Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-28 / 26. szám
June 23. 7956 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 9 .Jeau^j^eJc cl heJ\ot J" JF Az izlandi parlamenti választási kampány befejezése az amerikai légibázisok ügyét még söté- tebb színekkel árnyalja, mint eddigelé bármikor. A helyzet úgy áll, hogy a választási kampányban résztvett öt politikai párt közül négynek a vezérei azt követelték, hogy az Egyesült Államok vonja ki csapatait az országból. Végeredményben bármelyik párté is lesz a hatalom, a politikusok számára nem lesz lehetséges visszakozás e követelések végrehajtása tekintetében. ★ Kormányunk vezetői óriási erőfeszítéseket fejtenek ki, hogy újabb barátokat szerezzenek Afganisztánban, mert utóvégre is fel kell venni a versenyt a szovjettel a barátszerzési törekvésekben. A nagy igyekezetben odáig jutottunk, hogy Washington egy repülőgépet küld Afganisztánba, hogy az afgán zarándokok azon repüljenek Mekkába és vissza az évi zarándok-ünnepek alkalmával. Bámulatos gesztus! A légi ut hossza több mint 3,500 mérföld s ezt az utat hússzor fogja a gép megtenni 150,000 dollárért. A benzint Afganisztán szolgáltatja.. Gratulálnánk az ötlethez ha nem tartanánk attól, hogy kormányunk szempontjából kár a benzinért, ötletekért néha nem árt elmenni a szomszédságba. ★ Gyönyörű jelenet színhelye volt a szenátus a múlt héten! A “gyönyörű” jelzőt természetesen ironikusan értjük. A látogatóban Amerikában járó francia külügyminiszter, Christian Pineau, megjelent a szenátus magas színe előtt, hogy beszédet mondjon, amint ez általában szokás. Kezében tartotta beszédének kéziratát, amikor belépett a terembe. De mit vagy kit látnak szemei? Senkit, semmit. Az ünnepélyes fogadtatásra senki sem jelent meg! E sorok Írásakor még nem tudjuk, mi ennek a százszázalékos közönvnek külpolitikai bölcsesége. Dullesék jobb módszert nem eszelhettek volna ki arra nézve, hogyan kell politikai szövetségesekkel bánni s hogyan kell barátokat szerezni, akár a nagyhatalmak között is. Pineau házigazdája, George szenátor, körülnézett és szemével kereste kollégáit, miközben Pineau zavartan forgatta kezében beszéde kéziratát. A szenátor akkor karonfogta a francia külügyminisztert, bocsánatot kért tőle és elvitte ebédelni. A keserű falatok alig csúsztak le a torkukon .. . Később a francia nagykövetség kibocsátotta a beszéd másolatát és maró gunv gyanánt benne- hagyta azt az udvarias és finom kitételt, amelyben Pineau megköszöni az uraknak “a megtiszteltetést. amelyet tanúsítottak irányában, rajta keresztül, hazája iránt, amikor meghívták, hogy mondjon néhány szót az Egyesült Államok szenátusában.” Amikor viszont Pineau szerdán az országos sajtóklubban mondott beszédet és sürgető szóval kérte az amerikaiakat, hogy ha másért nem, hát “kísérletképpen” próbáljanak barátságosabb kapcsolatokat felvenni a Szovjetunióval, ezt, reméljük, nem gúnyosan mondta, noha erre a szenátorokon volt a sor, hogy hidegháborús hangulatuk megzavarása miatt — keserűeket nyeljenek! • MÁSFÉLMILLIÓ dolláros rágalmazási és kártérítési pert indított egy televíziós színművész, John Henry Faulk azok ellen, akik összeesküd-' tek ellene, hogy feketelistára tegyék, mint “kommunista barátot”. A törvényszékhez beadott keresetében megnevezi az “AWARE, Inc” nevű szervezetet, amely a televíziós ipar számára egy hasonlónevü folyóiratot ad ki s ennek főtevékenysége a feketelistázás. Megnevezi továbbá Lawrence A. Johnsont, a lap pénzügyi támogatóját, végül Vincent Hartnell-t, a “Red Channels” szerzőjét.” Legfőbb ideje volt már, hogy valaki e társaság számtalan áldozata közül a sarkára álljon s próbáljon gátat vetni e mcccarthysta fenegyerekek tizeiméinek. Ezt követőleg a dúsgazdag Fund for the Republic alapítvány nyilvánosságra hozta hónapok óta folytatott kutatómunkájának eredményét. Megállapítják, hogy a televíziós és rádió feketelista fő értelmi