbbi kérdés felülmúlni látszik a többit. Nemcsak az ai'aji-izrádi ellentételekről van szó, hanem az arab államok közt a hatalomért folyó versengésről is. Bele van keverve ez államoknak a Szovjetunióhoz való viszonya, de kiváltképpen az angol és amerikai olaj- érdekeltségek harca is. Me,-t az Anglia s az Egyesiét Államok közti kapcsolatokat számos nézeteltérés zavarja, de ezek közt a középkeleti olajért zajló versengés idézi elő a legnagyobb szétválasztó, és megoszlást keltő tényezőt. Szinte ennek megértése a helyzet titka. A kérdés lényegére kitünően rávilágít Hanson W. Baldwin cikke a “ Y. Times’ -ban, aki azt Írja, hogy a tétek óriásiak: A föld ismert olaj medencéinek közel kétharmada fekszik a Közép-Keleten. Az Aramco készletei magukban véve körülbelül ugyanolyan nagyok, mint a kontinentális Egyesxlt Államokban. Csakhogy US-nek máshol is vannak “olajforrásai”, többek közt Dél-Amerikában. Viszont a középkeleti olaj úgy Anglia, mint Európa számára életbevágóan fontos. Nyugat-Európa olaj- fogyasztásának körülbelül négyötödét a középkeleti olajmedencék szolgáltatják. Anglia léte csaknem az ellenőrzése alatt álló olaj eladásából származó profiton múlik. A Per- n .-öböl körzetéből áradnak Angliába azok az évi fbn,milliók, amelyek hozzájárulnak az angol font s;t. • hng-tömb támogatásához. E nélkül az olaj nélkül Anglia gazdasági helyzetét veszélyesen, í; un végzetesen megingatnák s vele együtt a h ugnteurópai közgadaságot is súlyos bántalom tiiie. Mind a két körzet katonai helyzetét is kárt san érintené. A Közép-Kelet olaja tehát alap- v!e ő tényező a jelenlegi “hidegháborúban”, ha ry:m is szükségképpen egy igazi háborúban. Ezért retteg U.S. a szovjet befolyásától a Közép-Keit-. ,en s uizonyára ilyen szempontok is közrejátszanak az engesztelhetetlen, szovjetellenes mait a tartásban a szovjet minden őszinte, baráti közeledésére. Béka politika vagy “orosz rulett” Az általános felháborodás, amelyet Dulles kijelentése az ő “háború meredekén” való politikájáról váltott ki a közvélemény minden rétegéből, nem csillapodott le, sőt fokozódott a múlt hét folyamán. Lehman szenátor kertelés nélkül feltette azt a kérdést, hogy vajon ki is képviseli az Egyesült Államok külpolitikáját: Dulles vagy Eisenhower; vajon mi az amerikai külpolitika lényege: a háború meredekén való müvészkedés, vagy a genfi szellemben való tárgyalás? A demokrata párt másik vezető politikusa, Stevenson pedig ezt a kijelentést tette Tucson, Arizonában mondott beszédében: “Nem fenyegetésekre, hanem ideákra van szükségünk! Bé- ikét és nem háborút, vagy háború meredekén mozgó diplomáciát akarunk!” A vasúti munkások hivatalos lapja, a ‘“Labor”, vezető cikkben foglalkozott a Dulles-botránnyal. A cikk cime ez volt: “Békepolitika vagy Orosz Rulett?” (Az “orosz rulett” kifejezés Stevenson előző n.’hptkpzatára céloz, melyben a volt demokrata elnökjelölt az “orosz rulett”-hez hasonlította Bulks politikáját. Az orosz rulett régente a párba- jozás egyik formája volt. A két. fél egy golyót helyezett el a hatlövetű revolverbe. Aztán megpörgették a magazint s az első fél az agyára írá- py.itofta a csövét és meghúzta a ravaszt. Ha szerencsés volt, életben maradt, ha nem — és ennek valószínűsége 1:6 