Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-14 / 24. szám
Thursday, June 14, 1956. AMERIKAI MAGYAR S*ZŐ S ------------------------------------Olvasóin!? ivjdk . . . ^___________________________________________^ Jogos kritika Kedves Munkástársak! Végre elhatároztam és hozzájutottam ennek a levélnek a megírásához. Ott akarom kezdeni, hogy figyelemmel kisértem a jelentésüket a lapban a körúttal kapcsolatban. Mindenhonnan szép jelentést adtak, aminek természetesen nagyon örülök. Azonban Pittsburghról semmi jelenteni valójuk nincs, mintha nem is léteznénk. Pedig higyjék el, hogy nekünk nehezebb összehozni azt a 30 dollárt, amit a lapban ugyan nyugtáztak, mint más helyen annak a néhány száz pártolónak az egy-két száz dollárokat, amiről olyan nagyon dicsérően jelentettek a lapban. Nem hiúságból Írom ezt, de ha már dolgozunk a lap érdekében, támogatjuk amivel csak tudjuk, joggal elvárhatjuk, hogy rólunk is tudomást vegyenek azok a dicsért helyek, mert nélkülünk és az ország többi részein lévő barátaink és támogatóink nélkül nem lehetne azt a lapot fenntartani, amit a mi lapunknak nevezünk. Nem helyes, hogy egyes kerületeknek, nehezebb helyeknek nem adják meg. még a legszükségesebb erkölcsi támogatást sem! Az utolsó levelemre még csak választ sem adtak, pedig jó pár hete, hogy megírtam, olyan természetesnek találják, hogy az adományok csak1 menjenek be! De most rátérek az anyagi oldalára az Írásomnak. Itt mellékelek 17 dollárról szóló checket 8 '“Springtime on the Danube” pédányért és olvasóktól kollektált összegekért. Sz. F. (Pittsburgh, Pa.) (Sz. F. munkástárs kritikája teljesen jogos. •Ezúton fedezem M sajnálatomat úgy Sz. F. ■munkástársnak, mint az összes többi Pittsburgh ■és környéki olvasóinknak, elsősorban azoknak, akik tavaszi kőrútunk végén, március 23-án, a homestead-i Szlovák Hallban tartott gyűlésünkön résztvettek és azt kőrútunk egyik emlékezetes, komoly és erkölcsi és anyagi sikerű állomásává tették. Tudatában vagyok annak, hogy a Pittsburgh-i acélvidéken és annak környékén élő munkástestvéreink mily nehéz körülmények, a kormány és az acéltröszt egyesitett terrorja alatt élnek és mégis állhatatosan kitartanak munkásmozgalmi meggyőződésük, magyar munkáslapjuk mellett. Aránylag ép oly hatásosan támogatják lapunkat, mint bármely más város, Newyorkot is bejleért ve. Március 23-iki gyűlésünk hangulata minden várakozásunkat felülmúlta. Az ottani élményeinket valóban meg akartam imi. Egyes olvasónk talán emlékszenek is, hogy a beszámolómat tulajdonképen nem fejeztem be, az utolsó közlemény végén még ott volt, hogy “folytatása következik”. De időközben napirendre került úgy a “Tavasz a Dunán”, mint az angol fordítás, “Springtime on the Danube” sajtó alá helyezése, szövegjavitása, reklamirozása, stb., nem beszélve egyéb teendőinkről, az országos lapkonferencia előkészítésének megkezdése és- nem utolsó sorban a mindennapi munka a lap körül. E tényezők következtében, már nem jutottam hozzá a tavaszi kőrútunkról szóló beszámolónk befejező részének megírásához. Ebben terveztem a pittsburghi, ép úgy mint a youngstowni feledhetetlen gyűlésünkről szóló beszámoló megírását. Senki mást nem terhel mindezekért a felelősség, mint engem. És én itt nyíltan bocsánatot kérek úgy a pittsburghi, mint a youngstowni munkástársaktól mulasztásomért. Tudom, a lenti kifogások nem mentesitenek teljességgel és így nem tehetek mást, mint hogy ígéretet teszek a mulasztás jóvátételére. Igyekezni fogok, hogy a jövőben ily vagy hasonló mulasztás ne történjen meg. Deák Zoltán Diktátorok az amerikai magyar munkásmozgalomban Tisztelt Szerkesztőség! A “Tavasz a Dunán” cimü könyvet megkaptam. Igen szépen köszönöm. Mondhatom, hogy 'ilyen szépen és helyesen megirt, remek könyvet talán még nem is olvastam. Levelemhez mellékelve küldök érte 5 