Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-07 / 23. szám
Thursday, June 7, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1L, Irodalom ä M ü vész e t IBSEN EMLÉKEZETE «««->••« IBSEN HENRIK halála ötvenedik évfordulójáról emlékezik meg a világ. Az ő müvei szólaltatták meg először s legtökéletesebben a színpadon a polgári társadalom nagy kérdéseit, ö a modern dráma igazi megteremtője. Türelmes, aggályosán szigorú munkával érlelte tehetségét óriássá, és nagy müveibe belesüritette a polgári lét bonyolult mélyreható ábrázolását. Szenvedélyes erővel tagadta meg a társadalmat, amelyben élt, talán ezért érte tetten bűneit szinte minden lényeges ponton. J828-ban született Skienben, egy norvég kisvárosban. Tönkrement polgárcsaládból származott, tizennégy éves korában elkerült hazulról gyógyszerészinasnak. s attól fogva segítség nélkül harcolt az élettel, “magános franc-tireur”-ként, ahogy önmagát jellemzete. Hazája gazdaságilag és társadalmilag elmaradott ország volt, a norvég polgárnak, ahogy Ibsen keserűen felpanaszolta, “missziósegylet kell, nem művészet.” Ápo- rodott, fullasztóan kicsinyes légkörben tengődött, színmüveit közöny és értetlenség fogadta. “Ibsen tir mint drámairó egy nagy semmi. .. nincs benne idealizmus” — rótták meg támadói. E “zseb- kiadású lelkek” elől menekült külfödre, mint századában oly sokan, hogy csak Heine és Tur- genyev példáját idézzük. Harminchatéves korában hagyta el hazáját “gondoktól futamodva”, akár egyik hőse: Peer Gynt, s 63 esztendős, világhírű iró, amikor hazatér. A MŰVÉSZI alkotás szemlélete, témája, irói eszközei, egész módszere elválaszthatatlanul ösz- «zefügg a társadalom életével. Ibsen pályafutása romantikus drámákkal indult, témájukat nagyrészt a nemzeti múltból vette. Ezekben a színmüvekben — amelyeket csak középszerű próbálkozásoknak tekinthetünk — magános hősök lázadoznak a fojtogató életkörülmények ellen. Rómában, majd Németországban bonyolultabb társadalomba került, a gyors iramban fejlődő kapitalizmusban egyre erősebben, szövevényesebben jelentek meg a polgári lét válságát jelző tünetek. S annyi küszködés után az anyaggal, oly sok kétség és seb árán végre eljött a siker; a két nagy verses könyvdráma, a Brand és a Peer Gynt hozta meg. Sorra következő drámáiban kibontakozik az alkotó érett realizmusa. E drámák jelentősége és hatása felmérhetetlen; Ibsen az első drámairó, aki a polgári élet jellegzetes vonásait a kor embereivel, a társadalomra jellemző történetekkel ábrázolja. A problémák, a cselekmény, a színpadi beszed valószerüségének tökéletes az összhangja. A tisztviselő, a kereskedő, a fényképész, a házvezetőnő, az építőmester drámáját vagy tragédiáját irta meg, az élet ellentmondásait, .mozgatóerőit, az emberek vergődését sorsuk börtönében, múló örömeiket, lázadozásukat, küzdelmüket, halálukat. Müveiből megismerjük a kemény, kapzsi üzletembereket, a sunyi, veritékes lelkű hivatalnokokat, a zárkózott, fegyelmezett embex-eket, akiket kételyeik öngyilkosságba kergetnek. Megismerjük a méltatlan házasságban tespedő asszonyt, aki kiszabadítja magát ebből a kötelékből, hogy emberré váljék, s az élet habzsolásába megcsömörölött, hisztérikus századvégi. nőt. Megjelennek a széthulló tehetségek, az iszákos csavargók, akiket csodálatos, a semmiben horgonyzó önbizalmukért feszengve és irigykedve bámulnak a polgári tisztesség eltorzultjai. Az életet figyelte az emberek szavaiban, tetteiben, mozdulataiban, minden megnyilvánulásukban, abban, ahogy múltjukkal vívódnak, vagy ahogy menekülni igyekeznek tőle; az életet figyelte a művészi témákban, amelyek ott vannak mindenhol, csak éppen látni, megmarkolni kell két. Drámáiban az emberi kapcsolatokról lehullnak a tudatos hazugságok és illúziók, szörnyű Dőreségükben mutatja be valamennyit. A romantika titokzatossága helyére a mindennapos titkot állítja, a