Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-31 / 22. szám
May 31, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 11. í rod alom Müvészet MÁJUSI ESŐ A FELHŐ már elvonult, bodros a széle, csipkés lett, hogy kiöntötte terhét. Ragyog a nap s millió esőcsepp csillog a fényében, millió s millió parányi, hintázó kis nap a buzaszálakon, a fák virágzó ágain. Nagyokat lélegzik a föld, szinte hallanj, hogy roppanva nyújtózik a határ, éled, virul, erősödik, növekszik minden a májusi eső után. Majd minden nap meglocsolja a hevesi lankákat egy kis langyos zápor. Nem sok esik, két óra elteltével már folytatják a munkát a határban. Vetik a kukoricát, a burgonyát, néhol még szántanak. fogasolnak. Sokszor késlelteti a munkát az időjárás, de senki sem haragszik .ezért. Csak essen, mindennap legyen egy kis langyos permet, nem árt néha, ha kiadósabb is, ezt szereti a vetés. Olyan bokros, magas már az őszi búza, hogy nem látni meg benne a vidáman billegő nyulat. Májusi eső után találkoztam Fekete András kilencholdas herédi gazdával a határban. Szalon- názott, kalapját a homlokára tolta. Olyan tiszta az öröm az arcán, mint a kiderült égbolt. Simogatja szemével a viruló határt. —Azt hittem — mondja két falat között föl- lekintve — nem lesz jó termésünk az idén. Rossz volt az ősz, esős, a tél meg hosszú és hideg. Agr gódtam a .búzáért, sokszor jöttem ki a hóban, felkapartam, nézegettem. Most már megnyugodtam Lesz olyan termésem, mint tavaly, de bízom, hogy több is. : ... .! FEKETE ANDRÁS jó gazda hírében áll Heréd községben. Az elmúlt évben 16 mázsa búzát aratott, 30 mázsa kukoricát takarított le egy holdról. Cukorrépatermése 200 mázsás volt. Szeretik és megbecsülik a- községben, tanácstag is. De nemcsak ügyes-bajos dolgaikkal fordulnak hozzá a lakosok, mezőgazdasági kérdésekben is sokszor kikérik a véleményét, ő pedig szívesen segít mindenkin, örömmel ad tanácsot is, s azon fáradozik, hogy több legyen a termés a határban. Az ő kilenc holdján az idén három és félhold a búza, egy hold a kukorica, ugyanannyi a borsó és a cukorrépa. Lesz még egy kis dohánya, aztán takarmányféleség, zöldség, burgonya, ami a ház körül kell. A lovak mellett két tehenet tart s sok baromfit. Sertést csak a maga és a családja számára hizlal és beadásra. Pedig a faluban sok sertés hízik, sűrűn megkérdik tőle rokonok, ismerősök, jól csinálja-e igy? — Mindenki úgy tervez, ahogy legtöbb hasznot remél— mondja. — Én igy találom meg a számításomat. Kenyér az kell, vetek búzából többet. Kukoricám kevés van, egy holdnyi, azt megeszi a baromfi, a ló, darának a két tehén Nem bajlódok eladásra hizlalással. A kukoricabeadásomat is sertésben adom az államnak. Ez már nagy segitség. A borsó is jó pénzt hoz, nincs utána beadás. A cukorrépára is kapok kedvezményt. LTgy vélem, hogy igy jobban járok. Törődik államunk az egyéni parasztokkal is, azt aKarja, hogy többet termeljünk, hogy emellett találjuk meg számadásunkat is. Aki nem él ezzel a lehetőséggel, az maga alatt vágja a fát, önmaga ellen dolgozik. Persze, tudom én azt, hogy a szerződéses sertéshizlalás is sok kedvezményt nyújt. De mindent nem lehet. Vagy sertés, s akkor kukoricát kell termelnem, vagy ipari növények. baromfi és két tehén. Én ezt az utóbbit választottam, s nem panaszkodhatom. Illetve, hát azért lenne miért. BECSLTKJA a bicskát, zsebre teszi, előkotorja a szalmafonatos vizesbutykost a kocsiderékból. Húz belőle. . —Szóval a panasz... hát ez nem is egészen az én panaszom, de rámbizták az emberek.' Mondogatják, azért