Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-14 / 24. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 14, 1956. Szemelvények Kruscsov beszédéből (Folytatás a 7-ik oldalról) ságra, sem a pártra. Azt hitte, hogy most már egyedül dönthet minden felett és hogy már csakis statisztikusokra van szüksége. Mindenki mással úgy bánt, hogy csak hallgatni és őt magasztalni volt szabad. •'S. M. Kirov bűnös meggyilkolása után kezdődtek meg a tömeges elnyomás és a szocialista törvényesség megsértésének durva cselekedetei. A sok koholt per folyamán azzal vádolták a “vádlottakat”, hogy terrorcselekedeteket készítettek elő; ez minden további lehetőségtől megfosztotta őket, hogy ügyüket fölülvizsgálják, még akkor is, ha a törvényszék előtt kijelentették, hogy “vallomásaikat” kicsikarták tőlük és meggyőzően bebizonyították, hogy az ellenük emelt vádak hamisak. 1936 óta aztán rettenetesen fokozódott a tömeges elnyomás. Ebben az időben a tömeges elnyomást Sztálin azzal a jelszóval követte el, hogy a trockisták ellen harcol. Valóban olyan nagy veszélyt jelentettek-e ebben az időben a trockisták a pártunkra és a szovjet államra nézve? Világos, hogy a szocialista győzelem helyzetében nem volt alap a tömegterrorra országunkban. 1937-ben a februárban és márciusban tartott központi bizottsági teljes ülésen beterjesztett Sztálin-jelentésben kísérlet történt, a tömegterror elméleti igazolására azon ürügy alatt, hogy amiközben menetelünk a szocializmus felé, állítólag élesedni kell az osztályharcnak. Sztálin azt állította, hogy erre a történelem és Lenin tanított bennünket. A valóságban Lenin azt tanította, hogy a forradalmi ei'őszak alkalmazását a kizsákmányoló osztályok ellenállása teszi szükségessé és ez is arra a korra vonatkozik, amikor még voltak kizsákmányoló osztályok és övék volt a hatalom. Mihelyt megjavult a nemzet politikai helyzete, amikor 1920 januárjában a vörös hadsereg bevette Rosztovot és ezzel a legfontosabb győzelmek egyikét aratta Denikin fölött, Lenin arra utasította Dzserdzsinszkijt, hogy szüntesse meg a tömegterrort és törölje el a halálbüntetést. Valtatások embertelen kínzással Sztálin eltért Lenin e világos és egyszerű elveitől. Sztálin terroruralmát a valóságban nem a kizsákmányoló osztályok maradékai ellen irányi- tóttá, hanem a párt és a szovjet állam becsületes munkásai ellen, azokat vádolták hazug, rágalmazó és képtelen vádakkal, “kétszínűséggel”, “kémkedéssel”, “szabotázzsal”, koholt “összeesküvések” szövésével, stb. Most azonban, hogy az úgynevezett “kémek” és “szabotőrök” némelyikének esetét átvizsgálták, rájöttek, hogy mind ez esetek koholtak. Vallomásaikat kegyetlen és embertelen kínzásokkal szerezték meg. Ugyanakkor, amint az akkori Politbüro tagjai mondják, Sztálin nem mutatta meg nekik sok politikai vádlott kijelentéseit, amikor a hadbíróság előtt visszavonták vallomásaikat és ügyük elfogulatlan kivizsgálását kérték. Sok ily kijelentés történt, és Sztálin kétségkívül tudott azokról. Ilyenfajta aljas dolgokat müveitek akkoriban. Még nagyobb mértékben hamisították az ügyeket a vidéken. Sokezer becsületes és ártalan kommunista hall meg e szörnyűséges hamisítások következtében. Így halt meg sok kiváló párt- és állami munkás is. Azt a bűnös gyakorlatot folytatták, hogy az NKVD-vel elkészíttették azoknak a személyeknek a listáját, akiknek ügye a katonai testület bíráskodása alá tartozott s ott az Ítéleteket előre meghozták. Jezsov ezeket a listákat Sztálinhoz juttatta, hogy megkapja jóváhagyását a javasolt büntetésekhez. 