polgári családokban lappangó ámítást és bűnt —, s éles fénnyel világítja meg a sötétséget. A morális fogalmakat sem kíméli, dtapintja az eszmények mögött kongó ürességet: igazság, erény, vétek, önvád, kötelesség —, valamennyit hamisítják, rosszhiszeműen vagy ostobaságból. IBSEN a problémák Írója. Müveiben újra meg újra felveti jellegzetes, a kor lelkét kifejező kérdéseit. írói fejlődése valójában abból áll, hogy néhány alapvető kérdést egyre erőteljesebben él át, s egyre bonyolultabban, megrenditőbb művészettel ábrázol. A Brand az egyén és a közönség, az erkölcsi elvek és a társadalom konfliktusának drámája, a Peer Gynt mondanivalója a 19. század oly jellegzetes kérdése, az individualizmus köré csoportosul, s az imperializmusba hajló tőkés társadalom keserű, gúnyos bírálata. A Nóra és a Kísértetek a családot összetartó kötelékekkel, a nő sorsával foglalkozik. A társadalom támaszai a tőkés ocsmányságait, a polgári képmutatást ostorozza ,s egyben — akárcsak A vadkacsa — az erkölcsi eszmék átalakító hatását vizsgálja. Mint századában oly sokan, Ibsen is a világot átalakító, megtisztító, lelki forradalomtól várta a társadalmat sorvasztó bajok orvoslását. Ám müveiben nyomon követhetjük, hogyan ábrándul ki az uj élet lehetőségeit hozó erkölcsi forradalomból. Nóra még szemünk láttára alakul át játékos mókuskából, a babaotthon asszonykájából céltudatos emberré. Néhány év múlva másként, sokkal szövevényesebben látja az iró ezt a kérdést, s A vadkacsában megformálja a két balkezes idealista, a groteszk hős, Greges Werle halhatatlan alakját, akinek tiszta szándékú erőfeszítéseit szenvedés és hahota, szánalmas kudarc kiséri A hős légürbefutó nemes szándéka és a valóság közötti ellentétből igy születik meg a tragikomi- kum. Utolsó drámái a társadalom gyötrelmes létbizonytalanságát szólaltatják meg, és szinte egytől egyig halállal, megsemmisüléssel végződnek. A tőke felhalmozódása gyorsul, az emberek ki vannak szolgáltatva a szörnyű hatalomnak, a már személytelenné vált tőkének, amelyet talán éppen személytelensége miatt rejtelmesnek, végzetsze- rünek éreznek. A világ látomássá válik; mítoszokkal, sejtető hangulatokkal vallanak róla a művészek igy példázzák iszonyú érthetetlenségét. A szimbólum felbukkant már drámairásának realista korszakában is (A vadkacsában), de Ibsen pályájának végső szakaszán folyvást .visszatérő vezérmotivum. E korszak legkiemelkedőbb müve: a Solness építőmester. Ibsen romantikából elinduló művészete a magateremtette drámai realizmusban éri el csúcspontját, szimbolizmussal zárul le — ezt is ő szólaltatja meg először a színpadon — s a drámairodalom fejlődésében egy évszázadnál is nagyobb utat jár be. Sokat támadták és voltak korok, amikor a támadás legalább olyan jelentős mint az elismerés. De a szellem nagyjai kiállottak mellette, s az elnyomottak írójuknak vallották. Bemard Shaw többre tartotta még Shakespeare-nél is. A polgári illúziók, a hazug eszményeK szétrombolóját ünnepelte benne, az első és a legnagyobb realista drámaírót, azt az alkotót, aki felismerte, hogy az emberek a valóságot ideálokkal és önáltatással álcázzák. Ibsen nézőit és olvasóit önvizsgálódásra és válaszadásra ösztönkéli. “Minden müvemnek szellemi felszabadulás és megtisztulás volt a célja, mert az ember sohasem él egészen felelősség és bünrészesség nélkül a társadalomban” — igy határozta meg irói feladatát. Művészete méltatlankodó tiltakozás kora életformája ellen, szenvedélyes igazságkeresés. írásaival javítani akart, bár néha maga is kételkedett abban, lehet-e az embereket és az életet megjavítani. Reménytelenül is harcolt, s ez különös, zordvés fájdalmas szépséget ad művészetének “Imi és ítélkezni egyet jelent” — mondotta alkotása lényegéről Ibsen. Dániel Anna * ★ AZ ANGOL PARLAMENT 293:262 szavazat ellenében jóváhagyta a halálbüntetés megszün- tetését. Ezzel 