Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-28 / 26. szám
IS AMERIKÁI MAGYAR SZé June 28, 1956 Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék néhány sorral válaszolni R. Péter-nek arra a levelére, ami a május 31-i számban megjelent. R. Péter kérdi, hogy miért nem olyan magyar ember könyvét adták ki, aki a régi világban is gazdálkodott? Hát kedves Péter Ur. én csak egyszerű munkás nő vagyok, de azért úgy gondolom, hogy a régi magyar nagy gazdák és földbirtokosok nem igen adnának igazi információt, mert ők nem dolgoztak, cs”V hajcsáváikkal dolgoztatták a szegény népet. Tehát egy idegen nemzet fiai, kiknek semmi köze a mostani rendszerhez és nem volt a régihez sem, ezek az irók csak saját meglátásukat írták le. ami szerintem nagyon helyes. Másik amit ir, hogy az ön falujában 800 lakos volt és négy uraság. Hát ez már elég baj volt, mert sokkal jobb lett volna akkor is azoknak a szegény embereknek, ha saját földjükön dolgozhattak volna, még ha csak két holdon is. Azt mondja, hogy “‘akkor volt élet és vidámság.” Azt elhiszem, hogy a fiatalok vigadtak, vagy dalolgattak. De mint fiatalok még nem éltették meg úgy az életet, mint az idősebbek. Én úgy gondolom, hogy ezek a családok akik dolgoztak látástól vakulá- sig, mikor esténként hazamentek az otthonukba, nem igen volt nekik min vigadni, csak a keserűség maradt velük, az fojtogatta a lelkűket, írja Péter, hogy “most megszaporodtak falujában és elverték az uraságokat onnan és mindenkinek adtak két hold földet, vagyis két hold után való barázdát, amin sohasem termett és nem is fog.” Az én véleményem szerint akinek nem terem a földje, azok a parasztok nem is vetik be, hanem úgy gondolják, hogy azzal is ártanak az országnak. Mikor megbüntetik őket; akkor meg kiabálnak tücsköt, békát a népi demokrácia ellen. Ugv veszem ki Péter ur leveléből, hogy ő nagyon sajnálja azokat az uraságokat, akiktől elvették a földet. Látja, látja. .. magának nem kellett volna Amerikába jönni, maradt volna otthon, megvédeni azokat a szegény földbirtokosokat. Hátha kapott volna valami jutalmat is tőlük hűségéért, mert az könnyen megesik manapság. hogy az urak megfizetnek talpnyalóik- nak Most pedig azt kérdem, hogy a régi jó világban, ahogyan maguk mondják, volt-e eszében valamelyik falusi leánynak, hogy ha férjhez megy, hát a közeli városokban nem talál megfelelő bútort, és felmegy Pestre megvenni, mert ott divatosabb bútorok vannak? Azt hiszem, hogy nem is álmodtunk az ilyesmiről.. . Most pedig sokan megteszik, mert van miből. Amit irt, azt mind a Szabadságból tanulta. Nagyon behálózta a gondolkodását, mert csak olyanok imák igy„ akik nem látják az erdőt a fáktól. Már nagyon sokan hazamentek és meglátták saját szemükkel. Nem is mennek a Szabadság hazugságai után. Most szaporodhatnak is. Ön szerint, ha szaporodnak, hát háborút kell csinálni? Normális ember honnan is veszi az ilyesmit. írja, hogy mennyi gyereke volt a szegény családoknak, mig az uraknak csak 1—2. Most már mindenki tudja, hogy könnyű volt az uraknak. Volt elég pénzük, tudták mit kell csinálni. Az orvost is, meg a szülésznőket is könnyen megfizethetők, ha kellett. Mi volt a szegénynek, se pénze, se barátja, se ismeretsége. Jaj volt a szegény asszonyoknak, ha eltette magzatát, börtönbe tették, az uraknak mindent szabad volt Nagy szamárság az, hogy a háború azért kell, mert sok a gyermek, akkor maga most kérdezi meg Dullest, hogy miért akar háborút? Még nem született annyi gyermek a második világháború óta sem, mint amennyi az alatt elpusztult. De ha született is, szabad-e becsületes embernek elfogadni azt a vadállati gondolatot. hogy azért vannak háborúk, mert sok az ember. Azért vannak háborúk, mert vannak, akiknek még mindig jó üzlet, mérhetetlen profit forrása a háború, milliók pusztulása. írja Péter