választottak meg tanácstagnak, szóljak is helyettük. Megteszem sokszor, nem mindig eredménnyel. Itt van mindjárt az állattartás. Államunk azt akarja, hogy több legyen a tehén Mi is azt szeretnénk. Volna itt alkalom szarvasmarhatenyésztésre, de előbb ki kell selejtezni a meddő állatokat. Ez pedig elég nehezen megy mert, havonta négyet-ötöt selejteznek csak ki, ennyit engedélyez a keret. Terv szerint folyik a munka a járásban és a mi községünkre csak MEGJELENT A “TAVASZ A DUNÁN” ANGOL KIADÁSA A “Tavasz a Dunán” magyar kiadásának sikere — hála lapunk hűséges olvasótáborának — lehetővé tette, hogy több hónapi megfeszített munka után kiadhattuk a népszerű és időszerű könyv angol kiadását is “Springtime on the Danube” cim alatt. örök elismerés mindama olvasóinknak, akik elsőnek siettek a “Tavasz a Dunán”-ért az érte járó összeget — sokan bőkezű adomány kíséretében — beküldeni. Ez lehetővé tette azt, amit több mint félévszázados ittlétünk óta eddig még soha nem tudtunk megtenni, egy szeretettel, megértő lélekkel, a magyar nép iránti mélységes jóakarattal és mégis páratlan tárgyilagossággal megirt könyv, a magyar történet, a magyar irodalom és művészet, MAI MAGYARORSZÁG remekbefoglalt kis enciklopédiájának kiadását. • Ezt a könyvet azzal a tudattal adhatjuk gyermekeink, amerikai barátaink kezébe, hogy mindazt a szépet és jót, érdekeset és hasznosat, amit mi túláradó szívvel, ékesszólóan oly régóta szerettünk volna nekik és fogadott hazánk népének elmondani, most ez a két kiváló francia iró helyettünk és értünk elmondja Magyarországról. Munkástársak, véleményünk szeriní az amerikai magyar irodalom valóságos kis gyöngyét hoztuk létre, de erőfeszítésünk, eddigi áldozat- készségetek meddőnek bizonyulhat, ha nem segítetek nekünk most e könyveket oda eljuttatni, ahova szántuk, a második generációs magyar fiatalság és irántunk baráti érzéssel viseltető amerikai munkások, közéleti személyek kezébe. A könyvből háromezer példányt nyomtattunk. Minden erőnket megfeszítjük, hogy a könyvből amerikai téren minél többet eladjunk. De vállalkozásunk sikere attól függ, hogy fog-e akadni olvasótáborunkban legalább 100 olyan munkástárs, aki vállalkozik 4 (négy) példány rendelésére, illetve családja tagjai, (gyermekek, unokák, rokonok, stb.) valamint amerikai ismerősei között való terjesztésére. A könyv ára példányonkint $1.50, négy könyv 5 dollárért. Ki jelentkezik elsőnek a “Könyves Gárdá”-ba? Kérem azokat az olvasókat, akik készek e téren benünket támogatni, hogy leveleiket, rendeléseiket intézzék közvetlen hozzám. Munkástársi tisztelettel: DEÁK ZOLTÁN Aki segíteni akar, használja az alanti szelvényt : Deák Zoltán 130 East 16th Street New York 3, N. Y. 0 Kedves Deák Munkástárs! Tudatom, hogy énrám is számíthat a “Springtime on the Danube” terjesztésében. Csatolva küldök .............. dollárt .............. példányért. Név: .................................................................. Cim: ................................................................. ÜDVÖZLET, “SPRINGTIME”! (Folytatás az 1-ső oldalról) igényli kulturteljesitmény, amelynek végbeviteléhez három nemzet: a magyar, a francia és az amerikai kultúrájának közreműködése volt szükséges. Hacsak parányi cselekedet is ahhoz a roppant sok tennivalóhoz képest, amelyre szükség volna, hogy a világ nemzetei a népek családjának tagjaiként érezzék magukat, a maga jelképies jelentőségében — s tekintve szerény eszközeinket — nagy dolog ez a mü. Végeredményben az emberiség nagy álmának egy darabkáját valósítottuk