37-re rúg azon országok száma, ahol nem lesz többet halálbüntetés. (Kivéve megszökött gyilkosok esetében. — Szerk.) Az Egyesült Államokban csak Maine, Minnesota és Wis- consinban nem büntetnek halállal. ★ KÉSZÜLJÜNK AZ ORSZÁGOS LAPKONFERENCIÁRA—-Aug. 28, szeptember 2 Az amerikai szabadságjogok tükre (KÖNYVSZEMLE) Harry P Cain nemrég kitűnő beszédet mondott a “New York' Civil Liberties Union” előtt. Beszedőben kifejtette, hogy mennyire “szereti á kormányt”. Beszéde kifogástalan volt, az érdekes inkább az a dologban, hogy ez az ur a "Fel- forgatókat Kivizsgáló Bizottság” tagja, de ugyanakkor uj rekruta a polgári jogokat védő bizottságban. Minden valószínűség szerint megutálta a mai baljóslatú helyzetet, amely nem tűr meg semmiféle ellentmondást. A különbség közte és egy másik polgár jogokért harcoló Corliss Lamont között igen tanulságos. Először is Lamont mögött 30 éves harcos múlt van. Ez nem a legfontosabb, hiszen mindenkinek kezdeni kell valamikor, jobb későn, mint soha, tehát most is szívesen látjuk Mr. Caint, aki mellesleg szenátor is volt, mig Corliss Lamont sohasem kapott elég szavazatot ahhoz, hogy megválasszák. S' A DIAGNÓZIS Akármilyen nagy különbség a fenti kettő között, még nagyobb a különbség abban a kijelentésben, hogy “szereti a „kormányt.” “Szeretem hazámat” mondaná Mr. Lamont és mondja is, még pedig ragyogóan leírja az utolsó legutóbbi könyvében, melyben leírja az utolsó 30 évet, a világra szakadt szörnyű félelmet, a gyanút, az elnyomást és a zsarnokságot. Ha formákhoz ragaszkodni óhajtunk, Mr. La- mot helyett dr Lamontot kell, hogy Írjunk, mert filozófiai doktorátusa van, amellett, hogy tanító, előadó, és iró is, mostani könyvéhez nagyszerűen illik a doktori cim. Országos bajainkat állapítja meg benne, keléseit, fekélyeit, valóságos rákos tüneteit Írja le és elemzi. Ez a könyv valóságos ellenszere a méreggel telt légkörnek, amelyben az utóbbi években léleg- zünk. Érthető, többet átfogó mü ez, mint ami eddig egyetlen könyvben megjelent e tárgyról. Aki azt hiszi, hogy tud valamit a polgári jogokról az Egysült Államokban, mikor készen lesz a könyvvel ismeri meg igazán a dolgot. Az egyik tömören megirt fejezetben, “A törvényeken keresztüli elnyomatás” kérdésében dr. Lamont kiválasztott nyolc “felforgatási elleni” törvényt, mely megsérti az alkotmányt, és a jogok törvényét. Ezek: a Smith törvény, a belső biztonsági törvény, a kommunistákat szabályozó, a mentelmi jog törvénye, a Welker törvény, a hontalanitási, a Taft-Hartley, és a Walter Mc- Carran törvények. Ezek mindegyikét törvénybe iktatták, ha csak a legfelsőbb törvényszék döntése hatályon kiviil nem helyezik őket. Hányán tudják vájjon mit jelentenek ezek a törvények? Tudják például, hogy minden nyomógépet, sajtógépezetet, még a másológépeket is regisztrálni .kell a szövetségi kormánynál, ha véletlenül “kommunista szervezet” tulajdonát képzik? Ezt a törvényt amellett úgy lehet nyújtani, mint a gumit, bármilyen szervezetre, ha az nem tetszik, rálehet mondani, hogy esetleg valamelyik vezetőjének kommunista összeköttetése, vagy érdekeltsége van. Ezt teszi a Welker-tör- vény, melyet 1954-ben egyöntetűiig megszavazott megfélemlített kongresszusunk, Mr. Lamont szerint “megrettentek az Írott szótól.” Bizony nem valami szép képet nyújt a helyzetről, a kórság azonban, sohasem szép látvány,. Biztosan akadnak akik nem tartják hazafiasnak, Amerika sebeit a barát és ellenség előtt egyaránt feltárni. Főképpen a “mostani kormány szerelmesei” között lesznek csak találhatók. Corliss Lamont nem tartozik nem is tartozhat ezek közé, a mostani kormányt .tartja a fertőzés gócpontjának. A szabadságnak természetesen megvannak a határai. Mr Lamont elfogadta ezt, különösen, ha rendkívüli veszély fenyeget, bizonyos válságos időkben, hogyan tarolták le a szabadságainkat J (Folyiatás a 15-ik oldalon)