1937—38-ban 383 ilyen listát, amelyeken sok ezer párt-, szovjet-, komszomol-, hadseregbeli és gazdasági munkás neve volt felvéve, küldtek el Sztálinnak, ő pedig valamennyit jóváhagyta. Ezeknek az ügyeknek nagyrészét vizsgálták fölül most és nagyrészüket érvénytelenítették, mert alaptalanok és koholtak voltak. Legyen elég annyi, hogy 1954-től mind a mai napig a legfelsőbb törvényszék katonai testületé 7,679 személy becsületét állította helyre, közülük soknak mái' csak haláluk után. A tömeges elnyomásoknak negativ hatásuk van a párt erkölcsi és politikai helvzetéx'e; hozzájárultak az egészségtelen gyanakvás elburjánzásához s bizalmatlanságot terjesztettek el a kommunisták közt. És éppen azért, mert pártunknak oly nagy az erkölcsi és politikai ereje, volt lehetséges túlélni az 1937—38-as eseményeket és uj kereteket lehetett épiteni. De kétségkívül a szocializmus felé való haladásunk és az ország védelmi felkészültsége sokkal sikeresebb lett volna, ha kereteink nem szenvedtek volna ilyen nagy veszteségeket. Betegesen gyanakvó Sztálin nagyon bizalmatlan ember volt, betegesen gyanakodott. Ezt onnan tudjuk, mert vele dolgoztunk. Ránézett valakire 'és azt mondta: “Miért oly sunyi ma a nézése magának?” vagy: “Miért fordul el ma oly gyakran és kerüli a pillantásomat?” A beteges gyanakvás általános bizalmatlanságot ébresztett benne kiváló pártmunkásokkal szemben, akiket évek óta ismert. Mindenhol és mindenben ellenségeket, “kétszínű embereket” és “kémeket” látott. Minthogy pedig korlátlan hatalma volt, nagyfokú önkényeskedésbe esett és erkölcsileg s fizikailag megfojtotta az embert. Olyan helyzet állt elő, hogy az ember nem fejezhette ki akaratát. Amikor Sztálin azt mondta, hogy ezt vagy azt az embert le kellene tartóztatni, azon az alapon kellett elfogadni ezt, hogy az illető “a nép ellensége”. Közben Beria bandája, amelynek az állambiztonság őrzése volt a feladata, túlzott buzgósággal igazolta a letartóztatott emberek bűnösségét és a hamisított bizonyítékok igazát. És miféle bizonyítékok voltak ezek? A letai'tóz- tatottak vallomásai és az, hogy a vizsgálóbíró elfogadta ezeket a “vallomásokat”. És hogyan lehetséges, hogy valaki olyan bűncselekményeket vállal magára, amelyeket nem is követett el? Csak egyféleképpen: addig kinozták, amig elvesztette öntudatát, Ítélőképességét, emberi méltóságát. így csikarták ki a “vallomásokat.” Sztálin hadvezért szerepe Ha a nagy hazafias háborúval kapcsolatos regényeket, filmeket és történeti “tudományos tanulmányokat” nézzük, Sztálin szerepe egészen valószerűtlennek tűnik fel. Sztálin előrelátott mindent. A szovjet hadsereg, a Sztálin által előkészített stratégiai terv alapján az úgynevezett “aktív védelem” taktikájával élt, vagyis olyan taktikával, amely, amint jól tudjuk, megengedte, hogy a németek Moszkváig és Sztálingrádig nyomuljanak előre. Ennek a taktikának köszönhető állítólag, hogy a szovjet hadsereg hála Sztálin géniuszának, támadásba mehetett át és legyőzte az ellenséget. Miféle tények bizonyítják ezt? A kiilünösen súlyos figyelmeztetések ellenéibe nem történtek meg azok a szükséges intézkedések, amelyek kellőképpen megvédték volna az országot és meggátolták volna, hogy a támadás ne érje váratlanul. Semmit sem vett tudomásul. Bizonyos hadseregparancsnokok óvó intelmei, az ellenséges hadseregtől, hozzánk átszökött emberek kijelentései, sőt még az ellenség nvilt ellenségeskedése is leperegtek róla. Ez hát a pártvezér és az államfő ébersége? Ez okozta, hogy már az első órákban és napokban lerombolta az ellenség határvidékeinket, elpusztította légierőnk nagy részét, megsemmisítette tüzérségünket, egyéb hadfelszereléseinket és katonai kádereink tekintélyes számát és szét- ugrasztotta katonai vezetőségünket, igv hát aztán nem akadályozhattuk meg, hogy az ellenség mélyen be ne masírozzon országunkba. Az, hogy Sztálin sok hadvezérünket és politikai munkásunkat megsemmisített 1937—41-ben, idézte elő főleg a háború kezdetén szenvedett súlyos veszteségeinket. A katonai keretekre gyakorolt nagyfokú elnyomás hasonlóképpen a katonai fegyelem alá- aknázásához vezetett, mert minden rangfokozatú tisztet, sőt még a párt s a komoszol katonáit is arra tanították éveken át, hogy feletteseiket, mint rejtett “ellenségeket” leplezzék le. Helytelen volna elfeledkezni, hogy a fronton szenvedett első súlyos katasztrófa és vereségek után Sztálin azt hitte, hogy elérkezett a vég. Az egyik ezidőben tartott beszédében kijelentette: “Mindaz, amit Lenin teremtett, örökre elveszett.’” Ezután jódarabig Sztálin nem is irányította a hadműveleteket és mindennel felhagyott. Csak