ur, visszaküldi a könyveket, mert nem akar tanulni, hát az meg is látszik az írásán. írja* hogy a Sazabadság naptárával jól elszórakozik, hát csak tegye jól teli a fejét adomákkal és szórakozzon, hát ha öregségére abból is megélhet. Még csak annyit, hogy ne sajnálkozzon a tőkés osztályon, mert azoknak meg vannak a millióik a profitból, amit a munkások erejéből kipréseltek. írja, hogy volna csak 100 Ford és G. M. szép hazánkban biztosan más lenne a helyzet. Megnyugtatom, ha nem is Ford és G. M. gyárakat, de sok más gyárat épitettek és még többet is építenek és van is ott munka rogyásig. Dolgozni kell és aki dolgozik, annak van és lesz is otthon nemsokára mindene. Tisztelettel, Egy kanadai asszony Kik irányították el a brunswicki Női Demokrata Klubot kitűzött céljától? Tisztelt Szerkesztőség! A közóhajnak vélek eleget tenni, amikor a jelzett klub Miamiba való kirándulása körül lefolyt eseményeket a nyilvánosság elé hozom. A sérelmet kifejező levelekben, melyeket Floridából kapunk, a kirándult csoport tagjai fejezik ki nemtetszésüket. Általában a magyarság gondolkozó része elitéli a történteket. Mielőtt nyilvánosságra hoztuk az esetet, megkérdeztük Mrs. Kárát, ki hosszú évek óta köz- megelégedéssel vezeti a Magyar Demokrata Női Klubot, hogy mi a véleménye az elhangzottakról. Szavaiból feltétlenül kiérzett a jószándék, de rajta kívül állt, hogy nem tudták a miamii Kultur Klubot programjukba venni, holott az előző évben igen meg voltak elégedve a kiszolgálással is, meg a kulturprogrammal is. Amikor az ezelőtti évben tervezett kirándulásról értesültünk, e sorok írója elfogadtatta a Magyar Kultur Klub kulturbizottságával, miszerint, hívjuk meg az igen érdemes New Bruns- wicki Női Klubot vendégnek Elfogadták és az értesítés után a női klub leelőlegezte a vacsorát. Érkezéskor legalább tizenötöd magammal vártam a klubot, ami szemmelláthatóan jól esett a csoportnak. Hogy milyen kitűnő program és lelkes fogadtatásban volt részük, azt a megjelentek és Mrs. Kára ott spontán ki is fejezték. Mi történt ez évben rendezett kirándulást megelőzően? Jöttek a gazdátlan, alattomos suttogások: “az idén nem mehet a Női Kör a kultur klubba, ott radikálisok, uram bocsá! még tán kommunisták és zsidók is vannak!” Tudtuk, hogy honnan származnak ezek a gálád híresztelések. A zavarosban halászók megrémültek a magyarság megértésétől, hiszen igy nem halászhatnak és mi lesz halacskáikkal. Minden jószándéku- és józaneszü ember tudja, hogy a Miafhii Kultur Klub nem politikai egyesület. De a kulturteljesitményben olyan magasan áll, melyhez a kis kultnrpenészkék mint törpék aránylanak. A miamii Magyar Kultur Klub a város területén s messze a környékén mint a demokrata párt. legerősebb vára van elismerve. Választáskor, vagy egyéb fontos esemény alkalmival a klubtól kér a város programot. A polgármester és más városatyák beszédeket tartanak a klub helyiségében, éppen úgy, mint New Brunswickon történik. Vöröskereszt, vagy bármi társadalmi megmozduláshoz hívják s örömmel megy. Ott van a hatalmas városi könyvtár, gazdag irodalommal. E sorok Írója legalább 23 nemzetnek talált szépen rendezett könyvtárát, de 'a sok ezret számoló miamii magyarság részére, magyarnyelvű könyvet, egy darabot sem lehetett találni. Felhozva ezt az esetet a kulturbizottság- ban, eljártunk a könyvtár igazgatóságánál, készséggel megígérték a sérelem orvoslását. A klub maga is átengedett szépszámú könyvet sajátjából a városi könyvtár részére Ezt megelőzően szóltam a Kossuth Clubnál néhány vezető egyénnek, ezek álmosan utasították el a magyar könyveket beszerző ajánlatomat. Elmondhatjuk, hogy mindazok, akik megfordulnak a miamii Magyar Kultur Klubban, a legnagyobb megelégedésüknek adnak kifejezést. A két magyar klub viszonylagos barátságban áll egymás mellett, legtöbben kölcsönösen