dollárt, mert nekem megéri. A Sztálin és Rajk-ügyről csak annyit, hogy hiszen itt AMERIKÁBAN IS VOLTAK DIKTÁTOROK a munkásmozgalomban, mint Sztálin. Nem lehetett azokkal beszélni baj nélkül. Vannak még azok közül, akik még életben vannak, nemcsak halottak. Olyan bigott “vallásosak” voltak, hogy ha mindenre amit ők mondtak, valaki nem mondta rá az áment, az ellenség volt. Semmilyen, még a legjobbakaratu kritikának sem volt helye. Sokat panaszkodott Kertész, a munkás és önképző szervezet titkára. Hogyan pocsékolták az egylet pénzét és Kertész egy szót sem szólhatott. Beteges öreg ember lévén, féltette a munkáját. Nehezen birom megírni ezt a levelet, hat hete, hogy eltört a jobb karom. Maradtam tisztelőjük: J. Z. Hozzászólás Anna L Strong Írásához Tisztelt Szerkesztőség! Röviden szeretnék hozzászólni Anna Louise Strong véleményéhez Sztálin működését illetőleg. ő éveken keresztül ott volt és határozottabban kellett volna bonckés alá venni azt a problémát, melyet idáig az ő nevéhez fűztek, ő többet tud azokról mint én, mert ő hosszú éveket töltött a Szovjetunióban, mig én csak az orosz szo- ciálista írásokon keresztül ismertem meg az ő belső viszonyaikat és személyeiket, stb. A nagy forradalom alatt vizsla szemekkel vizsgáltam a Lenin oldalán működő sok száz személyből álló brilliáns szereplőket, akik azon a téren is sikerrel futották be azt a pályát, melyet magasztaló szóval dicsérhetünk. Sztálin szereplése a fentiek befejezése után vette kezdetét és a volt elvtársait és baj társait már akkor szerette volna mellőzni. Itt kezdődött a személyi kultusz, mert azokat nem ismerte olyan embereknek, akik mellett a sikereket mind az ő neve alatt lehetett volna elkönyvelni. Azoknak a nagy sikereknek magam is adózok, örülök is annak az egységnek, mely sikeresen tartja össze a népi demokráciákat a szovjettel. Kérdés, hogy ezeknek a sikereknek a tisztaságát meg lehet-e tartani a későbbi időben az ő nevéhez fűzve. Május 31-én a Chicago Sun Times négy sorban veti fel a kutatók munkáját. Sztálin Kamenev és Zinovjey jelenlétében tiltakozott Leninnél, az egész lenini terv ellen. Még később, Lenin betegsége alatt, Leo Kamenev, Zinovjjev és Sztálin mint egy triumvirátus kormányzott. Valószínűleg ezt majd bővebben ismertetik a kutatók és a fájdalmas seb ismét láthatóvá válik. Látom, vannak a lapban más vélemények is a kérdésről, hallgatni kellett volna az ő véleményük szerint. Én nem osztom ezt a téves fogalmat, sőt meleg kézszoritásomat küldöm a lap- bizottságnak és a szerkesztőségnek a tárgy ilyetén való-kezeléséért. A Rajk-üggyel kapcsolatban is helyes volt az álláspontjuk, ezt ha már bizonyítékkal nem is támasztják alá, de a Rákosi Mátyás beszédében március utolján ami elhangzott Eger városában, az magában is mérvadó. J. S. Lenin, Trocki és Sztálin Tisztelt Szerkesztőség! A március 29-iki Magyar Szóban olvastam véleményüket Sztálinról, önök szerint “Sztálinnak lehet köszöni, hagy talpra állította az országot”. De neki lehet köszöni azt is, hogy Sztálingrádig ment a német. Mi Bérmunkás olvasók elitéltük, mert Hitlerrel kötött paktumot. Neki tudnia kellett, hogy az orosz rendszer nagy szálka a tőkések szemében, és készen kellett volna lennie, nem várni a sült galambot. Az orosz forradalom győzelme Lenin és Troc- kinak köszönhető. Olvastam én a régi Népszavából, amit New Yorkiban adtak ki. Becsültem is mindég ezt a két nevet, de Sztálint sohasem. Ha emlékeznek mikor még volt itt magyar konzulátus, nemtetszésemnek adtam ott kifejezést, mikor Sztálin képét megláttam. Meg is kérdezték, hogy miért nem rokonszenvezek Sztálinnal? Ott is elmondtam, amit most leírtam. Még azt is leirom, amit egy oyosz munkástárstól hallottam. ő oroszországi. lapot olvasott. Ő mondta, hogy ha Sztálinra vártak volna, Hitler keresztül ment volna a világon, de az orosz munkások