akkor tért vissza a tényleges vezetéshez, amikor a Politbüro több tagja felkereste és azt mondta, hogy bizonyos intézkedéseket azonnal meg kell tenni, hogy a helyzetet megjavítsák a fronton. De a főszerep és főérdem a háború győzelmes befejezéséért a mi KP-unké, a Szovjetunió haderejéé és a Szovjetunió azon tiz meg tízmillió emberéé, akiket a párt nevelt fel. Ki kell jelentnünk, hogy a háború után a helyzet még bonyolultabb lett. Sztálin még szeszélyesebb, ingerlékenyebb és kegyetlenebbé vált. különösen gyanakvása fokozódott. Üldözési mániája hihetetlen arányokat öltött. Sok munkás szeme előtt lett ellenséggé. A háború után Sztálin még jobban eltávolodott a kollektiv vezetéstől. Mindent egymaga döntött el anélkül, hogy bármit tekintetbe vett volna. Emlékszem az első napokra, amikor a Szovjetunió és Jugoszlávia közt az összeütközés mesterségesen kirobbant. Egyizben, amikor Kij évből Moszkvába érkeztem, Sztálin magához hivatott és egy Titóhoz nemrég intézett levél másolatát mutatva, azt kérdezte: “Olvasta?” És meg se várva válaszomat, mondotta: “Csak megcsettintem a kisujjamat és nincs többé Tito. Bukni fog.” Mi gondosan átvizsgáltuk Jugoszlávia ügyét é3 megfelelő megoldásra jöttünk rá, amelyet a Szovjetunió és Jugoszlávia népe, valamint a népi demokráciák dolgozó tömegei és a haladószellemü emberiség is helyeselnek. Emlékezzünk meg az orvos-összeesküvők esetéről is. Voltaképpen Timasuk orvosnő kijelentésén kívül nem is volt ez “eset”, őt valószínűleg befolyásolta vagy parancsaival irányította valaki, hogy Írjon levelet Sztálinnak, amelyben kijelenti, hogy orvosok állítólag helytelen módszereket alkalmaztak az orvosi kezelésben. Elég volt egyetlen ilyen levél, hogy Sztálin arra a következtetésre jusson, hogy orvos-összeesküvés van a Szovjetunióban. Parancsot adott ki, hogy tartóztassanak le egy csomó kiváló szovjet orvos-specialistát. Személyesen meghagyta, hogy kezdjék meg a nyomozást. Ezt a becstelen esetet Sztálin inditotta el, de nem volt ideje befejezni — már úgy, ahogy ő szerette volna —- és ezért élnek még ma is ezek az orvosok. Egyszer s mindenkorra véglegesen e1 Kell vetnünk a személyiség kultuszát. Le kell vonnunk a megfelelő következtetést úgy ideológiai- elméleti, mint gyakorlati tekintetben. Feltétlen biztosak vagyunk, hogy pártunk, a huszadik kongresszus történeti határozataival felfegyverezve, a. lenini ösvényen fogja vezetni a szovjet népet — uj sikerek, uj győzelmek felé. HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA, A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA! TERJESSZÜK A “SPRINGTIME ON THE DANU3E”-GT! Minden eladott Kötet egv-egy tégla, az amerikai-magyar barátság építéséhez! Ezérnyi akadály, nehézség leküzdésével kiad- • tűk az első és egyetlen könyvet, amely hűséggel, szeretettel ismerteti az amerikai nép előtt magyar szülőhazánk múltját és jelenét. Minden olvasónk maradandó érdemet szerezhet magának, ha hozzájárul egy vagy több kötet eladásához A könyvből háromezer példányt nyomtattunk. Minden erőnket megfeszítjük, hogy a könyvből amerikai téren minél többet eladjunk. De vállal kozásunk sikere attól függ, hogy fog-e akadni olvasótáborunkban legalább 100 olyan munkástárs, aki vállalkozik 4 (négy) példány rendelésére, illetve családja tagjai, (gyermekek, unokák, rokonok, stb.) valamint amerikai ismerősei között való terjesztésére. A könyv ára példánvonkint $1.50, négy könyv 5 dollárért. Ki jelentkezik elsőnek a “Könyves Gárdá”-ba? Kérem azokat az olvasókat, akik készek e téren bériünkét támogatni, hogy leveleiket, rendeléseiket intézzék közvetlen hozzám. Munkástársi tisztelettel: DEÁK ZOLTÁN Aki segíteni akar, használja az alanti szelvényt: Deák Zoltán 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kedves Deák Munkástárs! Tudatom, hogy énrám is számíthat a “Springtime on the Danube” terjesztésében. Csatolva küldök .............. dollárt .......... . példányért. Név: ..................................................................... Cim: .....................................................................