látogatják egymás előadásait. Többen kifogásolják azt a felemás helyzetet, hogy a klub a református egyház függeléke. A másvallásu tagok ezt kifogásolják, ebből indult ki az a sajnálatos ellentét, ami a bíróságon n.vert elintézést. Minden hibánk ellenére sem tudnánk odasü- lvedni, hogy bárkit is próbálnánk eltéríteni abbeli szándékától, hogy a rivális Kossuth Klubot ne támogassa. A józaneszü magyarság nem az egymás megsemmisítésére tör, de jótékony versenyt üz a magyar kultúra dicsőségéért és az emberi megértésért, becsülésért. Ismerve a közhangulatot, nem lehetne megfe< lelő kifejezést használni arra, hogy mennyire elitélik ezt a magyarság egysége ellen elkövetett gálád munkát. Napjainkban már az egész világ ébredez, hogy az emberek, a nemzetek megértését egy nevezőre hozza. Szánalmasan megvetendők azok a kis figurák, törpelelkek, kik egy kis tál lencséért beállnak, kengyelfutó módjára éket vetni a magyarság sorai közé, vagy az asszonyok szoknyája mögé bújnak dicstelenségükkel. Egy elvetemült gazember vitriolt öntött egy újságíró szemébe, amiért megírta az igazságot. Ez a becstelen aknamunka szintén vitriolos merénylet volt a magyarság szemébe. Az úri Magyarország három millió magyar kodusfogalma belekerült a világirodalomba. Lenézett, megvetett nemzet voltunk. Mi, kivándorlásra kényszerült gyermekei végső kétségbeesésünkben, kölcsönkért pénzből, Amerikába jöttünk. Most mit látunk? A koldusok ivadékai, a lenézettek, kik felkapaszkodtak az uborkafára, numerus klauzust állítanának fel közöttünk A halhatatlan emlékű Benjámin Franklin frappánsan fejezte ki magát a lázárok jelleméről: “A SZEGÉNYSÉG GYAKRAN ELRABOLJA EGY EMBER LELKIEREJÉT ÉS JÓTULAJDONSÁGAIT. — NAGYON NEHÉZ EGY ÜRES ZSÁKNAK EGYENESEN ÁLLNI.” A szabad vélemény nyilvánításában nem köteleztem magamat a kultur klubnak. Ebben az esetben nemcsak az ablakokat nyitották ki terjedelmesen, de szájukat is, hogy a Demokrata Női Klub sült galambja berepülhessen rajta. Nem volt bátorságuk elmenni a hotelba fogadni őket, talán a látogatás akkor másképpen történt volna. Vs, VIHARSZELEK FÚJNAK Irta: KÓSA PÁL Ázsiában, Afrikában, viharszelek fújnak. Gyarmatok alapjai recsegnek, ropognak. Sok százados álmaikból ébrednek a népek. Növelve a dolgait sok külügyminiszternek. Gyarmatos urak álmát meg folyton az zavarja, Veszélyben van, menthetetlen potya birodalma. Recseg, ropog mindenfelé a gyarmati rendszer. Nem lesz megnyirható birka «ok millió ember. Milliók vívják sikerrel már a szabadságharcot És tördelik darabokra az avult rabláncot. Függetlenségükért máris a porondra álltak És uj korszakot hirdetnek már a félvilágnak. Ha a tőkés országoknak leáldozik napja És nem lesz a földön többé sem nagyur, sem szolga. Nem hízik a zsírján többé, senki a munkásnak. Hasznos tagja lesz mindenki a társadalomnak. A történelem könyvének az lesz a szent lapja. Amelyre az lesz felírva: Mindenütt az egész földön Leáldozott a tőkések és judások napja. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 1955-ben újból emelkedett a cigarettafogyasztás, noha az előző három évben esést mutattak ki. A múlt évben a kincstár 1,596,000,000 dollár dohány-adpt vett be. Ebből 3 százalék esik szivarra, 1 százalék másféle dohánytermékekre, 1 százalék pipák és egyéb adó alá eső dohányzási kellékekre, a többi — 95 százalék — mind cigaretta után ke★ TELEFON szempontból nézve is az Egyesült Államok vezető városa Washington, D. C., ahol minden 100 lakos közül 64.2-re esik egy telefon. A következő város Atlantic City, N. J. (62.8), a harmadik Los Angeles, Cal. 60.3 ponttal. A nagyobb városok közül a legkevesebb telefon van Tuscaloosa, Ala. városban, ahol minden 10Ó lakos közül csak 20.4-nek van távbeszélője. Qfvaóóinh Írjál? . . . k_________________________________f* * KANADAI ASSZONY VÁLASZOL R. PÉTERNEK