volt, akkor természetesen a golyó az agyába repült; —• Szerk.) “Két, egymásnak ellentmondó külpolitikai kormánynyilatkozatot hallott a nép a múlt héten — irta többek között a ‘Labor’. Az egyik az elnök nyilatkozata volt a kongresszushoz küldött üzenetében, amelyben arról beszélt, hogy ‘békét (és nem háborút) akarunk viselni’. A másik nyilatkozatot Dulles, a külügyminiszter tette és lényege az atombombákkal való ‘orosz rulettezés’ volt. Mit fog tehát az amerikai nép tenni, törekedni a békére, vagy orosz rulettet játszani — hidrogénbombákkal ?” Példil mutat a newyorki ÄFL-CS0 Az újonnan egyesült országos szakszervezet, az AFL—CIO newyorki szervezete állt élére annak a mozgalomnak, melynek célja a hatalmas villanyipari tröszt, a Westinghouse által szorongatott sztrájkoló UE- tagok anyagi és erkölcsi támogatása. M e g a 1 a k itották a “Trade Union Committee for the Support of Westinghouse Strikers” nevii bizottságot és elhatározták, hogy egymillió dollárt fognak összehozni egy hónap alatt. Ha a Westinghouse kevély, brutális urai azt hitték, hogy ki tudják éheztetni a sztrájkoló munkásaikat, akkor nyilván elfelejtettek az amerikai munkásság uj szellemével számolni. De ez még nem minden. A nagy newyorki központi AFL-CIO szervezet gyűlésén az anyagiak előteremtése mellett más fontos határozatot is hoztak. ELHATÁROZTÁK, HOGY MOZGALMAT INDÍTANAK AZ ÖSSZES WESTINGHOUSE TERMÉKEK (televízió, villanyhütő, air conditioner, villany keverő, porszivógép, stb., stb.) BOJKOTTÁLÁSÁBA. Öntudatos munkás ne vásároljon semmilyen cikket a Westinghouse névvel, amig a társaság meg nem szünteti gyilkos támadásait (lásd a columbusi vérengzést) a sztrájkoló munkások ellen és amig nem hajlandó uj bérszerződést kötni dolgozóival, akiknek munkája révén az elmúlt évek folyamán a társaság oly roppant hasznot könyvelhetett el. Végül pedig élelmiszergyüjtési akciót is kezdenek, melynek célja elsősorban a közeli New Jersey államban sztrájkoló Westinghouse munkások nélkülözést szenvedő családjainak segélyezése. A MAGYAR SZÓ SZERKESZTŐSÉGE EZÚTON SZÓLÍTJA FEL OLVASÓIT MINDAZON VÁROSOKBAN ÉS ÁLLAMOKBAN, AMELYEKBEN WESTINGHOUSE MUNKÁSOK SZTRÁJKJA VAN FOLYAMATBAN, HOGY KÉPESSÉGÜKHÖZ MÉRTEN MINDEN ANYAGI ÉS ERKÖLCSI TÁMOGATÁST MEGADJANAK A STRÁJK TÁMOGATÁSÁBAN MUNKÁLKODÓ AFL-CIO B I Z OTTSÁGOKNAK, VAGY KÖZVETLENÜL A SZTRÁJKOT VEZETŐ 1UE ÉS UE SZERVEZETEKNEK. Az a módszer, amellyel a Westinghouse vezetősége vissza utasított minden javaslatot nemcsak a munkások képviselői, de még állami (New Jersey, Pennsylvania) és szövetségi hatóságok részéről is a sztrájkügynek döntőbíróság elé való terjesztésére, azt látszik bizonyítani, hogy ez a billió dolláros óriáströszt most már nem elégszik meg kevesebbel, mint a szakszervezet szétzúzásával. Az 55,000 főnyi Westinghouse munkásság sztrájkját az robbantotta ki, hogy a gyárvezető- ség ötévi szerződésre akarta a szervezetet kötelezni, amely fokozott munkatempót .