meg. Ugyanakkor jelentékeny politikai cselekedet is. A világ ellentétes erőinek zűrzavarába, az osztályellentétekből sarjadó pártharcokba, az egy- másbaütköző propagandák káoszába ^ megértés és békesség fénysugarát vetettük a nagy végső cél, a béke, a világbéke érdekében. Ennél hatalmasabb cselekedetet az amerikai magyarság, kiváltképpen a haladószellemü. magyarság, még nem követett el soha. Hogy varázsütésre nem fog a népek háborgó világtengere lecsillapulni, igazán nem lesz meglepetés számunkra. Nem is ringatjuk magunkat holmi gyermekes illúzióba. Vannak azonban dolgok, amelyeket meg kell csinálni. Az ember tartozik ezzel önmagának, lelkiismeretének, embertársainak és a világnak, függetlenül a gyakorlati eredmények mennyiségétől. S amikor ilyen cselekedetet végrehajtunk, az a megnyugtató érzés fog el, hogy még ezért is érdemes volt élni, küzdeni, vergődni, mert a magunk részét megtettük. Eredj útra, gyönyörű könyvecske, járj szerencsével ! Ha csak egy milliomod részét eléred azoknak az álmoknak, amelyeket utadhoz álmodtunk, akkor is elértük célunkat. egyszer kerül sor havonta. Nálunk viszont sok a meddő állat, sok olyan akad, amelyik már egy éve vár a selejtezésre. Ezt kellene meggyorsítani. —A másik meg—folytatja—a talajvíz. Minden tavasszal ezer hold szántót elönt a viz a mi határunkban. összefut a viz, a kis 'patak nem tudja levinni s elárasztja a legjobb földeket. Ezen a bajon könnyen lehetne segíteni: ki kellene tisztítani a patak medrét. A népfrontbizottság kezdeményezte is, mi, tanácstagok is támogatjuk, de hát hogyan csináljuk? Húzódik a dolog. Ilyenkor, amikor már a viz levonult, senki se mozgatja a füle botját se. Tavasszal, amikor nyakunkon a veszély, mindenki kapkod, de ekkor meg nem lehet semmit se csinálni. A járási vagy a megyei tanácsnak kellene valamit tenni, tervet készíteni, Fekete András elhallgat, nézegeti a földet. Van még egy kis szántanivalója. Befogja a lovakat, ballagok mellette a barázdában. Szeretném, ha tovább beszélne. Nyomja még valami a szivét? — A csikónevelés. Eddig 400 forintos adókedvezményt kaptunk egy csikó után. Most ez megszűnt. MAGYARÁZOM neki, hogy miért. Sok a ló. Föleszik a takarmány’, az abrak nagy részét. A jövő nem a lovaké, hanem a gépeké. Vajon olvasta-e a második ötéves tervünk irányelveit ? . ■ — Többször is. Nemcsak hogy olvastam, de beszéltem is erről gazdatársaimmal. Hiszen tanácstag vagyok. De hiába, ha a fejem igazat is ad annak, amit olvastam, a szivem az még ellenkezik a lovaknál. Mert, tudja, én a földön nőttem fel. Két kezem mellett a lovak segítették a munkámat. Szeretem a lovakat. A traktor munkája jobb, olcsóbb. Én is szerződtem már a lőrinci gépállomással. Mégis. . . ha elnézem ezeket az állatodat. . . Már a dlilőutnál járunk, forduló következik. Ide látni a Mátravidéki Erőmű füstölgő kéményeit. Magasra száll a füst, mintha a kémények nyúltak volna az égig. Fekete gazda hallgat, igazgatja a gyeplőt a karikában. Fel se néz, úgy mondja: — A fiatalok már könnyebben veszik ló helyett a gépet, ők ebbe nőnek bele. Megszokják» Lassan majd mi is beleszokunk. Emlékszem* amikor megalakult az első termelőszövetkezet* kerültük még a tájékát is. Most kettő van a mi falunkban. Úgy élünk velük, mint a testvérek» Összejárunk. Segítünk egymáson. Arra ni —mutat a völg.ybe az ostornyéllel —, arra van az: egyik, az Uj\ Barázda. Ballag az eke után, pacsirta lebeg fölötte*, édes májusi izeket párologtat a föld és messziről, az Uj, Barázda földjéről hallani a traktorok pöl'ögését. Illés Sándor