szerzői, George Sokolsky és Victor Riesel Hearst újságírók és Frederick Woltman, az ultrareakciós New York World Telegram rovatirója voltak. x • HA AZ ORSZÁG államfője súlyosan beteg, az ország népe aggódva érdeklődik egészségi állapotának változásai iránt. Ezt a természetes érdeklődést rendszerint pontos egészségi bulletinekkel szokták kielégíteni. De az, ami Eisenhower hasmütétével kapcsolatban az orvosi jelentések körül történt és történik, valami egészen újszerű és különös, sőt mondhatni felette gyanús. A nép érdeklődését feltűnően ki akarják és akarták játszani politikai célokból annyira, hogy egyre általánosabb lett az embérek kételkedése ez orvosi jelentések őszinte és pontos jellege tekintetében. Eisenhower az országnak elnöke, nem pedig csak a republikánus pártnak. Az elnök nem egy beteg rokon, akiről a hozzátartozók olyan egészségi jelentéseket közölnek nem-családtagokkal, amilyent célszerűnek tartanak. Ámde az elnök egészségéről szóló jelentések mögött meghúzódó politikai és anyagi érdekek olyan szépitgetéseket és elkenéseket tettek számukra szükségessé, amelyek nem egy szakorvost megdöbbentettek. A nagyközönség persze laikus és nem tudja, miről is van szó. A nagyközönség laikus és naiv. De még a laikusok is gyanút fogtak a szem- mellátható képtelenségek hallatára. Először jelentették, hogy semmi az egész, de aztán hajnali órákban ejtették meg az operációt jeléül annak, hogy a helyzet válságos volt Akkor aztán sietve orvosilag bejelentették, hogy az elnök egykettőre meggyógyul és folytatja elnökjelölti kampányát. Nem lesz ok. hogy ne tegye. Akkor egyes országos tekintélyű szakorvosok kételyüknek adtak kifejezést, amire Hagerty, a Fehér Ház sajtófőnöke, rájukolvasta, hogy nem értenek a dologhoz, ha nem tudják, hogy minden eset más és más. Majd ráduplázott azzal, hogy a miitét után az elnök még egészségesebb lesz. mint amikor egészséges volt. Ezt a lóditást szedte be a nép a legnehezebben. Nyilatkozatok hangzottak el a nép köréből, olyanok szájából, akik hasonló műtéten estek át, amelyek szerint ebből a l>etegségből nem lehet kilábalni, mert a beteg folyton visszaesik. Ezt hangoztatták elfogulatlan orvosok is. A kérdés minden esetre olyan gyanússá váft. hogy sokan fellapozták olyan orvosi szakkönyvekben, amelyek az elnöki megbetegedése előtt jelentek meg, az erre a betegségre (“ihtis”) vonatkozó fejezeteket. Ezeket orvosilag és politikailag elfogulatlanoknak lehet tekinteni. Nos, ezek a fejezetek is azt szegezik le, hogy e betegség oka ismeretlen, a kigyógyulásra alig van esély, a megismételt műtétek után a betegek állapota rosszabbodik. .. Ezek a megállapítások logikusan hatnak. Eisenhower állapotáról szóló ferdítések, a személye körül megrendezett jelenetek, látogatások, konferenciák, irományok aláírása, döntések és intézkedések céltudatosan azt a benyomást akarták a nép tudatában kelteni, hogy Eisenhower szuperman, aki olv jól bírja a bajt, hogy mindéire képes, hát még ha elhagyja a kórházat! Ámde ha az elnök betegségéből államtitkot akarnak csinálni, azzal a nép Ítélőképességét csapják be, s ez biin. A gyógyulás utján Eörsi Béla Lapunk kiváló közgazdasági szakértője és kül- munkatársa, Eörsi Béla e hó 15-ikén öt óráig tartó műtéten ment keresztül, örömmel tudatjuk olvasóinkat, hogy a műtét sikeres volt és Eörsi munkástárs gyorsan halad a teljes felépülés felé. Tudatában lévén az operáció szükségességének, Eörsi munkástárs előre több rovatot irt lapunk számára, hogy “fennakadás ne álljon be.” Mint értesültünk, az oneráció utáni napon az első látogatókkal is nem annyira saját betegségéről beszélt, hanem arról, mit is kellene írni a Magyar Szónak. A Magyar Szó szerkesztősége és teljes személyzete úgy érzi, hogy nemcsak önmagunk érzelmeit tolmácsoljuk Eörsi munkástársnak, amikor minél előbb teljes felgyógyulást kívánunk neki, hanem lapunk minden egyes olvasóét. AKI sikeres