és burkolt bérlevágást rej fett magában. HiHunHinimHiiiiinNiitHiHiiiH # A Magyar Szó jó újság, % Nincs benne, csak igazság! Persze akadtak olyanok is, akik Dulles pártját fogták a vitában. Az elnök maga “semleges" maradt azzal a kifogással, hogy “nem olvasta Dulles cikkét”. Nixon fecsegésének (yackety-yack- yack) nevezte a tiltakozásokat. Knowland, Kalifornia és Formóza képviselője a szenátusban persze nagyban helyeselte a dullesi politikát. Ham- man newyorki kormányzó, aki progresszív népjóléti politikáját szélsőséges háborús uszítással párosítja, szintén rokonszenvezni látszik a dullesi politikával.. Méimkások Eastland ellen Az egész amerikai munkásmozgalom közvetlenül érdekelve van az Eastland szenátor által vezetett déli faji fensőbbségi összeesküvés elleni küzdelemben — mondta Walter Reuther, a UAW elnöke a szakszervezet Grand Rapids, Mich.-ben tartott konferenciáján. 600 delegátus jelenlétében. Miért van ez igy? Azért, mert az amerikai munkásmozgalom számára életkérdés, hogy a déli munkások is szervezve legyenek. Különben egyre több gyár költözne le délre és dolgoztatna szervezetlen munkásokkal alacsony bérekkel, ami magától értetődőleg hamarosan lenyomná az északi munkások életszínvonalát is. Azok az erők, amelyek leghevesebben ellenzik a déli munkások megszervezését, nagyrészt azonosak a fehér faji összeesküvést vezető és támogató erőkkel! Azok, akik szembeszállnak a Supreme Court döntésével az iskolai elkülönítés megszüntetése ügyében, szintén e sötét megmozdulás keretében működnek. Reuther rámutatott arra, hogy Eastland szenátor és a vele egyhuron pendülő többi déli törvényhozó alkotja a kongresszus munkásellenes tömbjének gerincét. Ezek azok, akik a leghevesebben ellenzik a minimális bértörvényt, ezek voltak azok, akik segítségével törvénybeiktatták annakidején a Taft-Hartley féle munkásellenes törvényhozást, melynek oly nagy szerepe volt már eddig is az amerikai munkásság további szervezésére irányuló mozgalom lelassításában, sőt egves helyeken teljes megállításában. A konferenccia egyik legdrámaibb mozzanata Emil Mazey, az UAW titkár-pénztárnokának felszólalása volt. Mezey a szószólója annak a mozgalomnak a szakszervezetek körében, hogy Mississippi államok helyezzék szövetségi ellenőrzés alá mindaddig, amig polgárainak alkotmányos jogai nem lesznek biztosítva. Ugyancsak ő követeli azt is, hogy a kongresszus ne bocsássa be Mississippi állam képviselőit és szenátorait, mivel úgymond azokat a polgárok túlnyomó többségének kizárásával választották meg. A néger polgárok 90 százalékát ugyanis megfosztják Mississippi államban a szavazástól. mazey rámutatott arra, hogy az EASTLAND FÉLE AMERIKAI B ENSZ BT OTT FASISZTÁK KOMMUNISTÁNAK BÉLYEGEZNEK MEG MINDENKIT, AKI SZÓT EMEL AZ EGYENLŐSÉG MELLETT, AKI ELLENZI A MEGKÜLÖNBÖZTETÉST POLGÁR ÉS POLGÁR KÖZÖTT. A konferencia másik pontja a határozati javaslat elfogadása volt, amelyet egy déli fehér munkás, Kenneth Turner, nyújtotta be. A javaslat felszólítja az igazságügyminisztériumot, hogy intézkedjen azonnal a Till-gyilkosok letartóztatása ügyében, hogy a kongresszus zárja ki a Mississippi-! törvényhozókat, hogy e mozgalmat Michigan állam képviselőn terjesszék a kongresszus elé, hogy az UAW álljon az élére annak a nagy mozgósításnak az egész amerikai szakszervezeti mozgalomban, melynek célja az, hogy február elején vagy március végén országos polgárjog- védelmi konferencia legyen Washingtonban. És végül, hogy mindezekről tudassák az FBI fejét, Hoovert is. Munkásmozgalom REPTIÍEk