állították meg a führer csapatait, úgy, hogy önként jelentkeztek, hogy a rablógyilkos bandát megállítsák. Robbanóanyagot tartalmazó ruhákba öltöztek és úgy mentek a führer tankjai elé. Azok a drága, elszánt fiatalemberek verték le a führert és gyilkosait. “Sztálin annyit ért a stratégiához mint én,” mondotta az orosz munkástárs. Most pedig tudatom, hogy a “Tavasz a Dunán” igen jó, ebből ismertem meg az óhazát. Küldök érte 5 dollárt. Tisztelettel: V. bácsi (A szerk. megjegyzése: Ma már úgy a Szovjetunió barátai, mint ellenségei egyaránt beismerik, hogy ha Trocki álláspontja győzött volna a Szovjetben a huszas évek elején (“nem lehet egy országban szocializmust építeni”) akkor az első szocialista állam aligha érte volna meg a 10-ik vagy 45-ik évfordulóját.)------------------ J Alakítsunk olvasóköröket A Magyar Szó megírásán, előállításán, kiadásán, fenntartásán és több hasonló dolgokon kívül egy igen fontos lehetőségekkel tele dolog van, amelyről eddig nagyon kevés szó esett. A munkásotthonok nagy része megszűnt. Öntudatos, haladó gondolkodású munkástársaink nagy része kevés esetet kivéve, sok különböző okoknál fogva az egymás közti kontaktust nagy részben beszüntette.- Most nem akarunk ezekre az okokra rátérni. E sorainkat arra szánjuk, hogy ha nem is a fentiek helyettesítésére, de a gondolkodó munkások egymáshoz közelebbre hozására kezdjünk egy uj pioneer munkát: alakítsunk olvasóköröket! Kisebb helyeken vagy akár nagyobb városban is, a központtól messzebb lakó olvasóink először csak kettesével—hármasával, ha nincs több, miért ne jöhetnének össze legalább egyszer egy hé- ten. Olvassák együtt a lapot valamelyikük házánál. Vitassák meg az olvasottakat. Ha van rá lehetőség hívjanak meg még egy jó szomszédot, jóbarátot, aki még olvassa a lapot. A kiadóhivatal szívesen küld extra lapot a nem-olvasó részére, aki előbb-utóbb megkedveli az újságot és előfizet rá. Legyen ez az összejövetel minden héten más olvasóink házánál, ha erre lehetőség van. És hogy ez a lehetőség fenntartható legyen, egyelőre ötnél több tagja ne legyen egv-egy körnek. Ha akad még kettő alakuljon még egy kör. Ha egy városban több olvasókörre van lehetőség, nagyobb helyen időnkint több kör jöhet össze. De egy-egy kör-tag számára csak öt legyen a közvetlenebb olvasás és annak megbeszélése céljából is. Az ilyen összejövetelek közelebbi barátságos, élvezetes estékké vagy délutánokká alakulhatnak, ahol az érdeklődés megnőhet a lap helyzete, viszonyai iránt is, ahol hozzájárulhatnak, megbeszélhetik lapjuk helyzetét. Kis jóakarattal hozzájárulhatnak sokféle módon a lap fenntartásához is. Segítségére lehetnek annak a nagyon is kicsi csoportnak, amely tudását, idejét és sok esetben tehetségén felül is áldozza arra, hogy az egyedüli magyar újság, amely csak az igazságot írja és minden esetben küzd a dolgozó nép igazáért, a Magyar Szó fenntartható legyen. K. Szeretné az öreg Rába folyót még egyszer meglátni Kedves Munkástársak! Itt küldök két dollárt a Tavasz a Dunán c. könyvért. Érdekes könyv, jó lenne, ha én is megjárhatnám a nevezett helyeknek csak egy részét is, de még jobban vágynék az öreg Rába folyót meglátni mégegyszer. Mert ott töltöttem gyermekidőmnek egy részét, de nem hiszem, hogy e vágyam valóra válik. így hát csak gondolatban járom a Rábaközét elég gyakran. Tiszteletemet küldöm az egész Írógárdának. Volt bányász és acélgyári munkás Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök két dollárt a “Tavasz a Dunán” c. könyvért, melynek még csak a felét olvastam el, de már most is megéri az összeget. Mondhatom, hogy remek olvasmány, olyan, amilyent még Magyar Amerika nem adott ki. Régi Amerikás Charles Hlavac Clevelandban 171 dolláros városi vizszámlát kapott. Mosolyogva várja a kollektort, mert sohasem használt városi vizet. — Saját kútja van! 6