jövőt kíván, cselekedjék a legjobb tehetsége szerint a jelenben, { RÖVIDEN 1 HA AZ üzletemberek szervezkedhetnek, miért ne szervezkedhetnének a munkások is? Orvosoknak, ügyvédeknek, gyárosoknak stb. van uniójuk. Sőt nekik még csak sztrájkolni sem kell. ök egész egyszerűen fölemelik munkájuk árát és a akinek árra szüksége van, mintegy magától értetődőleg meg is fizeti. Csak egyedül a munkások kénytelenek sok esetben hosszabb-rövidebb sztrájkot vívni azért, hogy saját munkájuk gyümölcséből egy kissé többet vívjanak ki. A munkás termel- vényét azért állítja elő, mert arra szükség van, munkája bérét mégsem e szükség értéke szerint állapítják meg, hanem attól teszik függővé, hogy a munkaadók, akiknek a termelés eszközei a birtokukban vannak, mennyi profitot tdunak csinálni azon. Szóval a profit, a munka gyümölcsének nagyobbik része, azoknak jut, akik sokkal kevesebbet vagy a legtöbb esetben semmit sem dolgoznak érte. Az érdekes még az, hogy a munka eszközeit is a javakban megrövidített munkások állítják elő. ★ TEKINTETTEL arra, hogy a nagy gyári és egyéb iparban gyors ütemben változtatnak majdnem minden munkát automatikussá és ez a változás a termelést gyorsabbá teszi, ami által rö- videbb idő alatt többet állítanak elő, föltétlenül szükségessé válik, hogy a munkaidőt lejebb szállítsák. Már is több szakmában nagy a munkanélküliség, ahol nemcsak hogy a gépek helyettesitik a munkáskezeket, hanem a gyorsabb termelés folytán még több munkás lesz munka- és keresetnélkülivé. E helyzetből az egyetlen megoldás a munkaidő rövidebbé tétele, hogv minden dolgozni akaró munkához juthasson. Ugyancsak szükségessé válik a dolgozók béreinek sokkal magasabbra emelése, hogy azok a gyorsított termeléssel előállított anyagokat megvásárolni képesek legyenek Ez még csak a profitrendszeren sem ejt csorbát. Mert hisz a megnőtt tömegtermeléssel a profit is nő. És hogy azt fenntarthassák, bőven ki fog fizetődni a bérek fölemelése is, és ez biztosítja, hogy az előállított áruk részére vásárlók is lesznek. ★ A PÉNZTEREMTŐ BANKOK. — Ha egy nagyüzletember 100 ezer dollárt akar kölcsön venni, a bank kellő biztosíték mellett ad is neki. De a kölcsönvevő készpénzt nem kap, hanem egy 100 ezer dollárról szóló betét-könyvet, amely ellen ii-hat ki csekkeket. Tgv azután, mivel sem az üzletember, sem a bank nem tette le az összeget, a bank egész egyszerűen teremtett 100 ezer dollárt a semmiből. Az üzletember a csekkekkel fizet. Azokat mint pénzt fogadják el. Bankokba teszik, ahonnan más bankba kerül, majd a Clearing House-on keresztül visszakapja az eredeti bank, amely levonja azt a kölcsönző betétjéből és ad a Clearing House-nak egv másik csekket. Ez a rendszer azután ilyen állandóan boszorkányos körforgásban tartja a pénzt. FDR adminisztrációjának köszönhető a Federal Reserve system utján, hogy a pénzkörforgás biztosítva is van. A bank minden kölcsönadott 100 dollár után köteles 16 dollárt a Federal Reserve Bank-ba tenni, amely nemcsak a pénzt biztosítja, hanem ha a bank nem rendelkezne elég alappal a csekkek beváltására, akkor vehet föl kölcsönt a Federal Reserve-től. Ezek a kölcsönadások és vevések persze jó kamatokat fizetnek. Minden 16 dollár befizetése után újabb 100 dollárt adhat a bank kölcsön és igy abból 84 dollár mind légből kapott pénz. ★ NICHOLAS CHAUVIN, Napoleon egyik tisztje, olyan bigot, túlzó hazafi volt, hogy az ő nevével — chauvinism (sovinizmus) — jelölik ma is a túlzó nemzeti érzelmet. ★ A ZENÉSZEK anionjának jelentése szerint az Egyesült Államokban 1955-ben 189 szimfonikus zenekar működött. PETER JOHN WEBSTER, angol hegymászó a Himalaya-hegység Makalu és Solokhumbu csúcsai között, 20,000 láb magasságra a tenger színe felett, négy mérföld hosszú egészen lapos fensi- kot talált. Ugylátszik, az a világ legmagasabb fensikja. , ★ KOLUMBUSZ Kristóf négy utat tett az újvilágba: 1492, 1493—94, 1498 és 1502. években.
